Itt a nyár. Ma reggel éreztem, ahogy az arcomba fújja a szél a homokot. Igaz, hogy csak egy budaörsi kereszteződésben történt és nem a strandon, de a fokozatosság elve szerint ezt már biztató jelnek veszem.

- nem akarok tökéletes lenni
- nem akarok férfiasabb lenni a férfiaknál
- nem akarok nőiesebb lenni az átlagnál
- nem akarok a munka hőse lenni
- nem akarok autóversenyző lenni
- nem akarok vadászpilóta lenni
- nem akarok semmit ezen kívül.

'Bazmeg, mint egy kibaszott raktár.'

2 embernek: 2 asztal, 5 laptop, még 2 monitor, 2 tábla a falon, 1 flipchart. Arra gondoltam, hogy felajánlom nekik az én laptopomat is, ha az az 5 nem lenne elég.

Szakítottam. 1462-dik fejezet.

'Dobozt majd adomanyozok, ha szukseged van ra - tudod a baratokra mindig lehet szamitani (egy-egy jo szo, neha egy-egy jo doboz...)'

Ez a hétvége is eltelt. Mozgalmas volt. Csak arra nem jutott idő, ami a legfontosabb volt. Felhívni Apukámat.

Voltunk dísznövénykiállításon, sajtófotó kiállításon, fényképeztünk, moziztunk, termálfürdőztünk, alig maradt idő veszekedésre. Ilyen sűrű programot csak apró hisztik tudnak megszakítani.

Még szerencse, hogy párosan szép az élet.

Nem tudom, mi értelme lesz a mai beszélgetésnek, miért találkozom vele egyáltalán. De oda megyek. Aztán nem tudom, miért megyek utána haza, de hazamegyek. Ezek a rutinműveletek tesznek tönkre engem.

A pénteki gyomorremegés ma 12.45-kor kezdődött.

In a manner of speaking
I don't understand
How love in silence becomes reprimand
But the way i feel about you
Is beyond words.

Nyugalom, cicavér.

- Asszem megfáztam.
- Mondtam, hogy vigyél magaddal kabátot. Norvégiába.
- Nem azért fáztam meg. Hanem a repülőn. Mert ablak mellett ültem.
- És?! Nyitva volt?

Hétvégi villanások

pénteki gyomorremegés / beszélgetés barátnőkkel / kakaókrémbe mártott győri édes / hajnali igazoltatás a reptéren / 13 évesek vagyunk /tv paprika / 3 ekkora marhát / visszatérés az édenkertbe, fotók / közelharc a derekamért / the interpreter, kossuth / jogosítványt az okmányirodából / clinique / taxi / megint egy 'szeretők maradunk' sms / dézsából öntős felhőszakadás, éjjel / irodát nyitunk szegeden / sírás / vita / sírásrívás / psichoszomatikus izomfájdalmak / hétfő reggel megérkezés a munkahelyre

Kicsit szomorú dolog elhagyni azt az embert, akivel több évig éltem együtt, mint a saját szüleimmel, de ha nem megy a dolog, akkor nincs mit tenni. Majd lesz más, akivel még tovább fogom megosztani a társaságomat.

Nem változott semmi, nem csinál semmit rosszabbul, vagy másképp, mint eddig. Csak elegem lett. Neki egy anya kell, nem én. Valószínűleg azt hittem, hogy egyszer leveti a gyerekes szokásait, és végre társam lesz, nem pedig gyámolítottam. Hányszor mondta, ha őszülő öreg urakat látott Porsche-t vezetni, hogy ő is ilyen akar lenni öreg korára. Csak azt nem vette észre sosem, hogy ezek az irigylésreméltó örökifjak mindig egyedül ülnek az autóikban. Én nem szólok neki, de egyszer talán észre veszi. Igen, egyszer biztosan észreveszi majd. Remélem, nem túl későn.

Az új hobbim: földieper fogyasztása nagy gonddal, lassan, autóvezetés közben, a piros lámpánál. Néha szétnézek és visszamosolygok azokra a hímnemű autósokra, akik ezt észre veszik.

Azt akarom, hogy semmi ne változzon. Azt akarom, hogy minden maradjon így. De nem azért mert jó így. Hanem mert meghalnék most egy mindentmegmozgató változástól. mm. mmmmm.

Budapest Bank, gazdagréti fiók.

Bemegyek vállalati számláról készpénzt felvenni. Nem lehet. Tegnapi dátum szerepel a bizonylaton, ma már erre nem adnak ki egy fillért se.

Mennék lebélyegezni az átutaló szelvényeket, de nem férek a géphez, mert a bejárati ajtó nyílási sugarában van, és éppen szellőztetnek, rányitották az ajtót a bélyegző gépre.

Megyek megszüntetni a lakossági folyószámlámat. Azt mondják, be kell fizetnem pénzt, mert negatív az egyenleg. Vissza megyek a pénztárhoz. Állok az egyik üres (!) ablaknál, várok a soromra. A biztonsági őr rámszól, hogy ne ott álljak, hanem a tábla mögött, amire az van írva "Kérjük, itt várakozzanak a pénztárhoz." A tábla jó helyen van, de csak az látja, aki épp most lép be az utcáról. A lakossági ügyintézők felől érkezve észrevehetetlen. Állok ott egy ideje, nincs szék. Illetve van, de csak a lakossági ügyintézők előtt van, ahol nincs is sor. A pénztár előtt van sor, ott nincs szék. A sor lassan akkorára nő, hogy nem lehet tőle bejönni a bankfiókba.

Fizetek, és vissza az ügyintézőhöz. Mennék, de addigra valaki megelőz. Várok. Le is ülök, hiszen van szék. Mikor épp beelőzne valaki, az ügyintéző azt mondja 'Várjál, a kishölgy előbb érkezett'. Kezdem elveszteni a türelmemet. Leülök, elkér újra minden iratot, amit az előbb már oda adtam neki.

Egyszer átjön a szomszéd ügyintéző és sugdolózni kezdenek. Végre történik valami. Kiderül, hogy a bank elszúrt valamit, egy másik türelmes lakossági ügyfélnek az adásvétele során a bank elnézte az összeget.. Az ügyfél igényt tart a pénzre. A teljes összegre. Most. Tanakodnak az ügyintézők, a megrövidített ügyfél meg időnként átlógatja a fejét az én térfelemre és megkérdi a banki alkalmazottaktól: 'Na, mi a helyzet?' Nevetek. Nézem az órámat. Vagy más miatt nézem a telefonomat? Jó.

Beszélgetnek, nem szólok. Nagy nehezen befejezik. Velem foglalkozik végre. Akkor megcsörren a telefonja. Nem veszi fel. Hangosan csörög. Hallgatom a csörgést. Örülök, hogy végre haladunk. Keres egy papírt. Nem találja. Megkerül. Kitölti.

