Plastik

Haha. De váratlanul ért ebben a postban viszontlátni a régi ismerősök neveit. Ráadásul egyiküket se láttam évek óta. Tényleg ott voltunk. Életemben akkor voltam először demo partin, és mondjuk utána se sokszor. Próbálok részleteket felidézni arról a hétvégéről, de nem megy. Üres a memória. Csak nagyokat harapok a trappista tömbbe, rém igényesen. Hiába, a fehérjehiány.

Viadal nézőtér nővel

Rendezvény

Azért nem szeretem, ha ennek a rendezvénynek vége van, mert akkor nagyon messze van a következő. Olyan szomorú tudok lenni, ha ez eszembe jut.

Régóta gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Most, hogy a melleim megint nőttek, valami mélyen dekoltált izét akartam felvenni. G többször javasolta, hogy a nyakig zárt terhes pólóm, amit most vettünk, az pont jó lesz, de én kitartóan ragaszkodtam valami dögösebbhez. Nem szégyellem magam. Most olvastam, hogy a terhesség alatt a mellek végig folyamatosan nőnek, és a 9. hónap végére 2 mérettel lesznek nagyobbak. Én már most 3 méretet ugrottam, és még sehol se tartunk. Szóval élmény számba megy nálam az új életérzés, amit másokkal is igyekszem megosztani.

Ja, és új hajam is van, amitől ha lehet, még fiatalabbnak érzem magam. De ez most nem tartozik ide.

Szóval megérkeztem jó korán, és leültem az első sorba, amíg a sztriptíz táncos lányok a táncaikat gyakorolták. Ezt általában nem hagyom ki. Eddig sem vágtam jó képet hozzá, de most különösen jó volt az összhatás. Ők ugye szexis pillantásokkal kísérik az egyébként is erotikus lejtéseket, a lelátó üres, alig van ember, így a jelen lévő kis számú közönségnek adják elő, amit kell. Én meg ugye ott ülök az első sorban, gyakran találkozik a tekintetünk, viszont a lelkesedés helyett a kérdőre vont szemöldökömmel találkoznak, nagy pocakkal és fancsali képpel nézek vissza rájuk, afféle 'mit rázod itt magad, engem ez baromira nem hat meg' tekintettel, közben jól szórakozom, ha ez őket elbizonytalanítja. Edződjenek csak. Úgy kell nekik. Persze, szeretnék úgy kinézni, mint ők, bár nekik pushup melltartóval is alig volt észrevehető dudor a mellkasukon, és ők is csak öregebbek lesznek már, úgyhogy nincs sok dolog, amire felvághatnak. Ez is az arcomra volt írva.

A szünetben volt alkalmam kifejteni a küzdősportokról alkotott véleményemet egy vastagnyakú őrző-védő-adósságkezelő-problémamegoldó fiatalembernek, aki láthatóan meglepődött a lelkesedésemen, és a versenyzőkkel szemben tanúsított tiszteletemen. Leadtam egy rövid küzdősportok kontra pl labdarúgás egypercest, amire elismerően bólogatni kezdett, nem mintha bármiről meg kellett volna győznöm, csak tetszett neki amit mondok.

Vicces volt az is, amikor a nagymenő kávézóból kölcsönkapott asztalterítőket vittem vissza éjfél körül, és közöltem a pincérekkel, hogy 'Köszönjük, nem ettünk rajta, tiszták maradtak, de az egyiken láttam vérfoltokat.' Döbbent tekintetek szegeződtek rám, majd sietve hozzátettem: 'Ja, sportrendezvényről jövök.' Aztán szedtem is a lábam kifelé.

A különböző tutihüje foglalkozások közé pedig az örök elsőhelyezett ingatlanos után a második helyre a sajtós került. Beleértve újságírót és fotóst egyaránt. Azok se normálisak, állítom. Megérdemelnének egy külön bejegyzést, de most megkegyelmezek nekik.

Tudományos felvilágosítás

Így készül a toboz.

Paradoxon

Már elég nagy vagyok ahhoz, hogy a fürdőszobaajtóval orrba vágjam a gyereket, de még mindig kapálózva kell ugrálnom a fotocellás ajtó előtt, hogy kinyíljon. Ez is biztos direkt van.

Mai tapasztalatom

A gyöngyfűzés nagyon magányos szakma.

Katasztrófa-takarítószolgálat

Kíváncsi vagyok, hogy az olyan vérengzések után, mint amilyen a múlt pénteki volt, ki takarítja fel a padlóra meg a falra fröccsent vérfoltokat, miután a rendőrség levonult a helyszínről.

Egyszerűen bejön szombat reggel a bank takarítónénije és szemrebbenés nélkül előveszi a felmosórongyot, meg hypót, és egyszerűen felmos, mintha misemtörtént volna? Vagy a rendőrségnek van egy speciális takarítószolgálata, ami a helyszínelés után feltakarítja a vért meg a kiloccsant agyvelő darabokat? Vagy van a városban egy alkalmi katasztófa-takarítószolgálat, amit a rendőrök kihívnak, ha rendkívül sok vér gyűlt össze egy helyszínen?

Simán el tudom képzelni, hogy van olyan véraddikt, akit mondjuk negyedszerre sem vettek fel a rendőrtisztire, és máshogy nem tud a nagy vérengzések helyszínére bejutni, mint hogy elvállalja a vértakarítást. A mentősök között is vannak véraddiktok, akiknek lételemévé vált a vér és agyvelő, valamint emberi belsőségek látványa, a mentős orvosok a legtöbben nem bírják sok ideig a mások számára undort keltő horror látványa nélkül.

De akkor ki takarít fel a bankfiókban?

Vagy tényleg van olyan babos kendős takarító néni, akinek a vasárnap reggeli diszkóvécé-takarítás után már meg sem kottyan a szombat reggeli vérfelmosás?

És a falon ki gletteli újra a golyó ütötte nyomokat? Az is egy külön szakma? És van olyan festék, ami egy rétegben fedi a vér vörösét?

Kinder tojás

Igaza van. Kicsi vagyok, édes és belül van az izgalmas meglepetés.

A körte íze

Megdöbbentem.

Az ízesített ásványvizeket eddig kerültem, de most annyira megnőtt a választék, elöntötték a polcokat az ízes vizek, hogy egyre többet kipróbálok közülük. Már figyelem, hogy ki gyártja, milyen az íze, van-e benne cukor, mennyibe kerül, ilyenek.

A citromos víz alap, ha például mentával vagy grapefriuttal párosítják, az kicsit feldobja. Az almás-körtés már ínyencség számba megy, bár amióta a tiszta víznek is marhára körte íze tud lenni, kétkedve nézek a dobozos körtelevek felé. Lehet, hogy az csak a színanyagok miatt körte színű?

De a marketingesekre nagyon haragszom. Amikor hosszasan válogatom a vizek közül a legjobbat a legjobb áron, és otthon jövök rá, hogy a rohadékok 1 literes palackokat sóztak rám a szokásos 1,5 literes helyett, ráadásul 6 darabos packban, akkor becsapva érzem magam és pokolra kívánom az összes marketinges fejet, aki a napi 8 óráját azzal tölti, hogy kitalálja, mi a legjobb módja a fogyasztók megtévesztésének. Jól megspammelném mindet sms hirdetéssel. 60 db/perc, csak győzze kitörölni a készülékéről. Megérdemli.

Fáradt reggel

- Mókusok támadtak meg álmomban.
- Óriásmókusok?
- Nem, sima mókusok.
- Akkor nincs gáz.

