Eszter
17 éve
kedd, szeptember 13, 2005
Sütiért
Mivel ma senkinek nincs névnapja az irodában, ami alkalmat adhatna egy kis sütizésre, arra gondoltam, a közösség érdekében nevet változtatok, Kornélra. Esetleg Lujzára.
És ez igazi?
Most, hogy az első tetoválásom megérte az óvodás kort, érezhetően komoly tapasztalatokra tettem szert a laikus elutasítók rácsodálkozó kérdéseivel kapcsolatban. A kérdezők 100 %-a a következő fájdalmas kérdéseket intézi a vállam láttán, pontosan abban a sorrendben, ahogy itt követik egymást:
- És ez igazi?
- És sose jön le?
- És fájt?
- És mit csinálsz majd, ha megunod?
Különösen idős hölgyeknek szeretném néha azt válaszolni, hogy nem igazi, csak reggel rajzoltam oda, nehogy szívrohamot kapjanak ott nekem a szaunában, vagy a metrón.
- És ez igazi?
- És sose jön le?
- És fájt?
- És mit csinálsz majd, ha megunod?
Különösen idős hölgyeknek szeretném néha azt válaszolni, hogy nem igazi, csak reggel rajzoltam oda, nehogy szívrohamot kapjanak ott nekem a szaunában, vagy a metrón.
hétfő, szeptember 12, 2005
szombat, szeptember 10, 2005
péntek, szeptember 09, 2005
Kiegészítés
Persze nem csak egy dinoszaurusz van az asztalomon, hanem sok egyéb más is, mint például papírok, cd-k, vitaminok, számológép, tűzőgép, telefontartó, gémkapocs, tollak, bélyegző, füzet, váza, borítékok, melegétkezési utalvány, egy használaton kívüli vezetékes telefon, laptop, egér, hangfalak, orchidea, névjegykártyatartó, mécsestartó, gyertyatartó, poháralátét Spanyolországból, kismacska szobor Indonéziából, és egy karácsonyi angyalka, ami egy konyakmeggyet rejteget a szoknyája alatt. (Ez utóbbin csodálkozom. Mármint hogy eddig túlélte.)
Szóval, csak a teljesség kedvéért.
Szóval, csak a teljesség kedvéért.
Dino
Van az asztalomon egy stilizált dinoszaurusz az Ikeából, amin csak én látom, hogy dinoszaurusz, a munkatársaim tippjeinek listáját ezúton közreadom:
- sebességváltó
- golfütő
- kutya
- ló (!)
- klasszikus vibrátor
- mikrofon
- sebességváltó
- golfütő
- kutya
- ló (!)
- klasszikus vibrátor
- mikrofon
csütörtök, szeptember 08, 2005
Fánk
Néhány hete halogatok egy nagyon fontos döntést. Formás combokat akarok, vagy csokis fánkot enni minden reggel. De már érzem, hogy a fánk fog nyerni.
szerda, szeptember 07, 2005
Taxis kaland
Én azt hittem, a taxisok nem szeretik, ha sürgetik őket. Sosem kértem olyat, hogy siessen, hajtson át a piroson, vagy bármi egyéb módon szabálytalankodjon az én kedvemért. De tegnap tényleg siettem, és minden bátorságomat összeszedve a taxis tudomására hoztam, hogy 6ra a megadott címen kell lennem.
Erre a nagyszerű hírre a taxis megtáltosodott, alternatív útvonalon indultunk a beállt autópálya helyett, kihajtott egy 20 tonnás Ikarus elé, csikorogtak a kerekek, égtek a gumik, rettegett Budaörs. Én csendben kapaszkodtam, és csak örültem, hogy örül, hogy sietek.
40 perc alatt beértünk Budára. A célobjektum melletti kereszteződésben szóltam neki, hogy mostmár nem kell sietni, van még 20 percem az érkezésig, mire azt mondta: 'Jól van, majd elnyújtjuk a végét'. Aztán bocsánatot kért.
Emlékszem, ő mondta egyszer, hogy ne is dolgozni menjek, Budaörs helyett elvisz mondjuk Hévízre, ha vele tartok. Jót nevettem azon is.. Aztán nyomatékosan elismételtem a budaörsi címet.
Erre a nagyszerű hírre a taxis megtáltosodott, alternatív útvonalon indultunk a beállt autópálya helyett, kihajtott egy 20 tonnás Ikarus elé, csikorogtak a kerekek, égtek a gumik, rettegett Budaörs. Én csendben kapaszkodtam, és csak örültem, hogy örül, hogy sietek.
40 perc alatt beértünk Budára. A célobjektum melletti kereszteződésben szóltam neki, hogy mostmár nem kell sietni, van még 20 percem az érkezésig, mire azt mondta: 'Jól van, majd elnyújtjuk a végét'. Aztán bocsánatot kért.
Emlékszem, ő mondta egyszer, hogy ne is dolgozni menjek, Budaörs helyett elvisz mondjuk Hévízre, ha vele tartok. Jót nevettem azon is.. Aztán nyomatékosan elismételtem a budaörsi címet.
kedd, szeptember 06, 2005
Mesterek
Kinyitja a dobozos, házhozszállított ebédet a konyhában. Nézi, majd visszahajtja a fóliaborítást, hogy megnézze rajta a feliratot: Sajttal töltött palacsinta spenóttal.
- Ez tuti, hogy a Tied?
- Háááát... Azt hiszem. De kiváncsi vagyok, mire gondoltam egy héttel ezelőtt, amikor megrendeltem.
Az építő munkások nem jelentkeztek reggel, hogy felmérjék a terepet az árajánlathoz. Hiába hívta őket este, és korán reggel is, csak délelőtt tudott velük beszélni:
- Jónapot. Na, mi volt reggel? Nem jöttek.
- Ja, ja, mert hát láttuk a papírokat és azok alapján adunk majd árajánlatot.
- De az nem baj, hogy csak a terület feléről adtunk alaprajzot?
- A többit kiszámoltuk. Ott voltunk reggel, külső mérésekkel felmértük.
- De ember, az nem zavarja, hogy nem tatarozunk, hanem festünk??
- Ott voltunk, megnéztük, kiszámoltuk, reggel küldjük az árajánlatot.
És küldték. Ahhoz képest, hogy az utcáról mérték fel, egész korrekt.
- Ez tuti, hogy a Tied?
- Háááát... Azt hiszem. De kiváncsi vagyok, mire gondoltam egy héttel ezelőtt, amikor megrendeltem.
Az építő munkások nem jelentkeztek reggel, hogy felmérjék a terepet az árajánlathoz. Hiába hívta őket este, és korán reggel is, csak délelőtt tudott velük beszélni:
- Jónapot. Na, mi volt reggel? Nem jöttek.
- Ja, ja, mert hát láttuk a papírokat és azok alapján adunk majd árajánlatot.
- De az nem baj, hogy csak a terület feléről adtunk alaprajzot?
- A többit kiszámoltuk. Ott voltunk reggel, külső mérésekkel felmértük.
- De ember, az nem zavarja, hogy nem tatarozunk, hanem festünk??
- Ott voltunk, megnéztük, kiszámoltuk, reggel küldjük az árajánlatot.
És küldték. Ahhoz képest, hogy az utcáról mérték fel, egész korrekt.
hétfő, szeptember 05, 2005
Ha egyezik az összeg
Tavaly karácsony előtt a szegedi Cora-ban vásároltam valami apróságot. A pénztárnál a nő a kezembe nyomta a terminált, és egy pillanatra megállt a szívem: ott láttam magam előtt a PIN kódomat a kijelzőn. Mosolygás beszüntetve, értelmetlen tekintet a pénztárosra. Szerencsétlen végzi a rutin feladatokat, 'ha egyezik az összeg, nyomja meg a zöld gombot, aztán PIN kód és újra a zöld gombot', hányszor mondja el ezt vajon naponta, én meg csak állok ott előtte bambán és nem csinálok semmit.
Nem értettem, hogy a pénztáros nő honnan tudja a PIN kódomat, miért ütötte be, és egyáltalán miért jelennek meg a számok, amikor a PIN kód helyett csak csillag karaktereket kellene látnom a kijelzőn.
Pár másodpercbe telt, amíg rájöttem, a négyjegyű PIN kódomnak megfelelő értékben vásároltam, ezt az összeget kellett volna jóváhagyni a zöld gombbal. Vidám szemöldök felhúzás, megvilágosodás, mosolygás újraindítva, és éppen akartam mesélni a pénztáros nőnek, hogy milyen vicces dolog történt és egyébként nem vagyok teljesen idióta, csak megtévesztett az összeg, de még csak el se tudtam neki magyarázni, hogy mi történt, mert a PIN kódomról mégsem mesélhetek neki.
Nem akartam teljesen hülyének látszani, de nem volt menthető a helyzet, szó nélkül elindultam a kijárat felé azzal a biztos tudattal, hogy néhányan most 100as alá saccolják az IQ-mat. Mindegy, úgyis ritkán járok arra.
Nem értettem, hogy a pénztáros nő honnan tudja a PIN kódomat, miért ütötte be, és egyáltalán miért jelennek meg a számok, amikor a PIN kód helyett csak csillag karaktereket kellene látnom a kijelzőn.
Pár másodpercbe telt, amíg rájöttem, a négyjegyű PIN kódomnak megfelelő értékben vásároltam, ezt az összeget kellett volna jóváhagyni a zöld gombbal. Vidám szemöldök felhúzás, megvilágosodás, mosolygás újraindítva, és éppen akartam mesélni a pénztáros nőnek, hogy milyen vicces dolog történt és egyébként nem vagyok teljesen idióta, csak megtévesztett az összeg, de még csak el se tudtam neki magyarázni, hogy mi történt, mert a PIN kódomról mégsem mesélhetek neki.
Nem akartam teljesen hülyének látszani, de nem volt menthető a helyzet, szó nélkül elindultam a kijárat felé azzal a biztos tudattal, hogy néhányan most 100as alá saccolják az IQ-mat. Mindegy, úgyis ritkán járok arra.
péntek, szeptember 02, 2005
Konklúzió
Két dolog miatt szeretek az edzőterem női részlegében futni. Az egyik az, hogy az én 8,5 km/h sebességem a férfi gépen 2/12 erősségi fokozatnak felel meg, míg a női gépen ugyanez 7/12 fokozat ('effort level'). A két gép egyébként teljesen egyforma. A másik ok pedig az a kihagyhatatlan műmosoly, amit a mellettem poroszkáló, 6km/h-val küszködő-lihegő hölgyek felé irányítok, amikor pihenés képpen, séta tempóra én is leveszem a sebességet 6-osra.
szerda, augusztus 31, 2005
Az elnök levele beosztottaihoz
Kedves Uraim,
A minap a következő eset esett meg: az irodavezető intézkedéseket tett annak érdekében, hogy cégünk különböző helyiségeiben elviselhető illatorgonával találkozzunk a mostani hígító-dohány-ital-magyar építőipari munkás kompozíció helyett. Ennek kapcsán az iparossal együtt be kellett mennie a férfi vc-be is, ahol jelezte, hogy ott is célszerű lenne valamit tenni a helyzet megváltoztatása érdekében, de porrá égett, amikor az iparos rámutat az egyik „kellék”-re, amiben ott figyelt a fáradt olaj, s kijelenti, hogy ilyen környezetben mit várunk mi egyátalán... Elképesztő !!!
Szeretnék rámutatni, hogy az eszköz felett beépített fémes szerkezet nem webkamera, nincs bele vezetve az áram, és nem is mozijegykiadó automata. Hatékony használata mellett – amit megfelelő megnyomása jelent – a fáradt olaj csendben távozik a csatornarendszer irányába nyomtalanul, eltörölve minden illó bizonyítékot eredeti tulajdonosáról.
Pár hónappal ezelőtt kiterjedt értekezést jelentettem meg a grizzly medve nyomnélküli távozása avagy hogyan kerülhetjük el a zebracsíkos retyó látványát tárgykörben, jelen kandidatúrám ennek folyományaként tekintendő, s remélem, hogy a leirat eléri a kívánatos eredményt a népes olvasótábor köreiben.
Üdvözlettel a vc-kefe alkarból történő forgatásának nagy öregje
XY
(Budaörs, 2003 november)
A minap a következő eset esett meg: az irodavezető intézkedéseket tett annak érdekében, hogy cégünk különböző helyiségeiben elviselhető illatorgonával találkozzunk a mostani hígító-dohány-ital-magyar építőipari munkás kompozíció helyett. Ennek kapcsán az iparossal együtt be kellett mennie a férfi vc-be is, ahol jelezte, hogy ott is célszerű lenne valamit tenni a helyzet megváltoztatása érdekében, de porrá égett, amikor az iparos rámutat az egyik „kellék”-re, amiben ott figyelt a fáradt olaj, s kijelenti, hogy ilyen környezetben mit várunk mi egyátalán... Elképesztő !!!
Szeretnék rámutatni, hogy az eszköz felett beépített fémes szerkezet nem webkamera, nincs bele vezetve az áram, és nem is mozijegykiadó automata. Hatékony használata mellett – amit megfelelő megnyomása jelent – a fáradt olaj csendben távozik a csatornarendszer irányába nyomtalanul, eltörölve minden illó bizonyítékot eredeti tulajdonosáról.
Pár hónappal ezelőtt kiterjedt értekezést jelentettem meg a grizzly medve nyomnélküli távozása avagy hogyan kerülhetjük el a zebracsíkos retyó látványát tárgykörben, jelen kandidatúrám ennek folyományaként tekintendő, s remélem, hogy a leirat eléri a kívánatos eredményt a népes olvasótábor köreiben.
Üdvözlettel a vc-kefe alkarból történő forgatásának nagy öregje
XY
(Budaörs, 2003 november)
kedd, augusztus 30, 2005
Osztálytalálkozó ma f6-kor
Egy tündér vagy ;)
-----Original Message-----
Subject: RE: Namostakkor
Igen. Vagy ha megsem, akkor hagyunk Neked levelet a pincernel.
-----Original Message-----
Subject: RE: Namostakkor
Sziasztok, én csak 18.30-kor tudok odaérni :-(
Akkor tudok csak kocsit szerezni, hogy bebumszlizzak vidékről. Ugye megvártok?
-----Original Message-----
Subject: RE: Namostakkor
Igen. Vagy ha megsem, akkor hagyunk Neked levelet a pincernel.
-----Original Message-----
Subject: RE: Namostakkor
Sziasztok, én csak 18.30-kor tudok odaérni :-(
Akkor tudok csak kocsit szerezni, hogy bebumszlizzak vidékről. Ugye megvártok?
Last time i saw you
Múlt héten találkoztam a nagyreményű ex-szel, de csak úgy, miheztartás végett. Megkérdezni tőle, hogy neki hogy alakult az élete, és elmondani, hogy az enyém jól. 3 hónapja láttam utoljára, egyik hajnalban leléptem a lakásából, mielőtt még felébredt volna. A búcsúzkodás sose ment. Azóta hetente, kéthetente megkeres, látni akar, néha kicsit hiányzom neki, ilyenek.
Akart tőlem gyerekeket, sose értettem. Sosem volt közös témánk, közös barátaink, közös érdeklődési körünk, egyedül a hálószobában volt összhang, ami szerintem kevés a családalapításhoz, szerinte viszont sok is. Mindig azt mondta, az összes csaja közül velem volt neki a legjobb. Irónikus vigyorral háláltam meg mindig ezt a mondatot.
Tulajdonképpen nekem minden eddigi pasim szájából elhangzott ez a mondat, pad alá kellene dobnom az iróniát, de vizsgáljuk meg közelebbről a tényeket. Az utóbbi 10 évben a szexuális életemnek 2 aktív résztvevője volt. Az elsőnek 25 éves koráig én voltam az egyetlen az életében, így viszonyítási alap hiányában az ő véleményét figyelmen kívül hagyhatjuk. A korábban említett, sikertelen londoni esküvő előtt szakítottunk, majd egy ideig együtt élt egy szexuálisan konzervatív, és az első heteket leszámítva szinte teljesen inaktív nővel, aki megintcsak nem tekinthető összehasonlítási alapnak, így az 1. számú delikvens véleménye tökéletesen figyelmen kívül hagyható.
A második delikvens 32 éves koráig a 'dugjunk meg minden nőt, akit csak lehet' nevű föld alatti szervezet fővárosi tagozatának vezérfigurája volt, megszámlálhatatlan nő partnerrel, így az ő véleménye sem számít, mert hát ki hiszi el, hogy mindenkire emlékszik?!
De ahogy teltek a hónapok, kezdtem elhinni, hogy ez nem csak egy lejárt udvarló szöveg. Jöttek-mentek körülötte az izgalmas, magával ragadó csajok, akik miatt kb kéthetente elhagytam, de végül mindig nálam kötött ki, én voltam minden második barátnője, így a sokat emlegetett mondat lassan hihetővé vált. És egyre gyakrabban emlegette, hogy családot akar. Egyre ritkábban jöttek és egyre gyorsabban mentek a csajok, de engem nem tudott rábeszélni a családalapításra, mielőtt tényleg kipróbálhattuk volna, milyen lenne együtt élni, mindig leléptem. 'Nem akarom, hogy pár év múlva jobban várjam a vasárnapokat, mint a gyerekek.' Ez volt az utolsó érvem, és nyár elején elhagytam őt is.
Jó volt most újra látni, szerettem volna tudni, hogy mi van vele. Persze eleinte kerültük a személyes kérdéseket, munkáról kérdeztük egymást, meg a nyári pihenésről. Persze minden jól halad, csak a nyár idén elkerülte őt is, ahogy engem. Semmi meglepetés. Aztán néhány nehezen értelmezhető utalás után szóra bírtam arról is, hogy kivel él most. Azt hittem, visszament a legutolsó izgalmas és magával ragadó csajához, de dobpergés zaja hallatszik a távolból, tüzijáték fénye az égen: nem, egy sokkal korábbi barátnőjével él most, aki egyedül neveli a 3 és fél éves fiát, a biológiai apa gondolati szintű említése nélkül.
Megbeszéltük tehát a hirtelen családba csöppenés nehézségeit, eltérő vonatkozásait klasszikus párkapcsolatokhoz képest, a gyereknevelés jó és kevésbé jó oldalait, és jóízűen nevettünk azon, hogy mindketten ugyanabban a faramuci-felemás helyzetben találtuk magunkat, amire egyébként egyikünk se számított.
Aztán kérdezgetni kezdte, hogy én hogy érzem magam és elkomorodott. Én mosolyogtam tovább, és próbáltam szavakba önteni, hogy mennyire nagyon jól. Próbált ő is mosolyogni, de nem volt túl őszinte, vagy csak túl jól ismerem már, nem tudom. Azt mondta, örül, de közben láthatóan szomorú lett. Meséltem neki, hogy a fiú aranyos, okos, élénk, harsány, az apja pedig a legelviselhetőbb és legodaadóbb alak, akit ismerek. Megvárta, amíg a mondanivalóm végére érek, majd bedobta a beszélgetés kulcsmondatát: 'Mondom, hogy nekünk nem mások gyerekeivel kellene bohóckodni, hanem végre saját gyerekeket nevelni.' Nem mosolygott többet. Eddig se volt kimondottan vidám, de ezután kifejezettem szomorú lett. Nem is maradtunk sokáig.
Csörgött a telefon, (vége lett az óvodai szülői értekezletnek), még utoljára beleevett a tiramisumba, aztán elindultam.
Remélem egyszer tényleg lesz családja, bár nem érdemli meg. Sokáig azt hittem, hogyha az ilyen ragaszkodó balekokat (mint én) sem tudja meggyőzni arról, hogy 30 év felett a férfiak alapvetően meg tudnak változni, akkor örökre egyedül marad. De nincs okom aggódni, egyszer valakit biztosan teherbe fog ejteni, ez nem kétség. De egy biztos: nem én leszek az.
Akart tőlem gyerekeket, sose értettem. Sosem volt közös témánk, közös barátaink, közös érdeklődési körünk, egyedül a hálószobában volt összhang, ami szerintem kevés a családalapításhoz, szerinte viszont sok is. Mindig azt mondta, az összes csaja közül velem volt neki a legjobb. Irónikus vigyorral háláltam meg mindig ezt a mondatot.
Tulajdonképpen nekem minden eddigi pasim szájából elhangzott ez a mondat, pad alá kellene dobnom az iróniát, de vizsgáljuk meg közelebbről a tényeket. Az utóbbi 10 évben a szexuális életemnek 2 aktív résztvevője volt. Az elsőnek 25 éves koráig én voltam az egyetlen az életében, így viszonyítási alap hiányában az ő véleményét figyelmen kívül hagyhatjuk. A korábban említett, sikertelen londoni esküvő előtt szakítottunk, majd egy ideig együtt élt egy szexuálisan konzervatív, és az első heteket leszámítva szinte teljesen inaktív nővel, aki megintcsak nem tekinthető összehasonlítási alapnak, így az 1. számú delikvens véleménye tökéletesen figyelmen kívül hagyható.
A második delikvens 32 éves koráig a 'dugjunk meg minden nőt, akit csak lehet' nevű föld alatti szervezet fővárosi tagozatának vezérfigurája volt, megszámlálhatatlan nő partnerrel, így az ő véleménye sem számít, mert hát ki hiszi el, hogy mindenkire emlékszik?!
De ahogy teltek a hónapok, kezdtem elhinni, hogy ez nem csak egy lejárt udvarló szöveg. Jöttek-mentek körülötte az izgalmas, magával ragadó csajok, akik miatt kb kéthetente elhagytam, de végül mindig nálam kötött ki, én voltam minden második barátnője, így a sokat emlegetett mondat lassan hihetővé vált. És egyre gyakrabban emlegette, hogy családot akar. Egyre ritkábban jöttek és egyre gyorsabban mentek a csajok, de engem nem tudott rábeszélni a családalapításra, mielőtt tényleg kipróbálhattuk volna, milyen lenne együtt élni, mindig leléptem. 'Nem akarom, hogy pár év múlva jobban várjam a vasárnapokat, mint a gyerekek.' Ez volt az utolsó érvem, és nyár elején elhagytam őt is.
Jó volt most újra látni, szerettem volna tudni, hogy mi van vele. Persze eleinte kerültük a személyes kérdéseket, munkáról kérdeztük egymást, meg a nyári pihenésről. Persze minden jól halad, csak a nyár idén elkerülte őt is, ahogy engem. Semmi meglepetés. Aztán néhány nehezen értelmezhető utalás után szóra bírtam arról is, hogy kivel él most. Azt hittem, visszament a legutolsó izgalmas és magával ragadó csajához, de dobpergés zaja hallatszik a távolból, tüzijáték fénye az égen: nem, egy sokkal korábbi barátnőjével él most, aki egyedül neveli a 3 és fél éves fiát, a biológiai apa gondolati szintű említése nélkül.
Megbeszéltük tehát a hirtelen családba csöppenés nehézségeit, eltérő vonatkozásait klasszikus párkapcsolatokhoz képest, a gyereknevelés jó és kevésbé jó oldalait, és jóízűen nevettünk azon, hogy mindketten ugyanabban a faramuci-felemás helyzetben találtuk magunkat, amire egyébként egyikünk se számított.
Aztán kérdezgetni kezdte, hogy én hogy érzem magam és elkomorodott. Én mosolyogtam tovább, és próbáltam szavakba önteni, hogy mennyire nagyon jól. Próbált ő is mosolyogni, de nem volt túl őszinte, vagy csak túl jól ismerem már, nem tudom. Azt mondta, örül, de közben láthatóan szomorú lett. Meséltem neki, hogy a fiú aranyos, okos, élénk, harsány, az apja pedig a legelviselhetőbb és legodaadóbb alak, akit ismerek. Megvárta, amíg a mondanivalóm végére érek, majd bedobta a beszélgetés kulcsmondatát: 'Mondom, hogy nekünk nem mások gyerekeivel kellene bohóckodni, hanem végre saját gyerekeket nevelni.' Nem mosolygott többet. Eddig se volt kimondottan vidám, de ezután kifejezettem szomorú lett. Nem is maradtunk sokáig.
Csörgött a telefon, (vége lett az óvodai szülői értekezletnek), még utoljára beleevett a tiramisumba, aztán elindultam.
Remélem egyszer tényleg lesz családja, bár nem érdemli meg. Sokáig azt hittem, hogyha az ilyen ragaszkodó balekokat (mint én) sem tudja meggyőzni arról, hogy 30 év felett a férfiak alapvetően meg tudnak változni, akkor örökre egyedül marad. De nincs okom aggódni, egyszer valakit biztosan teherbe fog ejteni, ez nem kétség. De egy biztos: nem én leszek az.
péntek, augusztus 26, 2005
Arena
Kicsit elanyátlanodva, kókadtan bambultam Debrecenben, a sportcsarnok oldalában múlt pénteken. Nem a meccsekkel volt a baj, hiába kérdezgette M, hogy tetszett-e és hányszor láttam ilyet életemben. M nem tudja, hogy nálam este 10 után virtuális lámpaoltás van, kihúzzák a tápkábelt és onnantól kezdve sem értelmes mondatokat, sem emberi arckifejezést nem tudok produkálni. És fáztam is.
Amíg ébren voltam, addig jól éreztem magam. Igaz, hogy előre tájékozódtam a kelet-magyarországi közlekedési helyzetről, és tudtam, hogy nem szabad a 35-ösön menni, azért mi bátrak voltunk. Megbántuk. Elkéstünk. Igaz, az utolsó 4-5 mérkőzésre is megérte odamenni, azért fárasztó 5 órát utazni oda-vissza azért a fél óráért, amit a meccsekből láttunk. Kurva messze van ez a Debrecen.
Sokan nem értik, miért szeretem, miért jó verekedő férfiakat nézni a ringben, vagy ketrecben. Nem szoktam hosszas magyarázkodásokba bocsátkozni e téren, aki így teszi fel a kérdést, azt nem fogom meggyőzni a sportág szépségeiről. Úgyse hiszik el, hogy akik ringben küzdenek, azok nem ölni készülő, tesztoszteron túltermelő vademberek, hanem mondjuk úgy: harcművészek. Tisztelik a sportot, tisztelik egymást. Fiatalok, vagy idősebbek, sok esetben családapák, akik elcipelik magukkal a srácaikat a meccsekre. A kubai világbajnok 8 év körüli fiát is egy bodyguard vállán ülni láttuk egész este, jól viselte a népszerűséget, és mindehová követte Apát egy öltönyös-napszemüveges hústorony tetején.
A szervezés ugyan hagyott némi kívánni valót maga után, pedig a 6.000-es nézősereg azt bizonyítja, hogy a szükséges nagyságú célközönség már összeállt, megérdemelték volna a szélesebb körű úgynevezett szórakoztatást. Engem lekötött a 100kg+ férfitestek puszta látványa is, de a menetek között sorszámozott táblákkal vonagló, lapostestű botsáskák helyett talán helyénvalóbb lett volna vizuálisan is élményszámba menő hölgyekkel előállni az ellenkező neműek kedvéért.
A főhős Karacsról megjelent egy cikk a Total fight-on, a srác fiatal, tehetséges, és a report alapján ráadásul okos és szerethető is. Kicsit megijesztette ugyan a lelátók népét egy-két bekapott, komolyabb ütés utáni tántorgással, nem beszélve a rászámolásról, de végül megtalálta Quarteron állcsúcsát és a kesztyűjével határozottan rá is mutatott. Ezzel fejeződött be a meccs.
Érdeklődőknek ajánlom a A K1 hivatalos oldalát, ahol a rendezvény minden meccsének eredménye megtalálható már a verseny másnapja óta. A site gyors reagálású és informatív, a verseny előtti héten felraktak egy Debrecen térképet is, amin bejelölték a sportcsarnok helyét. Apróság, de enélkül sosem találtunk volna oda. Köszönjük!
(Na, megtanultam végre linkelni is..)
Amíg ébren voltam, addig jól éreztem magam. Igaz, hogy előre tájékozódtam a kelet-magyarországi közlekedési helyzetről, és tudtam, hogy nem szabad a 35-ösön menni, azért mi bátrak voltunk. Megbántuk. Elkéstünk. Igaz, az utolsó 4-5 mérkőzésre is megérte odamenni, azért fárasztó 5 órát utazni oda-vissza azért a fél óráért, amit a meccsekből láttunk. Kurva messze van ez a Debrecen.
Sokan nem értik, miért szeretem, miért jó verekedő férfiakat nézni a ringben, vagy ketrecben. Nem szoktam hosszas magyarázkodásokba bocsátkozni e téren, aki így teszi fel a kérdést, azt nem fogom meggyőzni a sportág szépségeiről. Úgyse hiszik el, hogy akik ringben küzdenek, azok nem ölni készülő, tesztoszteron túltermelő vademberek, hanem mondjuk úgy: harcművészek. Tisztelik a sportot, tisztelik egymást. Fiatalok, vagy idősebbek, sok esetben családapák, akik elcipelik magukkal a srácaikat a meccsekre. A kubai világbajnok 8 év körüli fiát is egy bodyguard vállán ülni láttuk egész este, jól viselte a népszerűséget, és mindehová követte Apát egy öltönyös-napszemüveges hústorony tetején.
A szervezés ugyan hagyott némi kívánni valót maga után, pedig a 6.000-es nézősereg azt bizonyítja, hogy a szükséges nagyságú célközönség már összeállt, megérdemelték volna a szélesebb körű úgynevezett szórakoztatást. Engem lekötött a 100kg+ férfitestek puszta látványa is, de a menetek között sorszámozott táblákkal vonagló, lapostestű botsáskák helyett talán helyénvalóbb lett volna vizuálisan is élményszámba menő hölgyekkel előállni az ellenkező neműek kedvéért.
A főhős Karacsról megjelent egy cikk a Total fight-on, a srác fiatal, tehetséges, és a report alapján ráadásul okos és szerethető is. Kicsit megijesztette ugyan a lelátók népét egy-két bekapott, komolyabb ütés utáni tántorgással, nem beszélve a rászámolásról, de végül megtalálta Quarteron állcsúcsát és a kesztyűjével határozottan rá is mutatott. Ezzel fejeződött be a meccs.
Érdeklődőknek ajánlom a A K1 hivatalos oldalát, ahol a rendezvény minden meccsének eredménye megtalálható már a verseny másnapja óta. A site gyors reagálású és informatív, a verseny előtti héten felraktak egy Debrecen térképet is, amin bejelölték a sportcsarnok helyét. Apróság, de enélkül sosem találtunk volna oda. Köszönjük!
(Na, megtanultam végre linkelni is..)
J Bravo
Én már megint nem ott akarok dolgozni, ahol épp dolgozok. Másfél évre vagyok kalibrálva a hisztori szerint, ez most is ismétlődni látszik, egy év után kezd elfogyni a lelkesedés, az odaadás, a tenniakarás.
És megint egy, azaz egy darab kolléga miatt, akitől a hányinger kerülget, szívmegállás fenyeget, agyvérzés környékez. Ezúttal annyival súlyosabb a helyzet, hogy ismét egy vezető beosztású egyén, nem pedig egy worker, mint legutóbb. Most nehezebb dolgom van.
Bármit teszek, azt ellene irányuló támadásnak veszi, állítása szerint túllépem a hatáskörömet, meg nem engedhető magatartásommal és cselekvéseimmel szabotálom a cég munkáját. Sajnos ezt a cégvezetés felé is szívesen nyilatkozza, de szerencsére ők ugyanannyira ismernek engem is, mint amennyire őt, ennek köszönhetően még ma is munkaviszonyban vagyok.
Mégis. Az összes bűnöm annyi, hogy nem tekintem őt fényesen ragyogó állócsillagnak a cég magasan domboruló égboltján, mint mások. Nekem itt mindenki egyforma, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, kivétel nélkül. Szerintem egy cég működéséhez minden emberre szükség van, recepcióstól a beképzelt topmenedzserig, nekem ne mondja senki, hogy itt mindenkit ez a bocipapucsos integrációs igazgató tart el.
Persze nem kezdek állást keresni, kicsit derogál nekem az önéletrajz írás, meg az interjúra szaladgálás, ajtókon kopogtatás. Egyszerűbb itt maradni és tűrni, kicsit dühöngeni és a türelmem határait nyújtogatni, hátha sikerül túllépnem a mágikus, 18 hónapos álomhatárt.
És megint egy, azaz egy darab kolléga miatt, akitől a hányinger kerülget, szívmegállás fenyeget, agyvérzés környékez. Ezúttal annyival súlyosabb a helyzet, hogy ismét egy vezető beosztású egyén, nem pedig egy worker, mint legutóbb. Most nehezebb dolgom van.
Bármit teszek, azt ellene irányuló támadásnak veszi, állítása szerint túllépem a hatáskörömet, meg nem engedhető magatartásommal és cselekvéseimmel szabotálom a cég munkáját. Sajnos ezt a cégvezetés felé is szívesen nyilatkozza, de szerencsére ők ugyanannyira ismernek engem is, mint amennyire őt, ennek köszönhetően még ma is munkaviszonyban vagyok.
Mégis. Az összes bűnöm annyi, hogy nem tekintem őt fényesen ragyogó állócsillagnak a cég magasan domboruló égboltján, mint mások. Nekem itt mindenki egyforma, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, kivétel nélkül. Szerintem egy cég működéséhez minden emberre szükség van, recepcióstól a beképzelt topmenedzserig, nekem ne mondja senki, hogy itt mindenkit ez a bocipapucsos integrációs igazgató tart el.
Persze nem kezdek állást keresni, kicsit derogál nekem az önéletrajz írás, meg az interjúra szaladgálás, ajtókon kopogtatás. Egyszerűbb itt maradni és tűrni, kicsit dühöngeni és a türelmem határait nyújtogatni, hátha sikerül túllépnem a mágikus, 18 hónapos álomhatárt.
szerda, augusztus 24, 2005
Hidegzuhany
Biciklivel ami lefelé 8 perc, az visszafelé 25.
Akkor is, ha váratlanul elkezd szakadni az eső, az arcomon végigfolyó víz miatt a szememet csak 5 méterenként tudom kinyitni egy-egy pillanatra, az úttest szélén 10 cm magas vízoszlop hömpölyög le völgyirányba, amit kikerülni nem tudok, mert nem tekerhetek a sáv közepén, így átgázolok rajta, és közben az összes ruhám átázva rámtapad.
Asszem életem legjobbját mutattam hétfő este. Felfelé a hegyen.
Akkor is, ha váratlanul elkezd szakadni az eső, az arcomon végigfolyó víz miatt a szememet csak 5 méterenként tudom kinyitni egy-egy pillanatra, az úttest szélén 10 cm magas vízoszlop hömpölyög le völgyirányba, amit kikerülni nem tudok, mert nem tekerhetek a sáv közepén, így átgázolok rajta, és közben az összes ruhám átázva rámtapad.
Asszem életem legjobbját mutattam hétfő este. Felfelé a hegyen.
kedd, augusztus 23, 2005
Taxis kaland
A mai taxisom is azzal fogadott, miután megadtam neki az elérendő uticélt, hogy engem ugyan bárhova elvinne. Mivel öreg volt és jócskán pocakos, még csak el sem mosolyodtam. Jimmy-t hallgattunk volna CD-ről, ha nem szólok neki, hogy jobban örülnék valami rádióadónak. Ilyet még nem láttam.
Tőle is végighallgattam a családtagok betegségeit (az anyukáját fogják megműteni szeptember 2-án), ez elég gyakori tünet a taxisoknál. Kicsit beaggódott, hogy szeptember 2-a szerdára esik, mert szerdánként ulti partija van, amiről nem hiányozhat, de megnéztem a telefonom kalendárját és örömmel közöltem vele a jóhírt: péntek. A műtét miatt nem parázott, csak azt nem tudta, hogy hogy fogják a kedves mamát elvinni az orvosig, aki annyira kövér, hogy 3 éve nem jött ki a lakásból.
Megvitattuk a szokásos témákat: időjárás, útfelújítások, figyelmetlen/agresszív autósok, és az örök téma: rendőrök. Elmondta, hogy az APEH megkereste a cégét valami adótartozás miatt, majd visszafelé elénekelte nekem az Only you-t, amit a Sztár FM sugárzott.
Pont ez hiányzott a mai napomból.
Tőle is végighallgattam a családtagok betegségeit (az anyukáját fogják megműteni szeptember 2-án), ez elég gyakori tünet a taxisoknál. Kicsit beaggódott, hogy szeptember 2-a szerdára esik, mert szerdánként ulti partija van, amiről nem hiányozhat, de megnéztem a telefonom kalendárját és örömmel közöltem vele a jóhírt: péntek. A műtét miatt nem parázott, csak azt nem tudta, hogy hogy fogják a kedves mamát elvinni az orvosig, aki annyira kövér, hogy 3 éve nem jött ki a lakásból.
Megvitattuk a szokásos témákat: időjárás, útfelújítások, figyelmetlen/agresszív autósok, és az örök téma: rendőrök. Elmondta, hogy az APEH megkereste a cégét valami adótartozás miatt, majd visszafelé elénekelte nekem az Only you-t, amit a Sztár FM sugárzott.
Pont ez hiányzott a mai napomból.
hétfő, augusztus 22, 2005
Méhecske, utolsó bejegyzés
Ha légy lennék, csak lekvárra szállnék. Ha méhecske, csak sárga virágra. De akkor valószínűleg színtévesztő lennék. Megkülönböztetni a kívánatosat a nem kívánatostól még nekem sem könnyű. Pedig van két szemem, van idegrendszerem, agyam, tapintásom, szaglásom, ízlelésem. Rövidtávú memóriám. Alkalmanként még megérzéseim is. És ha ez mind nem lenne elég, van egy kisebb darab szívem is.
péntek, augusztus 19, 2005
Melrose Place
Megírom a Melrose Place budapesti változatát. Megírom, hogy ki kinek a barátnőjével találkozgat, miután a saját barátnője lelépett. És hogy ki kivel nem beszél, amióta ő találkozgat a volt barátnőjével. A forgatókönyv lényege a következő:
A barátnőm és a férje szétköltözött. A férj egy ismerős pár hölgytagjával találkozgat, amióta ők is szakítottak. A csaj volt barátja azóta haragszik a férjre.
A barátnőm egy kollégájával találkozgat, amiről a férj nem tud.
Az én volt pasim nem áll szóba velem, pedig nem is tudja, hogy egy volt kollégámmal 'találkozgatok'. Ezt a pasit ugyanis elhagyta a csaja egy volt kollégája miatt, aki kollégája az én volt pasimnak is. Szóval mi mind egy cégnél dolgoztunk. Ugyanitt dolgozik a volt pasim előző barátnője is. Csak hogy még érdekesebb legyen. Ez az igazi fészek melege.
A másik barátnőm cseten ismerkedik. Neki egyedi, szebbnél szebb történetei vannak. Külön szappanopera, hetente több epizód.
Pár hete üldöz egy ügyfelem, aki nem tudja, hogy a pasim a szomszéd szobában dolgozik.
Nyár elején egy pasas fél órányi videóanyagot rögzített rólam egy buszon. Napokig üldözött ő is, aki a pasim volt kollégája.
Az egyetlen normális ember a harmadik barátnőm, aki hosszú ideje kvázi kiegyensúlyozott kapcsolatot tart fenn egy 46 éves egyetemi tanárral, aki nős, 2 gyerek apja, és ráadásul egy háztartásban él a családjával.
Vagy eladjam a sztorit a Barátok Közt-nek? Megnézem, hátha keresnek forgatókönyvírókat az RTL Klubhoz.
A barátnőm és a férje szétköltözött. A férj egy ismerős pár hölgytagjával találkozgat, amióta ők is szakítottak. A csaj volt barátja azóta haragszik a férjre.
A barátnőm egy kollégájával találkozgat, amiről a férj nem tud.
Az én volt pasim nem áll szóba velem, pedig nem is tudja, hogy egy volt kollégámmal 'találkozgatok'. Ezt a pasit ugyanis elhagyta a csaja egy volt kollégája miatt, aki kollégája az én volt pasimnak is. Szóval mi mind egy cégnél dolgoztunk. Ugyanitt dolgozik a volt pasim előző barátnője is. Csak hogy még érdekesebb legyen. Ez az igazi fészek melege.
A másik barátnőm cseten ismerkedik. Neki egyedi, szebbnél szebb történetei vannak. Külön szappanopera, hetente több epizód.
Pár hete üldöz egy ügyfelem, aki nem tudja, hogy a pasim a szomszéd szobában dolgozik.
Nyár elején egy pasas fél órányi videóanyagot rögzített rólam egy buszon. Napokig üldözött ő is, aki a pasim volt kollégája.
Az egyetlen normális ember a harmadik barátnőm, aki hosszú ideje kvázi kiegyensúlyozott kapcsolatot tart fenn egy 46 éves egyetemi tanárral, aki nős, 2 gyerek apja, és ráadásul egy háztartásban él a családjával.
Vagy eladjam a sztorit a Barátok Közt-nek? Megnézem, hátha keresnek forgatókönyvírókat az RTL Klubhoz.
csütörtök, augusztus 18, 2005
Fav
A legtermészetesebb stílusban előadott kedvenc mondataim sorában a "Vegyünk egy kastélyt?" több hétig tartó elsőségét megdöntötte a "Szereztem Neked egy főszerkesztői állást X újságnál" kijelentés.
Köszönjük. Stúdió.
Köszönjük. Stúdió.
kedd, augusztus 16, 2005
Eredmények
Mielőtt a karom átmérője megközelítette volna a combomét, meglátogattam az üzemorvost, hogy fejtse ki véleményét a méhcsípésemmel kapcsolatban és lásson el jótanácsokkal, illetve szükség szerint gyógyszerekkel a mielőbbi gyógyulás érdekében.
Megtudtam tőle, hogy a méhecske fullánkja nem steril (még jó, ha egyszer a testén kívül hordja az a szerencsétlen), és a sok bacit, amit összegyűjtött virágporzás közben, mind nekem adta a végzetes szúrás alkalmával. Bele is halt. A saját szememmel láttam a gennyes váladékot, amint a testemből kihúzott fullánk körül összegyűlt, de akkor még sem sejtettem semmit.
Mostanra a dagadás elhagyta a könyököm környékét és rohamosan közelíti a csuklómat és a vállamat, így gondolkodás nélkül behatoltam a gyógyszerész üzletébe és az üzemorvostól kapott dokumentáció birtokában magamhoz vettem az ellenanyagot.
Azt hiszem, a következő pár nap kritikus lesz a gyulladás és fertőzés elleni harcban. Sok szerencsét nekem.
Megtudtam tőle, hogy a méhecske fullánkja nem steril (még jó, ha egyszer a testén kívül hordja az a szerencsétlen), és a sok bacit, amit összegyűjtött virágporzás közben, mind nekem adta a végzetes szúrás alkalmával. Bele is halt. A saját szememmel láttam a gennyes váladékot, amint a testemből kihúzott fullánk körül összegyűlt, de akkor még sem sejtettem semmit.
Mostanra a dagadás elhagyta a könyököm környékét és rohamosan közelíti a csuklómat és a vállamat, így gondolkodás nélkül behatoltam a gyógyszerész üzletébe és az üzemorvostól kapott dokumentáció birtokában magamhoz vettem az ellenanyagot.
Azt hiszem, a következő pár nap kritikus lesz a gyulladás és fertőzés elleni harcban. Sok szerencsét nekem.
Tegnapi taxis kaland
- Haha, még jó, hogy itt van ez a szélvédő, különben most arcunkba kaptuk volna ezt az összes vizet nem igaz? Haha.
- Ha nem lenne szélvédő, nem kellene lemosni sem.
- ...Jó, de most nem erről beszéltem! ... Látom, maga ilyen filozófikus alkat.
- Én?!
- Hol lakik, mit mondott?
- Budafok.
- Budafok?? És melyik részén lakik, az egyszerű vagy a kacskaringós részén?
- Az egyszerű részén, ne aggódjon.
- Tudja, én sosem veszek fel budafoki rendelést. Nem találok oda. Olyan kacskaringósak azok az utcák. Ki volt az a hülye, aki kitalálta? De biztos sok pénzt kapott érte.
- ??
- Budafokra csak akkor megyek, ha utast viszek oda. És akkor ugyanazon az úton megyek vissza, amelyiken az utas bevitt, különben eltévedek. Főleg éjszaka. Van még egy ilyen hely, amit utálok, Wekerle. Ott is ugyanilyen kacskaringós hülye utcák vannak. Csak ott az a jó, hogy ott középen van egy nagy Westel torony, amit világít éjszaka. Csak azt kell követni, és akkor nem tévedek el.
- ??
- És, mit dolgozik a Grafika Rt-nél?
- Tanulni járok oda.
- Mit?
- Könyvelni tanulok.
- Az jó. A hugom is azért felvételizett a Közgáz Egyetemre, mert azt mondta, akármilyen rendszer lesz, könyvelő mindig fog kelleni. Pedig ő már a rendszerváltás után jelentkezett oda.
- ..
- Ha nem lenne szélvédő, nem kellene lemosni sem.
- ...
- Én?!
- Hol lakik, mit mondott?
- Budafok.
- Budafok?? És melyik részén lakik, az egyszerű vagy a kacskaringós részén?
- Az egyszerű részén, ne aggódjon.
- Tudja, én sosem veszek fel budafoki rendelést. Nem találok oda. Olyan kacskaringósak azok az utcák. Ki volt az a hülye, aki kitalálta? De biztos sok pénzt kapott érte.
- ??
- Budafokra csak akkor megyek, ha utast viszek oda. És akkor ugyanazon az úton megyek vissza, amelyiken az utas bevitt, különben eltévedek. Főleg éjszaka. Van még egy ilyen hely, amit utálok, Wekerle. Ott is ugyanilyen kacskaringós hülye utcák vannak. Csak ott az a jó, hogy ott középen van egy nagy Westel torony, amit világít éjszaka. Csak azt kell követni, és akkor nem tévedek el.
- ??
- És, mit dolgozik a Grafika Rt-nél?
- Tanulni járok oda.
- Mit?
- Könyvelni tanulok.
- Az jó. A hugom is azért felvételizett a Közgáz Egyetemre, mert azt mondta, akármilyen rendszer lesz, könyvelő mindig fog kelleni. Pedig ő már a rendszerváltás után jelentkezett oda.
- ..
hétfő, augusztus 15, 2005
A méhecske harapása
Hajnali 4.30-kor egy harapásra ébredtem. Sötét volt. A könyökömből sugárzott a fájdalom. Mintha a fél könyökömet kiharapta volna a kis rohadék.