Jön a biztonsági őr. Azt mondja, itt egy ember, aki a MediaMarkt-ban akar vásárolni, és az ottani BB hitelügyintéző azt mondta, itt is lehet intézni ilyesmit. A nő morcosan néz a biztonsági őrre. 'De mit? Áruhitelt? Felvenni? Vagy befizetni? És különben is, ügyfél van nálam. Várjon a sorára.' Aztán odaér az érdekelt fél, a nő feláll, félre hívja, beszélgetnek. Visszajön.

Ideadja a szerződésbontást aláírni. Elolvasom. Vártam, hogy legyen benne olyan rész, ahol meg kell indokolni, hogy miért bontok szerződést. Meg is van a pont, de nem kell kitöltenem. Nevetek. Az egész lapot a nő töltötte ki nekem. Ez üresen maradt. Csak alá kell írnom.

Végre ez is megvan. Kérnem sem kell, kapok egy fénymásolatot. Micsoda professzionalizmus. Elindulok.

A télikabátok lekerülésével elkezdődött a 6 üléses időszak a metrón. Télen mindig csak öten ülnek egy sorban. Nyáron hatan. Mostmár tényleg elmúlt a tél.

Most inkább mégsem szeretnék motorozni. :(

A heten tudtam meg azt is, hogy a jelelésben is vannak nyelvjárások. Eddig azt hittem, hogy a jelbeszéd annyira nemzetközi, hogy külföldiek is megértik egymást. Persze nem, mert a szájról olvasás is hozzátartozik a kommunikációhoz, nem csak a kézjelzések. Aztán a tolmácsunk mondta, hogy Magyarországon 7 nyelvjárás van jelelésből. A különböző iskolákban tanult hallgatók alig értik egymást, és ugyanolyan szintek vannak a vizsgán, mint nyelvekből. Alapfok, középfok, felsőfok. Van oda-vissza fordítás is. Beszéltnyelvből jelelés, és jelelésből mondatok összerakása. Utóbbi sokkal nehezebb.

Egy társkereső oldalon:

'Az osztálytársaim megdugtak mindent ami mozgott, de én sosem tartottam fontosnak, hogy efféle korlátokat állítsak magam elé' - Sanyi.

Tegnap kimentem a temetőbe. Kb olyan volt a hangulatom. Akartam beszélgetni egy kicsit a nagyszülőkkel. Vittem nekik virágot, és felkészültem rá, hogy esetleg nem fognak válaszolni.

Már a temetőt is nehezen találtam meg, régen jártam arra. 1996 és 1997-ben volt a temetés, azóta legfeljebb egyszer látogattam meg őket, nem szokásom halottak napján tömegelni a temetőben.

Pontosan emlékeztem, hogy a temető melyik részén kell őket keresnem, Nagypapa és Mamóca urnája egymással szemben van, de van köztük egy fal. Még viccelődtünk is, hogy még jó, hogy van köztük az a fal, mert életükben is folyton veszekedtek. Jobb így, mindenkinek. Szóval elkezdtem őket keresni, de nem találtam egyiküket sem. Ha az egyiküket megtaláltam volna, akkor már a másikat is megtaláltam volna, de így.. Egy csomó helyen koszorúk takarták el a neveket, azokat nem akartam levenni vagy elmozdítani, talán emiatt nem találtam őket.

Aztán letettem a virágokat a földre és eljöttem. A kocsi felé sétálva megnézegettem a sírokat, voltak köztük nagyon szépek. Jóleső csend volt. Tiszta nyugi. Nem rohant senki sehová. És a halottak közül nagyon sokan még a 19. században születtek. Szeretek temetőbe járni. Ha legközelebb Párizsban járok, megnézem a Pere-Lachaise-t.

http://www.flickr.com/photos/guyverville/sets/43603/

Holnap szabadságra megyek és kipihenem ezt a hosszú hétvégét. Rámfér.

És egy ideje Herkentyűnek hív.

A fehérnemű-fetisiszta furcsa szerzet. Sose értettem, hogyan lehet ráindulni egy bugyira, vagy egy harisnyatartóra, de úgy látszik, eddig a dolog megállt a nemértés szintjén és csak most kezd zavarni. Igazán zavarni.

Úgy kezdődött minden, hogy megláttunk egy üzletben egy szettet, vagy hogy hívják az ilyet. Volt egy bugyi, meg hozzá egy trikóféle felsőrész. Undorítóan nézett ki. Rózsaszín alapon fehér pöttyes, és a pántok csipkések, fehérek. Én hánytam tőle, G a szokásos rajongásba kezdett, teljesen függetlenül attól, hogy én akarom-e hordani ezt a cuccot, mert persze nem akarom. Vita kerekedett belőle, ez sem ujdonság, de a végén megvettük, hazahoztuk. ('Nem tehettem róla, nem tehettem róla, igazán, igazán, nem tehettem róla.')

Pár napig el tudtam húzni, hogy fel kelljen vennem, de a hétvégén előkerültek az új holmik és kénytelen voltam felpróbálni, G már könyörgött, én meg azt gondoltam, abba talán nem halok bele, ha egyszer magamra erőltetem, utána úgyis kidobom, vagy mittudomén. Hányinger kerülgetett, de G-t ez nem zavarta, ekkor kezdett csak igazán elalélni a gyönyörűségtől, ugyanis rajtam ez a borzalom - szerinte - még szebb, mint a vállfán volt, és valami extatikus állapotba került, láthatóan elborult az elméje, hiába beszéltem hozzá, nem hallotta, amit mondtam, csak nézett rám könnybelábadó szemekkel és folyamatosan jelzőket keresett a látványra.

Én eközben egyre határozottabban és egyre mérgesebben próbáltam a tudtára adni, hogy a ruha nekem nem tetszik, le akarom venni, és ki akarom dobni. Nem hallotta. Próbáltam még határozottabban, még hangosabban, de semmi. Kétségbe estem. A dühöm elmúlt, sírni kezdtem, védtelennek és szerencsétlennek éreztem magam, mintha egy megvadult állat nézett volna engem, aki a nyelvünket se érti, kész kiszolgáltatottság.

Nem értem, hogy hogyan tudja a fizikai vonzódást teljes egészében függetleníteni attól a személytől, aki felé az irányul. Hogyan tud bekattanni attól a látványtól, ami én vagyok meg egy akármilyen fehérnemű, amiről tudja, hogy utálom, rosszul érzem magam benne, pofákat vágok, hisztérikusan ordítozok, le akarom venni, elsápadok és a végén sírok. Mi tetszik neki ezen? Ha nem számít neki, hogy ÉN is jelen vagyok, akkor miért nem vásárol magának egyszerűen csipkés fehérneműket a boltban, és örül neki egyedül.

