7 km volt a választott táv, én első körben azt a célt tűztem ki magam elé, hogy végig tudjam futni, vagyis ne vegyen fel a busz a végén, ami a 7:30-nál lassabban futókat beéri. A titkos tervem az 50 perc volt.
Így néztünk ki a rajtnál, még jókedvűen:
Ekkora volt a tömeg, mi kb a mezőny felénél tolongtunk a rajtnál:
Nagyon lelkesítő volt a szervezett zenekarok (doboló csoportok) út széli játéka, meg hogy ismeretlen emberek spontán kezdtek buzdítani meg dicsérgetni minket út közben. Nagyon menő. Több ezer futó indult ezen a távon, és a telekomosok között majdnem a 100. lettem, összesítésben 1413.
Kevésbé lelkesítő volt látni, hogy gyerekek, babakocsival futók és kifejezetten kövér emberek is meg tudtak előzni, de nyugdíjas korú futót legalább nem láttunk a tömegben.
A vártnál jobb eredményem annak köszönhető, hogy végig vitt magával a tömeg, és a saját tempómnál gyorsabb volt az iram, másrészt pedig Marcsi miattam szüttyögte végig a távot csigatempóban, és miatta próbáltam haladni, amennyire csak tudtam. De az utolsó kilométerre teljesen kifulladtam:
Na de azért itt már örülünk:
