Zavaromban

- Én még szeretnék gyerekeket.
- Én is szeretem a gyerekeket. Távolról. Nézni, ahogy az óvoda biztonságos rácsai mögött játszanak. Igen, akkor nagyon édesek.

Vallomás

Nem tudnám elviselni, ha elhagynálak.

Húsvéti körkép

A húsvétnak vége. A dekorációnak szánt sárga csibék nem sikerültek, vagy annyira szétcsúszva érzik magukat, hogy mehetünk velük a pszichológushoz
.
Apukám megkereste az interneten a magyar nyelv legrövidebb locsolóversét és azzal járta körbe az ismerősöket.
Locsolhatok? Szomjas vagyok.

Reggel jót vitatkoztam G-vel. Kár, hogy nem volt ott. Kicsit megviselt a tegnapi beszélgetés, nem érzi, hogy biztos lennék az elkötelezettségemben.Ma reggel tovább gondoltam a történteket, hozzá raktam azt is, amit ő mondott volna, ha hallotta volna a szavaimat, így szép kerek vita keletkezett, fel is idegesítettem magam. Éljen.

Eheti névjegykártya

miss Brown

időzített bombanő
a báli cipők esküdt ellensége

Atlanta

Vajon mi olyan kozmikus azon, hogy ha szóközöket kérek a névjegykártyákon a körzetszám elé és mögé, akkor azt nem csak a mobil számra értem, hanem a vezetékesre is? Hogy nem szúrja ki a szemét annak a lelkiismeretes tagnak ott a reklámügynökségnél, aki elküldte a nyomdába? Régóta van egy elméletem arról, hogy a szőke cicababáknak nem a reklámügynökségeknél kell dolgoznia. Nem is kell dolgozniuk.

Tavasz

Túl éltünk egy telet. Megint előkerültek a motorosok, meg a nagymamák megtalálták az arborétumot. Tisztára, mint tavaly. Süssön már a nap, mutogatni akarom a melleimet. Na.

- elég volt a lehűlésből.
- forró leszek. hot babe.

Eclectick

Új ruciboltot találtam. Fiatal iparművészek ruhaboltja. Már megismernek, pedig csak kétszer jártam arra, mindkét alkalommal egy kirakati darabot vittem el. A boltban 0,5 másodperc alatt nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e valami, vagy sem. Ám ha a bolt előtt elmegyek (mindig megnézem a kirakatot) és az ott lévő póló minden nap tetszik, akkor az tényleg tetszik. Elviszem.

A tükörhöz

De jó újra látni Téged! Pár napra eltűntél. - szóltam tegnap, aztán megrémültem. Már magamhoz beszélek. Öregszem. Ha már arra jártam, ráncokat kergettem az arcomon az ujjbegyemmel. Tényleg öregszem.

Sóhajom hídja

---

Failed

Kicsit úgy érzem magam, mint az az idióta, aki tolatni kezdett a körforgalomban, miután elvétette a kijáratot. Előre kellene haladnom, nem hátra. Még akkor is, ha egyhelyben forgás az egész.

Talán beleszédültem.

Operátor! Kérek egy kijáratot.

Eheti névjegykártya

Miss Brown

bentlakásos bébiszitter
az előnyös külső kölcsönzője

Narcissus, originally uploaded by Naphátú.

Majdnem leírtam, amit nem kellett volna. Ezt küldöm helyette.

Újdonságok

Mire megnyugodni látszott, ami eddig nem volt megnyugodva (nem tudom, hogyan nevezzem: lelki béke vagy hasonló), és megfogalmaztam, hogy azért nem írok mostanában, mert nincs miről, elmúltak az állandó nyűgök, ellenkezőnem-problémák, stb, addigra beütött a teljes káosz, kezdődik minden előről, csak új felvonásban, vadonatúj szereplőkkel. Pont, mint egy igazi brazil szappanopera. Ármánykodás, szerelem, dráma, bírósági per, (ahol a jó megpróbálja bebizonyítani, hogy nem ő a gonosz), fejvesztett hadakozás, családi perpatvar, munkahelyi problémák, fenyegetőzés, személyes konfliktusok, aztán megint szerelem, újra ármánykodás, dráma, fejvesztett hadakozás, amíg a szem ellát és amíg kövek gurulnak.

Köszönöm, nem kérem. - gondolhatnám, de már késő.

Új élet, új kihívások, van miért felkelni reggel, ha eddig nem is lett volna. Éljen. Majd ezentúl erről fogok értekezni, nap mint nap.

Idén osztálytalálkozóra kell mennem. Kezdődik a mozgolódás, egyre több email kering, van, aki a gyereke születését osztja meg a társasággal, van, aki a nem létező időpont miatt aggódik, idejekorán.

Nekem az jár a fejemben, mint fogok mondani Pestről. Emlékszem, az 5 éves találkozón sem volt rajtam kívül senki, aki Pesten élt és szeretett itt. Mindenki Szegeden maradt, vagy Pesten tanult, de utána azonnal elköltözött innen. Gondoltam, mondok majd ilyeneket:

- Szeretek olyan helyen élni, ahol ha átmegyek a piros lámpán, biztosan van még kettő, aki utánam jön. Ha megállnék a sárga jelzésre, ki is szállna a mögöttem álló egy baseball ütővel. Ez a jó hely, mindenki siet a dolgára. Céltudatos emberek városa.
- Van sok látnivaló, történés, igaz, hogy nem járok sehová, de jó tudni, hogy lenne hová.
- Nagy, koszos, büdös, de a miénk!

Áprilisban, talán

Egyszer, régen, a tavalyi mélypontodhoz közel azt mondtad, szeretnél újra szerelmes lenni, mert az első két hónap csupa önfeledt boldogság.

Tévedtél.

Költözés

Költözünk. Utálok költözni.
Tényleg nem jó az a hely, ahol most vagyunk, attól nem kell félnem, hogy még ennél is rosszabb lesz, de mégis. A változás rossz. A szeretet munka. Ezeket már megtanultam.

Az egy fennkölt baromság, hogy a lakhelyváltás új életciklus kezdetét jelenti. A költözés dobozokat jelent. Baromi sok dobozt jelent. Egy hete csomagolok. Szombat reggel jönnek értünk a költöztetők, én hétfő óta készülök. Kedden elpakoltam a kevésbé szükséges, ritkábban használt fürdőszobai felszereléseket. Köztük volt a fésűm is. Szerdán észre vettem, de már le volt zárva a doboz. Nem nyitottam ki. Csütörtökön az edzőteremben eszembe jutott, hogy talán kölcsön kérek valakitől egy fésűt, ("jaj, otthon felejtettem a fésűmet, ide adnád a tiedet egy percre?"), de rájöttem, az a pár nap már nem számít, szombaton majd kifésülöm a hajam. Az új lakásban.

Újabb addikcióm

Sajnos valaki elkövette azt a hibát, hogy műholdvevőt szereltetett az erkélyre. De ez csak a második hiba. Az első az volt, hogy műholdas tévészolgáltatóhoz ment dolgozni. Azóta az életem egy rémregény. Minden filmet megnézek a filmcsatornákon. Tényleg rémes.

Verseny

Nálam örökre eldöntené a gyorséttermek közti verseny, ha az egyikük mondjuk télen nem rakná tele a kólás poharat jéggel. Kint -10 fok van. Hol élnek ezek?! Vagy tényleg ennyire nagy igényű lennék?

Lámpaoltogató

Ahhoz már hozzászoktam, hogy jártamban-keltemben leoltok egy-két köztéri lámpát, pusztán a kisugárzásommal, de amikor ma reggel 7.20-kor, a rakparton autózva egész Budapest közvilágítását kiiktattam, azon még én is meglepődtem!

Kicsi kocsi

- Hány éves a kicsi?
- 1 hónapos.
- Tényleg?!
- Igen. Mármint a kocsi.
- Ja. És a baba?
- Milyen baba?
- Hát ott van benne egy gyerekülés.
- Ja, hogy ő... Három éves.

Soho

Életem első szórakozóhelyen töltött szilveszterét a szomszéd kocsmájában vettem. Kb olyan volt, mint amilyenre számítottam. Néhány kedves ismerős, néhány kevésbé kedves figura, füst, részegek, zaj, alkohol, ordibálás, még több alkohol, másnap büdös haj. A szomszéd kocsmája egyébként jó hely, de csak akkor érezném igazán jól magam, ha nappal lehetne oda menni, beszélgetős időtöltésre, és nem lenne füst, részegek, zaj, ordibálás, másnap büdös haj, csak mondjuk némi alkohol meg finom vacsora. Úgy kitűnő lenne.

Túl lehetett ugyan élni, de utólag visszagondolva kár volt éjfél körül betolni egy kisebb koffein bombát, amikor egy óra múlva haza akartam indulni. Az év első éjszakája álmatlanul, fejfájással telt, de ha az egész év olyan lesz, amilyen előtte, meg utána volt, akkor valóban nem lesz okom panaszra idén. A házi jós szerint kitűnő évünk lesz, és én egyébként is hajlamos vagyok hinni neki.

Éljenek a házi jósok. Legyen mindig igazuk.

Idei első

Hát, ez az év is eljött.

Már meg sem lepődöm, hogy a keménysorsa ítélt budapesti kerékpáros futárok télen sem szállnak le a nyeregből. Elhivatottságot igénylő szakma, de ismerjük őket, ők azok. Megszakad a szívem értük. A városban egyébként is életveszély biciklire ülni, főleg napi 8 órában folyamatosan nyeregben lenni, főleg ilyenkor, télen, amikor legszívesebben még gyalog se mennék ki a hidegbe. Ennél hányatottabb sorsot elképzelni sem tudok. A kamraerdei úton integető lányokéhoz tudom csak hasonlítani ezt a munkát, de igazából ahhoz sem. Ha választanom kellene, biztos, hogy az utóbbi mellett döntenék. A lányoknak legalább megvan az esélyük arra, hogy néha jól érezzék magukat.