Ez ugyanolyan érthetetlen, mint amikor a korábbi, szexuálisan kimondottan konzervatív barátnőjéről olyan fotókat csinált, amin az öreglánynak a válla fedetlen volt, az ujjatlan póló pántját lehúzta oldalra, és a csajt arra bíztatta, hogy nézzen csábosan a kamerába. Hát, nem sikerült neki. Ez neki autentikus látvány? Nem érzi túlzásnak, vagy odanemillőnek a részleteket? Egy harmincéves, láthatóan ráncos bőrű, melltelen, minden szempontból konzervatív gondolkodású modell playboy beállásban. Meg én rózsaszín pöttyös, fodros cuccokban. Nem. Ez rejtély.

Tegnap ettem epret, időn először. Nem volt eper ízű, de piros volt és lédús. Igazi szezon nyitó import cucc. Éljen!

Izgatottan várom az eper ízű epret, a cseresznyét és a görögdinnyét. Néha azért mégis örülök, hogy itt élek. Ritka pillanat.

Újra húsvét. Innen már csak egy sarokra van a karácsony.
Szóljon már valaki a srácoknak, hogy nem kell így rohanni. Ne sprinteljenek odafenn azon az Időkeréken.
Ráérünk!

Ban kín formáció

Úgy látom, tegnap nyűgi napom volt.

Ma nyomi vagyok és álomszuszi. - álomnyuszi

A csokinyulak tábort vertek az asztalomon. ('Csend legyen már! Aki rendetlenkedik, azt kihajítom az ablakon. Vagy leharapom a füleit.')

A stratégiai tervezés a könyvek szerint környezetfelméréssel kezdődik. Nézzük meg, hogy mi van, aztán azt, hogy mi lehetne, végül próbáljunk utakat keresni egyikből a másikba. Hát, nézzük:

A jelenlegi helyzet: vacak
A cél: nem vacak
Az út: új életet kezdeni

Az én lehetőségeim:
- elköltözni
- hajszínt változtatni
- egy alkalommal csontrészeg állapotba kerülni
- sportba ölni minden energiát
- sok időt tölteni gyerekekkel
- elutazni hosszú időre, nagy távolságra
- elköltözni másik városba, örökre

Határidőt nem szabok magamnak, mert úgysem tudom betartani. Majd utólag megnyugtatom magam azzal, hogy pont így terveztem.

Pudinggá próbálok válni evés után.

Nem megy.

Könnyű úgy irányítani és kontrollálni a történéseket, ha az ember tudja, mit akar. Az igazán nagy feladat az, amikor fogalma sincs róla.

Igen, van értelme a forgalmat akadályozó helyen parkoló autókra kerékbilicset rakni, hogy akkor se tudjanak elmozdulni a helyükről, ha a tulajdonosuk visszatért.

Igen, van értelme oldalakon keresztül cikkezni karambolozó miniszteri felvezetőautóról, részegen vezető színésznőről, koccanásos balesetet szenvedett kamaszkorú szappanoperahősről.

Igen, van értelme, hogy én szerezzek igazolást a pénzintézetnek arról, hogy nem tartozom neki.

Igen, van értelme a kórházban tartani olyan betegeket, akik régen hazamehetnének, csak mert orvos még nem látta őket.

Világfájdalom.

(jelen románc elején arról volna szó
— ha nem veszélyeztetné mindkettőnk
eszményi figyelemösszpontosítását — hogy én
inkább az ágy mellé szeretnék már feküdni,
mintsem meg- és beágyazgatni. Vagy arról
a börleszk heroizmusról, ahogyan az ételt
szeretném inkább a tányér fölött lebegtetve,
evőeszközök nélkül, a számtól
a lehetséges legnagyobb távolságban
elfogyásra bírni; a közismert jóllakásra,
mosogatásra, újabb beszerzések kényszerére — s ami
ezekkel jár — való tekintettel. Stb. Ám, mivel, hogy lírai
énünk ezúttal érzelmi okból került egy lapra, térjünk
rögtön a tárgyra, míg megfelelő a hőfok:)
Elutasítólag megsimogatlak.

Fodor Ákos:
Érintkezés
(Lehet)

Ma rózsaszínűnek álcázom magam. Így senki se vesz észre.

Az optimális jövőképem a következőképpen néz ki:

B gyorsan meggyógyul és azonnal Pestre költözik. A vállalatgazdaságtan előadások véget érnek és a csajt nem látom többet. Önző vagyok, nem érdekel, ki mit akar tőlem. Elköltözöm G-től, de nem veszek össze vele. Nem szülök gyereket B-nek. Nyár van, elbomlok a napon, hogy Anyám se ismer meg. Hapsikkal többet nem állok szóba, és azt is elfelejtem, hogy valaha ismertem közülük néhányat.

Ehhez képest megesz a fene ha meglátom BK hasát, mert így még sokkal szebb, mint egyébként, és irigy vagyok BK-ra (csak a monogramok egyeznek), mert olyannagyon helyes a gyereke. Én is akarok egy olyat.

Akkor?!

'We have an unfinished business.'

Van abban valami báj, amikor hosszas válogatás után a legszexisebb fehérneműket veszem fel a pasim szeme láttára egy átlagos hétfő reggelen.

Igaz lenne, hogy nevetnek a szemeim, miközben a nyűgjeimről beszélek? Tényleg megbolondultam.

Szar dolog hangulatembernek lenni. Saját magamon se tudok kiigazodni. Pár napja a napsütés is elég volt, most meg keresnem kell az indokokat, amitől jókedvem lehetne. De még egyet se találtam.

Valószínűleg többet mutatok a hangulatomból, mint amennyire valóban szomorú vagyok, mert már többen álltak meg az ajtóm előtt szánakozó tekintettel. Van, aki bejön, van, aki tovább megy. Nem tudom, melyiknek örülök jobban. Talán egyiknek se.

Háromezer kanalat adok egy késért. Én a filmekben is mindig a gátlástalan negatív hősöket szeretem, miért élek egy gátlásos jófiúval? De most mit mondjak neki, hogy túl jó hozzám? :)

Honnan lehet tudni, hogy ez csak egy hullámvölgy, vagy már a vég? Mert ha a görbe tetején lennék, csak látnék valamit. De az aljáról..

Zsákbaszarómacska.

Ne nézd, hová vezet, s mi fájdalomba visz
szeretni bárkit is, kivel
e földi körhintán csak úgy véletlenül,
s oly szükségképpen találkozol!
Te állsz, ő szembejön, röpíti őt a gép,
arcodba néz, kapaszkodik,
és jól tudom: rémítő gyorsan elforog
- de hát nem ő akarja így!
A kaktusz négy-öt évben nyitja szirmait,
s négy-öt nap teltén hervad el,
de mondanád-e: akkor kár is nyílnia,
ha ily rövid szépségre jó?
Hogy ki meddig miénk, az nem ránk tartozik,
a mi dolgunk szeretni őt.
Ha félsz, ne nézd a körhintát reménykedőn,
tudod, hogy úgyis elforog!
Ajándék légy, aki ön-sorsáról mit se tud,
ki örömöt nem vár, csak ad,
s akkor talán a hinta egyszercsak megáll,
s a kaktusz nyitja szirmait.