Hosszas tanakodás után sem jöttünk rá, hogy mit keresett egy méhecske a lakásban, éjjel, ráadásul a hálószobában, a lepedőn, de ha tudnánk, az sem változtatna semmin, a könyököm csúnyán bedagadt. Egész éjjel fájt, és a karomat nem tudom behajlítani. Nyújtott karral aludni gyakorlatilag lehetetlen. Fájó könyökkel meg pláne.
Azonnali kálcium bevitel és Fenistil kúra ellenére reggelre a helyzet állandósult és a következőket kellett belátnom:
- nyújtott karral nem tudok fogat mosni.
- bal kézzel sem tudok rendesen fogat mosni.
- nyújtott jobb kézzel a bal szemembe még be tudom rakni a kontaktlencsét, de a jobb szemembe nem.
- a hajmosást nem kell erőltetni.
- így a hajszárítást sem.
- fésülködni tudok bal kézzel, de a hajamat feltűzni nem. Ahhoz 2 kéz kell.
- szerencsém van, hogy nem most menstruálok.
Az irodában Gabi anyu borogatást rakott a könyökömre sárga Domet törlőkendőből meg piros konyharuhából. (Az egyedi megjelenésre mindig odafigyelünk). Nem szabad levenni, mozgatni, vakargatni, és szólnom kell, ha a törlőkendőt újra kell vizezni. Addig nyújtott kézzel gépelek.
***
Ebéd közben rájöttem, hogy nyújtott kézzel a kés használata is nehézkes, sőt szórakoztató az étkező asztalnál. Gabi javaslatára nem fogok ma este gyertyafényes vacsorán részt venni valamely budapesti luxusétteremben.
Gabi egyébként az eset kapcsán órák óta nyomatékosan a méhecske ártatlansága mellett szónokol és gyászolja a szerencsétlenül járt kis repülő rovart. R.I.P.
Hosszas tanakodás után sem jöttünk rá, hogy mit keresett egy méhecske a lakásban, éjjel, ráadásul a hálószobában, a lepedőn, de ha tudnánk, az sem változtatna semmin, a könyököm csúnyán bedagadt. Egész éjjel fájt, és a karomat nem tudom behajlítani. Nyújtott karral aludni gyakorlatilag lehetetlen. Fájó könyökkel meg pláne.
Azonnali kálcium bevitel és Fenistil kúra ellenére reggelre a helyzet állandósult és a következőket kellett belátnom:
- nyújtott karral nem tudok fogat mosni.
- bal kézzel sem tudok rendesen fogat mosni.
- nyújtott jobb kézzel a bal szemembe még be tudom rakni a kontaktlencsét, de a jobb szemembe nem.
- a hajmosást nem kell erőltetni.
- így a hajszárítást sem.
- fésülködni tudok bal kézzel, de a hajamat feltűzni nem. Ahhoz 2 kéz kell.
- szerencsém van, hogy nem most menstruálok.
Az irodában Gabi anyu borogatást rakott a könyökömre sárga Domet törlőkendőből meg piros konyharuhából. (Az egyedi megjelenésre mindig odafigyelünk). Nem szabad levenni, mozgatni, vakargatni, és szólnom kell, ha a törlőkendőt újra kell vizezni. Addig nyújtott kézzel gépelek.
***
Ebéd közben rájöttem, hogy nyújtott kézzel a kés használata is nehézkes, sőt szórakoztató az étkező asztalnál. Gabi javaslatára nem fogok ma este gyertyafényes vacsorán részt venni valamely budapesti luxusétteremben.
Gabi egyébként az eset kapcsán órák óta nyomatékosan a méhecske ártatlansága mellett szónokol és gyászolja a szerencsétlenül járt kis repülő rovart. R.I.P.
Kijelenti-e Ön
Szombaton esküvőre mentem.
És vasárnap volt a saját eljegyzésem hatodik évfordulója.
Egyszer akartam férjhez menni életemben. Sok évvel ezelőtt. Pár évnyi huzavona után, amikor a pasim végre rászánta magát az esküvőre, elkezdtük a szervezést. Addigra már 3 éve hordtam a gyűrűjét, de esküvőről hallani sem akart. Angliába költöztünk éppen, a pasim előre ment, én viszont halogattam a költözést, nehogy bármi is egyszerű legyen az életünkben. Szívem szerint itthon maradtam volna, de nem mertem elmondani neki, ezért csak annyit mondtam: 'Én majd pár hónap múlva megyek utánad'. Nem sejtett semmit: a munkámra hivatkoztam, meg a barátaimra, családomra, amire ilyenkor szokás. Nem tudtam meghozni a döntést, csak halogattam.
Londonban akartunk összeházasodni. A magyar nagykövetségen vállalnak efféle anyakönyvi történéseket, teljesen legálisan. Jó ötletnek tűnt, mert mégsem az a szokványos ceremónia, amire mindenki képes, meg így nem kellett volna az egész pereputtyot megmozgatni, már akkoriban is irtóztam a tömegjelenetektől.
Beszereztem a szükséges okmányokat a nyolcadik kerületi anyakönyvi irodából, aztán felszálltam egy gépre, hogy egy hetet Angliában töltsek régnemlátott hozzátartozómmal. Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön a lakás berendezésével voltunk elfoglalva, asztalt, széket, ágyat, tévét, tányért, kanalat, poharat, vízforralót és kenyérpirítót vettünk, és barátkoztunk Farnborough-val, ahol a következő néhány évet terveztük együtt eltölteni. Vagy legalábbis ő igen. Pénteken akartunk Londonba utazni, hogy bejelentkezzünk a szertartásra a nagykövetségen.
Pénteken tehát vonatra szálltunk, egyik kezünkben az igazolásokkal, miszerint hajadon/nőtlen státuszban tengetjük mindennapjainkat, másik kezünkben a nagykövetség környékét ábrázoló, internetről kinyomtatott térkép-részlettel, hogy könnyen odataláljunk. 2 óra vonatozás után metróra váltottunk és pár saroknyira megközelítettük a célobjektumot.
Közben eleredt az eső. Akárhogy is, esernyő nem volt nálunk. Hiába London, meg az akklimatizálódás, épp letelepedni készültünk ugyan azon az atlanti időjárású környéken, de esernyőt nem vittünk magunkkal. (különben is: egyik kézben papírok, másik kézben térkép. hogy fogjak még egy esernyőt is?) Szóval kapucnival a fejünkön egyre gyorsabban lépkedtük és a háztömbökön egyre csak az utcanév táblákat nézegettük, de a nagykövetséget még véletlenül sem találtuk meg. A térkép kezdtett elázni. Pár perc tétova szaladgálás utás sikerült a térképet az égtáj szerinti tájolás helyett az útiránynak megfelelően beforgatni. Így már sokkal könnyebb lett, igaz, ezen a ponton messzebb voltunk a követségtől, mint amikor leszálltunk a metróról.
Ekkor kezdtünk igazán aggódni. Utólért az a végzetes, végleges, félelmet keltő, szívszorongató érzés, amikor azt hiszed, hogy az a sokat emlegetett ásó, kapa és nagyharang kell már, hogy elválasszon attól, akivel most belépsz majd a nagykövetség hatalmas tölgyfa ajtaján.
A térkép teljes szétázása előtti percben, az utolsó utcasarok bevétele után megláttuk végre a magyar zászlót egy szürke épület falán. Megszorította a kezem és végig néztünk egymáson. Vizesek voltunk mind a ketten, milyenek lettünk volna. Egy nagy sóhajtást követően elindultunk felfelé a lépcsőn, mintha életünk legnagyobb lépéseit tennénk, de a második lépcsőfok után megálltunk.
'A Magyar Köztársaság Konzulátusa a mai napon, nemzeti ünnep miatt zárva tart.'
Március 15-e volt, péntek. A gépem vasárnap indult haza. Percekig álltunk a lépcső alján, az esőben. Akkor már mindegy volt. Csalódottak voltunk, de én egy kicsit megkönnyebbülve éreztem magam, égi jelnek vettem ezt a tévedést. Teljesen megfeledkeztünk arról, hogy március 15-e van. Azt se tudtuk, hogy a konzulátusok mindkét nemzet ünnepein szüneteltetik az ügyfélfogadást. És már egy hete ott voltam, de nekünk pont pénteken jutott eszünkbe a városba utazni, a legutolsó napon.
Ez történt 2002. március 15-én. Vasárnap hazautaztam Pestre és 3 hónappal később szakítottunk. Sosem költöztem ki Angliába és azóta egy percre sem jutott eszembe, hogy férjhez menjek.
És vasárnap volt a saját eljegyzésem hatodik évfordulója.
Egyszer akartam férjhez menni életemben. Sok évvel ezelőtt. Pár évnyi huzavona után, amikor a pasim végre rászánta magát az esküvőre, elkezdtük a szervezést. Addigra már 3 éve hordtam a gyűrűjét, de esküvőről hallani sem akart. Angliába költöztünk éppen, a pasim előre ment, én viszont halogattam a költözést, nehogy bármi is egyszerű legyen az életünkben. Szívem szerint itthon maradtam volna, de nem mertem elmondani neki, ezért csak annyit mondtam: 'Én majd pár hónap múlva megyek utánad'. Nem sejtett semmit: a munkámra hivatkoztam, meg a barátaimra, családomra, amire ilyenkor szokás. Nem tudtam meghozni a döntést, csak halogattam.
Londonban akartunk összeházasodni. A magyar nagykövetségen vállalnak efféle anyakönyvi történéseket, teljesen legálisan. Jó ötletnek tűnt, mert mégsem az a szokványos ceremónia, amire mindenki képes, meg így nem kellett volna az egész pereputtyot megmozgatni, már akkoriban is irtóztam a tömegjelenetektől.
Beszereztem a szükséges okmányokat a nyolcadik kerületi anyakönyvi irodából, aztán felszálltam egy gépre, hogy egy hetet Angliában töltsek régnemlátott hozzátartozómmal. Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön a lakás berendezésével voltunk elfoglalva, asztalt, széket, ágyat, tévét, tányért, kanalat, poharat, vízforralót és kenyérpirítót vettünk, és barátkoztunk Farnborough-val, ahol a következő néhány évet terveztük együtt eltölteni. Vagy legalábbis ő igen. Pénteken akartunk Londonba utazni, hogy bejelentkezzünk a szertartásra a nagykövetségen.
Pénteken tehát vonatra szálltunk, egyik kezünkben az igazolásokkal, miszerint hajadon/nőtlen státuszban tengetjük mindennapjainkat, másik kezünkben a nagykövetség környékét ábrázoló, internetről kinyomtatott térkép-részlettel, hogy könnyen odataláljunk. 2 óra vonatozás után metróra váltottunk és pár saroknyira megközelítettük a célobjektumot.
Közben eleredt az eső. Akárhogy is, esernyő nem volt nálunk. Hiába London, meg az akklimatizálódás, épp letelepedni készültünk ugyan azon az atlanti időjárású környéken, de esernyőt nem vittünk magunkkal. (különben is: egyik kézben papírok, másik kézben térkép. hogy fogjak még egy esernyőt is?) Szóval kapucnival a fejünkön egyre gyorsabban lépkedtük és a háztömbökön egyre csak az utcanév táblákat nézegettük, de a nagykövetséget még véletlenül sem találtuk meg. A térkép kezdtett elázni. Pár perc tétova szaladgálás utás sikerült a térképet az égtáj szerinti tájolás helyett az útiránynak megfelelően beforgatni. Így már sokkal könnyebb lett, igaz, ezen a ponton messzebb voltunk a követségtől, mint amikor leszálltunk a metróról.
Ekkor kezdtünk igazán aggódni. Utólért az a végzetes, végleges, félelmet keltő, szívszorongató érzés, amikor azt hiszed, hogy az a sokat emlegetett ásó, kapa és nagyharang kell már, hogy elválasszon attól, akivel most belépsz majd a nagykövetség hatalmas tölgyfa ajtaján.
A térkép teljes szétázása előtti percben, az utolsó utcasarok bevétele után megláttuk végre a magyar zászlót egy szürke épület falán. Megszorította a kezem és végig néztünk egymáson. Vizesek voltunk mind a ketten, milyenek lettünk volna. Egy nagy sóhajtást követően elindultunk felfelé a lépcsőn, mintha életünk legnagyobb lépéseit tennénk, de a második lépcsőfok után megálltunk.
'A Magyar Köztársaság Konzulátusa a mai napon, nemzeti ünnep miatt zárva tart.'
Március 15-e volt, péntek. A gépem vasárnap indult haza. Percekig álltunk a lépcső alján, az esőben. Akkor már mindegy volt. Csalódottak voltunk, de én egy kicsit megkönnyebbülve éreztem magam, égi jelnek vettem ezt a tévedést. Teljesen megfeledkeztünk arról, hogy március 15-e van. Azt se tudtuk, hogy a konzulátusok mindkét nemzet ünnepein szüneteltetik az ügyfélfogadást. És már egy hete ott voltam, de nekünk pont pénteken jutott eszünkbe a városba utazni, a legutolsó napon.
Ez történt 2002. március 15-én. Vasárnap hazautaztam Pestre és 3 hónappal később szakítottunk. Sosem költöztem ki Angliába és azóta egy percre sem jutott eszembe, hogy férjhez menjek.
csütörtök, augusztus 11, 2005
Költözés
Mizéria. Mizéria.
Egy komplett irodát akkor sem könnyű elköltöztetni, ha történetesen csak pár szobával kell arrébb mozdulni egyazon épületen belül. Ellenségeimnek se kívánom.
De. Nekik igen.
Megy a vita, hogy kinek melyik legyen a szobája. Kinek legyen nagyobb szobája. Kisebbet senki nem akar, pedig ha kisebb alapterületre költözünk, akkor ez matematikailag képtelenség, egyszerűen elkerülhetetlen. Megmagyarazni ezt diplomás embereknek? Soha.
A a napos oldalra akar kerülni, nem az árnyékosra. B nem akar egybenyílni C-vel. De ha D kapott nagy irodát, akkor E-nek is kell, mert azonos pozícióban vannak. G nem akar a főnökével egy szobában lenni, a bizalmas telefonokra és üzleti titkokra hivatkozva. Kár, hogy az egész a főnöke ötlete volt. Indultak a zárt ajtós megbeszélések, hogy ki miért akar nagyobb szobát, jobb helyen, közel a statégiailag fontos irodai pontokhoz (:kávéfőző, mosdó, vezérigazgató). És ha D meggyőzte E-t, akkor simán azt hiszi, hogy azzal el is van intézve minden, és hangoztatni kezdi, hogy melyik lesz az ő szobája. Döntéshozók véleményétől függetlenül.
H-nak nem tetszik a beépített szekrény színe. És egyébként is leszakadt a parketta szegőléce, és hiányzik az álmennyezet egy kisebb darabon. Kilóg a konnektor, és nem nyílik az ablak. Egyébként G nem csak a főnökére allergiás, hanem a porra is, parkettát akar padlószőnyeg helyett. Festés is kell. Meg egy új hűtő. És akkor már a kávéfőzőt is cseréljük ki, miért ne?
Ha mindez megvan, és valaki ki is fizette, akkor ki segít költözni? Egy nap elmenne vele, ha mindenki viszi a saját asztalát meg cuccait, de sok a munka. Hétvégén bejönni emiatt? Ki van zárva.
És egyébként is a hálózat, meg a telefonvonalak. És a biztonsági chipkártyás ajtó, amit át kell helyezni a folyosó másik oldalára.
Szabadságra megyek.
Egy komplett irodát akkor sem könnyű elköltöztetni, ha történetesen csak pár szobával kell arrébb mozdulni egyazon épületen belül. Ellenségeimnek se kívánom.
De. Nekik igen.