A rés

Halovány látvány

Nekem csak mostanában tűnt fel, hogy a Juventus rádióból Sláger rádió lett, csak továbbra is Juventusnak hívják. De legalább ismerem a dalokat, amiket játszanak, nem úgy, mint azoknál. Még a műsorvezetőt is onnan szalajtották.

Tehetségkutató versenyek ide, faji előítéletek oda, szerintem Fatimának van a legjobb hangja minden magyar énekes közül, bár a zenekarát, a Fekete vonatot sose bírtam, de az ő hangja leginkább a depechemode 3 kövér néger háttérénekesét juttatja eszembe, akiket nagyon szerettem hallgatni a koncertfelvételeken.

A másik kritikus előadó pedig Peter André, biztos az ő neve se mond senkinek semmit, ő egy egyslágeres énekes volt, és a hangjáról azonnal beugrott, hogy milyen geometriai pontosságú kockák voltak a hasán a videóklipben. Hogy egyébként miről szólt a videó, meg a dal, arról fogalmam sincs, de a hasát még most, évekkel később is tisztán látom magam előtt, ha meghallom a dalt az említett rádióban. Vicces. Amit persze szánok is, meg bánok is, micsoda arcátlanság ez egy külvárosi háziasszonytól a 30-as évei felé közeledve, az érintettek megnyugtatására most is gyorsan hozzáteszem, amit ilyenkor általában szoktam, miszerint: 'de akkor még fiatal voltam', illetve 'nem emlékszem, nem voltam ott.'

Nem mintha a pasik soha nem ragadnának le a látványnál. Előugrik egy régi emlék a múltból, egy család ül a tévé előtt, a híradó után megjelenik a Tv2 képernyőjén Bartha Szilvia, mélyen dekoltált öltözékben és magyarázni kezd valamit a másnapra várható időjárási viszonyokkal kapcsolatban. Apukának a szeme mélyen elmerül a képernyőn, anyuka pedig rávilágít a lényegre és estéről estére az alábbi minimál párbeszéd hangzik el:
- Na, Attila, milyen idő lesz holnap?
- Ööö.

Eper és társai

Idén váratlanul korán elértek az érett gyümölcsök és zöldségek. Nagy meglepetésemre múlt héten egy lakótelepi kis zöldségesnél sikerült olyan paradicsomot vennem, ami tökéletesen érett volt, a zöld szárától könnyen megszabadítva nem zöld volt a bogyó teteje, hanem piros, mindemellett lédús volt és ízletes. Áprilisban.

Az eperrel meg annyi változás van, hogy 2 évnyi pernahajderkedés után már nem szédítem a fővárosi férfi autósokat a piros lámpánál, hanem a megvásárolt epret még azonnyomban, a hipermarket parkolójában elfogyasztom, addig a gyújtást sem adom rá, míg az eper mind egy szálig el nem fogyott. Nem hogy hazáig nem jutok vele, de még csak az első lámpáig sem, muszáj azonnal behabzsolni mindet. Kicsit szomorú vagyok emiatt, az egyik kedvenc szórakozásommal kellett felhagynom, de mindezt az áldásos állapotomnak tudom be, és megnyugtat, hogy most már ketten szeretjük az epret. Nem is értem, miért nem rögtön kettesével vásárolom a negyedkilós eper csomagokat..

A görögdinnyét meg már nagyon várom. És szerintem ő is engem.

Budapest jelképei

Most nem az épített látványosságokra gondolok. Vannak emberek, akiket szerintem mindenki ismer, aki itt töltött pár hónapot. A nevüket sem biztos, hogy tudjuk, de láttuk őket mindannyian.

Ott van például az a nyugdíjas férfi, aki az Andrássy utat szeli tavasztól őszig a görkorcsolyáján. Én néha összerezzenek, amikor elsuhan mellettem, nem feltételezem róla, hogy a következő pillanatban nem fog elesni, pláne annál a sebességnél, amit ő produkál. Biztos valami híres figura, tudhatnám a nevét, de nem tudom. Szerintem megemlékezhetne róla bármelyik útikönyv vagy dokumentumfilm.

A másik Kálmán bácsi, a Mammut 2 McDonald's-ából, aki minden jel szerint pihenőnap nélkül dolgozik, méghozzá nagyon lelkismeretesen. Emellett még kedves is az étkező vendégekkel, ami a személyzet többi tagjáról nem mondható el. Kár, hogy a nyugdíja mellett munkára kényszerül, talán a beteg felesége gyógyszerére kell a kiegészítés. Mindig megesik rajta a szivem.

Aztán minden kerületnek, vagy környéknek megvannak a maga jellegzetes hajléktalan figurái, akiket szinte lámpaoszlopokként érzékelünk, mindig ugyanazon a helyen találjuk őket és nem veszünk róluk különösebben tudomást. A kedvencem a Kálvin téri aluljáróban csövező 60-as néni volt, aki sikítozva hívta fel magára a figyelmet. Akkorákat sikított, hogy az egész aluljáró visszhangzott tőle. Vele jó ideje nem találkoztam már.

A városban

Tegnap is jártam busszal a városban. Egészen elszoktam attól, hogy a fiatalok megbámulják a csajokat a járműveken meg az utcán. Nem értettem, hogy mit bámulnak rajtam, amikor még csak csinos se voltam, első ránézésre szerintem inkább kövérnek tűnök, a tartásom pedig leginkább olyan, mint akit alaposan seggbe rúgtak. (Nem ez jutott eszembe elsőre, de vagyok annyira prűd, hogy azt nem írom le.) Egy síugró is megirigyelhetné azt a szöget, amit a törzsem zár be a lábaimmal járás közben és láthatóan fájlalom a fenekemet, ami félig igaz is, azzal a kiegészítéssel, hogy a csípőizületemre ható nyomástól járok úgy, mint egy kacsa.

De az is lehet, hogy ezt a jelenséget bámulták olyan nagyon, nem tudom.

Alien

Mozivarázs

Az mással is elő szokott fordulni, hogy megveszi a jegyet a moziban, leül a helyére, megnéz 2-3 filmajánlót és gyakorlatilag elfelejti, hogy milyen filmet fog most megnézni? Én erősen szoktam gondolkodni, vagy tippelek, vagy nagyon ritkán megkérdezem a mellettem ülőt. Néha pedig őszintén tudok örülni a meglepetésnek, hogy pont azt a filmet fogom látni, amit szerettem volna.

..és a folyománya

- Mi az már megint? Egy újabb csöcsfotó?
- Naa. De ezen nem látszik semmi.
- De így is magasabban van az orrodnál, pedig a hátadon fekszel.
- Há'most mit csináljak?

Tavaszi lazulás és madárcsicsergés

Esti eszmecsere

- vagy nyaron csinaljuk, es akkor satorozunk a kertben. vagy ha akartok ott aludni, én tudok Üllésen aludni.
- Hülye vagy? 8 hónapos terhesen sátorban? akkor még a legpuhább ágy is xar!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- hat nem en, hanem a fiuk.
- jaja, értem. majd megy alájuk a sündisznó. meséltem?
- mit?
- aug 20-án, a napfogyatkozáskor sátorban aludtam egy szegedi kollégával.
- az aug 11-én volt
- jaja, akkor. éjszaka arra ébredtem, hogy nyaffog valami a fejem alatt. olyna volt, mintha béka felfújta volna magát. és iszonyú hangos.
- :)
- felkeltem, féltem, próbáltam gereblyével böködni. attól csak még beljebb ment. zseblámpa. attól megijedt baromira. és mikor már mindenkit felébresztettem éjjel kettőkor, sikerült kivadászni a sátor alól a sünt. elrohant. mi után. utána. és még volt 3 társa is.
- jol szorakoztam.köszi

Április

A tű

Nekem semmi bajom az orvosokkal. Ha nem muszáj, nem megyek a közelükbe, és így könnyen elviseljük egymást. A vérvétel alkalmával jöttem rá mindenre. Minden orvos egy kicsit szadista kell hogy legyen.