Éljenek a biciklis futárok.

Drágám

Úgy vettem észre, kicsit kezdesz visszaélni azzal, hogy nem tudok haragudni Rád. De nincs semmi baj.

2nd round

A második foghúzás óta a fájdalomcsillapító lett a legjobb barátom, nélküle nem indulok el sehová, élni se tudok nélküle.

Edit

Volt egy emlékezetes jog vizsgám. Egy iskolatárs, akiről addig tudomást sem vettem, nekem adta annak a tételnek a puskáját, amit kihúztam. 2 másodperccel azután, hogy kihúztam. Meglepetésemben hangosan megköszöntem.

Editről azóta sem vettem különösebben tudomást, mint ahogy senki másról sem, azt leszámítva, hogy a csoport többi részével ellentétben én nem tartom idiótának, csak csodabogárnak. Valóban nehezen lehet róla megmondani, hogy egy lepukkant, nyugdíjközeli őrült, afféle nyolcadikkerületibérházaklakóinak réme, (mert minden házban lakik egy ilyen), vagy épp csak azért tűnik annyira nem oda valónak, mert tényleg semmi köze a számvitelhez, meg a könyveléshez.

Pénzügyből is együtt vizsgáztunk, véletlenül. Mesélte, hogy nem tudott tanulni, mert 2 hétre hazajött a fia, és iyenkor ő mindent félredob és csak vele foglalkozik. Nem mondta, hogy honann jött haza, nem mondta, hogy mit csinál ott, én megnem kérdeztem. Aztán mesélte, hogy van egy alapítványa ami körül forog az élete, és ide is csak ezért jelentkezett, mert ő akarja könyvelni is, nem bízza másra. Kutat valamit. Eleinte nem kérdeztem, mit. Aztán elém rakott egy meghívót, a másnapi könyvbemutatójára. Szerkesztett egy könyvet, a cirkuszról. Ezzel a tisztulni látszó kép újra behomályosodott.

Edit bölcsész. Annyi köze van a tanfolyamhoz, mint akár csak nekem. Abban a doktori iskolában tanult, amiben Ex, így érdekelni kezdett a témája. Meglepő, hogy pont ott a tanfolyamon találok valakit, aki kommunikációelméletből doktorált. Ő ismeglepődött, hogy talált valakit, aki hallott már a professzoráról, pláne ott, a tanfolyamon.

Elmentem másnap a könyvének bemutatójára. Az ÉS egyik kritikusa beszélgetett vele a pódiumon. Még mindig nem volt teljesen tiszta, hogy miért ír és kutat egy bölcsész a cirkuszról. De ha egy artista család sarja az a bölcsész, akkor érthető. Edit a cirkuszban nőtt fel. A szülei, testvérei artisták még ma is. Ő is az volt, 18 éves koráig. Aztán tovább akart tanulni, és hozzáment egy civilhez. Elhagyta a pályát és véget vetett a cigányéletnek, ahogy ő fogalmaz. Azóta pedig az Artistaképzőben tanít. Elméletet és gyakorlatot is.

Aztán a gyerekeiről is kérdeztem. Ők is artisták. A fia Londonban él és dolgozik, fogóember a trapézon, a lánya hozzáment egy ausztrálhoz, akivel közös számban lép fel. A férje egy hat méteres rudat tart a homlokán, és azon egyensúlyozza őt. Edit apukája a 2 gyerekét egyensúlyozta ugyanígy, kb 50 évvel ezelőtt.

Megígértette velem, hogy ha lesznek gyerekeim, elviszem őket a cirkuszba.

Öndefiníció

gyorsreagálású habtest. féligáteresztő hártya. egyoldalra fésült sünbunda, vagy amit akartok. túl sok lenne ez egy eheti névjegykártyára.

Sushi bar

A hurráoptimizmusom szokásos leszálló ágában van, utólért a rendszeres kétheti szomorúság. Elintéztem ma is egy csomó dolgot, de mintha nem történne velem semmi. Csak telik az idő, vég nélkül. Holnap már december. A kedvenc hónapom. (A nővéremnek viszont ilyenkor kezdődik az éves depressziója, - 28 éve, mióta egy decemberi napon megszülettem - és általában a következő év november végéig tart.)

Már a legközelebbi ismerőseimnek se merem elmesélni hogy mennyire jó dolgom van, nehogy irigyek legyenek rám, ennek ellenére tegnap is elhasználtam egy pár zsebkendőt. Nálam a depresszió családi hajlam, nem én szereztem, hanem örököltem.

Azok a mámorító reggelek, vol.4

Ma reggel merő véletlenségből megpróbálta eltörni a térdemet, majd vígasztalásul hozzátette, hogy egész éjjel kb 60 cm széles helyet hagytam neki a 180-as ágyból, ám ennek ellenére viszonylag jól aludt.

Neked is jóreggelt, Drágám.

Green tea

Meglepő módon él még olyan ember az országban, aki nincs tisztában azzal, hogy a zöldtea valamivel többet jelent, mint a zöld színű csomagolásban lévő teafiltert. Egymás után kétszer kaptam ugyanabban a gyorsétteremben English blend teát zöldtea helyett, majd meglepődött, zokon vevő arckifejezéseket, miután elismételtem, hogy mit kérek. De ezt úgy, hogy nem a postástól vagy a villamosvezetőtől kértem a teát, hanem az étteremlánc alkalmazottaitól. Nem is tudom, hogy kit sajnálok jobban: őket-e vagy magamat.

SE W550i

Életem legújabb párja. Nem állom meg, hogy ne emlékezzek meg róla ezen a helyen. Utólag visszagondolva kicsit szégyellem magam, hogy megint annyit ellenkeztem, de a márkahűség az márkahűség, nem tehetek róla, monogám hajlamú vagyok a tartozékaim tekintetében.

Egyszer volt a kezemben ilyen telefon, egy kereskedőnél, de nem sokáig, mert felidegesített, hogy több éves, távközlési szektorban edzett készülékhasználati tapasztalattal nem tudok kinyitni egy telefont. Idegesen lecsaptam a pultra, és hozzátettem: 'Jó, ilyet nem kérek'.

Aztán úgy alakult, hogy a teljes Nokia készülékpaletta kiesett, a PDA-k közül nem tudtam választani, és azokhoz macerás hozzájutni, drágák, külföldre épp nem ment ismerős, stb, szóval maradt a SonyEricsson, amitől bár elvből kirázott a hideg, de ezek lejátszanak mp3-at, van gyors adatforgalom (én beszélgetésre csak ritkán használom a telefont és akkor is csak tőmondatokban nyilatkozom), ráadásul ez olyan szép narancssárga, és nem szaladgál mindenki ilyennel az utcán.

Hagytam magam rábeszélni. Ez az első olyan telefonom, amit csak a vásárlás után néztem meg alaposabban, vakon bíztam a jóakaróim véleményében, amire mostanában igencsak hajlamos vagyok. De nem bántam meg, most sem. Gyönyörű, színes, formás, használható, előnyös, és nem kell külön mp3 lejátszót hordanom (és vennem), ráadásul a headset is tökéletes a zenehallgatáshoz.

Kár volt annyit nyavalyognom.

A mai dilemma

Nekem tényleg van olyan, hogy elképzelek szituációkat, hozzágondolom, hogy mit reagálnék, mit mondanék, mit tennék ott, akkor, aztán újra és újra lejátszom magamban, egészen a részletekig kidolgozva a történetet, a dialógusokat, fordulatokat, aztán annyira beleélem magam, hogy a végén nem tudom eldönteni, hogy valóban megtörtént-e, vagy csak elképzeltem elalvás előtt, vagy a kanapén pihenve, párnával a fejem alatt.

Akkor most beutaltassam magam a pszichiátriára, vagy megtanuljak komolyan forgatókönyvet írni?

Szomorú hír

Van az úgy, hogy az ember gyakrabban találkozik a fogorvosával, mint a barátaival. Ez most egy ilyen időszak nekem.

Ismétlés

A szeretet munka.
A szeretet munka.

Zselétalp

Van egy régóta hiányzó item a 'kívánt, de nem létező termékek és szolgáltatások' palettáján, amit véletlenül találtam meg a héten a Krisztina körúti DM polcán. Vártam valakire, de nem jött, kint meg hideg volt, hát bementem és megtaláltam. Nem csigázom tovább a nem létező érdeklődést: öntapadó zselétalpról szó, amit magassarkú cipők talpára lehet ragasztani, (felülre), hogy alulról megtámassza a talpboltozatot, a talp fájdalmát enyhítendő. Nem értettem, hogy erre miért nem gondol senki rajtam kívül, úgyhogy most nagy az öröm.

De mégsem vettem. Melléfogtak a pozícionálással. Több cég is gyártja már, de mind ezzel a szar szöveggel a termék neve alatt: 'Táncoljon át egy egész éjszakát, vagy sopingoljon egész nap, lábfájás nélkül.' Hát nem érzem magam a célközönség részének, pedig nekem is szokott fájni a lábam. Nem táncolok egy percet se, és vásárolni se magassarkúban szoktam. Mégcsak sznob se vagyok, sajnálom. A rövid ideig tartó boldogság után jól felhúztam magam és sértődötten elhagytam az objektumot. Vissza a hidegbe.

Kérdéseim:

Segítsen valaki: hogy lehet lejönni a Cataflam-ról?

És napi több kiló gyógyszer elfogyasztásával vajon szinten lehet tartani a testsúlyomat, ha egyébként enni nem tudok?

Tegnapi megfigyelés

A fájdalomtól feldagadt jobb arcomra kétszer annyi hidratálót tudok kenni, mint az ép bal oldalira.

I'm alive

Pénteken 2 órát töltöttem a fogorvosi székben. Volt móka, kacagás, aztán dráma és könnyek is. Végigjátszottam a teljes palettát.

Egy fogam eltávolítása 90 percet vett igénybe, ami nem csak engem viselt meg, hanem a fogorvos lányt is, neki a csuklója fájdult meg az erőlködéstől, aztán segítséget kellett hívnia.