Megy a vita, hogy kinek melyik legyen a szobája. Kinek legyen nagyobb szobája. Kisebbet senki nem akar, pedig ha kisebb alapterületre költözünk, akkor ez matematikailag képtelenség, egyszerűen elkerülhetetlen. Megmagyarazni ezt diplomás embereknek? Soha.
A a napos oldalra akar kerülni, nem az árnyékosra. B nem akar egybenyílni C-vel. De ha D kapott nagy irodát, akkor E-nek is kell, mert azonos pozícióban vannak. G nem akar a főnökével egy szobában lenni, a bizalmas telefonokra és üzleti titkokra hivatkozva. Kár, hogy az egész a főnöke ötlete volt. Indultak a zárt ajtós megbeszélések, hogy ki miért akar nagyobb szobát, jobb helyen, közel a statégiailag fontos irodai pontokhoz (:kávéfőző, mosdó, vezérigazgató). És ha D meggyőzte E-t, akkor simán azt hiszi, hogy azzal el is van intézve minden, és hangoztatni kezdi, hogy melyik lesz az ő szobája. Döntéshozók véleményétől függetlenül.
H-nak nem tetszik a beépített szekrény színe. És egyébként is leszakadt a parketta szegőléce, és hiányzik az álmennyezet egy kisebb darabon. Kilóg a konnektor, és nem nyílik az ablak. Egyébként G nem csak a főnökére allergiás, hanem a porra is, parkettát akar padlószőnyeg helyett. Festés is kell. Meg egy új hűtő. És akkor már a kávéfőzőt is cseréljük ki, miért ne?
Ha mindez megvan, és valaki ki is fizette, akkor ki segít költözni? Egy nap elmenne vele, ha mindenki viszi a saját asztalát meg cuccait, de sok a munka. Hétvégén bejönni emiatt? Ki van zárva.
És egyébként is a hálózat, meg a telefonvonalak. És a biztonsági chipkártyás ajtó, amit át kell helyezni a folyosó másik oldalára.
Szabadságra megyek.
kedd, augusztus 09, 2005
Ősz
Korán jött ez az ősz. Pár éve figyelem, ahogy augusztus 20 után már nem nagyon süt ki a nap, de ez az augusztus 7 azért komoly.
Ez az a pár napos átállási idő, amit mondjuk a cipóboltosok is végig paráznak. Hirtelen 15 fokot hül az idő, és mindenki elkezd kutatni a zárt cipői után. Cipő sehol. (Az enyémek valamelyik dobozomban, valamelyik garázsban.) Ember lélekszakadva bemegy a cipőboltba, és morcos pillantásokat vet a tegnap még teljesen aktuális nyári papucsokra és szandélokra. Utána az eladókra. Eladó fejéhez csap, már faxolja is a megrendelést az őszi cipőkre, mert ő sem számított ilyen korai őszre. Hirtelen megváltozott a kereslet, próbál korrigálni. De abban a pár napban, amíg az őszi kollekció befut, akár be is zárhat. A nyári papucsokat ingyen se viszik, őszi meg még nincs.
Menj moziba. Vegyél nyugtatót.
Ez az a pár napos átállási idő, amit mondjuk a cipóboltosok is végig paráznak. Hirtelen 15 fokot hül az idő, és mindenki elkezd kutatni a zárt cipői után. Cipő sehol. (Az enyémek valamelyik dobozomban, valamelyik garázsban.) Ember lélekszakadva bemegy a cipőboltba, és morcos pillantásokat vet a tegnap még teljesen aktuális nyári papucsokra és szandélokra. Utána az eladókra. Eladó fejéhez csap, már faxolja is a megrendelést az őszi cipőkre, mert ő sem számított ilyen korai őszre. Hirtelen megváltozott a kereslet, próbál korrigálni. De abban a pár napban, amíg az őszi kollekció befut, akár be is zárhat. A nyári papucsokat ingyen se viszik, őszi meg még nincs.
Menj moziba. Vegyél nyugtatót.
Satellite
I see you floating by me
I see a beautiful face
It's pointed straight up towards the smog
I know I know you feel me beaming
Can you sense my burning x-ray vision
As you roll on by now
You must be gravitating
To the vibe I'm generating or maybe not 'yet
I have known you forever
You pushed the reset button on the counter of my heart
But you'll laugh at my advances
But still I've gotta chance it as I watch your dust
You do it You do it for me that's how I know that you are mine
I send out to you
Frequencies exceeding the speeding laws of sound
I extend out to you
The satellite that will orbit your mind until your down
That's how I know that's how I know
I'm the asteroid that will infiltrate your soul
That's how I know that's how I know
Speeding towards you burning out of control
Smash mouth
(Astro Lounge)
I see a beautiful face
It's pointed straight up towards the smog
I know I know you feel me beaming
Can you sense my burning x-ray vision
As you roll on by now
You must be gravitating
To the vibe I'm generating or maybe not 'yet
I have known you forever
You pushed the reset button on the counter of my heart
But you'll laugh at my advances
But still I've gotta chance it as I watch your dust
You do it You do it for me that's how I know that you are mine
I send out to you
Frequencies exceeding the speeding laws of sound
I extend out to you
The satellite that will orbit your mind until your down
That's how I know that's how I know
I'm the asteroid that will infiltrate your soul
That's how I know that's how I know
Speeding towards you burning out of control
Smash mouth
(Astro Lounge)
péntek, augusztus 05, 2005
Hirdetés
Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy-
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint.
Fodor Ákos
(Lehet)
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint.
Fodor Ákos
(Lehet)
A mai büntetés
1. Két fánk beszélget.
- Képzeld, felvételiztem az egyetemre.
- És felvettek?
- Hülye vagy? Egy fánkot?
2. Két briós beszélget.
- Hülye vagy?
- Dehogyis. Felvettek az egyetemre.
3. Két briós beszélget az egyetem büféjében.
- Te! Hallottad, hogy felvették a fánkot?
- Na ne már. Azt a hülyét?
4. Két hülye beszélget.
- Felvettek az egyetemre?
- Nem, de ettem két brióst!
5. Két egyetem beszélget.
- Valami komoly gond lehet a felvételi ponthatárokkal. Hozzám már csak hülyék járnak.
- Ne is mondd! Hozzám most iratkozott be két briós meg egy fánk!
6. Két felvételi ponthatár beszélget.
- Mostanában valahogy nem vagyok formában.
- Ne is mondd! Engem tegnap elért két briós!
és a bónusz -------
- Nincs nálad egy briós?
- Van, de nem tudom odaadni, mert épp a szakdolgozatomat írja.
- Képzeld, felvételiztem az egyetemre.
- És felvettek?
- Hülye vagy? Egy fánkot?
2. Két briós beszélget.
- Hülye vagy?
- Dehogyis. Felvettek az egyetemre.
3. Két briós beszélget az egyetem büféjében.
- Te! Hallottad, hogy felvették a fánkot?
- Na ne már. Azt a hülyét?
4. Két hülye beszélget.
- Felvettek az egyetemre?
- Nem, de ettem két brióst!
5. Két egyetem beszélget.
- Valami komoly gond lehet a felvételi ponthatárokkal. Hozzám már csak hülyék járnak.
- Ne is mondd! Hozzám most iratkozott be két briós meg egy fánk!
6. Két felvételi ponthatár beszélget.
- Mostanában valahogy nem vagyok formában.
- Ne is mondd! Engem tegnap elért két briós!
és a bónusz -------
- Nincs nálad egy briós?
- Van, de nem tudom odaadni, mert épp a szakdolgozatomat írja.
csütörtök, augusztus 04, 2005
Káosz
A zöldszemű szörny a kalapját hátrahagyva, 3 év késéssel, és immár barna szemmel rémisztget kitartóan, pedig nem is ez a célja vele. Én üvegből vagyok. Csendes, mint szokott, talán ez zavar benne a leginkább.
'Akarsz beszélni róla?'
Róla álmodtam, pedig nem szoktam. Nemhogy róla, de egyáltalán: álmodni. De nem teszek úgy, mintha számítana bármit is. Megint félreértett. Elmentem hozzá, hogy kibeszélhesse magát, de ő csak annyit észlelt, hogy visszamentem hozzá. Kínos percek következtek. Kibillen a mérleg, nem találja az egyensúlyt. A fenntartható bizonytalanság árt. Ha nekem árt, neki is. Ha neki árt, nekem is.
'Akarsz beszélni róla?'
Róla álmodtam, pedig nem szoktam. Nemhogy róla, de egyáltalán: álmodni. De nem teszek úgy, mintha számítana bármit is. Megint félreértett. Elmentem hozzá, hogy kibeszélhesse magát, de ő csak annyit észlelt, hogy visszamentem hozzá. Kínos percek következtek. Kibillen a mérleg, nem találja az egyensúlyt. A fenntartható bizonytalanság árt. Ha nekem árt, neki is. Ha neki árt, nekem is.
szerda, augusztus 03, 2005
A közös ős
"Képzeljünk el egy izolált szigetet, melyet benépesít mondjuk egy 1000 férfiből és ugyanannyi nőből álló telepes közösség, akik egymásnak nem rokonai, tehát valamennyi férfi vezetékneve különböző. Tételezzük fel, hogy ez a közösség izoláltan fennmarad sok-sok nemzedéken át, úgy, hogy statisztikus átlagban minden nemzedék létszáma változatlan, azaz szülőpáronként átlagban két gyermek születik. Ez az átlag úgy jön ki, hogy minden nemzedékbenlesznek nőtlenül maradó férfiak, gyermektelen családok, vagy olyanok, ahol csak lány születik, azaz minden nemzedékben feltétlenül csökkena szigeten előforduló vezetéknevek száma. Ugyanakkor minden nemzedékben lesz olyan férfi, akinek egynél több fiúgyermeke születik és szaporodik tovább, azaz az egyes neveket viselők száma nő.Tehát nemzedékről nemzedékre csökken a nevek száma és nő az azonos nevűeké. Könnyen belátható, hogy megfelelően hosszú idő elteltével - ez az idő matematikailag jól becsülhető - egyfelől a csökkenés, másfelől a növekedés eredményeként a sziget valamennyi lakosának azonos lesz a vezetékneve, azaz valamennyien egy apának lesznek a leszármazottjai."
Venetianer Pál:
A DNS szép új világa
Élt-e a Biblia Évája? fejezet
Venetianer Pál:
A DNS szép új világa
Élt-e a Biblia Évája? fejezet
Kedvenc jelzőim a könyvből
mitochondriális, totipotens, szekvenciális, génsebészeti, fertőzőképes, embrionális, szomatikus, mutáns, genetikai, homozigóta, polimorf.
kedd, augusztus 02, 2005
hétfő, augusztus 01, 2005
péntek, július 29, 2005
Néző.
Hajszárítás fésű nélkül, vagy hajszáradás fésűvel, de hajszárító nélkül. Ezeket tudom variálni hétről hétre. Valahogy nem áll be a rend.
Hogy bűn ronda vagyok, vagy természetes szépségemben tündöklök, az nézőpont kérdése.
Hogy bűn ronda vagyok, vagy természetes szépségemben tündöklök, az nézőpont kérdése.
csütörtök, július 28, 2005
Free
- Akartam is kérdezni, mert legutóbb is a Freelove ment, amikor itt jártam, hogy az véletlen volt, vagy ez Nálad jelent valamit?
- Micsoda?
- Hát, a Freelove.
- Anyádat jelenti, konkrétan.
- Micsoda?
- Hát, a Freelove.
- Anyádat jelenti, konkrétan.
Korona
A taxi ajtaját londíner nyitotta ki. Meglepődött arckifejezésemen ő is meglepődött, majd ügyesen korrigált: 'Van csomagja?' Ja, épp egy szálloda előtt álltam meg a taxival, így minden világos. 'Nincs.' -hangzik az egyszerű válasz, de a londíner nem tágít. Írom a csekket a taxisnak, a londíner vár, a taxis ideges. 'Csukja már be az ajtót, mert megy a légkondi.' A londínernek lassan leesik, hogy nem szállóvendég vagyok, odébb áll. A taxis dühösen bevágja az ajtót, miközben azon gondolkodom, mi lett volna, ha véletlenül kilóg a lábam a kocsiból. Valószínűleg vérfürdő.
Home
Egy ferde tetőtéri ablakon át ébreszt a nap és a hajnali csendben egy hegedűs ujjgyakorlatai hallatszanak a távolból minden reggel.
Tisztára, mint otthon.
Tisztára, mint otthon.
Lapi topi
Felszáll a villamosra a hapsi egy ugyanolyan laptop táskával, mint az enyém. A szemben ülőtől jön a kérdő tekintet és fejbiccentés a táska felé. Én is hang nélkül válaszolok, egy bólintással. 'Csak az enyém nincs így szétszakadva.' - teszem hozzá. Kínos összenézés a táska tulajdonosával, majd távozás a következő megállóban.
Eszünkbe jut erről az angliai utazásunk, amikor gond nélkül tárgyaltuk ki hangosan a mellettünk ülő/álló külsejét, ízlését, viselkedését anélkül, hogy értette volna, hogy róla beszélünk. Azok a régi szép idők.. És milyen nehéz volt leszokni róla, miután visszajöttünk.
Eszünkbe jut erről az angliai utazásunk, amikor gond nélkül tárgyaltuk ki hangosan a mellettünk ülő/álló külsejét, ízlését, viselkedését anélkül, hogy értette volna, hogy róla beszélünk. Azok a régi szép idők.. És milyen nehéz volt leszokni róla, miután visszajöttünk.
Grrr
Aki a tanfolyamon ész nélkül, azonnal kérdő szerkezetet csinál a teljesen érthető kijelentő mondatokból, azt a közösség nevében és érdekében azonnal kihajítanám az ablakon.
Értem én, hogy lehet kérdezni, ha nem világos valami, meg hogy jó pontot jelenthet a vizsgán az aktív órai részvétel, de amikor az egyébként is húzós tananyagnak a feléig se jutunk el, mert az idióták mindenre rákérdeznek, akkor nem tudok elnéző lenni. Majmok.
Értem én, hogy lehet kérdezni, ha nem világos valami, meg hogy jó pontot jelenthet a vizsgán az aktív órai részvétel, de amikor az egyébként is húzós tananyagnak a feléig se jutunk el, mert az idióták mindenre rákérdeznek, akkor nem tudok elnéző lenni. Majmok.
szerda, július 27, 2005
hétfő, július 25, 2005
Jégkorszak
Kukorica csócsa közben meglátom a vásznon a kismókust, vagy mi az a megfejthetelen forma állat, amint szuszogva-szimatolva kutat a jégfalon a mogyoró után. Megtalálja, örül neki, próbálja kihúzni a jégbe fagyott zsákmányt, nyúlik a teste az erőlködéstől, megszerzi, magához öleli, simogatja, elégedetten nyögdécsel, majd megijed, majdnem elveszti, nyúlik a teste megint minden irányba, nyekereg, reszket a mogyoróért, aztán recseg a jégfal, ömlik a víz, repül a mogyoró, állat rohanni kezd, hangosan ropog a hó a tappancsa alatt, betakarja a jégfal árnyéka, visít, és jön a felirat:
ICE AGE 2
2006
ICE AGE 2
2006
Hiba
Az a baj ezzel a szoknyával, hogy nem fogok tudni leülni a metrón. Rutintalanul választottam ma reggel.
csütörtök, július 21, 2005
Reno
Jean megöregedett. És ez nem vicc.
A film alaphangulata Hetedik-utánérzés, éjszakai ömlő esőben zajlik szinte minden jelenet, a főszereplő pedig Carrie-Anne Moss utánérzés, akiről be is bizonyosodik, hogy hidegvérű gyilkoló gép. Kidolgozatlan a történet, rossz a fordítás, a végefőcím alatt csak ülsz ott és gondolkodsz, hogy miért kellettek a hullák, honnan tudta Nerveaux, hogy a Pere-lachaise-be kell mennie, mert ott lesz a lány, hogy élte túl Schiffer a zuhanást, és hogy hogy kerültek a végén mindannyian Törökországba.
