Mozgalom

Holnap elmegyünk egy békés felvonulásra, amit azok hívtak össze, akik tiltakoznak a törökbálinti lakótelepek, a beépítések, ingatlanátsorolások és erdőírtások ellen. Több ember már nem kell ide, most, hogy mi itt vagyunk. :) Még a végén összeépülünk Érddel és Budaörssel. Jaj.

Ez a szerelem

Kolozsvári rakott izé

Így készül a lugas - sorozat

Cseresznyés pite

Remek hely ez a Törökbálint

Voltam ma egy kisebb körúton.

1) elmenten a városházára beadni egy bevallást az Adóosztályra, az ingatlanadó kiszámításához. (nem kell adót fizetnem, 200 m2 alatt mentességet adnak.) A helyi átrendeződés miatt az Adóiroda ideiglenesen a GL outletbe költözött, de a polgármester (!) titárnője átvette tőlem, hogy ne kelljen kimennem a GL-be, és megígérte, hogy eljuttatja oda, ahová kell. Közben még a polgármesterbe is belefutottam, aki kedvesen köszönt.

2) elmentem a postára, hogy a korábbi lakók leveleit visszavigyem. A számláik mellett valami behajtó cég is levelez velük, nem akarom, hogy itt kopogtassanak egyszer, így hát visszaküldettem az összes levelüket a feladónak. A postás kislány kedvesen átvette őket, visszaküldik mindet, elnézést is kért és megígérte, hogy szól megint a kézbesítőnek, hogy a nem nekünk szóló leveleket most már ne dobja be hozzánk. Ráadásul mindezt a csomagfelvételi ablakban, szerintem tökre nem az ő feladata lett volna, csak ő volt szabad, így lecsaptam a szerencsétlenre.

3) elmentem a szemétszállító céghez, szerződést kötni és nagyobb kukára váltani. Ebben a faluban az évente kétszeri lomtalanításon túl van szelektív hulladékgyűjtés, ami házhoz jön, ingyen adják hozzá a zsákokat meg a naptárat, amin követni lehet az ütemezést, van ingyenes hulladékudvar, ami egész évben nyitva van és akkumulátortól a zöldhulladéig mindent le lehet ott rakni, meg lehet venni pótzsákokat, ha a pelenka megdobná a heti szeméttérfogatot, hogy ne kelljen az éj leple alatt a szomszédok kukáiba tömködni a szemetünket, ha a miénkbe már nem fér el.

4) be is vásároltam.

Mindezt 45 perc alatt, mert sehol nem kellett várakozni.

A family frost a ház előtt parkol, és remek a fagyasztott zsemléjük, házi tejet árusító autó hetente jön, szelektív hulladékgyűjtó egyébként 100 méterre van, buszmegálló szintén, a védőnő sincs messze és találtunk egy nagyon szép vitorláshajós játszóteret. A Cora közelebb van, mint gondoltuk, és főleg közelebb, mint a budaörsi Tesco, a szomszédok meg állatira kedvesek, nekem kicsit idegen is ez a pajtáskodás, de Gábornak jól jön a szomszéd bácsi segítsége, és ő örömmel visz át a szomszéd néninek egy kis tejet a kávéjába, mert átérzi a bánatát, ő se issza meg tej nélkül.

Én ritkán mutatkozom emberek előtt, egyelőre rejtőzködő életmódot folytatok, és aklimatizálódom a panelek után.

Uszonnára: túróval töltött zsemle

Szülés előtt 1-2 héttel

Egyetemi emlék

Most, hogy 3 éves lett a fiam, és a második is hamarosan megszületik, eszembe jutott egy régi történet az egyetemről.

Volt egy kedves tanárunk, aki alig volt idősebb nálunk, genetikát tanított. Összebarátkoztunk vele, néha szerveztünk programokat a tanszéki szobájában a csoporttal. Sokat mesélt nekünk magáról, emlékszem, egyszer elmesélte, hogy azért nincs még gyereke, mert egyszer 7 hónaposan váratlanul elvetélt a felesége, és azóta nem mer újra teherbe esni. Azt mondta, egy ilyen eset után vagy azonnal teherbe esik valaki, vagy csak nagyon nehezen. Náluk az utóbbi történt.

Egyik évben az ő szobájában tartottuk a csoport télapózást, és Csaba - mer neve is van - játékot szervezett nekünk. A feladat nem volt nehéz, elő kellett venni egy papírt meg egy tollat és le kellett írnunk, hogy mi a célunk az életben.

Nálam hamar előkerült a papír meg a toll is, nem sokat gondolkodtam, leírtam a 2 legfontosabb dolgot, amit akarok az életben, aztán +1nek írtam még valamit, mert mégiscsak 3 volt a feladat. Kicsit hangosan sikerült lecsapnom a tollat, mert még meg is jegyezték a többiek, hogy rajtam kívül mindenki még csak most kezdi összeszedni a gondolatait, úgyhogy elég határozottnak kell lennem, ha én már készen is vagyok.

Elszégyelltem magam egy kicsit, úgy éreztem, hogy nem vettem elég komolyan a feladatot, ha mindenki ilyen jól átgondolja, én meg csak odaírtam 2 dolgot, ami biztos hülyeség és kész. Vagy biztos nem értettem meg a lényeget, nem tudom.

Amikor mindenki készen lett, fel kellett olvasni az összeírt pontokat, és persze velem akartak kezdeni, de én addigra már olyan zavarban voltam, hogy mondtam, én nem olvasom fel, nem közkincsnek szántam az életcéljaimat.

Amikor pedig meghallottam a többiek életcéljait, visszatért az önbizalmam, egyszerre azt kezdtem érezni, hogy mégiscsak én értettem meg leginkább a lényeget és nekem vannak a legtisztább elképzeléseim arról, amik fontosak az életben. Ilyeneket írtak mások:

- egészségesnek lenni. mintha ez csak elhatározás kérdése lenne.

- sok pénzt keresni. ez meg egyrészt relatív, kinek mennyi az elég, meg a sok, másrészt aki meg akar gazdagodni, annak nem sok keresnivalója van a Kertészetin.. Írta volna inkább azt, hogy egyszer megnyerni lottó ötöst.

- családot alapítani. ez gyenge életcél. a remetéken és a meddő házaspárokon kívül többnyire annak is sikerül, aki nem akarja.

A beszélgetés végén már csak én maradtam, de a többiek életcéljainak ismeretében már különösen nem akartam megosztani velük az én határozott és érett elképzeléseimet arról, hogy mi a célom az életben, de most, több mint 10 évvel később, már nincs miért titkolnom, ezt írtam a papírra:

1. Jó anyának lenni

2. Jó feleségnek lenni

3. (lediplomázni)

Boldog szülinapot, Z.