Fogorvosok esetén ez elég magától értetődő, ugyan kinek jutna eszébe azzal tölteni napi 8 órát, hogy mások szájában kotorásszon fúróval meg egyebekkel. Pláne, hogy az mindenkinek fáj. Tavaly találkoztam is a legszadistább budapesti fogorovossal, azt nem ismétlem el, de most rájöttem, hogy minden orvos szadista. Tűt mindenki használ. Még a védőnők is.

Napok óta azon töröm a fejem, hogy ugyan mi visz rá egy embert arra, hogy a másik emberbe tűt szúrjon. Nem vagyok ijedős, nem félek az orvosoktól, a beavatkozásoktól sem, de a tűszúrást drámaian embertelen beavatkozásnak tartom. A műtét is nehezen emészthető process, felvágom a másik ember testét, hogy ott vágjak, öltsek, kivegyek, berakjak, aztán az egészet összevarrom, mert attól a beteg emberből gyógyult lesz. Tökéletes ideológia egy szadista módszer számára.

A véradás is milyen jótékony cselekedet, persze, ha bebizonyosodik, hogy emberek életét lehet megmenteni vele, na de előtte?! Kinek jutott eszébe először, hogy tűvel idegen anyagot fecskendezzen másik ember bőre alá, pláne hogy tűvel vért vegyen ki egy másik ember szervezetéből? Mekkora szadistának kellett lenni ehhez? Persze utólag beigazolódott, hogy a módszer hatékony, és ezzel minden le van rendezve, de innen nézve hogy lehetne más az egész orvostudomány, mint legalizált szadizmus?

A gyógyulás érdekében a páciens persze bármit bevállal, és inkább bele sem gondol abba, hogy milyen embertelen beavatkozásokkal érik azt el rajta. Csövön keresztül kamerát nyomnak a gyomrába a száján keresztül, tűvel vesznek mintát a magzatvízből hasfalon keresztül, fémet ültetnek a csontja mellé támasztéknak, és sorolhatnám. Ha szükség van rá, én is beleegyeznék ilyesmibe, de azért a tűszúrás a vénába vérvétel céljából nálam továbbra is kiüti a biztosítékot. A vámpírok ideje lejárt. A vérem az enyém, és nekem sincs belőle sok.

Bourne ultimátum

A tegnapi hír folyományaként most arról értesültem, hogy a Bourne harmadik részét is augusztus 16-án mutatják be itthon. Sűrű lesz ez a nyár. De ha kell, a moziból visznek a kórházba, nem számít.

Ocean's 13

Most vagy elutazom amerikába júniusban, vagy tűkön ülök itthon augusztusig.

Olivér

Nem szeretem a játszótereket. A sivalkodó, önuralmát vesztett, homokot egymásra lapátoló gyerekeken túl az anyukákat sem szeretem. Kb 30 percig bírom ezt az összképet káros követekezmények nélkül.

A héten Olivér anyukája vitte a prímet. Ő anyukának kissé túlkoros, viszont őszinte láncdohányos, aki a játszótéren sem hagyja ki a lehetőségét a csikkek szétdobálásának. A gyerekére nagy gonddal ügyel, egy padon ülve utasításokat oszt a gyerekének fél percenként, olyanokat, mint 'Olivér ne mássz fel oda', 'Olivér micsinálsz? Nem megmondtam, hogy gyere el onnan?', 'Olivér ne azzal játsszál, mondtam, hogy nem szabad.' Aztán arra is gondosan odafigyel, hogy felhívja a gyerek figyelmét a játszótérre érkező barátaira, úgymint 'Olivér, ott az Evelin. Nem látod? Ott van melletted. Mit bámulsz? Te se látsz semmit, olyan vagy, mint apád'. Mindezt egy sugárhajtású repülőgép zajszintjével, hogy a játszótér túlsó végén is tisztán hallható legyen, hogy az ő férje bizony egy figyelmetlen fráter. Olivér persze kellő bizonytalansággal követte anyja utasításait.

A másik kedvencem az a szülő volt, aki a legjobb ruhát adta a gyerekre a játszótéri hancúrozáshoz, majd percenként figyelmeztette az óvodás gyereket: 'Ne hemperegj a homokban, nem azért hoztalak le a játszótérre, hogy összekoszold a ruhádat!' Neki osztom ki az ezüst érmet ezen a héten.

Minden díjazottnak őszintén gratulálunk.

Esti mese helyett

- Milyen nap lesz holnap?
- Csütörtök. Jó lesz, vagy változtassak rajta a kedvedért?

BKV napló

Ma tömegközlekedtem. Nagy élmény volt, előrelátóan csomagoltam magamnak úti elemózsiát és zenehallgatásra alkalmas mobil eszközt is, aminek nagy hasznát vettem egész nap.

Először is felszálltam a helyközi járatra, ami elvitt Budapestig. Vettem jegyet a sofőrnél, mosolyogtam, mint aki száz éve nem látott buszsofőrt, mert kb száz éve nem láttam buszsofőrt. A jegy kifizetésekor rájöttem, hogy valószínűleg jobban megéri autóval járni, már ami a benzint illeti, ennél mélyebb fejtegetésbe (kötelező, casco, súlyadó, parkolási büntetések) nem bocsátkoztam, inkább nézegettem a tájat. A buszról sokkal jobban látszik minden, magasan ülsz és belátsz a 7-es út mentén lévő bokrok mögé, sose tudtam, hogy arra mi van. Rájöttem arra is, hogy a megvagányabb hajléktalanok valszínűleg a panoráma kanyar alatti terület domboldalán élnek, pazar kilátással a tóra, ami mellett felépült a Tópart lakónegyed. Ezek tudnak élni.

A városba érve felszálltam a híres gyors 7es buszra, szerencsére le tudtam ülni, mert a végállomáson csatlakoztam az utazóközönséghez. Amíg eljutottam a Ferenciek terére, volt alkalmam megcsodálni a várost, leginkább a Gellért hegyet bámultam meg, tisztára túristának éreztem magam, csak a fényképezőgépemet felejtettem el elő venni, pedig nálam volt. Sütött a nap, gyönyörködtem a dunaparti látványban, amit autóból sosem tudok megtenni, mert azzal könnyen balesetet okoznék.

Mosolyogva szálltam le és folytattam a metrón. Megálapítottam, hogy a téli 5 üléses időszakot még nem váltotta fel a nyári 6 üléses időszak (vagyis hogy hányan férnek el egy padon a metrózók), valószínűleg továbbra is nagykabátban jár-kel a fővárosi elővigyázatos tömeg. Gyüjtőjegyet használtam a BKV járatain, és számoltam, hogy hány forintnál járok összköltséget illetően, hát a nap végére 1250 fölött voltam, főleg miután megtudtam, hogy a gyüjtőjegyem már nem is jó, mivel a megvásárlása óta eltelt idő alatt a BKV tarifát emelt. Valószínűleg év elején.