Fábri Péter
Vita aeterna

//'nincs kaktusz'.

A rajtszámomat is a sípályán szereztem. Snowboarddal elég nehéz felvonózni, én leginkább csak olyan magasságból csúszok le, ahová saját lábamon felvittem a deszkát. A tányéros meg csákányos megoldás nem megoldás, azzal nem tudok felvonózni, (nem tudok = nem próbáltam még és nem is akarom kipróbálni), a székes-pados meg legutóbb nagyon megütötte a lábamat.

A székből elvileg nagyon könnyű kiszállni. Optimális esetben. Ha az ember síléccel közlekedik, ha lejt a pálya a kiszálló areaban, és ha a sportolónak leér a lába a kiszálláskor. Ezzel szemben én csak az egyik lábamat tudom bekötni, a másikkal csak mellélépek. (Ez a hivatalos formája a deszkás felvonózásnak). Az érintett pályán nem lejtett a terület a felvonó végén és nekem nem ért le a lábam a hóra. Vicces pillanat volt rádöbbenni, hogy fogalmam sincs, hogy fogok kiszállni.

Hát, kénytelen voltam ugrani és közben ellökni magamtól a széket hátra, hogy nyerjek egy kis időt amíg elhagyom a felvonó síkját valamelyik irányban. Csakhogy sajnos nem voltam elég gyors és a szék visszalengett, egyenesen a combom irányába. Éljen.

Az eredmény egy ököl nagyságú folt a combom oldalán, kék-zöld-fekete színben, valamint egy ugyanilyen színű nyúlvány a folt oldalán. Így nyertem el a 9es rajtszámot. Köszi.

'She deserves her revenge, and we deserve to die'.

Kb másfél éve láttam utoljára a Kill Billt, akkor sorrendben negyedszer. Most is ugyanannyira tetszett.

'Do you find me sadistic?'

Amióta süt a nap, nekem jó kedvem van, pedig semmi okom rá. Ez 2 dolgot jelenthet. Vagy megbolondultam, vagy látens fototróp vagyok es napfényből szintetizálok magamnak boldogság szérumot. Egyik se hangzik jól.

A tanfolyamra jár velünk egy hallássérült lány. Mindig jön vele egy jeltolmács. A lány az első sorban szokott ülni, a jeltolmács pedig az előadó mellett, szintén szemben a hallgatósággal, így a lány látja az előadót is, a táblát is, és a jeltolmácsot is. Könyvelőnek tanul. Mennyire igaza van.

Már az elején észrevettem, hogy a tolmács nem csak az előadást, hanem a beszólásokat is lefordtja neki. Velünk szokott nevetni ő is. Mindig akarok neki köszönni, amikor bejön a terembe, de eddig még sosem vettem észre, olyan csendes.

Nem értem, mi történik a hapsik agyában úgy 30 körül, amikor hirtelen mindenki gyereket akar. Sajnos G már óránként szóba hozza a gyerek kérdést, amivel mostmár komolyan az agyamra megy.

Keresi a legoptimálisabb időszakot a szülésre, és azon gondolkodik, hogy vajon a lányokkal is lehet-e legozni, meg xbox-ozni. Az egyik szlovák kocsmában, a sípályán a szokásos komorságommal ismételtem neki, hogy én tényleg nem akarok gyereket. Akkor először, komolyan vette. Komolyan vette és megijedt. Azóta már nem a "mit kell csinálni a gyerekkel, hogy jó tanuló legyen?" kérdéskör érdekli nagyon, hanem sokkal inkább a "miért nem akarsz gyereket, minden nő akar gyereket" problémakör. Asszem, rájött arra, hogy az elutasításom célpontja nem a gyerek, hanem sokkal inkább ő.

Pár napja szorong, azt hiszi, ki akarom rúgni. Pedig nem.

Azt szeretném, ha ő rúgna ki engem.

Tetszik ez a motor téma. Kell egy motor. Vagy egy hapsi, akinek motorja van. De inkább az utóbbi.

Motorosok lepték el a város utcáit, és napszemüveges nyugdíjasok az arborétum napos padjait, ez a tavasz első jele Budapesten. Fényképezni mentünk a Villányi útra, már ki voltam éhezve a szines virágokra, unom a havat fotózni 3 hónapja, elég volt a fehérből. Publikáció a flickr-en.

A felső arborétumba most is be kellett mászni, amit máskor se szeretek, de izomlázas combokkal kész gyötrelem volt. De amit a vaskapu rejteget, az kárpótolt, nyílik a Helleborus, a Crocus, van hóvirág, és az első díszcseresznye virágrügyek is pattannak, igaz, az a nyitott lenti kertben, de gyönyörű volt. A nárciszokat meg előre sajnálom, ha igaz a hír, idén be fogják őket darálni, mert a kisebbség már gumóstól tépi ki a töveket, és hiába ültetik őket vissza nagy erőkkel, elpusztulnak. 2 millió gumós növény nyílik a felső arborban minden tavasszal. Hihetetlenül szép látvány. Egyetemista korom legszebb emléke a felső arbor áprilisi sárga pompája. Hiába védik őket az egyetemista járőrök éjjel is, a legtöbb virág a Körtéren talál gazdára. Az állomány pedig emiatt minden évben pusztul. Idén bedarálják a szárakat még virágzás előtt, hogy megvédjék a gumókat. Mind a 2 millió növényt.

Hazatértünk végre, az utazás nekem most inkább kötelesség volt, mint kikapcsolódás. Protokoll rendezvény Anyóssal, 4 napon keresztül. Furcsa, de a saját szülemmel sem tudok 1 napnál többet eltölteni. Igyekeztem is a lehető legkevesebbet lenni a társaságukban, másik pályát kerestem magamnak, gyakorolni, és kihagytam az ebédeket az idegeim épsége érdekében. Összesen 3 napot töltöttem így meleg étel nélkül.

Itthon közben kitavaszodott, és a budapestiek nemzeti színű zászlóval köszöntötték a hazatérésemet. Mélyen megtisztelve éreztem magam, amint sínadrágban kiszálltam az autóból a nyolcadik kerületben. Március idusán.

Diamantská vodá. Benzinová kutová. Csókolom, kérek egy napijegyet a felvonulóra. Igen, a nagy felvonulóra. Horalky. Hotdog 20 korona, egy adag mustár 10. Köszönjük, viszlát.

