kisoroszi

2012. október 22, Kisoroszi, Duna-part

videó nincs róla, megpróbálom leírni a leírhatatlant:

"átlagos péntek délután volt. egyedül voltam a teremben, a háttérben nem túl erősen szólt a szokásos diumdisu zene. a délutáni gyengülő napsütésében a fák baljós árnyukat vetítettek az út testére. és egyszer csak kinyílt az ajtó. A bátortalanul lenyomott kilincs mögül két 60 év körüli öregasszony csoszogott a terem pvc borításán. szervusz – üdvözöltek csillogó szemekkel. –csókolom rebegte ajkam félve. s amíg én a több száz kilót magabiztosan toltam egyenletes ütemben az ég felé háton fekve, addig ők éretlen tinédzserek pimasz mosolyával vonultak át a helyiségen. Így hirtelenjében hárman lettünk a teremben, ott, ahol már annyi fiatal lány küzdött remegő izmokkal a gépeken, hogy tökéletesítse azt, amit Isten is tökéletesre teremtett. Miért? kérdeztem magamban könnyeket nyelve. Miért csak most, az élet csúcsát 40 évvel túlélve tévednek ide ezek a ….ezek. és miért éppen most, éppen mellém? miközben fohászkodtam, hogy ne kelljen őket nagykabát nélkül látnom. „De az élet nem habostorta!” A két ráncos test egyszer csak ott állt az ajtóban. Éppoly ijesztő volt, mint egy csorda bölénylány, amivel párzási időszakban találja magát szemben egy bika. A két aszott test megfontolás nélkül közelített az izmok erős markolatához szokott gépekhez. Tenyérnyi, mégis méteresre nyúlt fürdőruhák borították azt, amit ember nem szeretne látni. Az elhullott prémtől csupasz lábuk, térdhajlat fölött lógó ülepük simult a gépek műbőr borítására. Törölköző, nadrág, sőt vegyvédelmi overáll sem óvta a párnákat. Szinte maguk a vasak is feljajdultak minden mozdulatuknál, a csigák közül elfolyt az olaj, csak a nyikorgás keserves hangja áradt szét a teremben. A zene is megállt. „Próbáljuk ki azt is!” - senki és semmi nem volt biztonságban. Mindenre felmásztak, mindent meglovagoltak, mindent megrángattak. Értelmetlenül és kapkodva, pont mint egy bakfis, aki először markol férfi testet. Nem volt időm felocsúdni, mert a visító röhögés visszafojtása minden erőmet felemésztette. Elfordultam, könnyemet töröltem, a számat haraptam, de még csak el sem mosolyodtam. Megálltam. De a két öregasszony nem pihent. Próbára tettek mindent, újra és újra. legfőképp a mély hasi izomzatomat. Sietve lopakodtam ki a teremből, mert éreztem, ennél keményebb próbatétel férfira nem várhat egy edzőteremben…"

És végre

megugrottuk a bankváltást. több éve tervezzük, hogy lelépünk a CIB-től, de nehezen szántam rá magam a sok macera miatt. remélem, nem bánjuk meg. tulajdonképpen egy nap alatt megcsináltam minden adminisztratív dolgot, ami ehhez kellett: állmakincstár, munkahely, stb, nem is volt borzasztó. de meglátjuk.