Új szokásaim

Idegesítő tagja vagyok az autós társadalomnak.

A piros lámpánál eperevést tavaly találtam ki, és idén tovább fejlesztettem. Legutóbb egy fekete BMW vezetőjét hoztam zavarba a piros lámpánál, aztán a pasim limuzinjával állva hagytam a zöldnél. Biztos nem esett jól neki.

Attól is ideges szoktam lenni, ha bekanyarodnak elém lassan haladó autók. Olyankor tüntetőleg nem lépek a fékre, csak leveszem a lábam a gázról és egészen közel megyek mögé. Aztán lassan kidugom a kocsi elejét a jobb oldalon, aztán a bal oldalon, aztán megint a jobb oldalon és így tovább, de nem előzöm meg. Csak nézem, hogy mennyire ideges.

Persze azért megőriztem a régi, jó tulajdonságaimat is. Vannak olyan helyek a városban, ahol csak akkor halad át a zebrán gyalogos, ha én arra járok.

Zavaromban

- Én még szeretnék gyerekeket.
- Én is szeretem a gyerekeket. Távolról. Nézni, ahogy az óvoda biztonságos rácsai mögött játszanak. Igen, akkor nagyon édesek.

Vallomás

Nem tudnám elviselni, ha elhagynálak.

Húsvéti körkép

A húsvétnak vége. A dekorációnak szánt sárga csibék nem sikerültek, vagy annyira szétcsúszva érzik magukat, hogy mehetünk velük a pszichológushoz
.
Apukám megkereste az interneten a magyar nyelv legrövidebb locsolóversét és azzal járta körbe az ismerősöket.
Locsolhatok? Szomjas vagyok.

Reggel jót vitatkoztam G-vel. Kár, hogy nem volt ott. Kicsit megviselt a tegnapi beszélgetés, nem érzi, hogy biztos lennék az elkötelezettségemben.Ma reggel tovább gondoltam a történteket, hozzá raktam azt is, amit ő mondott volna, ha hallotta volna a szavaimat, így szép kerek vita keletkezett, fel is idegesítettem magam. Éljen.

Eheti névjegykártya

miss Brown

időzített bombanő
a báli cipők esküdt ellensége