Fehér pulóver, zöld póló, piros polár, zöld sízokni, zöld sál. Én így ünnepeltem a sípályán a nemzeti ünnepet.

A névnapjára nyomatatok neki egy "Certificate of Bullshiting" -et.

Vannak napok, amikor nehéz elhinni, hogy senki nem cél nélkül jött a világra, mindenkinek van küldetése, minden faj, minden egyes élőlény a legtökéletesebb valamiben.

Ez a nap is ilyen.

A "madár" merőben
légbőlkapott valami.

Fodor Ákos
Egy vakond-tézis
(Lehet)

A tegnapi órát is csak azután tudtam elviselni, hogy a csaj konkrétan lefejelt egy nyitott ablakot.

Vizuális terror alatt vagyok. Sokkal nehezebb nemet mondani, ha a medve fotót küld a legkedvesebb mosolyáról. Ez, kérem, zsarolás!

Azon túl, hogy a kollégáim havonta egy napra belém szeretnek, azért tényleg nekem van a legjobb állásom a világon. Hivatásos költekező vagyok. Kifizetek sok millió forintot egy nap és elégedetten megyek haza: 'Ma is sok pénzt vertem el'. ;)

Én egy AKKORA hős vagyok!

Én egy HŐS vagyok!

Minden hónapban van egy nap, amikor minden hapsi belém szeret, epekedve vár, fényesre csiszolja a szemgolyóját, és lesi, hogy mikor lépek be az ajtón. Közeleg ez a nap.

Én lehetnék a pszichoszomatikus eredetű rendellenességek klinikai mintapéldánya. Ma reggel a fáradtságtól elment a hangom, és már napok óta lassítás nélkül rohannak keresztül rajtam a kaják. Hol kell jelentkezni?

If not now then when
If not today then
Why make your promises
A love declared for days to come
Is as good as none

Főhős egy esti beszélgetés után, megviselve, gyűrödten ébredt. Élettársa miatt mégis mosolyt szelidített arcára és bizakodva tekintett az új nap, az új hét elé.

-Jól indult ez a nap. - mondta a kollégáinak a konyhában, mert tudta, tőle vidámságot szoktak meg, most sem mutathat mást. - Kicsit lehűlt a levegő, de már március van, ugye Ti is várjátok a tavaszt? - hiszen erre nem adhatnak semmi meglepő, vagy lehangoló választ.

Rövid társasági jelenlét után a szobája ajtaját magára csukta és olvasni kezdte a maileket. Ez a nap legjobb része. Levelet kapni a legjobb dolog a világon. Vagy legalábbis majdnem a legjobb. De aznap reggel nem várta levél a legfontosabb postafiókból.

Egy órával később feltűnt az Outlook tetején a levél, amire várt. Ez volt az első őszinte mosolya aznap."msn?" És egy perccel később már a kötelező üdvözlő körök után, a tér és idő fogalmának megszűntével, fontosabb témák felé terelődött a beszélgetés Rajongás tárgyával.

- Télleg hiányzol ám. És nem csak a szex.
Ez az a kielentés, amitől Főhős korábban minden alkalommal agyvérzést kapott. Az évek múlásával és a tapasztalatok gyűlésével azonban már értette ezt a mondatot. Rajongás tárgya sajátos gondolatvilágban él, az érzései valósak, a maga vonatkozásában, de a külvilág számára értelmezhetetlenek. Emiatt gyakran úgy tűnik, Rajongás tárgya nem mond igazat, ha az érzelmeiről beszél, pedig azokat csak az ő többdimenziós világának furcsa filterén kell keresztül szűrni fogyasztás előtt. Anélkül ártalmas, sőt, kifejezetten mérgező hatású.

- Sokat jut eszembe, mi lenne, ha tényleg csinálnánk sok gyereket. - folytatta sok-sok sorba törve, mintha dadogna zavarában. Főhős arcán a töretlen őszinte mosoly egy pillanat alatt könnyekbe torkollt. - Ahhoz meg kellene állapodnod. Ami Neked nem megy. - írta gondokodás nélkül, hiszen ez a gondolatsor már nem először kerül elő kettejük között. A rutinszerű, gyakran elhangzott mondatváltást viszont egy eddig szokatlan megjegyzés követte:
- De találnom kell valakit, aki így is szeret. És elfogad. - Úgy tűnt, Rajongás tárgya időközben kiszámította a nők kiszámítható kiszámíthatatlanságának egyik alapértékét.

Főhős szomorúan szembesült ismét a régi-régi nyomorúságával, miszerint hiába akarja ő is ugyanezt, valahogy a körülmények nem teszik lehetővé, hiszen nyilvánvaló, hogy Rajongás tárgya mellett sosem lehet boldog, és kiegyensúlyozott. Ő egy egész más jelenség, aki más szabályok szerint él, és a legfontosabb elvárásaik messze elkerülik egymást.

Pedig a maguk módján nagyon szeretik egymást. Furcsa, hogy Élettárs felé az érzelmek szavakba öntése évek óta elmarad, "nagyfiúk ilyet nem mondanak", Rajongás tárgyával viszont 9 hónap távollét után is ilyen egyszerű, és természetes.
Főhős az asztalán lévő orchideájára pillantott és egy sóhajtás után határozottan vetett véget a beszélgetésnek. - Hagyjuk most abba, jó? Szia.

Lassan telt a nap további része. Egy délutáni sms-ben egy másik barátja kért tőle segítséget. Főhős ráeszmélt, hogy a segíteniakarása tehetelenséggel párosul, és hogy túl empatikus ahhoz, hogy a környezete változásait kezelni tudja anélkül, hogy ő is sérülne velük. Kár.

Oktatásra indul, új ismeretek reményében, amelyek feledtetik vele a szomorúságát. Ám csak egy harmadik barátjától jött üzenet, aki kórházba került. Mind közül a legrégebbi, és legfontosabb barátja az, aki aznap este trombózist kapott, egy másik városban.

9 körül tért haza, és csak a konyháig jutott. A reggeli mosoly már elmúlt, másikra nem maradt ereje, az asztalra borult. Élettárs nem értette a szomorúság okát, Főhős pedig újabb kérdésekkel találta szemben magát. Van értelme a következő 50 évnek, ha a barátaiban jobban megbízik, és komoly titkokat őriz Élettárs előtt? Mit fog mondani legközelebb, ha az összeomlással egyidőben senki nem kap trombózist?

Van egy érzékszervem, ami nagyon érzékeny és kifinomult. Megérinteni valakit nekem nem fzikai, hanem lelki kontaktust jelent. Óvatosan bánok vele. Nem tapogatok akárkit és azokat sem akármikor, akiket szeretek. Vagy soha.

