Az a szép abban, hogy óramű pontossággal mozgok minden nap a városban, ugyanazokon az útvonalakon, hogy menetrendszerűen találkozom a hozzám hasonlóan óramű pontossággal mozgó más lakosokkal.
Reggelente egy piros Alfából ugyanott, ugyanakkor, 7.25-kor száll ki egy 5 tagú családból az anyuka a 3 kisgyerekével, ahol mi is kitettük régebben Zénót a rollerével. Az apuka már integet, ha meglát. Mintha barátok lennénk.
A buszpályaudvar mellett ugyanaz a 2 ember (vagy legalábbis azt hiszem, hogy ugyanaz a 2 ember) csókolózik a sarkon 7.40-kor, minden áldott reggel.
A sulinál nyilván minden autó és minden szülő állandó résztvevője a reggeleimnek, ebben semmi meglepő nincs, de 7.55-kor, amikor behajtok a mélygarázsba, ugyanaz a kollégám dohányzik az udvaron, és mindig egyedül. Eleinte lelkesen integettünk egymásnak ilyenkor, de már szinte unjuk egymást.
És ez még csak 30 perc a reggeleimből.
Eszter
15 éve
