A fodrász

Tegnap, amikor a fodrász befestette az ősz hajamat eredeti barnára, azt mondta, 5 évvel tűnök fiatalabbnak.

Bátor ember az ilyen, aki meggondolatlanul nyilatkozik hasonlókat egy 40-hez közelítő nőnek. Pedig karnyújtásnyira százával találni gyilkos fegyvereket a fodrászatban, tényleg nem is értem, hogy mire számított.

És az se derült ki, hogy most nézek-e ki 32-nek, vagy így vagyok 37..

Mondjuk nem csináltam botrányt, én nem piszkolom be a kezem, köztudott, hogy külön személyzetet tartok ilyenekre, csak rá kell mutatnom arra, aki nem tetszik. De ezt a fodrász nem tudhatta, szóval nem is sejti az a szerencsétlen, hogy most szerencséje volt.

Igaz is, megkérdeztem, hogy vállalnak-e szakállfestést. Kékre. Szilveszterre. Először nem értették. "De milyen színű a szakáll?" Mondom, fekete. Csak már ki van szőkítve. A gyerekek kedvéért. Fehérre, December eleje óta. És azért én járok utána, mert emberünk fodrászhoz nem jár. Mert kopasz. Borotválja.

Na, ez után már nem kérdeztek többet. De vállalják.