Igen, az óvatosságot is könnyen túlzásba lehet vinni. Nem tudom, hogy mi az a pont, amikor egy barátomnak szüksége van egy érintésre. Főleg, ha ő is olyan érzékeny erre, mint én. Sokkal könnyebb ölbe tett kézzel ülni mellette, mint megfogni a kezét, és megsimogatni, mert nem akarom, hogy félreértse, vagy összezavarja. Biztonsági játékos vagyok.

Olyan nehezen mondta el, hogy mi bántja, végig hallgatta a panaszkodásomat, aztán kiderült, hogy az ő gödre még mélyebb. Meg kellett volna ölelnem, legalább. De nekem is szeretethiányom van, és én csak úgy tudok gátat szabni az érzelemkitöréseimnek, ha egyáltalán nem mutatok belőlük semmit. (Bináris működés: 0 vagy 1).

Tegnap kiürült az agyam egy pillanatra, aztán véletlenül úgy maradt.

Egy tegnap esti beszélgetés meglágyította a szivem helyét és pár órára elhitette velem, hogy van, akinek a helyzete az enyémnél is rosszabb, és kilátástalanabb. Aztán ma reggel visszazuhantam. Minden csoda három percig tart. Nálam szerencsétlenebb lény nincs.

Eltettem az msn szövegét és fél óránként elolvasom, mint egy kamasz. Hátha nem vettem észre benne valamit, vagy hátha nem is igaz, hogy ezt írta. Ellent mondani a saját érzéseimnek kiábrándító, véresen valóságos és fájdalmas akció. Mégsem vagyok kamasz.

Ma is kiakadtam valami apróságon. Azt kérdezte, hogy vajon a balkezesek balra indulnak-e a kiállításokon.

Azt képzeli, hogy ha egy balkezes meg egy jobbkezes együtt elmegy megnézni valamit, akkor a bejáratnál illedelmesen elköszönnek egymástól és az egyik jobbra indul a másik meg balra? 'Szia, 2 óra múlva itt találkozunk, oké?' vagy mi? Vagy hogy minden balkezes szeret szembe menni a tömeggel? Ezek szerint minden balkezes anarchista lázadó? Vagy ezek szerint minden európai jobb kezes, es Anglia meg csupa balkezes nép? Nem azért indulunk el a jobb oldalon, mert jobb kezesek vagyunk, hanem mert léteznek íratlan szabályok, amikre megtanít minden gyereket az anyukája az első múzeum látogatás alkalmával.

De nem magyaráztam ezt el neki, mert nem volt türelmem hozzá. Azóta nem szólunk egymáshoz. Elegem van a vitákból. Én inkább hallgatok.

Még mindig hideg van, de a hó már nem esik. Aludni már tudok, a fáradtságtól már izomfájdalmam is volt. Snowboard versenyre nem mentünk. Fényképezni nem mentünk. Veszekedtünk helyette.

De a lakásom egyre gyönyörűbb.

Hideg van. Reggel óta esik a hó. Egész éjjel nem aludtam. Ma mindenkivel összevesztem. Sok munkám van. Nem találok hallgatható zenét a saját cd-im között. A kertész meglocsolta az orchideámat csapvízzel. G kirakott rólam egy portrét, amin akkora az orrom, mint egy elefántnak. Bárkit hívok ma reggel, az nem veszi fel. Nem megyünk ma fotózni. Nem megyünk snowboard versenyre a hétvégén. Maradtam volna otthon..

Egész héten csak egy jó dolog történt. Tegnap este meglátogattalak.

kurva html.

Nagyon divatos mostanaban a blogokban rajongást mutatni a legújabb Macintosh termékek iránt. Hát, én nem fogok.

Pedig az iPod Shuffle-om kisebb, mint egy doboz Orbit rágó.

sms párbeszéd a messzi távolból:

'Foldrenges?! Hm?'
'Azt csak együtt tudnánk csinálni.'
'Huh. Kicsit aggódtam Érted.'
'Addig ne aggódj amíg nem látsz.'
':) énmedvém.'

LÁNY
(levél:)

Tudod, őt is nagyon szeretem. Képzeld,
annyira, hogy mindig, ha csak van két almám,
a másikat akármikor nekiadnám.
De téged,
téged annyira szeretlek, hogy mikor van két almám,
abból neked mindig az egyiket adnám!

FIÚ
(röpdolgozat:)

Azt tanultuk, hogy MINDENT AZÉRT NEM LEHET!!!
— Kár.

Fodor Ákos
Két gyerek-portré
(Lehet)

Nem fogok több vállalatgazdaságtan órán részt venni, az biztos. A nőnek egyetlen egy értelmes mondata nincs, tárgyi tévedései vannak, hibás válaszokat ad, a saját ábráit nem tudja értelmezni, de vitába száll a saját igaza mellett, és percenként bebizonyítja a hallgatóknak, hogy mennyire buta. Kinevetjük, és azt hiszi, azért nevetünk, mert vicceset mondott. Örül magának. Az utolsó egy órában nem írtam semmit, nem szólaltam meg, csak ráztam a fejem megállás nélkül és megértő pillantásokat kerestem a teremben, hogy érezzem, nem vagyok egyedül a véleményemmel.

Ezután G-hez a kocsiban: "Engem most azzal is boldoggá tudsz tenni, ha csak néhány értelmes, egész mondatot mondasz egymás után, bármilyen témában." Kiakadás.

Szemelvények a tegnapi vállalatgazdaságtan órából:

'A küldetés a célok elérésének hogyanjára adja meg a választ.'
'A távlati cél azt jelenti, hogy hogyan érem el a küldetés hogyanját.'
'Már el.. öö.. Már elmentünk a feléig.. Vagy hogy is mondják? Már eljutottunk a feléig, nna.'
'A stratégiai tervezés megvalósítása során folyamatosan motivációt kell kidolgozni.'

És kiderült róla, hogy nem 22, hanem 32, a különbség a púderréteg vastagsága az arcán..

A vasárnapi kaland a következő volt: Indulás Szegedről a Mátrába snowboardozni. A Mátrában rádöbbenés, hogy a laptop Szegeden maradt. Indulás vissza Szegedre, majd onnan haza, Pestre. Éljen.

Megvolt az első órám a könyvelő tanfolyamon. Egy fiatal, szőke lány tartja a vállalatgazdaságtan órát, nagy lelkesedéssel és fényesre csiszolt műkörmökkel.

Angelday kihasználja a Flickr.com adta lehetőségeket. Kamerás telefonjával fotót készít, elküldi azt MMS-ben egy email címre, és a fotó máris fent van a fickr.com-on. Ez a moblog, vagyis a mobil blogolás. A címet és a kép alatti leírást utólag írja hozzá, de így is nagyszerű.

