Az új hobbim: a rendszerezés

Amit szeretek:

A gyerekek párbeszédeit. A felüljárók alatti pillanatnyi csendet amikor esőben autózunk. Az útnak indulást. A hazaérkezést. A gyerekek rajzait. Az anyai büszkeséget. A teljesen szőrtelen lábaimat. A futás utáni fáradtságot. A sok együtt töltött évet. A BMW-met. Az indiai fűszerek ízét. A lilaakác virágát. A gyöngyvirág illatát. A csípős őszi reggeleket. A szép magassarkú cipőket. A kedvenc táskáimat. Az inspiráló igaz történeteket. Az ütős koktélokat. A nachost sajtszósszal. A zenélő szökőkutakat. A hangos éneklést a kocsiban. A rendrakás utáni elégedettséget. Az őszi lomb színét. A reggeli csendet. A reggeli napsütést. Az érzést, amikor minden a helyére kerül.

A hullámok moraját. A repülőgép emelkedését. A gyerekek nevetését a vicceken. Az önállóságukat. A karácsonyi szállodázást. A szilveszteri koncertezést. A szaunázást. A svédasztalos reggelit. A lejárt mosogatógépből kiáramló gőzt. A meleg radiátort. A hó roppanását. A frissen nyírt fű illatát. A nyitható tetőt a kocsiban. A gondoskodás érzését. A tenyérenhordozottság érzését.

A lefekvés idejét. A frissen mosott ágyneműt. A meleg zoknit. A skandináv krimiket. A forralt bort. A nyíló hóvirágot. Amy-től a Back to black-et. Orff-tól a Carmina burana-t. Alfölditől az IK3.0-t. A vízeséseket. A lampionokat. Az osztálytalálkozókat. Az IKEA lakberendezési ötleteit. A menta fagyit. A kilátókat. A forró zuhanyt. Az érzést, amikor levágom róla a cimkét és beteszem a szekrénybe.

A szépen terített asztalt. A szép fonásokat. A motorcsónakozást. Az olasz nyugdíjasok stílusérzékét. A cidert. A végigaludt éjszakákat. Tom Hardy-t a moziban. A temetők fényeit november 1jén. A forró csokit tejszínhabbal. És általában mindent, amit megfőznek helyettem.

Shopping is my cardio

- De ha mindenáron zöld rendszámot akarsz, vehetünk egy ilyen Porschet is.
- Persze. Akkor az egyik nővérem tuti hogy nem szól hozzám többet, de lehet hogy a másik se. Szóval majd ha megunom a családomat, rögtön szólok, de addig inkább ne.