vasárnap, április 17, 2016

Vivicitta félmaraton

Teljesítettem az idei év legnehezebb tervét.

December óta készültem rá, heti 3 futással, 5-5-10 km-rel, és 2:30-on belül akartam lefutni.

Egy szombat esti birkózó buli után, hajnalban indultunk, Gábor és Zénó jött el velem, hogy legyen kinél hagyni a csomagot és egyébként se legyek egyedül. Azt már csak Pesten vettük észre, hogy Zénó az otthoni papucsában szállt be a kocsiba, így neki elég fárasztó volt a sok sétálás a Margitszigeten.

9500 futó a rajtnál:

Voltak vicces jelenetek út közben:
- a rajtnál 20 perc után indítottak, közben bemondták, hogy a mezőny eleje már megtett 6 km-t,
- a legelején önkéntesen mellém szegődő, barátságos nő,
- az egész úton szurkoló japán túristák, fényképezőgépekkel kattogtatva,
-  Fő utcában (a futóknak) szórólapot osztogató kínai túrista,
- az ikerbabakocsival futó apuka,
- a "nélküled elindulni?" és "na még mit nem!" feliratú pólóban futó pár,
- az alagútban sikítozás,
- Monspart Sarolta bíztatása 17 km körül, hogy "aki az emelkedőn fut, az még nem fáradt, hajrá!",
- egy bácsi bíztatása 16 km körül, hogy "már csak 5 km van hátra",
- a cél előtt nem sokkal összeeső japán futó lábát masszírozó futótársak.

A terv szerint 6:40-es kilóméterekkel akartam 2 óra 30 percen belül lefutni, de az önkéntes futótársam miatt nem mutatkozhattam gyengének, és 6:20-as kilómétereket mentem az elején, sőt, volt 6 perc alatti is. Éreztem, hogy vezetnem kell őt, mert eltévedne nélkülem. 13 km után leszakadt rólam, itt a képen már nincs velem. A tracking szerint kb 18 km-ig bírtam 6:40-en belül maradni, ami több, mint amit életemben eddig valaha egyben lefutottam, utána a frissítőpontok után alig bírtam újra elindulni, a Margit hídra is gyakorlatilag sétálva mentem fel.

A cél előtt észrevettem a családot, Gábor megpróbálta videón rögzíteni életem első befutóját, de otthon kiderült, hogy videóindítás és -leálllítás helyett egy-egy fotót lőtt, amikor még és amikor már nem látszom a képen.


Az endomondo szerint 2:19 alatt futottam a hivatalos félmaratoni távot, a versenypályán 2:22 alatt mentem végig, de az már majdnem 22 km volt. Az eredményeket böngésztem egy ideig, kb 8000 embert ért be a célba, abból én kb 2426. lettem, de itt a nőket és a férfiakat külön sorszámozzák. Telekomos futók közül 158. lettem a 180-ból, 46 nőből a 33.

Egy érmet is adtak a célban:


Most egy időre leállok a futással, mert kezdett megviselni, hogy akkor is ki kell mennem a töltésre, ha nincs kedvem, nem jó az idő, vagy álmos vagyok, csak mert hozni kell az edzéstervet. Ráadásul nagyon lefogytam a hosszútávfutástól, legutóbb már 52 kg-ot mértünk a hivatalos birkózómérlegen.

Jövőre azért újra megpróbálom és szeretnék 2:15 alatt beérni.