Visszaolvastam az elmúlt 17 hónap írásait. Jól szórakoztam. Megállapítottam, hogy az életem a korábbi mozgalmas-izgalmas-megterhelő hónapok után egyszerűbbé, kiszámíthatóbbá és kellemesebbé vált. Kicsit sajnálom a dolgot, de azért panaszkodni nincs okom, hiszen az életem alapvetően egyszerűbbé, kiszámíthatóbbá és kellemesebbé vált.
Meg kellene már tanulnom örülni az ilyesminek.
Most épp nincs para. Ez ritka. Megoldódtak a családi nyavalyák, és ez szinte bosszant, nincs, ami leköti minden percemet. Azóta depressziós lettem, nekem most túl jó. Elértünk egy optimális érzelmi szintre, és ezt stagnálásnak értékelem. Nem történik semmi, nem kell elérni semmit. Ettől rosszul érzem magam.
Fél napig azt hittem, tényleg terhes vagyok, de még az sem. Ez is bosszant. Értsük: ha terhes lennék, az még jobban bosszantana. Keressek egy pszichológust? Vagy elég lenne, ha valaki jól felpofozna?
Eszter
15 éve