Na mindegy, a napot a 4-6os villamoson zártam, óóóriási tömegben, amiben csak az zavart, hogy a villamos népe minden fékezéskor az én hasamnak feszült neki, kb 120 ember, mivel pont én voltam a vezetőfülkének támaszkodva, legelöl. Senki nem adta át a helyét, amin csak azért sem csodálkozom, mert egyelőre jól álcázom a paramétereimet.

Nagy öröm volt látni, hogy elsuhanunk a dugóban álló autósok mellett, igaz, ők kivétel nélkül ültek, én pedig álltam. De végülis, semmi sem tökéletes.

Hétvégi beszélgetés

- Ha nem lenne ilyen hideg, már meleg volna.
- Ezt elég egyszerűen sikerült megfogalmaznod.
- Úgy értem, ha nem fújna a szél, már meleg lenne, csak a szél lefújja az arcomról a napsugarat.
- ?
- És csak azért mondtam ilyen egyszerűen, hogy Te is megértsd.

A tegnapi nap híre

Jó volt.

A nap híre

Ettem dinnyét.

Vezetékes kapcsolat

Szeretnék néha ott lenni azokon a megbeszéléseken, amiken megszületik egy-egy óriásplakát képi anyaga, és az üzenet, ami összeköti a terméket a fogyasztóval. A szlogeneken szoktam igazán megütközni. Kinek, hogyan, hol és miért jut eszébe az adott termékről pont azt a mondatot megalkotni és pont azt a fotót / illusztrációt mellé rakni, ami a szlogenhez még köthető, de a termékhez már nem, csak éppen oda vonzza a tekinteteket. Ennyi agyalágyult lenne az országban, és mind marketingesnek adta a lágy fejét? Vigyen be magával valaki egyszer egy ilyen brainstormingra, hadd röhögjek egy jót.

Aktuális kedvencem a T-com plakátja: 'Vezetékes kapcsolat 24 órán át, 0 Ft/perc'. Mellette a képen egy magzat és a köldökzsinórja. Ezt csak hapsik találhatták ki.

Mellékhatás

A tavasz másik kellemetlen mellékhatása, hogy időnként visszajön a tél. Mint most. Én örömömben felvittem már minden télikabátot a szekrényekbe, és eltettem minden téli bakancsot a kamrába, hogy ne foglalja nekem ott a helyet a bejáratnál. Most meg 3 fok volt reggel.. Aki találkozik az időjárásfelelőssel, gondolkodás nélkül lőjje le. Kérem.

Tragédia

Befejeztem a flickr használatát, akármilyen jó is volt. Tegnaptól ott is külön regisztráció kell a belépéshez, hiába vagyok 3 éve használója az oldalnak. Ide egy google account kell, oda meg egy yahoo. A franc fog ennyi szart megjegyezni. Ráadásul egy napra kellett időzíteni a kettőt. Marhák.

Újdonságok

Át kellett váltanom a blogspot új verziójára, elfogyott a rendszergazda türelme. Már régóta hirdették, hogy át lehet váltani a beta-ról az élesre, de éreztem én, hogy semmi szükségem rá, jól bevált nekem a régi is, minek akkor az új. Egyre nagyobb betűkkel egyre gyakrabban írták ki nekem, hogy át lehet váltai az új verzióra, amit én minden alkalommal figyelmen kívül hagytam, de ez csak máig tartott, nem tudtam belépni postot írni anélkül, hogy váltanék.

Eredmény:
1) sokkal nehezebben érem el a kezelő felületet, automatikus helyett 2szer kell jelszót beírnom, méghozzá 2 különbözőt.
2) eltűntek az ékezetek a linkek feliratairól.

Eddig szuper. Kérem vissza a beta-mat.

Ölelés

A hálótársam általában becsapódásként emlékszik vissza arra a momentumra, ahogyan én reggelente finoman hozzábújok és úgy rákapaszkodom, mint egy jobb fajta hátizsák. Ma reggel ezt kiegészítettem azzal, hogy félhangosan hozzátettem: 'Megjötteeem.'

Az állat

Pár hete beköltözött az autóba egy tücsök. Vagy még régebben, nem tudom. Kicsit nehezen sikerült lokalizálnom a ciripelés pontos helyét és meghatároznom a zaj keltőjét. Azért mégis csak szokatlan, hogy télen egy potyautas tücsökkel kell együtt utaznom. És még csak le sem lehet halkítani, vagy kitessékelni. Egy szökevény a kisállatkereskedésből.

Tavasz megint

Mai színes

A nemzet leánya piros-bordó melltartóban és zöld bugyiban ünnepli ma amit kell, felvonulni nem megy, legfeljebb a rádióban meghallgatja a Tüntetők kérték-et (tévéje nincs). Fotón nem örökíti meg a páratlan látványt, az otthoni békességet megtartandó.

Emlékszem, 1 és 2 éve is piros-fehér-zöldben síeltem ezen a napon. Aki nem hiszi, olvasson utána.

A káosz

Szerdán kis híjján közlekedési káoszt okoztam Diósdon, amikor a februári számlákkal a postára igyekeztem. Nem voltam feltünően öltözve, nem lógtak ki a híres melleim a ruhából, ráadásul fiúnak öltöztem (copyright G): farmernadrág és bakancs volt rajtam, mégis az egyik autó majdnem beleszáguldott az előtte lévőbe, ami épp fékezett a pirosnál, a másik idióta meg rám dudált, pedig hát nem voltam kimondottan vonzó külsejű.

Azt tényleg nem értem, hogy mit akar, vagy mit képzel az, aki a mozgó autójából egy gyalogos nőre dudál. Hogy megfordulok, integetek, aztán sietve a kocsija után futok és hazakísérem?! Valószínű.. Azért a tavasznak vannak kellemetlen mellékhatásai is.

A gép

A külvárosi háziasszony a 4 napos ünnep előestéjén pánikba esik, amikor rájön, hogy elfelejtett kenyeret venni, amíg nyitva volt a bolt. Aztán határozott léptekkel a kenyérsütőgépéhez siet, beledobál mindent, ami a kenyér otthoni előállításához szükséges, azután zöldfűszereket is, csak az íze kedvéért, és boldogan megnyom egy gombot, ami elindítja a kívánt programot. Végül elégedetten hátradől.

Csendélet

A levél, amihez nem fűzök hozzá semmit

Szia!

Éjfél után kimenő hívástiltást tettek a telefonomra számlatartozás miatt! Kérlek intézkedj, hogy feloldják, én hiába hívom őket, nem tudom az azonosítókat és faxolni sem tudom a befizetést!!!! Feltételezem a decemberi számla miatt.... Nekem nincs másik telefonom, erre pedig szükségem van.

Köszönöm szépen!

Üdv, ÉJ

---

Ez nem a decemberi számla miatt volt. Egy korábbi számlát fizettünk későn, a pénzt megkapták, de nem állították le időben a hívástiltást. A lényeg: vissza van kapcsolva és kevesebb felkiáltójelből is megértem, amit akarsz.

Kösz a megértést,
én

---

Köszönöm szépen az intézkedést, az imént állt helyre.

És nem hiszem, hogy alapot szolgáltattam volna a stílusodra.

---

Szívesen.
A stílusom, ahogy írod, az én stílusom, teljesen felesleges G-nak panaszkodnod miatta, felnőtt emberek egymás közt tudják rendezni az ilyesmit. Sosem értettem, miért neki panaszkodsz, ha velem van problémád. Nyilván egyszerűbb, persze, de teljesen haszontalan.

