Mire megnyugodni látszott, ami eddig nem volt megnyugodva (nem tudom, hogyan nevezzem: lelki béke vagy hasonló), és megfogalmaztam, hogy azért nem írok mostanában, mert nincs miről, elmúltak az állandó nyűgök, ellenkezőnem-problémák, stb, addigra beütött a teljes káosz, kezdődik minden előről, csak új felvonásban, vadonatúj szereplőkkel. Pont, mint egy igazi brazil szappanopera. Ármánykodás, szerelem, dráma, bírósági per, (ahol a jó megpróbálja bebizonyítani, hogy nem ő a gonosz), fejvesztett hadakozás, családi perpatvar, munkahelyi problémák, fenyegetőzés, személyes konfliktusok, aztán megint szerelem, újra ármánykodás, dráma, fejvesztett hadakozás, amíg a szem ellát és amíg kövek gurulnak.
Köszönöm, nem kérem. - gondolhatnám, de már késő.
Új élet, új kihívások, van miért felkelni reggel, ha eddig nem is lett volna. Éljen. Majd ezentúl erről fogok értekezni, nap mint nap.