2011 az
összerendeződés éve volt, legalábbis itt, a privát szférámban.
Úgy kezdtem, hogy kidobáltam minden ruhámat, ami az elmúlt 2 évben egyszer sem volt rajtam. (Nehezítésképpen az elmúlt 2 évből 9 hónapig terhes voltam, de akkor is). Külső segítséggel olyanná alakítottam a ruhatáramat, ami kellően kicsi, ámde hasznos, hordható és variálható darabokat tartalmaz, nem utolsó sorban olyanokat, amiket szeretek is hordani.
Szintén ellesett trükkökkel, elsősorban youtube videók segítségével megtanultam kontyokat készíteni magamnak, év vége felé már egészen vállalható variációkban, a szilveszteri koncerten például már kifejezetten jó nőnek éreztem magam, életemben talán először éreztem azt, hogy a több száz megjelent közül én nézek ki legjobban. Mindenki gyászos feketébe öltözött és fésületlennek tűnt mellettem. Hozzá kell tennem, hogy ez többek között annak is köszönhető, hogy használni kezdtem egy olyan kozmetikai csodát, ami egyszerűen és gyorsan segít a frizura tartóssá tételében, úgy hívják: hajlakk. Óriási élmény, nagyon hamar elmélyült a barátságunk. Már az arcomat is elég biztos kézzel sminkelem, szóval mondhatjuk, hogy eljutottam odáig, amire az osztálytársaim már a sulidiszkók idején is képesek voltak, és még csak 35 se vagyok.
Nagy élmény későn érőnek lenni, fiatalon ezeket nem tudtam volna ennyire értékelni, lássuk be.
Más tekintetben is az összerendeződés éve volt a tavalyi, de az nem ide tartozik.