---

Nem szoktam panaszkodni, maximum egy megjegyzést teszek. Neked meg azért nem, mert köszönni sem köszönsz, aminek az okát nem értem. Nem kell szeretnünk egymást, de azt gondolom, hogy a kultúrált társadalmi érintkezési normák elvárhatók. Pláne, hogy ez az állapot tetszik, nem tetszik, "jó" eséllyel még tizenegynéhány évig fenn fog állni. Ha nem G-vell élnél valószínűleg soha nem beszélnénk és baromira leszarnám, hogy köszönsz vagy sem, illetve milyen a stílusod, de mivel jelentős időt töltesz a gyerekem társaságában, így ez már egyáltalán nem mindegy. És nem feltétlenül miattam. A tiszteletlenség meg Téged minősít, bár gondolom, ez sem érdekel. Az, meg hogy úgy kommunikálsz emberekkel, köztük velem is, mintha a seggedből húztad volna elő őket szintén bicskanyitogató. Pláne, hogy ezt minden alap nélkül teszed. Legalább is velem kapcsolatban. Részemről a téma lezárva, de akár személyesen is szívesen beszélek Veled erről.

---

A rajz

A kőkorszaki barlangrajzokat juttatja eszembe az a nemiszerv rajzolat, ami a konyha ablakára került egy húsleves főzése alkalmával, a gőz lecsapódásába rajzolva. Egy másik is volt alatta, de azt elértem, a felső viszont még mindig látható, kedvesen el is mosolyodom mindig, amikor meglátom itt magam előtt. Aztán a tavaszi nagytakarítás áldozata lesz, nemsokára.

Tavasz

Figyelmeztetés

Egy másik figyelmeztetést is kaptam ma: G a terméketlenségemre hivatkozva el akar hagyni. Már ami az olvasást illeti. Ezen is jót nevettem.

Idézés

A szombati munkanapnak köszönhetően volt alkalmam még szombaton átvenni azt a tértivevényes postai küldeményt, aminek a cetlijére a testvérem hívta fel a figyelmemet. Még szerencse. A küldeményben a budaörsi önkormányzat jóhiszeműen is kritálható hangvételben idéz be imigyen:

IDÉZÉS

Felhívom XY,
Budaörs, K utca 13/d (vagy 13/b) szám alatti lakost, hogy lakcímének pontosítása (tisztázása) ügyében lehetőleg munkaidején kívül, Budaörs Város Önkorményzat Polgármesteri Hivatala (Budaörs, Szabadság út 134.) Okmányiroda helyiségében szíveskedjék megjelnni.
2007 év március 9. napján 8-11 vagy
2007 év március 12. napján 8-11, 13-17 óra között.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004 évi CXL törvény (KET) vonatkozó szabályai:
46 paragrafus: Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt helen jelenjen meg.
48 paragrafus: Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni.
Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül távozik, és távolmaradását vagy eltávozását megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető.
Ha az idézett személy ismételt idézésre ssem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető.

2007. március 1.

--

Ezt a levelet a boríték szerint március 6-án adták fel, 9-én hozta ki a postás, nem voltam otthon, 10-én átvettem, így az első időpontról kapásból lekéstem.

Ma bementem az okmányirodába és megkérdeztem, hogy mit akarnak ezzel a levéllel. Kiderült, hogy az egyik szomszédom önszorgalomból feljelentett, mivel én nem a 13/d-be, hanem csak simán a 13 szám alá jelentettem be magam 4 ével ezelőtt. A postás megtalál, mert ki van írva a nevem a ládára, méghozzá jól olvasható betűkkel. Hogy a szomszéd honnan tudja mindezt? Állítólag azért, mert hozzá dobtak be egyszer egy levelemet, gyakrlatilag azért, mert a 40-50 közötti megkereseredett jogász nő a rendőrségen dolgozik és állatira precíz, ami a környezetét illeti.

De nem szaladok ennyire előre. Csináltak nekem új lakcím kártyát, alig 20 perc alatt, amin már a 13/d szerepel. A címzésben pedig azért szerepel a 'vagy 13/b', mert a kedves szomszéd a 13/b-ből figyelmeztette a helyi okmányirodát a mulasztásomról.

Felhívtam a testvéremet, hogy elmondjam, milyen szomszédja van. Kiderült, hogy a nő, akit minden reggel a sógorom visz be magával Pestre dolgozni csupa jófejségből, szólt a sógoromnak, hogy szerinte nekem be kellene jelentkeznem a 13/d-be, viszont a sógoromnak ez a lényeges momentum kiment a fejéből és nem szólt nekem róla. Válasz hiányában a kedves szomszéd egy kedves hangú levélben tájékoztatta az okmányirodát a magáncélú oknyomozásának eredményéről és írásban kérte a hatóságot, hogy szólítsanak fel engem a pontosításra. Mert zavarja őt ez a roppant fontos momentum.

Holnap írok egy levelet a kedves szomszédnak, amiben megtudakolom tőle, honnan a jó francból tudja, hogy én hova vagyok bejelentve és mit képzel, hogy mi köze van mindehhez. A személyiségi jogaim tiszteletben tartása vagy nem tartása pedig külön érdekesség, azt meg kikérem magamnak, hogy egy ilyen szarság miatt engem a rendőséggel vezettessenek elő. Vagy ha már a harmadik felszólításra sem mentem volna el, azt mondom oké, de hogy miért így intézi ezt a szomszéd és miért ilyen hangon szólít fel az önkormányzat, az tényleg nem világos.

Reszkess szomszéd.

Ragaszkodás

- Én világgá megyek.
- Jó, csak vigyél magaddal.

A kertész naplója

Egész jól áttelelt a Bougainvilleám a fürdőszobában, már jó nagy hajtásai is voltak januárban, amikor rájöttem, hogy elfelejtettem visszametszeni. Friss hajtások nyissz-nyassz, növény ki a teraszra, a 15 fokba.

Növény kint felejtődött, megsértődött, a januári nagy meleg elmúlt, most büntetésből nem hajt. Behoztam, megint visszametszettem, locsoltam, kapott meleg szobai levegőt, nagynehezen elindult. Örülhetek, hogy nem fagyott meg.

A cserepes tulipánom 2 nap után elvirágzott. A vágott rózsáim 3 napig bírták. Kidobom az összes virágot.

A méret

A hétvége kudarcai

1) Megvásároltuk a hozzávalókat a Nagy Irodafelújítás Projekthez. Boldog voltam. Kitaláltuk, megszerveztük, megtaláltuk a megfelelő időpontot, mindenki ráér, tud és akar segíteni, azt hittem egy hétvége alatt készen leszünk. Csak egy kis festés meg parketta lerakás.

Találtunk alkalmi fuvarozót, aki a terepjáróján elszállította az irodához a 200 kg-nyi építőanyagot, és segített felvinni mindent a harmadik emeletre. Még lift is volt, jó tágas, 500 kg teherbírású, lefoglaltam és a fiúk bepakolták a cuccokat. Felhuppantunk a harmadikra, kitámasztottuk a lift ajtaját egy köteg laminált parkettával, és elkezdtük kipakolni a csomagokat.

Néhány köteg kipakolása után azonban a lift megmakacsolta magát, és pánikszerűen bezárult az ajtaja. Szerencsére mindannyian a folyosón voltunk.

Vidáman nyomkodni kezdtük a lift hívógombját, de semmi. Egyre ingerültebben nyomogattuk, semmi. Cibáltuk az ajtaját, semmi. Az látszott, hogy a lift belső ajtaja nem záródik, azt hittük, a kitámasztó parketta köteg pont úgy borult el, hogy kitámasztja a belső ajtót. És sajnos senki nem maradt bent, hogy megigazítsa. A külső ajtó pedig nem nyílt. A lift kijelzője hibát jelzett, a lift nem mozdult el, és az ajtaja nem nyílt ki.