Jött is. Alapvetően semmi bajom a szadistákkal, amíg nem a fogorvosi székben hoz össze velük a jó sors. Érdekes módon az ő fájdalom csillapító injekciója nagyon fájt, és a csontfúróját se köszöntem meg. (Hogy az utánam következőket mivel kábították, arról sejtésem sincs, mivel volt egy olyan érzésem, hogy a teljes rendelő fél éves lidokain adagját belém nyomták aznap.)

Szóval súlyos rábeszélések árán a fogam és a gyökerére nőtt gyulladt gócok is kijöttek, aminek persze nagyon örültem, de az is csak addig tartott , amíg megtudtam, hogy a sebet össze kell varrni. Akkor becsuktam a szemem és elhatároztam, hogy egyszerűen nem fogok tudomást venni a varrásról, túl sok volt már a mókából egyszerre. A varrásból nem is éreztem semmit, csak az a tetves cérnaszál simogatta az arcomat le-fel, ami kilógott a számból öltés közben.

A végén elcsigázva álltam fel, de mielőtt az ajtóig értem volna, visszarendelt a fogorvos lány. Kedvesen letörölte az arcomról a vért, mielőtt kimentem az utcára. De legalább élek.

Levélrészlet

Egy régi baráttól:

Második gyerek egyelőre kélyes gondolat stádiumban :) Szóval még semmi.

Akkor szombaton eljöttök? KG-vel beszéltem, szombaton valahogy összefutunk, de nem lenne rossz, ha meglátogatnátok. Esetleg kaphattok ebédet is.

ÉS NEKTEK ÚJ GYEREK???

Válasz a feladónak:

Szombaton mi lehet, hogy elutazunk egy kicsit pihenni, de ha nem kaptunk szobat, akkor maradunk. Ebben az esetben viszont mi hivnank meg Titeket ebedre, mert nalatok valoszinuleg nagyobb a macskaszor koncentracio, mint amit ez az aldott jo ember el tud viselni. Hm?

Mano kifejezetten uj gyerek. Sehol egy karcolas a kijelzon, vagy ilyesmi. Ellenben neha lefagy. Olyankor kicsit pihentetni kell es utana mukodik megint rendesen.

Variációk

..a szállodai bejelentkezőlap alján szereplő adatokra:

Gyermekek:
'Van. De nem hoztuk magunkkal.'
'Otthon maradt az anyjával.'

Wap

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Latin pop

Tegnap arra jöttem rá, hogy amióta a popzenében a nem angol nyelvű slágerek közül a spanyol vette át a vezető szerepet az olasztól, kicsit zavarban vagyok. Talán a fiatal korommal magyarázható, hogy az olasz nyelvű dalok szövegét annak ellenére kezdtem érteni, hogy valaha tanultam volna olaszt. Vagy inkább azzal, hogy az olaszban minden szó hasonlít a francia megfelelőjére, vagy ha nem, akkor az angolra, tehát gyakorlatilag bármit meg lehet érteni. Nem mondom, hogy beszélni is megtanultam olaszul, de a beszédértéssel egyre kevesebb gondom volt.

Nézzük például ezt a dalt: (de bármelyik népszerűbb Eros Ramazotti vagy Toto Cutugno dalból idézhetnék)

Lasciatemi cantare con la chitarra in mano
Lasciatemi cantare una canzone piano piano
Lasciatemi cantare, perchè ne sono fiero
Sono un italiano, un italiano vero

Hát, gyönyörű.

Aztán jöttek a spanyolok. Azóta minden összezavarodott. A spanyol nyelv valószínűleg önállóbb, elterjedtebb, kevésbé volt kitéve az internacionalizálódás kényszerének. Egyszóval nem értek egy kukkot se belőlük, ami jelentősen gátol abban, hogy énekelni tudjam a 'népszerű slágereket'. Így pedig sosem lesznek a kedvenceim.

Lássuk például ezt:
(Shakira egyik ismertebb dalának szövege)

No pido que todos los días sean de sol
No pido que todos los viernes sean de fiesta
Tampoco te pido que vuelvas rogando perdón
Si lloras con los ojos secos
Y hablando de ella
Ay amor me duele tanto

Nagyszerűség.

Drágám,

Platanus, originally uploaded by Naphátú.

Ha belemászol a képbe, legalább ne reklamálj, hogy rajta vagy.

Forró víz

Levizsgáztam pénzügyből. Megrökönyödtem mások lazaságán, az idősek úgy látszik nem tudják komolyan venni a vizsgázást, de én nem puskáztam sokat, és nem beszéltem meg másokkal hangosan az eredményt. Persze nem is lesz jó az eredménye, de legalább nem csoportmunkában dolgoztam.

- Szombatra foglaltam szobát, sarokkáddal.
- Persze, Te mindig csak arra tudsz gondolni.
- Igen, a forró vízre.

Várakozik

Tanulnom kellene. De most épp abba fektetek komoly energiát, hogy eldöntsem, a vádlija formásabb-e a hátánál, vagy fordítva. Este megnézem őket még egyszer.

És igen

Egyszer felhívtam N-t, hogy megkérdezzem mikor van otthon. El akartam hozni tőle a ruháimat, hogy ne neki legyenek útban. Rutinos költözködő vagyok. Nagyon megörült a hírnek és rögtön visszakérdezett:
- Na, hát ennyire komoly a dolog?
Szíven ütött a kérdés és azt válaszoltam:
- Nem, csak lehűlt az idő és kellenek az őszi ruháim.
Elmentem hozzá és arról kezdett faggatni, hogy mennyire komoly a dolog és mikor költözünk össze hivatalosan? (Az első hetekben S kolléga is megkérdezte a hír hallatán: - Nahát, és ez most komoly, vagy csak dugtok? Akkor is elég értelmetlen arckifejezéssel fogadtam a kérdést). Szóval megzavart ez a jelző, nem is tudtam értelmeset válaszolni, nem értem, hogy lehet hivatalosan is összeköltözni valakivel.

Próbáltunk rájönni, emlékszem, találgattuk, mitől lesz hivatalos az együttélés. Aztán abban maradtunk, hogy egy nap majd minden rokont és ismerőst írásban tájékoztatunk: 'Örömmel értesítünk, hogy elérkezett az a nap, amikor kapcsolatunkat hivatalos formába tereljük, mától hivatalosan együtt élünk, örülj velünk, blabla, ide küldd a gratuláló mailt, stb..'

Aztán most, hogy kis kivétellel minden cuccom itt van, fiókban a bugyikiállítástól a pincében deszkámig, sőt, kulcsot is kaptam a lakáshoz, amit már 3 hónapja halogatunk, sőt, másodszor már olyan kulcsot kaptam a lakáshoz, ami nyitja is az ajtót, asszem értem, mire gondolt N.

Annyira ellágyultam, - és jó adag elhivatottságot is érzek már magamban - , hogy ma titokban kivasaltam egy ingét a szárítón. És ő titokban észre vette.

Esti beszélgetés

- Tudod, néha elragadnak az indulatok és szeretném rád tekerni magam és még akkor is, ha hátat fordítasz nekem, és olyankor nekifutásból szétpuszilom a hátadat.
- Nem baj.

Meghatározás

Feldmár szerint a szeretet munka.

Mámorító reggelek

- Menj előre zuhanyozni.
- De miért mindig én?
- Mert Te vagy a kisebb.
- ?
- Én majd fedezlek hátulról.
- De most ez hogy jön ide?

kGyomorgörcs

Egy hét múlva pénzügy vizsga. Allítólag nem lehet megbukni. 180 perc van rá, elvileg nem lehet segédeszközt használni, gyakrolatilag viszont mindenki sporttáskával jár vizsgázni, annyi anyagot visz hozzá. Előre szóltak, hogy ahová nem tudok mit írni, oda is írjak, mert a megkezdetlen feladatokat át kell hízniuk, míg ha van ott egy-két szó, akkor lehet oda írni majd többet is, ha megőrizzük azt a tollat, amit a vizsgán használtunk. Tiszta jóindulat.

Armi

Tegnap a költözködéshez kényelmes outfitet akartam választani, felvettem a militari mintás sokzsebes nadrágruházatot, amit nemrég találtam és gyorsan megszerettem. Vad kinézetet kölcsönöz, tetszik a kontraszt a bájos fejem és az öltözék között, és a változatosság szórakoztat.

Jól is éreztem magam benne egészen délutánig. Buszra szálltam, (nagyon el vagyok szokva a BKV-tól, ideges is lettem tőle), és az előttem ülő, idősebb párocska idegesen kezdett hátrapislogni rám. Először nem értettem, miért bámulnak, főleg miért olyan riadtan, de aztán beugrott, hogy már a megállóban állva is néztek engem, valószínűleg a nadrág miatt. Láttam, hogy félnek tőlem. Pedig nem voltak hajléktalanok, ápolt volt a körmük, frissen vágva a hajuk, de fél percenként úgy néztek rám, mintha azt lesnék, mikor kell elhajolniuk.

Keresték az alkalmat, hogy mi miatt kelljen hátranézniük. Ha felszállt valaki, aki mellettem állt meg, jól megnézték, aztán felém sandítottak. Ha elhaladtunk valami mellett, akkor néztek ki az ablakon, és amiatt fordultak hátra. Kezdtem kellemetlenül érezni magam. Pedig akkor már nem láthatták a nadrágot, csak a kölyök arcomat meg a lepkés táskát, amiben az ajándékot vittem B névnapjára. Szar érzés volt. Akartam nekik szólni, hogy nincs semmi baj, nem fogom őket bántani, de ilyet mégse mondhatok egy vadidegennek a buszon. Aztán megérkeztünk a körtérre és addig nem mozdultak, amíg én le nem szálltam. Csak képzelni tudom, hogy megverhette őket valami militari nadrágos barom. Vagy több.

Szóval megvolt bennem a jószándék, hogy ne költsem el a cég összes pénzét taxira, de aztán a körtéren beadtam a derekam jómódnak és felhívtam a diszpécsert.

Gyógymódok

A megfázásomra vettem Neocitrant, a combomra meg karcsúsító zselét.

B

Boldog névnapot.

Új ötletek

Házörző leszek, vagy katona. Vadakat terelő juh. Formaegyes tesztpilóta. Vagy dinoszaurusz-vadász.

Pályakereső

...vagyok. Annyira nem tudom, hogy mit akarok kezdeni magammal, hogy nem is állást keresek, hanem globálisan: pályát, amin tovább indulok. Persze a fejvadásznál az embert nem egészen így fogalmaz, hanem inkább azt mondja: 'Nyitott vagyok minden lehetőségre', ami igaz is, de már elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy ez nekem jó-e vagy sem.

Lehetnék mondjuk pénzügyes. Könyvelő, vagy ilyesmi. Hamarosan befejezem a sulit, akár könyvelhetnék is. Ha tudnám, hogy ez mennyire izgalmas, fárasztó, monoton vagy kreatív, akkor el tudnám dönteni, hogy akarom-e. De nem tudom. A fejvadász talált egy építőipari céget, amelyik itt szervezi a pénzügyi központját, ami relatíve izgalmas, de nem akarok 15 másik, ingerült, menstruáló vagy klimaxos nő között tölteni napi 8 órát. Nem akarok sorozatgyilkos lenni.

Visszamehetnék valamelyik tartalomszolgáltatóhoz, szerettem azt a szakmát, jól kijöttem velük, szerintem ha 10 céget felhívnék, biztosan érdekelnék valakit. De nem hiszem, hogy hosszú távon ez lekötne engem. Vagy lehetnék adminisztratív munkaerő. Abban óriási gyakrolatom van. De nem tudom, hogy akarom-e. Folyton a fejemre nőnek a papírkupacok, nem szeretem, ha a nap végén ki kell ásnom magam az iratok alól. Ez sem az a motiváló munkakörnyezet.

Mozoghatnék horizontálisan, vagy vertikálisan, de nem tudom, hogy melyik lenne jobb. A jóakaróim szerint vállalhatnék az eddigieknél komolyabb munkakört is. Persze, vállalhatnék, ha nem lennék kishitű. Nekem bele kell énekelni a sajtot a számba. Nem vagyok könnyű eset.

Zöld moha

, originally uploaded by Naphátú.

Tények, röviden

Írni sincs kedvem, meghalni sincs időm.

Kérdés

Az jót jelent, vagy rosszat, ha a futógép puszta látványától is izzadni kezdek?

Kijelenti-e Ön vol.2

Ez az esküvő dolog egy misztérium maradt az életemben, megint rá kellett jönnöm szombaton. De lassan letisztulni látszik a dolog, alapvetően nem a házassággal van bajom. Csak az esküvővel.

Nem akarok szervezni. Nem bírom a tömegjeleneteket. Nem szeretek középpontban lenni. Nem gondolom, hogy egy esküvő lenne életem legfontosabb napja. Ez baromság. Nem szeretném egy anyakönyvvezető erre vonatkozó kijelentéseire nyilvánosan az arcába tolni a pezsgőspoharat. Nem a pezsgőt, a poharat.

De annak ellenére, hogy láthatóan nem jutottam el az érettségnek arra a szintjére, hogy értelmezni tudjam, mitől jobb nekem, ha fémeket hordok a testemen, jegygyűrűt hordani mindig szerettem. Az több volt, mint fém. Egyszerű anyag.

De akkor mi a megoldás? Fogni egy ruhát, elutazni világvégére, hogy 100 km sugarú körön belül biztosan ne legyen ismerős, levadászni két vigyorgó japán túristát tanunak, mezítláb elbohóckodni a homokon, szaladgálni a tengerparton a fátyol után a szélben, aztán Magyarországon honosítani a vonatkozó okmányokat. Talán.

Fejecske

, originally uploaded by Naphátú.

Mámorító reggelek, vol. 2

- Neked jár a Malév hírlevél is?
- Tudod, hogy én minden szart bekapok.
- ...
- De bocs, mesélj, mi van a Malévval? Csüngök a... szavaidon.

4 tesó

'Szomorú, hogy éppen Bobby-nak nem volt csaja... Ő volt a legjobb pasi az összes közül.' - tettem hozzá egy rajzfilmfigura hitelességével.

Szeretem Mark Walhberget a moziban. Nem egy Ashton Kutcher, de talán épp azért.

Egy feladat szépségei

Az előbbi pénzügy feladatot 5 óra alatt sikerült megoldanunk. Este 8 előtt pár perccel Tibor a múlt órai kérdésre utalt:

- Na, látjátok már a feladat szépségét?
- Látjuk. Rajtad.

Nyavalya

Lesz új irodám. Kicsi lesz.
Akartam vidám színű padlószőnyeget. Nem kapok.

Pénzügy órán

Egy feladat megoldásának harmadik órájába fordulva:

- Most mondd meg, Tibor, Te tényleg látod ennek a szépségét?
- Látom.
- Akkor áruld el a titkot nekünk is.
- Majd a végén fog kibukni szépség. Meg fogjátok látni Ti is.
- Igen, vagy mi is a végén fogunk kibukni.

Nagy Műzliszelet Teszt - 1 elődöntő

Mivel mostanában sokszor támad kedvem műzliszeletet enni, (ami nem igaz ebben a formában, de az edzőteremben rendes csokit nem adnak, csak műzliszeletet), arra gondoltam, kipróbálom az összes terméket, ami elérhető egy adott időpillanatban a Váci úti Tesco-ban, mert épp ott jártam, amikor ez a dolog az eszembe jutott. Véleményem, gondolataim és észrevételeim halmazát a következő napokban adom közre, mivel sajnos nem tudok egy nap alatt annyi műzliszeletet elfogyasztani, mint amennyit a bevásárolókosaramba préseltem a hét elején. Lássuk:

Fruit Energy Bar
Gyártja: Cornexi
Kiszerelés: 40 g
Energiatartalom: 628 KJ / 150 Kcal

Széles, lapos megjelenés, szokatlan, nem zab-alapú, de tetszetős, ez alapján kezdéskor máris kedvenc. Sok gyümölcs, 50%, ráadásul nem csak marketing fogás, hanem tényleg, zab alig van benne, finom gyümölcs viszont annál több. Ráadásul alul-felül ostyalap van, nem olvad a kezemre a cucc, ami fontos, mert a szelet tényleg nagy, nem lehet 2 harapásra megenni.

Tartalma: 33% mazsola, aztán asztalt alma, szárított papaya, búzapehely (amit én zabnak hívok), török mogyoró, napraforgó, meggy kivonat (kisebb pontlevonás), pufi rizs, kukorica pehely és ostya.

Vélemény: eddig legjobb.

Light Müsli EGO + L-carnitin, apple

Gyártja: szlovák gyártó
Kiszerelés: 22 g
Energiatartalom: 226KJ

Egyáltalán nincs rajta magyar felirat, de csekély szlovák tudásom szerint alma, ananász és még valami van benne, már ami a gyümölcsöket illeti. Egyszerű almalé illatú, semmi extra, nagyon kicsi, nem nyerő. Alapvetően jellemtelen termék, mondhatni választékbővítő funkció, semmi egyéb. Íze nincs, csak savanyítószer és zab. Viszont a 'minimálna' felirat alaposan félrevezető egy gyümölcsös műzliszeleten, még akkor is, ha 'minimálna trvanlivost' összetételben szerepel az összetevők között. RDA-ról semmi hír, nem tudom, mennyit kell megennem egy nap, hogy erős és egészséges legyek.

Vélemény: hagyjuk.

Meggyes műzliszelet

Gyártja: Cerbona
Kiszerelés: 20 g
Energiatartalom: 1546 KJ / 370 Kcal

Rózsaszín, megdöbbentő. Belül a legklasszikusabb műzliszelet, zab és gyümölcs vegyesen, ahogy a nagy FMCG könyvben meg van írva. Íze ugyan van, értsd: nyomokban megfigyelhető, de nincs benne semmi, ami alapján megkülönböztethető a sporttársaitól.

Vélemény: ha nincs más, jó ez is.

Reggeli szelet, karamellás

Gyártja: Cornexi
Kiszerelés: 30 g
Energiatartalom: 1785 KJ / 425 Kcal

Plasztikus élmény, (műanyag íz), ami ráadásul inkább vanília, mint a megjelölt karamell. Az összetevők között E betűk sorakoznak, aromahegyek, és 39 % gabona. Karamell bugyiban a zab, csúnyán fehér talpba ágyazva, ami vanília ízű karamell helyett.

Vélemény: Műanyag. Még csak nem is magenta.

Cini minis szelet + 7 vitamin

Gyártja: Nestlé
Kiszerelés: 25 g
Energiatartalom: 1791KJ / 426 Kcal

Végre valami élvezhető. Sajnos nem volt alkalmam megfigyelni a részleteket, túl gyorsan elfogyott. Az összetevők között nincs E betű, hiába lengyel gyártmány, minden rajta van magyarul is, csak dicsérni tudom. felismerhetőek a dobozos gabonapehely darabjai a műzliszeletben, tényleg kiváló.

Vélemény: második hely.

What women want

Az örök problémakör újabb állomásához érkeztünk.

Azt tudjuk, hogy a nő általában olyan társat akar maga mellé, aki megérti. A nő érzékeny lélek. Ez világos. Parázik, ha a pasi nem érti meg a hangulat hullámzásait, vagy hisztizésnek tartja, ettől elkeseredik. Áhítozik olyan társról, aki megérti. Vár.

Kevesek életében adatik meg, hogy talál ilyet. Eleinte csupa boldogság, még sírni is hagy minket, ha ahhoz van kedvünk, aztán a megértő pasiról kiderül, hogy nem csak érti és kezelni tudja a kedélyállapotokat, hanem azt is tudja, mi okozza, vagy mi lesz a következménye. 'Veszélyes a fazon. Gondolatolvasó.' (Syd - Ice age). A nőben váratlan kérdések merülnek fel: Hát tényleg ezt akartam én?! Megmondja, hogy mit miért csinálok, mire miért hogyan reagálok és legfőképpen hogy hogyan kellene?

Ha ingerült vagyok vele, rám néz, és azt mondja: Semmi baj, fáradt vagy, reggelre kialszod magad. Ha sírni akarok, azt mondja: Nyugodj meg, és sírd ki magad. Ha azt képzelem, nem tudok megoldani valamit, azt mondja: Csak azért, mert meg sem próbáltad. És bosszant, hogy igaza van. Ha gyerekfóbiám van, elmagyarazza nekem, hogy valójában én is akarok gyereket, mint minden nő, csak elfojtom a vágyat. Hát kellett ez nekem?

Nem volna jobb mégis egy tudatlan, öntörvényű, önző hapsival, aki hisztis libának tart, ha a fáradtságtól, vagy elkeseredéstől néha sírásba menekülök? És aki elhiszi, hogy gyerekekről hallani sem akarok? Mégiscsak jobb irányítani, mint irányítva lenni, nem?

Persze tudom, hogy nem, csak jól esik nyavalyogni. Mert nekem soha semmi nem jó, és persze ezt is Tőle tudom. Szerinte nekem a túl jó is nem jó. És bosszant, hogy igaza van.

Új blogger

B úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy ő is blogolásra adja a fejét. 28 éves korára életében először egyedül fog lakni egy lakásban, és a napokban megvette az első felnőtt bérletét. Ennyi traumát én se tudnék más úton kezelni. Sok sikert.

Türkiz csoport

Én még nem láttam olyan lakást, aminek a terasza nagyobb volt, mint maga a lakás. Legalábbis eddig.

Tegnap este hármas csúcstalálkozót tartottunk a teraszos lakásában, ahová én csak kisérőként mentem, valahogy úgy alakult, hogy Ex és NemEx együtt dolgozik valamin. Jóhír. Nem akartam látni tegnap, de elkerülhetetlen volt. Ugyanolyan rutinosan néztem körbe, mint minden alkalommal, amikor rövidebb-hosszabb idő után először járok nála, megvizsgáltam, hogy megvan-e mindene, mintha számítana bármit is, aztán leültem az ágyra. A fiúk beszélgettek, én zavartan lapozgatni kezdtem valami újságot, később könyvet, megfigyeltem a szekrényében a ruháit, az ismerős ágyneműjét és megláttam az íróasztala fölötti polcon a macskámat, amit a legutolsó, sietős reggelen nála hagytam. Azóta őrzi nekem. Észrevette, hogy észrevettem, és cinkosan mosolygni kezdett. Természetellenes helyzet volt az első perctől az utolsóig. Zavaromban nem kértem inni sem, kinyitott magának egy üveg bort, de egyikünk sem ivott vele. Aztán amikor egy telefonhívás miatt átült a mellettem lévő székre, én határozott léptekkel távoztam a szoba ellenkező pólusába. Feldmárt olvastam, hogy ne is halljam, miről beszélnek. Ők szerencsére jól kezelik a szituációt. Büszke vagyok rájuk.

Péntekre van ugyanoda meghívásunk, a héten nagyreményű Ex betöltötte a 33-at. Hogy mindketten odamenjünk, MégNemEx, és én, az valóban egy kicsit perverz gondolat, dehát ennek tudatában mégis meghívott. Ha erre gondolok, nem akarok oda menni.

Ott lesz viszont H és D, akik miatt eljöttem életem első, szintén reményteljes munkahelyéről, pedig sokáig azt hittem, onnan fogok valamikor az 50es években, remegő lábakkal nyugdíjba vonulni. Aztán jött H és D, akikkel egyre több konfliktus kerekedett és másfél év után felmondtam. Szomorú voltam, kudarcként éltem meg, de mostmár tudom, hogy jól tettem, és ezt el is akarom mondani nekik. Ha nem is így, de burkoltan. Akarom, hogy lássák, sokat tanultam azóta, jól érzem magam, bánhatják, hogy nem tudtak maguknál tartani. 3 éve láttam őket utoljára, akkor, ott, a Pálya utcában. Ha erre gondolok, akkor viszont oda akarok menni.

A kompromisszumkészségem megint győzni fog, asszem odamegyek egy fél órára, koncentráltan el fogom érni, amit akarok, aztán hátat fordítok a szürke homályba burkolózó szakmai múltamnak. Kecske ÉS káposzta.

Saláta 2

Baj van. Nem áll jól nekem a szoknya. Felpróbáltam, nem jó. Nem illik a fejemhez, vagy nem tudom, de valami nem oké.

Először a fejemet kell lecserélnem, majd utána jöhet a ruhatár.

Rebranding, belső PR

Hangzatos szavak ezek. Főleg egy új kollégától, aki nagy lelkesedéssel bár, de akut amatőrizmussal közelíti meg a feladatot.

Nézzük csak. Adva van egy névváltoztatás. Körítve néhány aprósággal, ami viszonylag gyakran előfordul egy cég életében, logócsere, és ha már logócsere, akkor új névjegykártyák. Ennyi. Nem kell túllihegni. Vagy mégis:

A kritikus feladatra külön humán erőforrást eszközöltünk, (jó szokásunkhoz híven valószínűleg belső ismeretségi körből, szívességből, bár erre még nem derült fény, de ami késik nem múlik), és ami a legtermészetesebb: jó pénzért.

A fiatal, lelkes amatőr a bemutatkozást nem bízva a véletlenre igyekszik alapos és gyors munkát végezni, mégiscsak ezen múlik a kezdeti megítélése. Az első nap egy-másfél órás beszélgetést tartottunk a tennivalókról, ami alapján számára nem derült ki, hogy a névváltoztatással járó minden tennivaló alapvetően adminisztrációs feladat, így neki hozzá sem kellene szagolnia. Még a harmadik munkanapján is az derült ki egy leveléből, hogy azt képzeli, az alapító okiratban én fogom átírni az új cégnevet. Aztán a komolyabb kezdeti nehézségek nem szegték kedvét: a város egyik leghíresebb A kategóriás ügyvédjével dolgozunk, aki csak azzal levelezik-telefonozik-egyáltalánkommunikál, akit ismer, ergo vele nem. Persze én lelkesen továbbítom neki a levelezést, nehogy kiszorítva érezze magát a történésekből.

Hét elején a teljes sales-marketing osztály (4 fő) egy pps alapú naptár elkészítésén fáradozott, ami az új logónak a régi alól történő előbukkanását célozza, minden nap eggyel több kocka látszik a várva várt új featurából. Minden reggel lelkes marketinges aktivisták tépnek le egy lapot a naptárból. Ugyan mi a kommjuniti építés, ha ez nem? Az egyetlen apróság, ami elkerülte a figyelmüket az az, hogy a költözésnek köszönhetően holnaptól a cég munkatársai a másik bejáratot fogják használni, vagyis a naptár relatíve rossz helyen került kifüggesztésre. Sebaj.

Mire az ügyvéd elkészítette a beadásra váró cégiratokat, a kommunikáció még mindig nem indult meg az ifjú titán és az ügyvéd között, így újabb fwd követezett. Továbbítottam a tévhitét azóta is rendületlenül fenn tartó kollégának az ügyvéd levelét, amiben véleményezést kér az iratokra, és egyben a vezérigazgató levelét is csatoltam hozzá, amiben engem jelöl meg a további feladatok elvégézésére, aláíratás, satöbbi. Gondoltam nem leszek arrogáns, és nem teszem hozzá, hogy 'Köszi az eddigi törekvést, tedd végre takarékra magad', de azt reméltem, épeszű, diplomás, felnőtt embert egy ilyen levelet nem érthet félre. Tévedtem. A kolléga válaszolt, és kilátásba helyezte, hogy a továbbiakban nincs más teedőnk, mint minden nap felhívni az ügyvédet és sürgetni a papírok nyomtatását és aláírását. Utalva arra, hogy ez közös feladatunk, az övé és az enyém..

Egy: épeszű, diplomás, felnőtt ember olvassa el a leveleit és értelmezze azokat agykapacitásának megfelelően. Kettő: a város egyik leghíresebb ügyvédjét nem hivogatjuk minden nap egy aláírás miatt. Van fontosabb dolga. Három: különösen nem tesszük ezt akkor, ha az illető szóba sem áll velünk. Négy: mások dolgába nem avatkozunk bele, csak ha ő kér meg rá. Öt: nem pozicionáljuk túl magunkat. Ha manager feliratot találunk a névjegykártyánkon, annak örülhetünk csendben is. Hat: a napi feladatokhoz mérten válogassunk a ruhatárunkból reggelente. Különösen érvényes ez kis cégeknél. Ha nem muszáj, ne öltözzük túl a vezérigazgatót. Hét: a megoldásra váró feladatokat hozzuk alapvető összhangba a szituációval, amiben keletkeztek. 25 fős cég részére nem szükséges 'Rebranding Hírlevél 1' című körlevelet kiküldeni, az is elegendő, ha ebéd közben megosztod velük a tudnivalókat. Meg fogják érteni.

A felháborodásomat alátámasztandó alább közlöm azt a hírlevelet, ami végleg betette nálam a kaput. Íme:


Kedves XXX dolgozók, kollegák!

Amint arról már sokan értesültetek cégünk névváltoztatásra készül. Az eddig használt XXX Rt. nevét, YYY Rt-re változtatjuk. Ennek oka, hogy a Magyarországi leányvállalat minden tekintetbe szeretne azonosulni az YYY anyavállalattal, és egy erősebb egységesebb Brand létrehozását tervezzük.

Mi a Sales Marketing osztály dolgozói szeretnénk, ha mindenki részt venne, részt vállalna a névváltoztatási folyamatban és mindenki hasonlóképpen magáénak érezné az új cégnevet, mint ahogy azt tette az XXX esetében is. Igyekszünk mindenkit megfelelően tájékoztatni, arról, hogy hogyan is fog lezajlani a teljes folyamat.

Addig is, talán már találkoztatok a recepción elhelyezett kis naptárral, ami azt hivatott jelképezni, hogy meddig használjuk még az XXX nevet, minden nap egy lapot levéve fog feltűnni az új YYY logo. A teljes rebranding folyamat lezárulását 2005. szeptember 30-ára, péntekre tervezzük, amikortól már semmilyen formában nem kommunikáljuk az XXX Rt-t. Minden fontosabb eseményről egy hasonló Rebranding Hírlevélben fogok mindenkit értesíteni.

Ha bárkinek ötlete, hozzászólása vagy csak kérdése lenne, bátran forduljon a Sales Marketing osztály bármelyik dolgozójához, vagy W Á -hoz.

Köszönettel:
Sales Marketing osztály

Anita borainál

Winefest 2005, originally uploaded by Naphátú.

Szombat este népes tömeg gyűlt össze a Borkiállításon Anita családjának borainál. A rendezvény minden évben kihagyhatatlan az érintett kultúrkör tagjainak, de a szervezés sajnos egyre silányabb. Jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy idén is rengeteg látogató volt, és leszámítva a következőket. A boivás mellett érthető módon szerettünk volna enni is, de erre nemigen volt módunk. Kevés étel árusító helyet találtunk, és azok körül se lehetett leülni. Egyik kézben meg lehet ugyan fogni a kaját, a másikban meg a poharat, de akkor hogyan egyek? Kint töltöttünk 4 órát, jó lett volna pihenni is. Szerencsére sok kiállító volt, mondhatjuk, hogy nem maradt hely a pihenő helyek kialakítására, de azért ez érezhetően sántít. Mobil WC-ből is kevés volt és azok sem voltak látható helyen, vagy értelmesen kitáblázva, hogy könnyen oda lehessen találni. Az ideiglenesen kirakott útbaigazító táblákat pedig egy lelkes illuminált csoport módszeresen elforgatta, szerencsére az egyiket épp a szemünk előtt, így nem indultunk el a rossz irányba, amikor már minden perc számított.

Saláta

Van egy kedvenc ruhaboltom, ahová hetente kétszer betérek, a suli előtt. Tulajdonképpen meglep, hogy ennyire rá vagyok kattanva, mivel az árukészlet egyáltalán nem adja vissza az ízlésvilágomat, egész más hangvételű darabokat hordok, mint amiket ők árulnak. Mégis tetszik. Valószínűleg összetett stílus- és hangulatváltás előtt állok, és ezekben a szoknyákban és felsőkben találtam meg azt, amivé akarok válni, más magyarázat nincs.

Eddig egyszerűbb darabokat vásároltam náluk, amiket eddig is hordtam volna, egyszínű-egyszerű pólókat leginkább, és kerültem azokat a hivalkodó, renitens cuccokat, amiket a próbababákra tesznek, de most megfogott egy szoknya. Tegnapelőtt kezdtem vele barátkozni. Nagy szerelem lesz, érzem előre, de még csak udvarlunk egymásnak. Leginkább én, neki. Nehéz leírni, hogy milyen. Sötétzöld, kordbársony középhosszú szoknyából indul, a derekánál még egyszerű szabású, de lefelé haladva egyre bonyolultabb. A szabásminta szerint csak ferde varrások vannak benne, háromszög alakú toldásokkal érik el a derékban szűk, térdnél viszont már terebélyes hatást. Aztán a toldások között a legkülönbözőbb anyagok tűnnek fel, a kordbársonyt helyenként felváltja valami egyszerű pamut háromszög, ami ráadásul szélesebb, mint amennyi helyet ad neki a durva bársony anyag, és ettől úgy hullámzik, mint a fodros saláta levél, amiben a levéllemez túlnövi magát az erek alkotta hálón.

Ma is odamegyek, megnézegetem.

Nyűg

Van egy olyan rossz tulajdonságom a többi között, hogy ha valaki azt mondja, engem láthatóan bánt valami, akkor addig töröm a fejem, amíg tényleg találok valamit, ami bánt. Erre nem most jöttem rá, csak most is előfordult. Mostmár pontosan tudom, hogy mi nem kerek. 3 napig tartott rájönnöm, plusz 2 álmatlan éjszaka, de mostmár meg is tudom fogalmazni. Ha ez kellett, hát tessék.

Sütiért

Mivel ma senkinek nincs névnapja az irodában, ami alkalmat adhatna egy kis sütizésre, arra gondoltam, a közösség érdekében nevet változtatok, Kornélra. Esetleg Lujzára.

És ez igazi?

Most, hogy az első tetoválásom megérte az óvodás kort, érezhetően komoly tapasztalatokra tettem szert a laikus elutasítók rácsodálkozó kérdéseivel kapcsolatban. A kérdezők 100 %-a a következő fájdalmas kérdéseket intézi a vállam láttán, pontosan abban a sorrendben, ahogy itt követik egymást:

- És ez igazi?
- És sose jön le?
- És fájt?
- És mit csinálsz majd, ha megunod?

Különösen idős hölgyeknek szeretném néha azt válaszolni, hogy nem igazi, csak reggel rajzoltam oda, nehogy szívrohamot kapjanak ott nekem a szaunában, vagy a metrón.

Szombat este

Royal Palace, originally uploaded by Naphátú.

Fx

A hiba az átjátszóban keresendő.

Kiegészítés

Persze nem csak egy dinoszaurusz van az asztalomon, hanem sok egyéb más is, mint például papírok, cd-k, vitaminok, számológép, tűzőgép, telefontartó, gémkapocs, tollak, bélyegző, füzet, váza, borítékok, melegétkezési utalvány, egy használaton kívüli vezetékes telefon, laptop, egér, hangfalak, orchidea, névjegykártyatartó, mécsestartó, gyertyatartó, poháralátét Spanyolországból, kismacska szobor Indonéziából, és egy karácsonyi angyalka, ami egy konyakmeggyet rejteget a szoknyája alatt. (Ez utóbbin csodálkozom. Mármint hogy eddig túlélte.)

Szóval, csak a teljesség kedvéért.

Dino

Van az asztalomon egy stilizált dinoszaurusz az Ikeából, amin csak én látom, hogy dinoszaurusz, a munkatársaim tippjeinek listáját ezúton közreadom:

- sebességváltó
- golfütő
- kutya
- ló (!)
- klasszikus vibrátor
- mikrofon

Fánk

Néhány hete halogatok egy nagyon fontos döntést. Formás combokat akarok, vagy csokis fánkot enni minden reggel. De már érzem, hogy a fánk fog nyerni.

Taxis kaland

Én azt hittem, a taxisok nem szeretik, ha sürgetik őket. Sosem kértem olyat, hogy siessen, hajtson át a piroson, vagy bármi egyéb módon szabálytalankodjon az én kedvemért. De tegnap tényleg siettem, és minden bátorságomat összeszedve a taxis tudomására hoztam, hogy 6ra a megadott címen kell lennem.

Erre a nagyszerű hírre a taxis megtáltosodott, alternatív útvonalon indultunk a beállt autópálya helyett, kihajtott egy 20 tonnás Ikarus elé, csikorogtak a kerekek, égtek a gumik, rettegett Budaörs. Én csendben kapaszkodtam, és csak örültem, hogy örül, hogy sietek.

40 perc alatt beértünk Budára. A célobjektum melletti kereszteződésben szóltam neki, hogy mostmár nem kell sietni, van még 20 percem az érkezésig, mire azt mondta: 'Jól van, majd elnyújtjuk a végét'. Aztán bocsánatot kért.

Emlékszem, ő mondta egyszer, hogy ne is dolgozni menjek, Budaörs helyett elvisz mondjuk Hévízre, ha vele tartok. Jót nevettem azon is.. Aztán nyomatékosan elismételtem a budaörsi címet.

Mesterek

Kinyitja a dobozos, házhozszállított ebédet a konyhában. Nézi, majd visszahajtja a fóliaborítást, hogy megnézze rajta a feliratot: Sajttal töltött palacsinta spenóttal.
- Ez tuti, hogy a Tied?
- Háááát... Azt hiszem. De kiváncsi vagyok, mire gondoltam egy héttel ezelőtt, amikor megrendeltem.

Az építő munkások nem jelentkeztek reggel, hogy felmérjék a terepet az árajánlathoz. Hiába hívta őket este, és korán reggel is, csak délelőtt tudott velük beszélni:
- Jónapot. Na, mi volt reggel? Nem jöttek.
- Ja, ja, mert hát láttuk a papírokat és azok alapján adunk majd árajánlatot.
- De az nem baj, hogy csak a terület feléről adtunk alaprajzot?
- A többit kiszámoltuk. Ott voltunk reggel, külső mérésekkel felmértük.
- De ember, az nem zavarja, hogy nem tatarozunk, hanem festünk??
- Ott voltunk, megnéztük, kiszámoltuk, reggel küldjük az árajánlatot.

És küldték. Ahhoz képest, hogy az utcáról mérték fel, egész korrekt.

Parndorf

Fogmixer, originally uploaded by Naphátú.

Káosz

Tegye fel a kezét, aki tegnap bárhova odaért időben!!

Ha egyezik az összeg

Tavaly karácsony előtt a szegedi Cora-ban vásároltam valami apróságot. A pénztárnál a nő a kezembe nyomta a terminált, és egy pillanatra megállt a szívem: ott láttam magam előtt a PIN kódomat a kijelzőn. Mosolygás beszüntetve, értelmetlen tekintet a pénztárosra. Szerencsétlen végzi a rutin feladatokat, 'ha egyezik az összeg, nyomja meg a zöld gombot, aztán PIN kód és újra a zöld gombot', hányszor mondja el ezt vajon naponta, én meg csak állok ott előtte bambán és nem csinálok semmit.

Nem értettem, hogy a pénztáros nő honnan tudja a PIN kódomat, miért ütötte be, és egyáltalán miért jelennek meg a számok, amikor a PIN kód helyett csak csillag karaktereket kellene látnom a kijelzőn.

Pár másodpercbe telt, amíg rájöttem, a négyjegyű PIN kódomnak megfelelő értékben vásároltam, ezt az összeget kellett volna jóváhagyni a zöld gombbal. Vidám szemöldök felhúzás, megvilágosodás, mosolygás újraindítva, és éppen akartam mesélni a pénztáros nőnek, hogy milyen vicces dolog történt és egyébként nem vagyok teljesen idióta, csak megtévesztett az összeg, de még csak el se tudtam neki magyarázni, hogy mi történt, mert a PIN kódomról mégsem mesélhetek neki.

Nem akartam teljesen hülyének látszani, de nem volt menthető a helyzet, szó nélkül elindultam a kijárat felé azzal a biztos tudattal, hogy néhányan most 100as alá saccolják az IQ-mat. Mindegy, úgyis ritkán járok arra.

Keresztben

10 pm, originally uploaded by Naphátú.

Konklúzió

Két dolog miatt szeretek az edzőterem női részlegében futni. Az egyik az, hogy az én 8,5 km/h sebességem a férfi gépen 2/12 erősségi fokozatnak felel meg, míg a női gépen ugyanez 7/12 fokozat ('effort level'). A két gép egyébként teljesen egyforma. A másik ok pedig az a kihagyhatatlan műmosoly, amit a mellettem poroszkáló, 6km/h-val küszködő-lihegő hölgyek felé irányítok, amikor pihenés képpen, séta tempóra én is leveszem a sebességet 6-osra.

Az elnök levele beosztottaihoz

Kedves Uraim,

A minap a következő eset esett meg: az irodavezető intézkedéseket tett annak érdekében, hogy cégünk különböző helyiségeiben elviselhető illatorgonával találkozzunk a mostani hígító-dohány-ital-magyar építőipari munkás kompozíció helyett. Ennek kapcsán az iparossal együtt be kellett mennie a férfi vc-be is, ahol jelezte, hogy ott is célszerű lenne valamit tenni a helyzet megváltoztatása érdekében, de porrá égett, amikor az iparos rámutat az egyik „kellék”-re, amiben ott figyelt a fáradt olaj, s kijelenti, hogy ilyen környezetben mit várunk mi egyátalán... Elképesztő !!!

Szeretnék rámutatni, hogy az eszköz felett beépített fémes szerkezet nem webkamera, nincs bele vezetve az áram, és nem is mozijegykiadó automata. Hatékony használata mellett – amit megfelelő megnyomása jelent – a fáradt olaj csendben távozik a csatornarendszer irányába nyomtalanul, eltörölve minden illó bizonyítékot eredeti tulajdonosáról.

Pár hónappal ezelőtt kiterjedt értekezést jelentettem meg a grizzly medve nyomnélküli távozása avagy hogyan kerülhetjük el a zebracsíkos retyó látványát tárgykörben, jelen kandidatúrám ennek folyományaként tekintendő, s remélem, hogy a leirat eléri a kívánatos eredményt a népes olvasótábor köreiben.

Üdvözlettel a vc-kefe alkarból történő forgatásának nagy öregje

XY

(Budaörs, 2003 november)

Osztálytalálkozó ma f6-kor

Egy tündér vagy ;)

-----Original Message-----
Subject: RE: Namostakkor

Igen. Vagy ha megsem, akkor hagyunk Neked levelet a pincernel.

-----Original Message-----
Subject: RE: Namostakkor

Sziasztok, én csak 18.30-kor tudok odaérni :-(
Akkor tudok csak kocsit szerezni, hogy bebumszlizzak vidékről. Ugye megvártok?

Nyújtózkodás

Astoria, 07.30, originally uploaded by Naphátú.

Last time i saw you

Múlt héten találkoztam a nagyreményű ex-szel, de csak úgy, miheztartás végett. Megkérdezni tőle, hogy neki hogy alakult az élete, és elmondani, hogy az enyém jól. 3 hónapja láttam utoljára, egyik hajnalban leléptem a lakásából, mielőtt még felébredt volna. A búcsúzkodás sose ment. Azóta hetente, kéthetente megkeres, látni akar, néha kicsit hiányzom neki, ilyenek.

Akart tőlem gyerekeket, sose értettem. Sosem volt közös témánk, közös barátaink, közös érdeklődési körünk, egyedül a hálószobában volt összhang, ami szerintem kevés a családalapításhoz, szerinte viszont sok is. Mindig azt mondta, az összes csaja közül velem volt neki a legjobb. Irónikus vigyorral háláltam meg mindig ezt a mondatot.

Tulajdonképpen nekem minden eddigi pasim szájából elhangzott ez a mondat, pad alá kellene dobnom az iróniát, de vizsgáljuk meg közelebbről a tényeket. Az utóbbi 10 évben a szexuális életemnek 2 aktív résztvevője volt. Az elsőnek 25 éves koráig én voltam az egyetlen az életében, így viszonyítási alap hiányában az ő véleményét figyelmen kívül hagyhatjuk. A korábban említett, sikertelen londoni esküvő előtt szakítottunk, majd egy ideig együtt élt egy szexuálisan konzervatív, és az első heteket leszámítva szinte teljesen inaktív nővel, aki megintcsak nem tekinthető összehasonlítási alapnak, így az 1. számú delikvens véleménye tökéletesen figyelmen kívül hagyható.

A második delikvens 32 éves koráig a 'dugjunk meg minden nőt, akit csak lehet' nevű föld alatti szervezet fővárosi tagozatának vezérfigurája volt, megszámlálhatatlan nő partnerrel, így az ő véleménye sem számít, mert hát ki hiszi el, hogy mindenkire emlékszik?!

De ahogy teltek a hónapok, kezdtem elhinni, hogy ez nem csak egy lejárt udvarló szöveg. Jöttek-mentek körülötte az izgalmas, magával ragadó csajok, akik miatt kb kéthetente elhagytam, de végül mindig nálam kötött ki, én voltam minden második barátnője, így a sokat emlegetett mondat lassan hihetővé vált. És egyre gyakrabban emlegette, hogy családot akar. Egyre ritkábban jöttek és egyre gyorsabban mentek a csajok, de engem nem tudott rábeszélni a családalapításra, mielőtt tényleg kipróbálhattuk volna, milyen lenne együtt élni, mindig leléptem. 'Nem akarom, hogy pár év múlva jobban várjam a vasárnapokat, mint a gyerekek.' Ez volt az utolsó érvem, és nyár elején elhagytam őt is.

Jó volt most újra látni, szerettem volna tudni, hogy mi van vele. Persze eleinte kerültük a személyes kérdéseket, munkáról kérdeztük egymást, meg a nyári pihenésről. Persze minden jól halad, csak a nyár idén elkerülte őt is, ahogy engem. Semmi meglepetés. Aztán néhány nehezen értelmezhető utalás után szóra bírtam arról is, hogy kivel él most. Azt hittem, visszament a legutolsó izgalmas és magával ragadó csajához, de dobpergés zaja hallatszik a távolból, tüzijáték fénye az égen: nem, egy sokkal korábbi barátnőjével él most, aki egyedül neveli a 3 és fél éves fiát, a biológiai apa gondolati szintű említése nélkül.

Megbeszéltük tehát a hirtelen családba csöppenés nehézségeit, eltérő vonatkozásait klasszikus párkapcsolatokhoz képest, a gyereknevelés jó és kevésbé jó oldalait, és jóízűen nevettünk azon, hogy mindketten ugyanabban a faramuci-felemás helyzetben találtuk magunkat, amire egyébként egyikünk se számított.

Aztán kérdezgetni kezdte, hogy én hogy érzem magam és elkomorodott. Én mosolyogtam tovább, és próbáltam szavakba önteni, hogy mennyire nagyon jól. Próbált ő is mosolyogni, de nem volt túl őszinte, vagy csak túl jól ismerem már, nem tudom. Azt mondta, örül, de közben láthatóan szomorú lett. Meséltem neki, hogy a fiú aranyos, okos, élénk, harsány, az apja pedig a legelviselhetőbb és legodaadóbb alak, akit ismerek. Megvárta, amíg a mondanivalóm végére érek, majd bedobta a beszélgetés kulcsmondatát: 'Mondom, hogy nekünk nem mások gyerekeivel kellene bohóckodni, hanem végre saját gyerekeket nevelni.' Nem mosolygott többet. Eddig se volt kimondottan vidám, de ezután kifejezettem szomorú lett. Nem is maradtunk sokáig.

Csörgött a telefon, (vége lett az óvodai szülői értekezletnek), még utoljára beleevett a tiramisumba, aztán elindultam.

Remélem egyszer tényleg lesz családja, bár nem érdemli meg. Sokáig azt hittem, hogyha az ilyen ragaszkodó balekokat (mint én) sem tudja meggyőzni arról, hogy 30 év felett a férfiak alapvetően meg tudnak változni, akkor örökre egyedül marad. De nincs okom aggódni, egyszer valakit biztosan teherbe fog ejteni, ez nem kétség. De egy biztos: nem én leszek az.

Arena

Kicsit elanyátlanodva, kókadtan bambultam Debrecenben, a sportcsarnok oldalában múlt pénteken. Nem a meccsekkel volt a baj, hiába kérdezgette M, hogy tetszett-e és hányszor láttam ilyet életemben. M nem tudja, hogy nálam este 10 után virtuális lámpaoltás van, kihúzzák a tápkábelt és onnantól kezdve sem értelmes mondatokat, sem emberi arckifejezést nem tudok produkálni. És fáztam is.

Amíg ébren voltam, addig jól éreztem magam. Igaz, hogy előre tájékozódtam a kelet-magyarországi közlekedési helyzetről, és tudtam, hogy nem szabad a 35-ösön menni, azért mi bátrak voltunk. Megbántuk. Elkéstünk. Igaz, az utolsó 4-5 mérkőzésre is megérte odamenni, azért fárasztó 5 órát utazni oda-vissza azért a fél óráért, amit a meccsekből láttunk. Kurva messze van ez a Debrecen.

Sokan nem értik, miért szeretem, miért jó verekedő férfiakat nézni a ringben, vagy ketrecben. Nem szoktam hosszas magyarázkodásokba bocsátkozni e téren, aki így teszi fel a kérdést, azt nem fogom meggyőzni a sportág szépségeiről. Úgyse hiszik el, hogy akik ringben küzdenek, azok nem ölni készülő, tesztoszteron túltermelő vademberek, hanem mondjuk úgy: harcművészek. Tisztelik a sportot, tisztelik egymást. Fiatalok, vagy idősebbek, sok esetben családapák, akik elcipelik magukkal a srácaikat a meccsekre. A kubai világbajnok 8 év körüli fiát is egy bodyguard vállán ülni láttuk egész este, jól viselte a népszerűséget, és mindehová követte Apát egy öltönyös-napszemüveges hústorony tetején.

A szervezés ugyan hagyott némi kívánni valót maga után, pedig a 6.000-es nézősereg azt bizonyítja, hogy a szükséges nagyságú célközönség már összeállt, megérdemelték volna a szélesebb körű úgynevezett szórakoztatást. Engem lekötött a 100kg+ férfitestek puszta látványa is, de a menetek között sorszámozott táblákkal vonagló, lapostestű botsáskák helyett talán helyénvalóbb lett volna vizuálisan is élményszámba menő hölgyekkel előállni az ellenkező neműek kedvéért.

A főhős Karacsról megjelent egy cikk a Total fight-on, a srác fiatal, tehetséges, és a report alapján ráadásul okos és szerethető is. Kicsit megijesztette ugyan a lelátók népét egy-két bekapott, komolyabb ütés utáni tántorgással, nem beszélve a rászámolásról, de végül megtalálta Quarteron állcsúcsát és a kesztyűjével határozottan rá is mutatott. Ezzel fejeződött be a meccs.

Érdeklődőknek ajánlom a A K1 hivatalos oldalát, ahol a rendezvény minden meccsének eredménye megtalálható már a verseny másnapja óta. A site gyors reagálású és informatív, a verseny előtti héten felraktak egy Debrecen térképet is, amin bejelölték a sportcsarnok helyét. Apróság, de enélkül sosem találtunk volna oda. Köszönjük!

(Na, megtanultam végre linkelni is..)

J Bravo

Én már megint nem ott akarok dolgozni, ahol épp dolgozok. Másfél évre vagyok kalibrálva a hisztori szerint, ez most is ismétlődni látszik, egy év után kezd elfogyni a lelkesedés, az odaadás, a tenniakarás.

És megint egy, azaz egy darab kolléga miatt, akitől a hányinger kerülget, szívmegállás fenyeget, agyvérzés környékez. Ezúttal annyival súlyosabb a helyzet, hogy ismét egy vezető beosztású egyén, nem pedig egy worker, mint legutóbb. Most nehezebb dolgom van.

Bármit teszek, azt ellene irányuló támadásnak veszi, állítása szerint túllépem a hatáskörömet, meg nem engedhető magatartásommal és cselekvéseimmel szabotálom a cég munkáját. Sajnos ezt a cégvezetés felé is szívesen nyilatkozza, de szerencsére ők ugyanannyira ismernek engem is, mint amennyire őt, ennek köszönhetően még ma is munkaviszonyban vagyok.

Mégis. Az összes bűnöm annyi, hogy nem tekintem őt fényesen ragyogó állócsillagnak a cég magasan domboruló égboltján, mint mások. Nekem itt mindenki egyforma, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, kivétel nélkül. Szerintem egy cég működéséhez minden emberre szükség van, recepcióstól a beképzelt topmenedzserig, nekem ne mondja senki, hogy itt mindenkit ez a bocipapucsos integrációs igazgató tart el.

Persze nem kezdek állást keresni, kicsit derogál nekem az önéletrajz írás, meg az interjúra szaladgálás, ajtókon kopogtatás. Egyszerűbb itt maradni és tűrni, kicsit dühöngeni és a türelmem határait nyújtogatni, hátha sikerül túllépnem a mágikus, 18 hónapos álomhatárt.

Hidegzuhany

Biciklivel ami lefelé 8 perc, az visszafelé 25.

Akkor is, ha váratlanul elkezd szakadni az eső, az arcomon végigfolyó víz miatt a szememet csak 5 méterenként tudom kinyitni egy-egy pillanatra, az úttest szélén 10 cm magas vízoszlop hömpölyög le völgyirányba, amit kikerülni nem tudok, mert nem tekerhetek a sáv közepén, így átgázolok rajta, és közben az összes ruhám átázva rámtapad.

Asszem életem legjobbját mutattam hétfő este. Felfelé a hegyen.

Taxis kaland

A mai taxisom is azzal fogadott, miután megadtam neki az elérendő uticélt, hogy engem ugyan bárhova elvinne. Mivel öreg volt és jócskán pocakos, még csak el sem mosolyodtam. Jimmy-t hallgattunk volna CD-ről, ha nem szólok neki, hogy jobban örülnék valami rádióadónak. Ilyet még nem láttam.

Tőle is végighallgattam a családtagok betegségeit (az anyukáját fogják megműteni szeptember 2-án), ez elég gyakori tünet a taxisoknál. Kicsit beaggódott, hogy szeptember 2-a szerdára esik, mert szerdánként ulti partija van, amiről nem hiányozhat, de megnéztem a telefonom kalendárját és örömmel közöltem vele a jóhírt: péntek. A műtét miatt nem parázott, csak azt nem tudta, hogy hogy fogják a kedves mamát elvinni az orvosig, aki annyira kövér, hogy 3 éve nem jött ki a lakásból.

Megvitattuk a szokásos témákat: időjárás, útfelújítások, figyelmetlen/agresszív autósok, és az örök téma: rendőrök. Elmondta, hogy az APEH megkereste a cégét valami adótartozás miatt, majd visszafelé elénekelte nekem az Only you-t, amit a Sztár FM sugárzott.

Pont ez hiányzott a mai napomból.

Méhecske, utolsó bejegyzés

Ha légy lennék, csak lekvárra szállnék. Ha méhecske, csak sárga virágra. De akkor valószínűleg színtévesztő lennék. Megkülönböztetni a kívánatosat a nem kívánatostól még nekem sem könnyű. Pedig van két szemem, van idegrendszerem, agyam, tapintásom, szaglásom, ízlelésem. Rövidtávú memóriám. Alkalmanként még megérzéseim is. És ha ez mind nem lenne elég, van egy kisebb darab szívem is.

Zöldség

God is green, originally uploaded by Naphátú.

Melrose Place

Megírom a Melrose Place budapesti változatát. Megírom, hogy ki kinek a barátnőjével találkozgat, miután a saját barátnője lelépett. És hogy ki kivel nem beszél, amióta ő találkozgat a volt barátnőjével. A forgatókönyv lényege a következő:

A barátnőm és a férje szétköltözött. A férj egy ismerős pár hölgytagjával találkozgat, amióta ők is szakítottak. A csaj volt barátja azóta haragszik a férjre.

A barátnőm egy kollégájával találkozgat, amiről a férj nem tud.

Az én volt pasim nem áll szóba velem, pedig nem is tudja, hogy egy volt kollégámmal 'találkozgatok'. Ezt a pasit ugyanis elhagyta a csaja egy volt kollégája miatt, aki kollégája az én volt pasimnak is. Szóval mi mind egy cégnél dolgoztunk. Ugyanitt dolgozik a volt pasim előző barátnője is. Csak hogy még érdekesebb legyen. Ez az igazi fészek melege.

A másik barátnőm cseten ismerkedik. Neki egyedi, szebbnél szebb történetei vannak. Külön szappanopera, hetente több epizód.

Pár hete üldöz egy ügyfelem, aki nem tudja, hogy a pasim a szomszéd szobában dolgozik.

Nyár elején egy pasas fél órányi videóanyagot rögzített rólam egy buszon. Napokig üldözött ő is, aki a pasim volt kollégája.

Az egyetlen normális ember a harmadik barátnőm, aki hosszú ideje kvázi kiegyensúlyozott kapcsolatot tart fenn egy 46 éves egyetemi tanárral, aki nős, 2 gyerek apja, és ráadásul egy háztartásban él a családjával.

Vagy eladjam a sztorit a Barátok Közt-nek? Megnézem, hátha keresnek forgatókönyvírókat az RTL Klubhoz.

Fav

A legtermészetesebb stílusban előadott kedvenc mondataim sorában a "Vegyünk egy kastélyt?" több hétig tartó elsőségét megdöntötte a "Szereztem Neked egy főszerkesztői állást X újságnál" kijelentés.

Köszönjük. Stúdió.

Eredmények

Mielőtt a karom átmérője megközelítette volna a combomét, meglátogattam az üzemorvost, hogy fejtse ki véleményét a méhcsípésemmel kapcsolatban és lásson el jótanácsokkal, illetve szükség szerint gyógyszerekkel a mielőbbi gyógyulás érdekében.

Megtudtam tőle, hogy a méhecske fullánkja nem steril (még jó, ha egyszer a testén kívül hordja az a szerencsétlen), és a sok bacit, amit összegyűjtött virágporzás közben, mind nekem adta a végzetes szúrás alkalmával. Bele is halt. A saját szememmel láttam a gennyes váladékot, amint a testemből kihúzott fullánk körül összegyűlt, de akkor még sem sejtettem semmit.

Mostanra a dagadás elhagyta a könyököm környékét és rohamosan közelíti a csuklómat és a vállamat, így gondolkodás nélkül behatoltam a gyógyszerész üzletébe és az üzemorvostól kapott dokumentáció birtokában magamhoz vettem az ellenanyagot.

Azt hiszem, a következő pár nap kritikus lesz a gyulladás és fertőzés elleni harcban. Sok szerencsét nekem.