Megmutatom, miről van szó, íme néhány kép a tegnapi carnaban tett látogatásáról:

Ez Hitch: http://www.flickr.com/photos/sasvari/5179775/
Ez a recepció: http://www.flickr.com/photos/sasvari/5181889/
Ezen DJ is feltűnik a tárgyaló ajtajában: http://www.flickr.com/photos/sasvari/5181922/

Sírva röhögtem ezeken tegnap..

Amióta otthon van a laptop Anyósnál, minden este videofonálunk vele. Van egy olyan alkalmazás az iBook-ra, mint a chat, csak ehhez hang és kép van szöveg helyett. Nálunk van webkamera is, ők látnak minket, mi meg csak a hangukat halljuk, így beszélgetünk minden este a D szülőkkel. A technika csodája.

Kicsit olyan nekem, mintha minden este vendégségbe jönnének hozzánk, olyankor az ember máshogy viselkedik, odafigyel, hogy van-e rajta ruha, nem pizsamában szaladál, miegymás. Befurakodnak az intim szféránkba. Legalábbis az enyémbe igen. Megkérdeztem G-t, hogy meddig fog ez így menni, meddig kell a szüleivel minden este társalognunk, vidám arckifejezéssel. De csak a szokásos kitérő válaszai egyikét adta.

Azt az időszakot juttatja eszembe, amikor összeköltöztünk itt Pesten és Anyuka minden este felhívta G-t, hogy megkérdezze, mi történt vele aznap, mit ebédelt, mit vacsorázott, jól megy-e a sora, stb. Akkor még érthető volt, anyai gondoskodásnak tudtam be és megértő voltam. Vagy legalábbis megértőbb, mint most.

Minden úgy történt, ahogy leírtam.

A hétvégi prognózis a következő:

Péntek este hazautazunk Szegedre az új laptoppal, amit Anyósnak vettünk. Este közös vacsora, a D család örül egymásnak, én csendben a tányérba hajolok.

Szombat reggel haza akarok majd menni, de mivel G nem adja nekem az autóját, könyörögnöm kell majd, hogy hazavigyen. Szerintem még az ebédet is meg kell várnom, mert tudjuk jól, a laptopot két kézzel elengedni nagy mutatvány.

Ebéd után hazamegyek, estére kell visszamennem a D családhoz, estére G mozit igért nekem, de az szokás szerint elmarad. Unatkozom a D házban, huszadszor is megnézegetem Anyós növényeit, megdicsérem őket, meg az ebédet és a vacsorát is. Lassan telnek majd a percek. Viszek olvasnivalót.

Vasárnap nagy reggeli, aztán bámészkodás, mindenki unja már a laptop történetet, de G még mindig odaadóan magyarázza majd a csudajó fícsöröket a háta mögött halkan feloszló tömegnek.

Ebéd után haza indulunk, fellélegzés. Otthon vita.

Hétfő reggel elgyötört arccal munkába érkezés.

Ma felhívott egy fejvadász. Meglepődtem, mert a rögzítőmön hagyott üzenet szerint egy 2003 áprilisában beküldött cv-m alapján akart nekem egy állást kiközvetíteni. Vegyes érzelmeim támadtak, egyrész: amikor szükségem volt rá, nem jelentkeztek, másrészt: 2 év után is használják az önéletrajzomat. Nem tértem ki arra, hogy az elmúlt 2 évben mennyire megváltozott a munkaügyi profilom, más szakmában dolgozom, elfelejtettem franciául, új szakmát is tanulok éppen, de azt azért megkérdeztem, hogy a mobilszámomat honnan tudja, mert azóta éppen 3 alkalommal cseréltem SIM kártyát..

My japanese name is 藤原 Fujiwara (wisteria fields) 三千代 Michiyo (three thousand generations).
Take your real japanese name generator! today!
Created with Rum and Monkey's Name Generator Generator.

Egy nap késéssel ugyan, de oda adtam neki a gyűrűket. Kicsit meghatódott, kedves volt, örült neki.

Béres Alexandránál voltam tegnap erobik órán. Eddig is az ő fitness termébe jártam, de kínosan ügyeltem rá, hogy csak a többi edző órájára menjek be, mert Nála rengetegen vannak. Tegnap nem vigyáztam eléggé, és már bánom.

Nem akarom Őt bántani, még a P óta ismerem, beszéltünk telefonon, kedves volt, ő maga hívott fel, amikor az sms szolgáltatása kapcsán kérdése volt, nem beképzelt, nem elszállt, nagyon szimpatikus volt. De az órája várakozáson aluli volt.

Alexandrának erős belső ritmusa van. Végig azon gondolkoztam, hogy a zene ritmusat kövessem-e, vagy az Övét. Mintha a cd-ről csak aláfestő zene szólt volna. Köze sem volt a mozgás üteméhez. Aztán a 8as ütemtől teljesen függetlenül Alexandra 15, 30, vagy 50 gyakorlatot végeztetett velünk a szokásos 16, 32 és 64 helyett. Ez összevág az előző megállapításommal.

Nem vagyok egy rutinos erobikterembe járó, de az óráján nem fáradtam el. És a nyújtásokat is elnagyolta, fél másodperc alatt semmilyen izmot nem lehet megnyújtani. Értetlenül néztem a gyönyörű, arányos, irigylésreméltó jelenséget.

Megvan a középtávú terv az életem elviselhetőbbé tételére. Orchideákat fogok termeszteni.

Mindig is ezt szerettem volna, de még sosem mertem belevágni. A részletek következnek: Veszek 1 darab orchideát. Phalaenopsis fajt, mert az könnyen tartható. Utána néztem az interneten. Az az 1 növény lesz a próba. (történelmi adalék: kertészmérnök létemre eddig minden növényem elpusztult. még az a növény is, ami az irodámban van, és hetente jár hozzá kertész szakember, meg a recepciósunk is öntözi, ha kell.) Szóval ha ez az egy túlél nálam, akkor jön a többi. Áttérek majd más fajokra, más színekre, stb, ha kell, szaporítom őket, ha már sok lesz, bérelek üvegházat, és ha nagyon sok lesz, el is adok belőlük. Addig ugyanis az irodában kell tárolnom őket, a lakás sötét, hideg, és huzatos. Alapítok egy könyvelő és virágkötő bt-t. És orchidea kiállításokra is fogok járni velük. És fotózni is fogom őket.

Már kerestem megfelelő Phalaenopsis egyedeket, de nem volt, ami meggyőzött, talán egy termesztőt is meglátogatok. Talán.

Persze nem adtam oda neki tegnap.

Meglepő ajándékot tartogatok Neki mára. A szakítás után hozzám kerültek a jegygyűrűk, mondván, ő nem akarja látni őket a továbbiakban. Békülés ide vagy oda, ezek azóta is nálam vannak. Illetve voltak.

Nem akarok hozzámenni. Csak úgy.

Ha van olyan személy, akinek még nem adtam oda a karácsonyi ajándékát, az gáz? Géz?