Hívtuk a hétvégi biztonsági őrt. Hozzáértően elmondta, hogy fogalma sincs, mit kell csinálni. Nem tudja a liftszerelő telefonszámát, a gondnok nem veszi fel a telefonját, és van ugyan valahol egy vésznyitó a lift ajtaján, amit csak meg kell nyomni és kinyílik az ajtaja, de nem tudja hol van.

Áttkintettük a helyzetet. A 16 köteg parkettából 6 van nálunk, 10 a liftben. A 2 vödör festékből 1 nálunk, 1 a liftben. Az ajtó nem nyílik.

Telefonáltam Apukámnak, hogy lehet, hogy mégse kellene most vonatra ülnie, mert az ominózus építőanyag, amit az ő segítségével raktunk volna le vasárnap, a liftben rekedt, inkább mégse szálljon így fel a pesti gyorsra. Hülyén éreztem magam, szerencsére ő csak nevetett.

A szombatra tervezett festést sem tudtuk megejteni, az egyik vödör festék hiányában. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy sírógörcsöt kapjak-e vagy dührohamot, csak kapkodtam a levegőt hangosan, de az érzelemkitörés - döntés hiányában - elmaradt.

A hozzáértő hétvégi biztonsági őr adott egy telefonszámot, ami elvileg a liftszerelőhöz tartozott, de azon a számon nem meglepő módon egy zavart magánszemély válaszolt, fogalma nem volt a liftajtó kinyitásának legegyszerűbb megoldásáról. Azt is mondták a portások, hogy liftszerelőt legfeljebb hétfőn tudnak hívni, ami azt jelenti, hogy szerencsés esetben kedden ki is fog jönni. Hazamentünk.

2) Másnap, vasárnap beugrottunk az irodába megnézni, hogy mi is hiányzik még a festéshez és a többi felújítási munkálathoz. A lift mellett a földszinten csomagok várakoztak.

-Azok ott a mi cuccaink?? - kérdeztem a hozzáértő hétvégi biztonsági őrt.
- Igen. Egy óra múlva lejött a lift magától és kinyílt az ajtaja.

Szóval ha várunk egy kicsit, vagy értesítettek volna azok a ráérős barmok, végülis szinte mindent meg tudtunk volna csinálni, de mindegy, legalább a parketta kötegek és a festék is megkerült, és a liftszerelés költségét sem veri ránk az irodaház.

Most kezdődik előröl a szervezés, időpont keresés, és a munkálatok összehangolása. Nem baj, két nap várakozás alatt találtunk még egy csomó dolgot, amit ki lehet még javítani.

Eheti névjegykártya

Miss Premium Rate

az építőanyagszállítás szakértője
álmok tudója

Azok a mámorító reggelek

Felébredek. Egy tenyér van a fejtetőmön. Nem simogat, alszik. Megmozdulok, felébred.
- Én most felkelek.
Ökölbe szorítja a kezét (és vele együtt a hajamat is):
- Itt maradsz.

Március

Centrum Parkoló

Ebben a mindencsekketújrakiküldökháthavalakiújrabefizeti történetben nekem az tetszik a legjobban, hogy a fizetési felszólításban csak akkor közlik pontosan az időt, ha egyetlen parkolási eseményről küldenek levelet. Amikor viszont azt írják, hogy 2005. március 2. és 2006. december 22. között 3 parkolási esemény kapcsán kérnek tőlem 7.000 ft-ot, akkor esélyem sincs bebizonyítani, hogy én azt fizettem. Igazából utána se tudok nézni. Gondolom, a háromból az első 2005. március 2-án, a harmadik pedig 2006 december 22-én volt. De hogy a középső mikor?? Igényes trükk. A helyszínekről se tesznek említést, nehogy kiderüljön, hogy nem is jártam a környéken se.

Rózsám

Párbeszéd

- Veled is csak a baj van folyton.
- Mi? Én azért vagyok itt, hogy vidámságot hozzak az életedbe. Csak Te nem veszed észre!
- Kicsit elszemtelenedtél mostanában. Kihasználod, hogy olyan nagy a szivem.
- Miért, nagy a szived?
- Na, erről beszélek. Kicsit sokat engedsz meg magadnak.
- Dehát Te nem? Gondold már végig.
- De mégiscsak én vagyok a pasi.
- És?
- Mondom én, hogy szemtelen vagy.
- De mit kellene csinálnom? Bólogassak mindenre, hogy oké?
- Hát, mondjuk, igen.
- Dehát így is én vagyok a boldogság a szürke hétköznapokon!
- He?! Úristen, Te tényleg elhiszed magadról ezt a sok hülyeséget.
- Legalább én, ha Te nem.

Hirdetés

Szóljon, aki tudja, hol lehet kapni Pesten epret, málnát, meggyet, cseresznyét vagy görögdinnyét. Köszi.

Júlia

Egy dolgot már a gimnáziumban sem értettem: miért nem Júlia és Rómeó a címe ennek az egésznek.

Megnéztem a musicalt, na nem a színházban, hanem öregasszonyosan a fotelból, áttekerve az unalmasabb részeket. Nem volt rossz. Néha nem bántam volna, ha feliratozzák a magyar szöveget, helyenként érthetetlen, még a húzódalokban is, amiket játszik a rádió, de mondjuk oké.

Szinetár Dóra kezdetnek furcsán mutat a 16 éves Júlia szerepében, nem is csak azért, mert egyébként 2x annyi idős (egy évben születtünk), hanem azért is, mert a 30as éveibe lépő nők legjellemzőbb vonásait viseli magán: anyányi testalkata van, vastag, húsos karjai nőttek, vastag a dereka, szóval a sminkes meg a fodrász nem nagyon tud belőle 16 éves fruskát varázsolni a színfalak mögött.

A férfi főszereplők kellemes csalódásnak számítanak, nem tudtam, hogy ennyi jóhangú musical színészünk van. Illetve sejtettem, amikor év elején K Ivánt láttuk a Volt öt évünk-ben énekelni, rögtön eszembe jutott, hogy valamelyik Rómeósnak kellett volna inkább megkapni azt a szerepet, pedig akkor még csak a rádióban hallottam énekelni ezt a 3 srácot. Ugrálás közben nem túl tiszták a hangok, meg tánclépéseket is csak az egyikük mutatott be, és ő is elég lájtosan, de ha semmit nem csinálnak, csak énekelnek, az jól hangzik, na. És nem csak énekelnek, a musical színészeknek alapvető színészi mutatvány mellett kell tudniuk énekelni is, én meg voltam elégedve velük.

Furcsa volt viszont Scully ügynök magyarhangját felfedezni a zenés darabban, nem tudtam róla, hogy énekes szerepet is bíznak rá a szinkronon kívül. Az igazság az, hogy most sem gondolom róla, hogy tud énekelni, kicsit túlzásnak érzem a részvételét, a magas hangokat feltűnő orrhangon tolja ki magából, de még így sem rosszabb, mint Sz Dóra, akinél ugyanez a hiba sokkal feltűnőbben jelentkezik. Van egy hangtartomány, amiben nagyon erős és képzett a hangja, aztén mindig eljön egy pont, ahol átvált orrhangokra, majd viszsafelé ugyanott visszajönnek a torokhangok, elég furcsa hallgatni. Gondolkodtam, hogy felelős zenei rendező miért engedte vajon ezt, de mivel nem tudok a magyar piacon jó hangú, fiatal, színész nőt, akire rá lehetett volna bízni ugyanezt, megnyugodtam. Malek Andrea még Dóránál is idősebb, igaz, neki nagyon jó képességei vannak. De hát már Dóra is túlkorosnak látszik a szerepre.