Szóval mindent összevetve jó film volt. Volt benne agysebész, pszichiáter, biológus házirendelővel, terrorista, illegális bevándorló, kommandós, nyomozó, varrónő, mind igazi, naprakész, élő szakmák, jobb, mint egy vizit a pályaválasztási tanácsadónál.
..
Főhős legyél, a többi nem számít.
A film alaphangulata Hetedik-utánérzés, éjszakai ömlő esőben zajlik szinte minden jelenet, a főszereplő pedig Carrie-Anne Moss utánérzés, akiről be is bizonyosodik, hogy hidegvérű gyilkoló gép. Kidolgozatlan a történet, rossz a fordítás, a végefőcím alatt csak ülsz ott és gondolkodsz, hogy miért kellettek a hullák, honnan tudta Nerveaux, hogy a Pere-lachaise-be kell mennie, mert ott lesz a lány, hogy élte túl Schiffer a zuhanást, és hogy hogy kerültek a végén mindannyian Törökországba.
Szóval mindent összevetve jó film volt. Volt benne agysebész, pszichiáter, biológus házirendelővel, terrorista, illegális bevándorló, kommandós, nyomozó, varrónő, mind igazi, naprakész, élő szakmák, jobb, mint egy vizit a pályaválasztási tanácsadónál.
..
Főhős legyél, a többi nem számít.
szerda, július 20, 2005
Mérleg
Kövér vagyok. A nővéreim is megmondták. Nem eszem többet, mint eddig, nem mozgok kevesebbet, mint eddig, csak megszűnt az állandó stresszhatás, ami az alapjáraton érvényes zsírégetési intenzitásomat megnövelte.
A stresszhatás kiváltója pedig ezzel egy időben kezdett rohamosan fogyni, nála akkor kezdődött a stressz fázis, amikor nálam megszűnt.
Megfigyeltem már, hogy a hapsik akkor kezdenek hízni, ha tartósnak érzik a kapcsolatukat, megnyugodnak, aztán elszaladnak a kilók. Szakítás után meg szerelmi bánattól viszont koplalni kezdenek és minden helyre áll. Újra vonzóak (?) lesznek.
A nők viszont egészséges kapcsolatban képesek oda figyelni a súlyukra, de krízis idején nagy tömegben tűnnek el a szájukban sütik, meg a kekszek. Olyan érdekes.
A stresszhatás kiváltója pedig ezzel egy időben kezdett rohamosan fogyni, nála akkor kezdődött a stressz fázis, amikor nálam megszűnt.
Megfigyeltem már, hogy a hapsik akkor kezdenek hízni, ha tartósnak érzik a kapcsolatukat, megnyugodnak, aztán elszaladnak a kilók. Szakítás után meg szerelmi bánattól viszont koplalni kezdenek és minden helyre áll. Újra vonzóak (?) lesznek.
A nők viszont egészséges kapcsolatban képesek oda figyelni a súlyukra, de krízis idején nagy tömegben tűnnek el a szájukban sütik, meg a kekszek. Olyan érdekes.
Taxis kaland, n+1
Ma reggel a szívroham kerülgetett, amikor a taxis meglátott és ezt mondta:
-Jaaa, most látom csak az arcát!
Mi az? Vörös a fél arcom? Kiütés? Pattanás? Himlő? Csípés? Harapás? Vérzik a szemem? Minden átfutott az agyamon, csak arra gondoltam, hogy emlékszik rám. Utaztunk már együtt korábban. Megismert.
-Jaaa, most látom csak az arcát!
Mi az? Vörös a fél arcom? Kiütés? Pattanás? Himlő? Csípés? Harapás? Vérzik a szemem? Minden átfutott az agyamon, csak arra gondoltam, hogy emlékszik rám. Utaztunk már együtt korábban. Megismert.
kedd, július 19, 2005
A lányok tegnap elnézték a távolságot. Vagy a sebességet.
- Szia. Nézd, elhoztuk a pasid biciklijét.
- ...
- Igen, csúnyát bukott, ha választanom kéne, a bicikli valamivel jobban néz most ki, mint a srác.
- ...
- Megműtik a karját. De nyugodj meg, mentő jött érte. Már jó kezekben van.
- ...
- A telefonja is összetört, azért nem tudott ő szólni Neked.
- ...
- És igen, öö, mi ültünk az autóban.
- ...
- Igen, csúnyát bukott, ha választanom kéne, a bicikli valamivel jobban néz most ki, mint a srác.
- ...
- Megműtik a karját. De nyugodj meg, mentő jött érte. Már jó kezekben van.
- ...
- A telefonja is összetört, azért nem tudott ő szólni Neked.
- ...
- És igen, öö, mi ültünk az autóban.
Még mindig tanfolyam
Egyre jobban fárasztanak a pénzügy órák. Nem szükséges azonban könnyeket ereszteni értem, jó értelemben fáraszt a dolog.
Alapvető különbség van a között, amikor untat egy folyamat, aminek minden percét túl kell élni, és a között, amikor a túlzott koncentráció meríti ki minden energiámat. A pénzügy órák rettentően érdekesek. Nettó 3 órán keresztül minden receptoromat a tábla felé irányítom, (csak a telefonomra nézek rá néha), és szinte belemerülök az információ hullámaiba. Magam is meglepődtem, de jobban érdekel, mint gondoltam. Talán pályát kellene módosítanom, és adótanácsadóként folytatni a munkát, majd ezen még elgondolkodom.
Egyetlen dolog zavar: olyan téma ez, amihez érteni nagyon izgalmas dolog, de megtanulni már kevésbé, kiváncsi vagyok, mekkora erőfeszítés kell majd, hogy a pénzügy könyv elé szögezzem magam, és az adótörvényeket olvassam napokon át.
Alapvető különbség van a között, amikor untat egy folyamat, aminek minden percét túl kell élni, és a között, amikor a túlzott koncentráció meríti ki minden energiámat. A pénzügy órák rettentően érdekesek. Nettó 3 órán keresztül minden receptoromat a tábla felé irányítom, (csak a telefonomra nézek rá néha), és szinte belemerülök az információ hullámaiba. Magam is meglepődtem, de jobban érdekel, mint gondoltam. Talán pályát kellene módosítanom, és adótanácsadóként folytatni a munkát, majd ezen még elgondolkodom.
Egyetlen dolog zavar: olyan téma ez, amihez érteni nagyon izgalmas dolog, de megtanulni már kevésbé, kiváncsi vagyok, mekkora erőfeszítés kell majd, hogy a pénzügy könyv elé szögezzem magam, és az adótörvényeket olvassam napokon át.
péntek, július 15, 2005
Azok a mámorító reggelek
'Ébredés után Te miért nem nézel ki úgy, mint Angelina Jolie?'
'Muszáj Neked az összes tükröt használni a lakásban? Bármelyikhez megyek borotválkozni, ott teremsz.'
'Miért, Te hány testnyílásomat használod, úgy egyébként, nem az összeset?
'Muszáj Neked az összes tükröt használni a lakásban? Bármelyikhez megyek borotválkozni, ott teremsz.'
'Miért, Te hány testnyílásomat használod, úgy egyébként, nem az összeset?
csütörtök, július 14, 2005
Vidámságot ebédre
BS rettentően primitív is tud lenni. A vállalati ebédlőben a takarítónő seggét figyeli ebéd közben és tőlem kérdi meg, hogy szerintem nagyon ciki lenne-e megdugni a takarító szertárban. Aztán hozzá tette, hogy az én fenekemet is megnézte, amíg süteményeket válogattam. És ezt csak azért mondta el nekem, hogy ne higgyem, hogy álszent. Mellekről, lábakról, meg fenekekről beszélgettünk. Csajokról, pasikról. Az övéről, az enyémről.
Ahhoz képest, hogy fél éve nem találkoztunk, nem zavartatta magát, nem volt szégyenlős, elmondta, hogy bár 32 éves, úgy viselkedik, mintha 22 lenne. Nem akar párkapcsolatban élni, ki fogja rúgni a barátnőjét, már megvan az indok, és minden nőt meg akar dugni. Még a takarítónőt is.
Ahhoz képest, hogy fél éve nem találkoztunk, nem zavartatta magát, nem volt szégyenlős, elmondta, hogy bár 32 éves, úgy viselkedik, mintha 22 lenne. Nem akar párkapcsolatban élni, ki fogja rúgni a barátnőjét, már megvan az indok, és minden nőt meg akar dugni. Még a takarítónőt is.
Egy csepp fájdalom
A fáradtság okozta fájdalomtól kikéredzkedett egy könnycsepp a szememből, és megvilágosodtam. Régen sírtam utoljára, rám férne már egy kiadós sírás, amitől megnyugodnék. Valamitől tényleg nem tudok aludni. Általában szoktam tudni, hogy mi nem hagy nyugodni, de most nem. Vagy csak nem merem megfogalmazni.
Sírni márpedig jó. Nem kell hozzá különösebb ürügy, egyszerű feszültség-levezetés, nem kell túldimenzionálni. Olyan ez, mint a szomj-oltás. Mégis jobb, ha az ember nagy magányában teszi, hogy ne stresszelje vele a környezetét. Én még olyan embert nem láttam, aki arrébb ballagott volna, amikor elmagyaráztam neki, hogy 'nincs semmi baj, csak sírnom kell és hagyjál békén most'. Pedig ennél egyszerűbben fogalmazni már nem tudok.
Megnézek majd valami világvége-nyál-romantikus filmet és bőgök rajta egy egészségeset. Ha eljutok odáig.
Sírni márpedig jó. Nem kell hozzá különösebb ürügy, egyszerű feszültség-levezetés, nem kell túldimenzionálni. Olyan ez, mint a szomj-oltás. Mégis jobb, ha az ember nagy magányában teszi, hogy ne stresszelje vele a környezetét. Én még olyan embert nem láttam, aki arrébb ballagott volna, amikor elmagyaráztam neki, hogy 'nincs semmi baj, csak sírnom kell és hagyjál békén most'. Pedig ennél egyszerűbben fogalmazni már nem tudok.
Megnézek majd valami világvége-nyál-romantikus filmet és bőgök rajta egy egészségeset. Ha eljutok odáig.
Ne félj, amíg a melleimet látod
Igazán bájos, ahogy a vezérigazgatónk egész mondatokat intéz a melleimhez, miközben beszélgetünk. Tök mindegy, hogy én állok és ő ül, vagy fordítva, ettől sem függ. Egyszerűen egy ponton elveszítjük a szemkontaktust és a melleimnek folytatja a mondandóját. Én nézek rá továbbra is, nem teszem szóvá, csak gyanakvóan elgondolkodom, hogy hogyan engedi meg magának. Kényelmes egyetemi tanár, bizonytalan, döntésképtelen, azt gondolnám, hogy az ilyen ember elkapja a tekintetét, ha észre veszi, hogy a melleimet bámulja. De ő belefeledkezik a látványba és nem is jön zavarba. Nem értem.
Mosoly utca, Angyalföld
Tegnap tűnt csak fel, pedig pár hónapja lakom itt.
Ilyen környéken nem lehetek rossz kedvű.
Ilyen környéken nem lehetek rossz kedvű.
A legutóbbi órán E megörvendeztetett a legújabb felfedezésével:
'Szóval, csak azt akarom mondani, hogy az összes adózási definíciót felvettem egy magnókazettára. Mindez 3 órát vett igénybe. Azóta azt hallgatom esténként csucsukálás előtt. Namármost elalszom rajta 10 perc alatt, de szerintem akkor is hasznos hallgatni, ha már alszom, mert biztos bemegy a fejembe belőle valami - szerinted nem? - de ha nem, akkor is, annyi haszna van, hogy rögtön elalszom tőle. Na, vizsga előtt lemásolom majd Neked is, hogy meglegyen.'
'Szóval, csak azt akarom mondani, hogy az összes adózási definíciót felvettem egy magnókazettára. Mindez 3 órát vett igénybe. Azóta azt hallgatom esténként csucsukálás előtt. Namármost elalszom rajta 10 perc alatt, de szerintem akkor is hasznos hallgatni, ha már alszom, mert biztos bemegy a fejembe belőle valami - szerinted nem? - de ha nem, akkor is, annyi haszna van, hogy rögtön elalszom tőle. Na, vizsga előtt lemásolom majd Neked is, hogy meglegyen.'
Tibor says
'Mondtam, a vizsgán a pad alatt legyen ott az SZJA törvény. Akkor is, ha nincs mit tenni, ne álljon meg az élet.'
hétfő, július 11, 2005
A kutya
Oly lompos volt és lucskos,
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt.
Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott.
Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer csak előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél.
József Attila:
1924
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt.
Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott.
Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer csak előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél.
József Attila:
1924
vasárnap, július 10, 2005
Meteo template
Mostanában sokat hallgatok meteorológiai jelentéseket, kezd kiszúrni velünk ez a nyár is. Sajátos, és egyben gyönyörű nyelv a meteorológusoké, összegyűjtöttem tehát a rájuk jellemző szó- és mondatkészletet, ezek megfelelő sorrendbe illesztésével bárki kitűnő meteorológiai jelentést készíthet magának szükség esetén.
- Ma az évszakhoz képest / jobbára meleg, napos idő várható.
- Marad az évszakhoz képest meleg / hideg idő.
- Lényeges változás az időjárásban ma sem várható.
- Sekély ciklon örvénylik felettünk.
- Magas nyomású légörvény kavarog felettünk.
- A főváros környékén a délutáni órákban 28-30 fok valószínű.
- A csúcshőmérséklet a déli órákban elérheti a 30 fokot.
- A délutáni órákban záporokkal, helyenként zivatarokkal kell számolni.
- Záporok kialakulására főleg a keleti országrészben élők számítsanak.
- A felhőréteg helyenként, foltokban elvékonyodik / megvastagszik.
- A felhőzet a délutáni órákban felszakadozik.
- A változó irányú szelet zivatarfelhők környékén erős széllökések kísérik.
- A Balatonnál fürdőzők helyenként csapadékos időre számítsanak, erős ÉNY-i szél várható. Viharjelzés nincs érvényben.
- Holnap az ország déli részén megdőlhet az évszázados melegrekord.
- Fronthatás nem / hidegfronti / melegfronti hatás várható.
- A hét közepétől számíthatunk több napsütésre és melegedésre.
- Ma az évszakhoz képest / jobbára meleg, napos idő várható.
- Marad az évszakhoz képest meleg / hideg idő.
- Lényeges változás az időjárásban ma sem várható.
- Sekély ciklon örvénylik felettünk.
- Magas nyomású légörvény kavarog felettünk.
- A főváros környékén a délutáni órákban 28-30 fok valószínű.
- A csúcshőmérséklet a déli órákban elérheti a 30 fokot.
- A délutáni órákban záporokkal, helyenként zivatarokkal kell számolni.
- Záporok kialakulására főleg a keleti országrészben élők számítsanak.
- A felhőréteg helyenként, foltokban elvékonyodik / megvastagszik.
- A felhőzet a délutáni órákban felszakadozik.
- A változó irányú szelet zivatarfelhők környékén erős széllökések kísérik.
- A Balatonnál fürdőzők helyenként csapadékos időre számítsanak, erős ÉNY-i szél várható. Viharjelzés nincs érvényben.
- Holnap az ország déli részén megdőlhet az évszázados melegrekord.
- Fronthatás nem / hidegfronti / melegfronti hatás várható.
- A hét közepétől számíthatunk több napsütésre és melegedésre.
szombat, július 09, 2005
péntek, július 08, 2005
csütörtök, július 07, 2005
A filmes karrieremről
Hirtelen mozdulattal ült le mellém az arc.
- Nem haragszol?
- Persze, ülj csak le.
- Nagyon hülye voltam, tudom.
- Mi?
- Minden okod megvan, hogy haragudj rám.
- Miért?
- De meg tudsz nekem bocsátani? Annyira szégyenlem magam, hogy legszívesebben eltűnnék a szemed elől.
- Hát, tessék. - mutatok a busz hátulja felé, ahol még bőven akad üres hely. De nem moccan.
- Szóval, tényleg nem akarom, hogy haragudj rám.
- De miért?! - nézek rá mostmár nem csak értetlenül, de kicsit dühösen is.
- Vagy nem Te vagy az?
- Ki?
- Nem Te voltál az tegnap?
- Tegnap? - kérdek vissza, és már-már angol abszurd komédiában érzem magam.
- Vagy tegnapelőtt? Milyen nap van ma? Szerda. Igen, akkor tegnapelőtt, hétfőn.
- Ja. Te kameráztál végig a buszon, onnan előlről? - beugrott végre a hétfői jelenet.
- Tudtam, hogy haragszol.
- Nem.
- Most azt hiszed, perverz disznó vagyok.
- Nem.
- Tudod, új a kamera. Most mutattam a haveromnak, akit láttál.
- Nem láttam.
- Mindegy, neki mutogattam, és közben vettelek.
- Észrevettem, de nem voltam biztos benne, hogy be van kapcsolva, csak láttam, hogy felémfordítottad.
- De tényleg nem haragszol?
- Nem.
- Annyira jól reagáltál. Mások idegesek is szoktak lenni. Te annyira jól csináltad.
- A többiek? Szóval ezt gyakran csinálod?
- Nem. De legszívesebben azért most lelőnél, igaz?
- Nem.
- Ki akartam nyomtatni, de épp akkor fogyott ki a színes nyomtatóból a patron. Csíkos lett.
- Miről beszélsz?
- Tessék. - és a táskájából előhúzott 2 lapot, amire screenshotokat montírozott össze a felvett kockákból. Oda volt készítve, a táska nyitva volt, hogy csak elő kelljen vennie a helyéről - Inkább nálad legyen, Te dobd ki, nekem úgysem lenne szívem hozzá.
- Nem haragszol?
- Persze, ülj csak le.
- Nagyon hülye voltam, tudom.
- Mi?
- Minden okod megvan, hogy haragudj rám.
- Miért?
- De meg tudsz nekem bocsátani? Annyira szégyenlem magam, hogy legszívesebben eltűnnék a szemed elől.
- Hát, tessék. - mutatok a busz hátulja felé, ahol még bőven akad üres hely. De nem moccan.
- Szóval, tényleg nem akarom, hogy haragudj rám.
- De miért?! - nézek rá mostmár nem csak értetlenül, de kicsit dühösen is.
- Vagy nem Te vagy az?
- Ki?
- Nem Te voltál az tegnap?
- Tegnap? - kérdek vissza, és már-már angol abszurd komédiában érzem magam.
- Vagy tegnapelőtt? Milyen nap van ma? Szerda. Igen, akkor tegnapelőtt, hétfőn.
- Ja. Te kameráztál végig a buszon, onnan előlről? - beugrott végre a hétfői jelenet.
- Tudtam, hogy haragszol.
- Nem.
- Most azt hiszed, perverz disznó vagyok.
- Nem.
- Tudod, új a kamera. Most mutattam a haveromnak, akit láttál.
- Nem láttam.
- Mindegy, neki mutogattam, és közben vettelek.
- Észrevettem, de nem voltam biztos benne, hogy be van kapcsolva, csak láttam, hogy felémfordítottad.
- De tényleg nem haragszol?
- Nem.
- Annyira jól reagáltál. Mások idegesek is szoktak lenni. Te annyira jól csináltad.
- A többiek? Szóval ezt gyakran csinálod?
- Nem. De legszívesebben azért most lelőnél, igaz?
- Nem.
- Ki akartam nyomtatni, de épp akkor fogyott ki a színes nyomtatóból a patron. Csíkos lett.
- Miről beszélsz?
- Tessék. - és a táskájából előhúzott 2 lapot, amire screenshotokat montírozott össze a felvett kockákból. Oda volt készítve, a táska nyitva volt, hogy csak elő kelljen vennie a helyéről - Inkább nálad legyen, Te dobd ki, nekem úgysem lenne szívem hozzá.
Egyszer talán ki kellene próbálnom ezt a fedettpályás, fitnesztermi látványfutás nevű sportot. Nem mintha tetszene, az én lelkemet nem lehet egy futószalagra rögzíteni, én kerülgetni akarom a kavicsokat, a szembejövőket, és nézegetni akarom a gyorsabban haladók fenekét. Majd ha lesz ilyen futópad.. Majd ha gondolnak a sportszergyártók rám is.
szerda, július 06, 2005
Magenta revenge
El kellett intéznem valamit a T-mobile-ban. Nem szeretek oda járni, elkötelezett pannonos vagyok, és hányok a rózsaszíntől.
Szerencsére előre tájékozódtam, a hozzám legközelebb eső viszonteladónál nem lehet kapni a terméket. Megspóroltam egy utat, éljen. Taxiba ülök (megnézem a nevét), és irány a belváros. Kiszállok a bevásárló központban, benyitok, és lám, épp a rózsaszín ügyfélszolgálatnál találom magam. A falon ott az összes T-vállalat neve, vagy legalábbis úgy tűnik, nem számolom sorra őket. Bemegyek. Megtalálom (!) az ügyfélhívót és kiválasztom rajta a Készülékvásárlás menüpontot. Nem volt könnyű, mivel az érintőképernyős kijelzőn a kurzor nem ott van, ahova az ujjammal érintek, hanem egy centivel lejjebb. Kisebb tanácstalanság után rájövök, korrigálok és már jön is a sorszámom. Kíváncsi vagyok, hogy erre a nemrutinos ügyfelek és a 60 év felettiek képesek-e. Le akarok ülni, mert látom, hogy sokan vannak előttem. Szék nincs. Az ügyfélszolgálatot egy szigetben helyezték el a terem közepén, 4 hely van kialakítva, de csak 3-nál állnak az ügyfélszolgálatosok. Nekik sincs szék.
Azon gondolkodom, mennyire stresszes lehet az életük. Álló munkahely, egy pultnál töltik a 8 órájukat, örjöngő ügyfelek kínjait kell enyhíteniük, minden rószaszínű a helyiségben, és a kihelyezett projektorokon a T-com és a T-mobile hányingert keltő rózsaszín reklámfilmjeit nézik egész nap, minden nap. De szerencsére hang nélkül.
Tényleg minden ügyfél örjöng, a cégösszeolvadás nem segített a jogelődök nehézkes folyamatain, baj van a számlákkal, a telefonokkal, semmi sincs rendben. És üres az egyik kiszolgáló pult. Azon gondolkodom, miért. Sok az ügyfél, indokolt lenne azt is működtetni. A rószaszín kolléga talán rosszul lett, vagy agyvérzést kapott.
Szóval várok, szék nincs, viszont az utcafronti kirakat mentén olyan padkát alakítottak ki, amin a várakozó helyet tud foglalni. Tényleg pad, semmi kényelem, hideg is. Most gyógyultam meg, sokáig fel voltam fázva, nem örülök. Egyébként is úgy érzem magam, mint a verebek a dróton a T-com reklámfilmben. Ezek mindenre gondoltak.
Várok, nem történik semmi, mindenki hosszasan örjöng, ha már egyszer sorra került. Mellettem egy anyuka a 3 év körüli gyerekével. Azon gondolkodom, miért nem engedik előre a gyerekkel érkezőket. Nem miattuk. Miattam.
Eszembe jut, h talán felvidítom a lánykát, és a pulthoz lépve azt mondom neki: 'Jó napot kívánok, én nem örjöngeni jöttem, készüléket vásárolok.' De ahogy az arcát elnézem, túlságosan elsorvadtak már az agysejtjei egy efféle vicchez, és inkább csak én nevetek rajta. Végre. 125. Felállok a hideg padról 30 perc után. Indulok a pulthoz.
- Jó napot kívánok! (...) Egy készüléket szeretnék vásárolni. Nokia 6230i.
- Jó napot kívánok! Akkor rossz helyen jár. Ez egy T-com ügyfélszolgálat. A T-mobile a következő üzlet, itt mellettünk.
- Dehát itt minden rószaszín, az ügyfélhívón szerepel a T-mobile és ki tudtam választani a készülék menüpontot.
- Igen, azért szerepel a T-mobile is, mert kártyát árulunk, de előfizetést és T-mobile készüléket nem. Fáradjon át a szomszédba.
- Rendben. Viszlát.
Kimegyek és tényleg. Egy üzlettel arrébb ott a T-mobile. A bejáratnál úgy megörültem a rószaszínnek, hogy azonnal bementem az első üzletbe, az meg sem fordult a fejemben, h a következő üzlet is rózsaszín. Mégiscsak meg kellett volna számolnom a T-cégneve feliratokat a falon. Rutinosan lépek az ügyfélhívóhoz. Megnyomom az Akciós készülékvásárlás menüpontot és mosolygok. Elindulok befelé, le kellene ülnöm, hátha itt szék is van.
Éljen, itt van szék, igaz, csak 5 darab. 8 pult van, de várakozó szék csak 5. Persze itt is sokan vagyunk, 5en ülnek, a többi néz maga elé és vár. Néha bejön egy-két rutinosabb ügyfél, és megkérdik valakitől,hogy hol lehet T-com számlát befizetni. Kezdek dühös lenni. Útba igazítják őket, és elmennek. Csak én vagyok ilyen balek?
Mindegy, a 253 sorszám előtt senki sincs, a 252 pedig mindjárt végez, innen gyorsabban szabadulok majd. Várok. Telnek a percek, egyre dühösebb vagyok, állok, és a körbetekert cégbírósági végzéssel és aláírási címpéldányokkal az alsó ajkamat ütögetem, egyre gyorsabban, egyre idegesebben. A tekintetem a 252-es sorszámon van, a 3. ablak kijelzőjén. Egyre többen figyelnek engem. Állok a showroom közepén, ütögetem az állam. Bámulom a kijelzőt.
A 252-es végez, de nem én jövök utána. Árulás. Várok tovább. Telnek megint a percek, megjelenik a számom a kijelzőn, leülök.
- Jó napot kívánok! Készüléket szeretnék vásárolni. Nokia 6230i. Van?
- Jó napot kívánok! Van. Jól látom, cég részére vásárolja?
- Igen.
- Tudna mondani egy számot, ami alapján beazonosíthatom a céget?
- Nem.
...
- És milyen színű készüléket hozhatok? Feketét vagy szürkét?
- Tökéletesen mindegy. Tesztkészülék lesz ez is. Mindegy milyet hoz.
- Nem értem. Akkor kihozom mindkettőt és kiválasztja.
- Nem! Mondtam, hogy mindegy. Hozzon feketét.
...
- Milyen kevés szék van. Nekem is állnom kellett.
- Dehát volt üres szék.
- Volt üres szék, igen, de én nem ülök le, amíg nálam idősebbek állnak.
...
- Milyen előfizetéssel kéri?
- Miért, milyen van?
...
- Akarja, hogy összeszereljem a készüléket?
- Nem, majd a fiúk megcsinálják.
...
- Köszönöm. Máris beteszem egy táskába.
- Nem kérek táskát. Irritál az a szín.
- Bocsánat, rendben. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.
Szerencsére előre tájékozódtam, a hozzám legközelebb eső viszonteladónál nem lehet kapni a terméket. Megspóroltam egy utat, éljen. Taxiba ülök (megnézem a nevét), és irány a belváros. Kiszállok a bevásárló központban, benyitok, és lám, épp a rózsaszín ügyfélszolgálatnál találom magam. A falon ott az összes T-vállalat neve, vagy legalábbis úgy tűnik, nem számolom sorra őket. Bemegyek. Megtalálom (!) az ügyfélhívót és kiválasztom rajta a Készülékvásárlás menüpontot. Nem volt könnyű, mivel az érintőképernyős kijelzőn a kurzor nem ott van, ahova az ujjammal érintek, hanem egy centivel lejjebb. Kisebb tanácstalanság után rájövök, korrigálok és már jön is a sorszámom. Kíváncsi vagyok, hogy erre a nemrutinos ügyfelek és a 60 év felettiek képesek-e. Le akarok ülni, mert látom, hogy sokan vannak előttem. Szék nincs. Az ügyfélszolgálatot egy szigetben helyezték el a terem közepén, 4 hely van kialakítva, de csak 3-nál állnak az ügyfélszolgálatosok. Nekik sincs szék.
Azon gondolkodom, mennyire stresszes lehet az életük. Álló munkahely, egy pultnál töltik a 8 órájukat, örjöngő ügyfelek kínjait kell enyhíteniük, minden rószaszínű a helyiségben, és a kihelyezett projektorokon a T-com és a T-mobile hányingert keltő rózsaszín reklámfilmjeit nézik egész nap, minden nap. De szerencsére hang nélkül.
Tényleg minden ügyfél örjöng, a cégösszeolvadás nem segített a jogelődök nehézkes folyamatain, baj van a számlákkal, a telefonokkal, semmi sincs rendben. És üres az egyik kiszolgáló pult. Azon gondolkodom, miért. Sok az ügyfél, indokolt lenne azt is működtetni. A rószaszín kolléga talán rosszul lett, vagy agyvérzést kapott.
Szóval várok, szék nincs, viszont az utcafronti kirakat mentén olyan padkát alakítottak ki, amin a várakozó helyet tud foglalni. Tényleg pad, semmi kényelem, hideg is. Most gyógyultam meg, sokáig fel voltam fázva, nem örülök. Egyébként is úgy érzem magam, mint a verebek a dróton a T-com reklámfilmben. Ezek mindenre gondoltak.
Várok, nem történik semmi, mindenki hosszasan örjöng, ha már egyszer sorra került. Mellettem egy anyuka a 3 év körüli gyerekével. Azon gondolkodom, miért nem engedik előre a gyerekkel érkezőket. Nem miattuk. Miattam.
Eszembe jut, h talán felvidítom a lánykát, és a pulthoz lépve azt mondom neki: 'Jó napot kívánok, én nem örjöngeni jöttem, készüléket vásárolok.' De ahogy az arcát elnézem, túlságosan elsorvadtak már az agysejtjei egy efféle vicchez, és inkább csak én nevetek rajta. Végre. 125. Felállok a hideg padról 30 perc után. Indulok a pulthoz.
- Jó napot kívánok! (...) Egy készüléket szeretnék vásárolni. Nokia 6230i.
- Jó napot kívánok! Akkor rossz helyen jár. Ez egy T-com ügyfélszolgálat. A T-mobile a következő üzlet, itt mellettünk.
- Dehát itt minden rószaszín, az ügyfélhívón szerepel a T-mobile és ki tudtam választani a készülék menüpontot.
- Igen, azért szerepel a T-mobile is, mert kártyát árulunk, de előfizetést és T-mobile készüléket nem. Fáradjon át a szomszédba.
- Rendben. Viszlát.
Kimegyek és tényleg. Egy üzlettel arrébb ott a T-mobile. A bejáratnál úgy megörültem a rószaszínnek, hogy azonnal bementem az első üzletbe, az meg sem fordult a fejemben, h a következő üzlet is rózsaszín. Mégiscsak meg kellett volna számolnom a T-cégneve feliratokat a falon. Rutinosan lépek az ügyfélhívóhoz. Megnyomom az Akciós készülékvásárlás menüpontot és mosolygok. Elindulok befelé, le kellene ülnöm, hátha itt szék is van.
