Az elmúlt hetekben egymástól függetlenül, több helyről kaptam kritikát a testemre vonatkozóan.
G egyik reggel meglátta rajtam azt a török nadrágot, amit mindig nagyon szeretett rajtam, és mindig mondta, hogy ha jót akarok, akkor csak akkor vegyem fel, ha együtt megyünk valahová. (ez a része még nem kritika, ismer jól, tudja, hogy nem szeretem, ha megbámulnak az utcán). Először csak azt mondta:
mi van megint azt akarod, hogy egész nap a fenekedet bámulják? aztán végignézett rajtam és korrigált:
tudod mit? igazad van, most már hordhatod.
Korábban pedig egy mészáros típusú nőgyógyász gázolt a lelkembe azzal, hogy rákszűrés előtt (de már félmeztelenül a vizsgálószékben, ami már önmagában elég megalázó tud lenni) beszédbe elegyedett velem. megkérdezte hány gyerekem van, mondtam, hogy kettő, mire megkérdezte, hogy császárral vagy természetes úton. de még mielőtt válaszolni tudtam volna, már mondta is:
Ja, látom, természetes úton. mindezt olyan 3 méterről.. Köszi.