Csengeri Ottíliához eddig nem tudtam arcot kötni, de mostmár jól megjegyeztem, jól áll neki a szerep és jól is csinálja, Janza Kata pedig a fotelből is visszatapsoltam, nagyon tetszett a játéka és a hangja is. Igaz, hogy közel egyidős a lányát alakító Dórával, de ezt nem neki rovom fel.

Aztán a végén konstatáltam, hogy a felvétel a szegedi szabadtérin készült 2005 nyarán, és elégedetten vettem tudomásul, hogy láttam egy kis hazait.

Szerelmem, Karotta

Ezt, ezt, ezt muszáj volt ide tennem.

Zöld erő

A múlt héten valaki nekem szegezte a kérdést, hogy miért nem hiszek a gyógynövények gyógyító erejében, hiszen mégiscsak ez a szakmám valahol. Azért. Igazából ezt is a marketingesek szúrták el.

Sosem értettem, hogy miért kell minden gyógynövény hatóanyagú terméket (gygyhatású szertől gyógynövényes fogkrémig) kötelezően zöldre, még inkább sötét zöldre festeni. A köptetőszer, amit a háziorvosom írt fel a betegségemre, sötétzöld mázt kapott. A fogkrémem is zöld. Ez nagyon felháborít.

Azt értem, hogy a nagyközönség, a laikusok azt hiszik, hogy a zöld színben van a hatóanyag. Én tudom, hogy nem. Amitől a szer hat, azt úgy hívják, hogy hatóanyag. Amitől zöld, azt meg úgy, hogy klorofill. Semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Nem vagyok hajlandó olyan fogkrémet, sampont, vagy gyógyszert használni illetve enni, amit az én kedvemért, szinezőanyagokkal zöldre festenek. Én nem vagyok laikus. Tudatos vásárló vagyok, a marketinges bullshittől meg rohamot kapok.

Virágom

A gyerek éve

Most jutott eszembe egy furcsa egybeesés. Két éve, márciusban, az akkori pasim folyton gyereket akart tőlem. Nem értettem, hogy mi történt vele akkor, 30 felé közeledve, ő meg nem értette, hogy én miért nem akarok gyereket, amikor minden nő akar gyereket. Írtam már erről korábban.

Szóval azért láttam rajta, hogy csak a döglődő kapcsolatot akarja erősíteni ezzel a gyerek kérdéssel, igazából éretlen az apasághoz, nem is gondolja komolyan, csak eljátszogat a gondolattal és engem zargat vele.

Pár hét után statégiát váltottam és megpróbáltam sarokba szorítani, hogy rádöbbenjen, ő sem akarja ezt igazán:

- Jó, most van március, karácsonyra kapsz gyereket, hm?
- Karácsonyra? Az olyan közel van, karácsonyra még nem kérek gyereket.
- Akkor?
- Hát, akkor idén még ne, jövőre még talán szintén ne, de 2007, a 2007 az jó lesz. 2007 a gyerek éve!

És úgy örült neki, mint óvodás a jégkrémnek. Aztán, úgy tűnik, valamilyen módon mégis csak igaza lett. De még csak nem is sejti..

Kérdések

Ha a pasimtól elvették a reptéren a tusfürdőjét beszálláskor, az azt jelenti, hogy 3 nap múlva nagyon büdösen fog hazajönni?

Hova teszik a reptéren a beszálláskor elkobzott tusfürdőket? Odaadják azoknak, akik Budapestre érkeztek, de beszálláskor elvették a tusfürdőjüket?

Netán hajléktalanszállóknak adják?

Bugyikék propeller 2

Panasz 2: most meg ok nélkül kikapcsolták kb 30 ember telefonját egy apró, adminisztrációs hiba miatt. Volt egy számlánk, jött a felszólító levél, 5én befizettük, 8án megkapták a pénzt, de a híváskorlátozási folyamat ennek ellenére végigfutott és 14én kikapcsolták az összes telefonunkat. Reklamáltam, azt mondták bocs, visszakapcsolták. Letettük. Hívást nem engedélyeztek továbbra sem. Visszahívtam őket, mondták, hogy higgyem el, vissza van kapcsolva. Mondtam, hogy higgyék el, nem tudok hívást indítani. Ment a ping-pong egy ideig, hogy ki hisz hamarabb a másiknak. Kértem a telefonos műszaki segítséget, ők valahogy megoldották. Azóta a datacsomagok tűntek el, azok miatt kell egyesével telefonálnunk, hogy egyesével kapcsolják vissza a szolgáltatásokat, mert nem véletlenül fizetünk értük. Agyrém.

Bugyikék propeller

A panaszáradatom következő célpontja a propelleres telefontársaság, aminek elvileg kiemelt ügyfele vagyok. A minap azzal örvendeztettek meg, hogy vasárnap este közölték velem az ügyfélszolgálatosok a telefonban, hogy hívjam vissza őket másnap, munkaidőben, mert én most itt vasárnap este a lakossági ügyfélszolgálattal beszélek, a kiemelt ügyfelek osztálya (értsd: az öltönyös ügyfélszolgálatosok) csak hétfőtől péntekig dolgoznak.

Vagyis, nem tudnak kiszolgálni engem, _mert_ kiemelt ügyfél vagyok, ha sima lakossági ügyfél lennék, elintéznék, amit kérek, de így nem. Tök logikus, köszi szépen.

A kommunikációs ügynökség meg a 7 törpe

Egy ideig megálltam, hogy ne hozzam szóba, de nap mint nap eszembe jut és még mindig röhögök a történteken: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi-régi munkahely..

Hogy nem tudtam azonosulni a parasztvakító rongyrázással, azt a mai napig nem bántam meg. Volt, hogy azt hittem, onnan megyek majd nyugdíjba, de egy ponton túl a leghatározottabban el akartam jönni onnan.

A cégvezetéssel voltak az első problémáim, egyszerű egyet nem értések, aztán a weboldal frissítés körül voltak nevetséges megnyilvánulások, szemet szúróan vad, nagyzoló jelzők tömege ('Élenjáró, európai színvonalú kommunikációs programokat alkotva emeljük magasabb szintre ügyfeleink üzletét folyamatosan új utakat mutatva az online kommunikációs piac fejlődésében'), hamis képek, amiket festettünk magunkról, miközben aki ismert minket, az tudta, hogy mi igaz és mi nem, szóval a hányinger kerülgetett mnden reggel az irodába lépve. Pedig én nem voltam közvetlen kapcsolatban az ügyfelekkel, mégis szarul éreztem magam tőle.

Pár évvel később, ismét a parasztvakítás elemeivel találkoztam a weboldalukon, amit most szándékosan nem linkelek be, nehogy növeljem a látogatottságukat. A legújabb sajtóközlemény szerint új igazgatóval bővült a menedzsment. Eddig sem volt kevés igazgatójuk, eddig is nevetséges volt az arány, de most, hogy 30 emberből 1 vezérigazgató és másik 6 valamilyen szakterület igazgatója, szerintem különdíjat is nyeretnének. Tehát 1 igazgatóra 3 mezei munkatárs jut. Ez igen.