Éljen, itt van szék, igaz, csak 5 darab. 8 pult van, de várakozó szék csak 5. Persze itt is sokan vagyunk, 5en ülnek, a többi néz maga elé és vár. Néha bejön egy-két rutinosabb ügyfél, és megkérdik valakitől,hogy hol lehet T-com számlát befizetni. Kezdek dühös lenni. Útba igazítják őket, és elmennek. Csak én vagyok ilyen balek?
Mindegy, a 253 sorszám előtt senki sincs, a 252 pedig mindjárt végez, innen gyorsabban szabadulok majd. Várok. Telnek a percek, egyre dühösebb vagyok, állok, és a körbetekert cégbírósági végzéssel és aláírási címpéldányokkal az alsó ajkamat ütögetem, egyre gyorsabban, egyre idegesebben. A tekintetem a 252-es sorszámon van, a 3. ablak kijelzőjén. Egyre többen figyelnek engem. Állok a showroom közepén, ütögetem az állam. Bámulom a kijelzőt.
A 252-es végez, de nem én jövök utána. Árulás. Várok tovább. Telnek megint a percek, megjelenik a számom a kijelzőn, leülök.
- Jó napot kívánok! Készüléket szeretnék vásárolni. Nokia 6230i. Van?
- Jó napot kívánok! Van. Jól látom, cég részére vásárolja?
- Igen.
- Tudna mondani egy számot, ami alapján beazonosíthatom a céget?
- Nem.
...
- És milyen színű készüléket hozhatok? Feketét vagy szürkét?
- Tökéletesen mindegy. Tesztkészülék lesz ez is. Mindegy milyet hoz.
- Nem értem. Akkor kihozom mindkettőt és kiválasztja.
- Nem! Mondtam, hogy mindegy. Hozzon feketét.
...
- Milyen kevés szék van. Nekem is állnom kellett.
- Dehát volt üres szék.
- Volt üres szék, igen, de én nem ülök le, amíg nálam idősebbek állnak.
...
- Milyen előfizetéssel kéri?
- Miért, milyen van?
...
- Akarja, hogy összeszereljem a készüléket?
- Nem, majd a fiúk megcsinálják.
...
- Köszönöm. Máris beteszem egy táskába.
- Nem kérek táskát. Irritál az a szín.
- Bocsánat, rendben. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.
kedd, július 05, 2005
Egyetlen társkereső oldalra regisztráltam magam, és oda is csak azért, hogy mert perverz módon kíváncsi vagyok, ki hogyan akar levenni a lábamról. A közvélmény megnyugtatására közlöm, hogy soha egyetlen levélre nem válaszolok (szemétbunkópicsa vagyok), csak elolvasom őket.
Az alábbi típusokat különböztetem meg a levélírók között:
1) az 'olyan zavarban vagyok, mert sosem csináltam még ilyet, és nem is tudom, hogyan kell csetoldalon ismerkedni, de nagyon tetszel' típus, aki nem is ereszti bő lére az írást, csak pár sorban megnyugtat, hogy nem egy perverz disznó, mert hátha erre bukom.
2) a tárgyilagos 'megtetszettél a reglapod alapján, írj vissza, meglátjuk' típus, aki nem veszteget sok energiát az udvarlásba, tehát alapvetően eredménycentrikus, és az én időmet sem rabolja.
3) a magabiztos 'van házam, kocsim, szeretek utazni, tarts velem egyszer' típus, aki az egzisztenciáját tartja a legnagyobb erényének, feltételezve, hogy ilyesmi a lányoknak nincs.
4) a szexcentrikus, aki a 'végigcsókolom a tested és utána gyengéden beléd hatolok, szeretem az érzéki és minőségi szexet' típusú levelével akar hódítani, és precíz forgatókönyvet küld az első randiról, engem is egyértelműen szexcentrikusnak gondolva, és feltételezve, hogy nekem egyébként semmi fantáziám nincs.
Ha valóban annyi romantikus, nőcentrikus hódító lenne ebben az országban, az azt jelentené, hogy valamit nagyon hosszú ideig, nagyon rosszul csináltunk, lányok. Vagy ezek a donjuan-ok kizárólag a számítógépeink memóriájában születnek és élnek életük végéig. A gépek bosszúja.
Az alábbi típusokat különböztetem meg a levélírók között:
1) az 'olyan zavarban vagyok, mert sosem csináltam még ilyet, és nem is tudom, hogyan kell csetoldalon ismerkedni, de nagyon tetszel' típus, aki nem is ereszti bő lére az írást, csak pár sorban megnyugtat, hogy nem egy perverz disznó, mert hátha erre bukom.
2) a tárgyilagos 'megtetszettél a reglapod alapján, írj vissza, meglátjuk' típus, aki nem veszteget sok energiát az udvarlásba, tehát alapvetően eredménycentrikus, és az én időmet sem rabolja.
3) a magabiztos 'van házam, kocsim, szeretek utazni, tarts velem egyszer' típus, aki az egzisztenciáját tartja a legnagyobb erényének, feltételezve, hogy ilyesmi a lányoknak nincs.
4) a szexcentrikus, aki a 'végigcsókolom a tested és utána gyengéden beléd hatolok, szeretem az érzéki és minőségi szexet' típusú levelével akar hódítani, és precíz forgatókönyvet küld az első randiról, engem is egyértelműen szexcentrikusnak gondolva, és feltételezve, hogy nekem egyébként semmi fantáziám nincs.
Ha valóban annyi romantikus, nőcentrikus hódító lenne ebben az országban, az azt jelentené, hogy valamit nagyon hosszú ideig, nagyon rosszul csináltunk, lányok. Vagy ezek a donjuan-ok kizárólag a számítógépeink memóriájában születnek és élnek életük végéig. A gépek bosszúja.
Auchan áruház, sorban állok a pénztárnál.
- Cigány vagy.
- Nem vagyok cigány. Te vagy a cigány.
Hátrafordulok. Nagydarab, kopasz apuka mögött duci, kopasz gyerekek sorakoznak, egy fiú, egy lány, összevesztek valamin unalmukban. A kedves papa észreveszi, hogy rosszallóan hátranéztem, és a kedvemért rászól a gyerekekre.
Hhh, az én időmben már attól falnak mentek a tanárok, ha lehülyéztük egymást. (A szülők véleményéről sajnos nem tudok nyilatkozni, mert ha véletlenül otthon is voltam, akkor sem volt kit lehülyéznem).
- Cigány vagy.
- Nem vagyok cigány. Te vagy a cigány.
Hátrafordulok. Nagydarab, kopasz apuka mögött duci, kopasz gyerekek sorakoznak, egy fiú, egy lány, összevesztek valamin unalmukban. A kedves papa észreveszi, hogy rosszallóan hátranéztem, és a kedvemért rászól a gyerekekre.
Hhh, az én időmben már attól falnak mentek a tanárok, ha lehülyéztük egymást. (A szülők véleményéről sajnos nem tudok nyilatkozni, mert ha véletlenül otthon is voltam, akkor sem volt kit lehülyéznem).
'...Ha már erről beszélgetünk, akkor beszélgethetnénk arról is egy kicsit, hogy mi a különbség az álmodozás és az imagináció között. Nem mondom, hogy nagy különbség van e szavak jelentése között, de azért jó, ha egy különbséget megemlítek. Amikor leülök egy kényelmes fotelba, lecsukom a szemem, és elképzelem, hogy milyen jó lenne, ha világhírű zongorista lennék, adnék egy teltházas koncertet a Carnegie Hall-bon, amelynek végén óriási ováció tör ki, hallom, ahogy tapsolnak, meghajolok, s amikor eleget álmodoztam, akkor kinyitom a szemem, s jól érzem magam, ez olyan jó álmodozás. Én ezt nevezem álmodozásnak. Ilyenkor az ember álmodozik, és amikre befejezi, a feszültség elmúlik. Ez olyan mint a cukorka, mint a fagylalt, megvolt, jó volt és kész. Ha elgondolkoztok ezen, akkor láthatjátok, hogy az, aki álmodozik, végeredményben megöli magát. Aki álmodozik, az nem él, s nem is tud élni, mert a fantáziájában kiéli magát. Volt egy páciensem, akinek az volt a munkája, hogy egy nagy irodaépületben szaladgáljon egy kis kézikocsival, Az egyik osztályon dolgokat dobáltak a kocsiba, ő elvitte azokat a másik osztályra, és egész nap így szaladgált. Abban a pillanatban, amikor hazamehetett, haza is ment, beült a foteljébe és álmodozott. Nőkről, kapcsolatokról, mindenféle ambíciókról, s ez így ment hónapokon, éveken keresztül. Semmi nem változott, soha nem volt egyetlen kapcsolata sem, soha nem csinált semmit. De nagyon jól érezte magát, csak egyre nehezebben tudott álmodozni. Nem azért jött hozzám, hogy megváltoztassa az életét, hanem azért, hogy segítsek neki olyan jól álmodozni, mint ahogy három évvel azelőtt tudott, mert a színek elkezdtek fakulni a fantáziájában.
Az imagináció szerintem ennek pontosan az ellenkezője. Ha az ember imaginációban elképzeli, hogy milyen jó lenne jól játszani egy darabot a zongorán, akkor az imagináció után a feszültség nagyobb benne, mint annakelőtte. Akkora feszültség alakul ki benne, hogy azonnal leül a zongorához, s elkezd gyakorolni. Tehát az imagináció motiválja az embert arra, hogy megtegyen mindent annak érdekében, hogy az, amit elképzelt, valósággá váljon. Ezért fontos, hogy az ember megkülönböztesse ezt a két dolgot. Nagyon szegényes lesz azoknak az élete, akik sokat álmodoznak, s nagyon gazdag lesz azoké, akik imaginációt használnak.'
Feldmár András
A tudatállapotok szivárványa
1992
Az imagináció szerintem ennek pontosan az ellenkezője. Ha az ember imaginációban elképzeli, hogy milyen jó lenne jól játszani egy darabot a zongorán, akkor az imagináció után a feszültség nagyobb benne, mint annakelőtte. Akkora feszültség alakul ki benne, hogy azonnal leül a zongorához, s elkezd gyakorolni. Tehát az imagináció motiválja az embert arra, hogy megtegyen mindent annak érdekében, hogy az, amit elképzelt, valósággá váljon. Ezért fontos, hogy az ember megkülönböztesse ezt a két dolgot. Nagyon szegényes lesz azoknak az élete, akik sokat álmodoznak, s nagyon gazdag lesz azoké, akik imaginációt használnak.'
Feldmár András
A tudatállapotok szivárványa
1992
Újabb taxis kaland
- Jó sok pénzt hozzon majd a bankból, jó?
- ??
- Nekem most 1,5 m Ft elég lenne. Annyi kb elég lenne a hosszú távú igényeim kielégítéséhez.
- ???
- És Magának mennyi kellene? De most őszintén!
- ????
- Azt mondta Daróci utca? Tudom, melyik az a ház. Vérellátó?
- Nem.
- Ja, akkor tudom már. Van ott egy ruhaüzlet is. Menjen, vásároljon magának valamit. Megvárom.
- ?? Miért, nem annyira rosszul nézek ki?
- ??
- Nekem most 1,5 m Ft elég lenne. Annyi kb elég lenne a hosszú távú igényeim kielégítéséhez.
- ???
- És Magának mennyi kellene? De most őszintén!
- ????
- Azt mondta Daróci utca? Tudom, melyik az a ház. Vérellátó?
- Nem.
- Ja, akkor tudom már. Van ott egy ruhaüzlet is. Menjen, vásároljon magának valamit. Megvárom.
- ?? Miért, nem annyira rosszul nézek ki?
CV
Mindig
- betartom az íratlan szabályokat
- köszönök a biztonsági őrnek
- kedves vagyok a pincérrel
- megnézem a taxis nevét
- élek a szavazati jogommal
- tudok nevetni saját magamon
Sosem
- tisztelek senkit csak a kora vagy a beosztása miatt
- megyek a lépcsőn ha van lift
- fürdök hideg vízben
- gügyögök a gyerekekkel
- iszom kávét
- dohányzom
- betartom az íratlan szabályokat
- köszönök a biztonsági őrnek
- kedves vagyok a pincérrel
- megnézem a taxis nevét
- élek a szavazati jogommal
- tudok nevetni saját magamon
Sosem
- tisztelek senkit csak a kora vagy a beosztása miatt
- megyek a lépcsőn ha van lift
- fürdök hideg vízben
- gügyögök a gyerekekkel
- iszom kávét
- dohányzom
hétfő, július 04, 2005
Az eheti névjegykártya:
Miss Black Mamba,
az emelkedők kétkerekes réme,
professzionális álomkórterjesztő
tartózkodási helye: csillagok alatt, jobbra.
az emelkedők kétkerekes réme,
professzionális álomkórterjesztő
tartózkodási helye: csillagok alatt, jobbra.
Kehida
Hétvégén megállapítottam, hogy a strandok és fürdőhelyek zárása előtt exponenciálisan nőni kezd, de legalábbis szigorúan monoton növekvő tendenciát mutat az 1 m2-re jutó visító gyerekek száma. Még jó hogy nem vagyok fürdőmester, vagy hivatásos medence kiürítő. Vagy gyerek eltávolító kisiparos. De még csak szülő se.
péntek, július 01, 2005
Email párbeszéd az Albérlők Gyöngyével.
Jó néha így kibeszélni magunkat.:o))))
-----Original Message-----
Subject: RE: Pá kis aranyom pá
Lenyeg a lenyeg.
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
Én nagyon jól vagyok, hogy a magoktól vagy Maguktól azt nem tudom, de oksi..o)
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
Iiiigeeeeeen.
Jobban vagy azota, hogy magokat eszel, kismadaram?
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
És te jól érzed magad?
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
Jo utat. Erezd jol magad.
-----Original Message-----
Subject: Pá kis aranyom pá
Helló Bébi!
Én vasárnap elröppenek egy hétre Írországba csak, hogy tudd, ha egy csendes zugra van szükséged.:o)))
-----Original Message-----
Subject: RE: Pá kis aranyom pá
Lenyeg a lenyeg.
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
Én nagyon jól vagyok, hogy a magoktól vagy Maguktól azt nem tudom, de oksi..o)
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
Iiiigeeeeeen.
Jobban vagy azota, hogy magokat eszel, kismadaram?
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
És te jól érzed magad?
-----Original Message-----
RE: Pá kis aranyom pá
Jo utat. Erezd jol magad.
-----Original Message-----
Subject: Pá kis aranyom pá
Helló Bébi!
Én vasárnap elröppenek egy hétre Írországba csak, hogy tudd, ha egy csendes zugra van szükséged.:o)))
Dóra
Az unokahugom az ötödik születésnapjára a következőket kéri: 1 db roller, de szigorúan kétkerekű, mert háromkerekű már van, de az nem jó, vagy pedig pántos póló, amiből kilóg a kis hasa. Ilyenből szeretne egészen pontosan 7 darabot.
Ügyeskislány.
Ügyeskislány.
Ítéletek
Két olyan ítélet van, ami az elmúlt 27 év meghatározó férfiszereplői jóindulatával örökéletre belém égett, mélyen, intramolekuláris szinten, a DNS szekvenciáimat is utánigazítva. Az egyik a 'Nagy a feneked', a másik a 'Nem tudsz autót vezetni'. Ezektől már sosem fogok tudni megszabadulni, sőt, a gyerekeim is örökölni fogják. Ha lesznek egyáltalán. Mert ekkora fenékkel senki sem fog belém szeretni, vagy ha mégis, akkor meg úgyis meghalok az utakon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
