Hosszas keresgélés után kiválasztottuk az új autómat. Pontosítok: KG kiválasztotta.
Úgy kezdődött, hogy városi kis-közepes autót kerestünk, hibridet, vagy plugin-t. Megnéztünk minden szóba jöhetőt, voltunk autószalonokban, nézegettünk a használtautó-n, licitáltunk is egy holland oldalon, de hiába.
Aztán egy nap át kellett vennem a postán egy csomagot (Róza plüss Totoróját), Gábornak pedig ki kellett mennie az állomásra egy vendégért, és késésben volt. Jani kocsija viszont - speciális parkolási készésgei miatt - kint állt a ház előtt, az utcán. Kölcsönkértük, hogy ne kelljen kiállnunk a mélygarázsból.
KG azzal szállt ki a kocsiból, hogy szép meg jó ez a kocsi, de azért Jani megtarthatja. Akkor még nevettem ezen.
Az irodába visszaérve, azonban, a történetet hallva rávágta, hogy "pedig pont eladó". (A teljes kép kedvéért hozzáteszem, hogy azért eladó, mert lecseréli egy Porsche-ra). KG azonnal kapcsolt, és ott helyben meg is állapodtak. Én pislogtam, mint hal a vízben, néha próbáltam közbeszólni, emlékeztetni a feleket a "hibrid" "kisautó"-ra, de semmi. Így lett egy kombi BMW 520-asom.
Az ügyintézéssel telt hetek alatt nyitnom kellett egy foldert, amibe a szükséges iratokat mentettem le. Ezt a foldert először automatikusan Audi-nak neveztem el, majd órákkal később homlokomra csapva jöttem, rá, hogy át kell neveznem. Szomorúságomban átneveztem:
Sok hét telt már el azóta, de még mindig nem tudtam megemészteni a történteket és ez alatt az idő alatt ilyen párbeszédek születtek:
- Nekem gyerekkorom óta az az álmom, hogy lesz egyszer egy Porschem. Minden férfinak van valami álma, van, aki le akar feküdni egyszer néger nővel, vagy mit tudom én, nekem a Porsche volt mindig is.
- Értem. Tehát a kapuzárási pánikodnak köszönhetem ezt az egészet.
- Tessék. Itt van egy kép Apukámról, 1971-ből, ahogy áll egy Porsche mellett Ausztriában és nézzétek, milyen sóvárogva néz rá.
- Jani, mi olyan elfogadó, befogadó, megértő népek vagyunk, nekünk nem kell magyarázkodnod. Tényleg. És el tudjuk képzelni, hogy milyen lehet a ka-pu-zá-rá-si pá-nik.
- Nem értem, miért nyafogsz, ez egy prémium kategóriás kocsi, Te meg itt nyávogsz, nem is örülsz neki. Egy csomó ember összetenné a két kezét egy ilyen kocsiért.
- Pedig mindig is arra vágytam, hogy BMW-s paraszt lehessek. De tényleg, most már emlékszem, hogy gyerekkorom óta volt egy feszítő érzés, itt, mélyen, belül, amit eddig elfojtottam, és szinte már fájt, aludni se tudtam tőle, hiányzott valami az életemből, de amióta megvan ez a kocsi, végre felszabadult vagyok, elmúlt a görcs és kiengedhetem magamból a parasztot. És ezt is Neked köszönhetem.
- Ha nagyon gáz, hétköznapokon járok majd én a BMW-vel, Te viheted az Audit..
- Jó. Úgyis én kelek korábban, én választok reggel kocsikulcsot.
- Nem szoktam bunkó lenni, 15 év alatt egyszer sem fordult elő, hogy kihasználtam volna, ha olyan ígéretet tettél, amit ott, akkor azonnal megbántál, de ezt, hogy Te jársz a BMW-vel, ezt kitaposom belőled. Most az egyszer, kíméletlenül behajtom rajtad. Bocs.
- De most tényleg. Pont egy BMW-t? Figyelj, ha nem szeretsz már, azt normálisan is el lehetett volna mondani.
- Jöttetek a kocsiért?
- Nem. Én csak azért jöttem, mert valakinek haza kell vinni az Audit.
- A téligumi szettet nem tudom utánatok vinni, majd gyertek el érte valamikor.
- Tehát vettél egy olyan kocsit, amibe nem fér be 4 gumi?? Jó csere volt.
- Na, megszoktad már? Megszeretted a kocsit?
- Nem értem a kérdést. Elmagyarázom, hogy milyen ez, csak hogy értsd. Amikor az Audit vezettem, hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy a többi autós jól megnéz a kocsiban. Ez annak volt köszönhető, hogy azt nyilván senki nem nézi ki belőlem, hogy alanyi jogon van egy Q7-esem. Tehát valakinek a nője vagyok, akinek Q7-ese van. És láttam a fejeken ezt a "mit tudhat ez a nő.." arckifejezéseket. Én ehhez viszonylag hamar hozzászoktam és ilyenkor vissza szoktam bólogatni, hogy "igen, ez vagyok én, ez van". És már nem is zavar. Ehhez képest, most átültettetek egy BMW-be, degradálva engem sima"ott egy nő a BMW-ben"-né.
- És, mi ezzel a gond?
- Az, hogy még a pornóskurva életérzéssel is hamarabb tudok azonosulni, mint a BMW-s parasztéval.
- És, milyen az autó?
- Komoly gondok vannak vele. Például sehol nem találom benne a napfénytetőt.
Eszter
15 éve