A kedvenc csatornám lett az Animal Planet és ott a kedvenc műsorom a Mad Mike & Mad Mark. Ajánlom mindenkinek.

A naivitásról is eszembe jutott valami. Egyszer egy barátnőmnek azt mondta valaki, - egy kamionsofőr, azt hiszem - , hogy ha 10 évvel fiatalabb lenne, rögtön feleségül venné. Hirtelen megsértődés után tisztázásra került, hogy a hapsi nem a kora miatt nem akarja feleségül venni B-t, hanem azért, mert 18 évesen még rá tudta volna beszélni, hogy hozzámenjen, de most, 28 évesen erre nem lát esélyt, ezért meg sem próbálja. Őszinte ember, és igaza van.

Arra jöttem rá, hogy a nyomorúságaimra kitűnő gyógyír lehet, ha mások sikeres kapcsolatairól olvasok, valamint az is felvidít, ha találkozom olyan emberrel, aki még nálam is láthatóan hülyébb.

Így volt ez ma is, át kellett mennem a P-ba, ahol KCS beszerzési szakértővel kb 15 perc alatt sikerült megértetnem, hogy ki vagyok, milyen számlát hoztam, és hogy miért is kell neki lefénymásolnia a teljesítés igazolást, amit eredeti példányban vittem oda. Megzavarta, hogy fél éve még én is a P-ban dolgoztam, istenem, de a kidüllesztett szemei sokat elárultak a felfogó képességéről. Jól éreztem magam a társaságában, mitmondjak.

De jó volt, örült nekem CSG, SP is, megkérdezték, hogy vagyok, aztán - hogy is hívják.. - VB is úgy tett, mintha érdekelné, mi van velem, de csak udvariasságból, szerintem. A recepciósok is mind megörültek, velük is beszélgettem sokat, megértették a váltást, aztán jött KCS beszerzési szakértő, és végképp jókedvem lett, visszavonhatatlanul.

Holnap folytatjuk a snowboard tanfolyamot, ezúttal Magyarországon, felmegyünk a Mátrába. Hurrá.

helyette gondolom végig a mindennapjait, gondoskodom róla, arról, hogy mindene meglegyen, kész legyen, semmiről ne feledkezzen meg, névnapok, igéretek, elvárások, kötelességek, tartozások.

jó neki.

több ez, mint képesség: ez odaadás. de ha ez egyoldalú, attól kiégek; nem pótolja semmi a ráfordításaimat. persze ez ilyen formában nem igaz, csak amit ő nyújtani tud, az nekem kevés. hiába az igyekezet, hiába minden.

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Fodor Ákos
Túlcsorduló haiku: a szépségről
(Lehet)

A kiegyensúlyozottság szerintem abból ered, ha a munkahelyi problémákat feledteti az otthon melege, a szerető család, vagy a megértő társ. Az esetleges otthoni problémákat pedig érvényteleníti a munkahelyi siker és eredmény. A kiegyensúlyozottság pedig visszahat a magánéletre és a munkára is, méghozzá pozitívan.

Asszem, keresek egy patikát. Veszek altatót az alvászavaraimra, nyugtatót az esti agyvérzések elkerülésére, és valami serkentőt a munkámhoz.

Félig megtanultam snowboardozni. Azért félig, mert csak addig tudok fékezni, kanyarodni, meg egyáltalán talpon maradni, amíg nem kezdek el félni a deszkán. Aztán elszabadul a pokol.

Just a perfect day,Drink Sangria in the park,And then later, when it gets dark, We go home.Just a perfect day,Feed animals in the zooThen later, a movie, too,And then home.Oh it's such a perfect day, I'm glad I spent it with you.Oh such a perfect day,You just keep me hanging on,You just keep me hanging on.Just a perfect day,Problems all left alone,Weekenders on our own.It's such fun.Just a perfect day,You made me forget myself.I thought I was someone else,Someone good.Oh it's such a perfect day, I'm glad I spent it with you.Oh such a perfect day,You just keep me hanging on,You just keep me hanging on.You're going to reap just what you sow,You're going to reap just what you sow,You're going to reap just what you sow,You're going to reap just what you sow...

A viszony

Elmondom, hogy is van ez a főnök-beosztott viszony. Most a szakértő nyilatkozik.

Ez a felállás is működik, minden kétkedés ellnére, sőt, ugyanúgy kezdődik, mint normális esetben. Felvillan ugyan a félelem, ami abból ered, ahogyan a közvélemény és a környezet (barátok, család, közeli hozzátartozók, munkatársak) megítéli az ilyen kapcsolatokat, de a vonzódás ezt gyorsan feledteti mindkét féllel. Főnök-beosztott, popsztár/színész/sportoló-rajongó, és folytathatnám, Faludy és Fanni asszonyig. Igen, ha az alá-fölérendeltség nagy korkülönbséggel is párosul, az már nekem is gyanús, de egyidősek között ezeknek semmi jelentősége nincs. Az ember a munkahelyén tölti a legtöbb idejét.

Szóval az a legfontosabb, hogy tisztázva legyenek a szerepek. Általában az emberek párkapcsolatban élnek, a munkatársak közötti alkalmi, mélyebb vagy felszinesebb kapcsolatok lényege az, hogy mindkét fél tudja, mi a szerepe, hol a helye a másik életében, mit várhat a másiktól. Kell hozzá egy kis intelligencia is. Ha ez is megvan, akkor már csak az idő faktorral kell szembe nézni. A pusztán szexuális kapcsolatoknak általában nincs íve, nem vezetnek sehová, emiatt nem tartanak sokáig. Ha ez sem gond, akkor kezdődhet a boldogság, csak legfeljebb hazudnunk kell otthon olykor-olykor.

Csakhogy általában a dolog nem áll meg itt. A környezetemben lezajlott hasonló kapcsolatok mindegyike azzal végződött, hogy az alkalmi, meg felszines reláció nem volt elég az egyik félnek. De szigorúan CSAK az egyiknek. Akkor kezdődik a 'De én azt akarom' sztori, meg a 'Dehát megbeszéltük előre, hogy csak..' magyarázkodás. Jön a sírás, meg a sok végnélküli, értelmetlen beszélgetés. Ekkor van szükség az intelligenciára, amit az elején említettem. A szerelmes félnek bele kell törődni szó nélkül. Elengedni a másikat.

Aztán a szakítás után mindig felmond valaki.

kivárom és túlélem
végelgyengülésedet.

Fodor Ákos
Egy tökéletes bűntény forgatókönyve
(Dél után)

Egyik sem vagyok.
Sem üllő, se kalapács.
— Talán: a csengés.


Fodor Ákos
Szinopszis
(Lehet)

Pszichopata lettem attól, hogy nem tudom vele elhitetni, hogy addikt. Tébolyda.