Ráadásul. Eddig volt egy ügyfélkapcsolati igazgató. Mondjuk, hogy oké. Most az eddigi ügyfélkapcsolati igazgatóból partnerkapcsolati igazgató lett (!), és van egy új ügyfélkapcsolati igazgató. Hogy milyen fontos különbség lehet az ügyfélkapcsolati és partnerkapcsolati igazgató között, ami miatt meg kell őket különböztetni, arról elképzelésem sem volt, ezért elolvastam a sajtóközleményt.

A sajtóközlemény szerint a partnerkapcsolati igazgató 'feladata a cég hazai és nemzetközi partnereivel szorosabb üzleti kapcsolatok és az ehhez kapcsolódó divízió kiépítése lesz'. Ó, hát így már minden világos. De csak addig, amíg az éleslátású weboldallátogatónak fel nem tűnik, hogy a menedzsment 7 tagja közül az egyiknek eddig is és ezután is dedikáltan a külföldi kapcsolatok ápolása volt a feladata.

De ami a legviccesebb, az a sajtóközlemény utolsó mondata, amiből megtudhatjuk, hogy a frissen kijelölt partnerkapcsolati igazgató fent említett feladata 'mellett az ügynökség legnagyobb ügyfeleinek egy része továbbra is direktben hozzá tartozik'. Úristen, itt minden a régi.

A hónap élménye

Van, aki mellett élményszámba megy tárgyalóasztalhoz ülni. Szerintem írtam már erről korábban, de így még nem.

Persze több arca van. Van az, amikor aláz. Büntet. Abba bele se merek gondolni, hogy milyen érzés lehet olyankor a túloldalon ülni, mellette sem könnyű. Persze alázni lehet viccesen is, olyat is láttam már, amikor kijössz és könnyesre röhögöd magad az elsütött poénokon, meg a bamba partner arckifejezésén. Nem bunkóságból, hanem van, aki fel akarja találni a spanyol viaszt és neked van alkalmad beadagolni neki a rossz hírt: ezzel már valaki megelőzte, ilyesmi.

Aztán van a másik arca, amikor a szakterületét érintő kérdésben tanácsot kér tőle valaki. Hátradől, osztja az észt, és a használt kifejezéseivel, arckifejezésével, testtartásával sugallja, hogy idd minden szavát, mert amit most hallasz, az a teljes igazság, és csakis az igazság, hiába ellenkezel, mert úgyis úgy van, ahogy ő mondja, ha nem hiszed, miért hozzá fordultál. Ellenkezés nincs.

A harmadik arca, a tegnapi, a vér profi. Kicsit elcsépelt jelző, de elsőre nem találok mást. Amikor a szakterületétől, (úgyértem: minden szakterületétől) távoli terepen vadászik és minden célt telibe talál. A téma általános, nem túl specifikus: A cég el akar adni B cégnek egy akármilyen terméket. A közvetítő szerepében látjuk őt, ráadásul úgy, hogy nem tagja A-nak vagy B-nek, soha nem volt köze a közvetített termékhez, egyszerűen egy (szerencsés) véletlen folytán lehetősége van közvetíteni, mert megbízható közvetítő nélkül az üzlet soha nem jönne létre. És így sem biztos.

Az eladóval tárgyal a részletekről. Az eladó elsőre nem bízik benne, sosem látta, csak beajánlották neki. Lassan térünk rá a lényegre, a bizalomért dolgozni kell. Talán az eladó még nyomás alatt is van, de nehezen engedi ki a bizalmas adatokat. Megkapjuk a 'fél éve várunk és nem történt semmi' szemrehányást, és megbízhatóan kezeli. Az eladók bizalmának elnyerése után jönnek a piszkos anyagiak. A közvetítő kérdez, jegyzetel, pontosít, hozzáfűz, kiigazít, viccel egy keveset, de csak feszültségoldásból, aztán jön a következő kérdés és így tovább. Haladunk.

Az eladók arcán lassan kisimulnak a homlokráncok. Egyre könnyedebben válaszolnak, és egyre többet viccelnek ők is. Azt venni észre, hogy olyan cégtitkokba is beavatnak, ami vélhetően a board-on sem hangzik el így, ebben a nyílt formában, mintha belátták volna, itt most nincs veszteni valójuk, nincs mit takargatni, mert akivel beszélnek, az képes pontosan szűrni az elhangzottakból azt, amit a vevőnek hallania kell, illetve hallania érdemes. A kezdetben gyakran elhangzott 'de ez maradjon szigorúan köztünk' előmondatok gyakorisága feltűnően csökken, a szigorúan titkos mondatok pedig egyre gyakoribbá válnak az asztal körül.

A kérdező struktúrált gondolatmenete láthatóan felszabadítja az eladókat, a bizalom megvan, jönnek az extra mondatok, egyéb hasznos tudnivalók, frappáns sales csavarások, amikkel útnak indítják a vevő felé a közvetítőt. Látom rajtuk, hogy ha nem is abban az értelemben, ahogy én, de bámulatosnak tartják, ami történik. Itt egy ember, nem szakmabeli, lenyűgöző hozzáértést tanúsítva felállít egy tervet, ami mentén végig halad, tökéletesen feltérképezi a helyzetet, átlátja a szituációban rejlő lehetőségeket, amivel egy vevőt meg lehet győzni a vásárlásról, és olyan víziót talál a termék mellé, amit a vevő minden jel szerint nem fog tudni elutasítani.

Mégsem mondom, hogy sokat tanultam tőle. Ez olyan képesség, ami nem tanulható. Egy másik ember intelligenciáját, szociális érzékét más emberek meggyőzéséhez, a felfogóképessége gyorsaságát, a helyzetfelismerőképességét, és az összefüggések gyors megragadását nem lehet ellesni. Ezt hívtam egy korábbi bejegyzésben 'általános szakmai hozzáértés'-nek, csak akkor az ironikus oldaláról próbáltam megvilágítani mindezt.

Az extra bámulatos pedig az, hogy a termék nem egy karton tej, hanem ez esetben kb egy átlag magyar család minden tagjának az egész élete során bérszámfejtett bérével egyenértékű, de úgy 2-3 teljes generáció viszonylatában. Nem számoltam ki pontosan, de nagyjából ezzel összemérhető. Mindezt olyan magabiztossággal sikerült végigtárgyalni, hogy az én állam totál leesett, de mintha ezzel nem én lettem volna egyedül. Ha felidézem az arckifejezéseket a kezdéskor és a záró mondatok alatt, szerintem nem voltam ezzel egyedül.

Tömören

Mai hozzászólásom az ebédkészítéshez:

'De aztán finom legyen ám!'

Reggeli párbeszéd

Kicsit elhanyagoltam mostanában ezt a rovatot. Íme a tegnapi gyöngyszem:

- Fiam, öltözz már fel, pucér seggel nem lehet meghódítani a Halálcsillagot.
- De miért? A pucérságom idecsalodatja az ellenséget?
- Igen, a pucér segged világít az űrben.

Good to be me

Telefonon egyeztettem árakat egy vevővel. Rendes munkanap volt, felhívott, ajánlatot kért, adtam neki. Megköszönte, letettük. Semmi extra.

M végignézte, majd közölte velem, hogy bájosnak találja, ahogyan otthon, a fotelben hátradőlve, téli mamusszal a lábamon, keresztbe tett lábamat le-fel billegtetve, egy teával a kezemben ezerforintokkal dobálózom, és mindezt munkának nevezem.

Fúria

Nem tudom, hogy ez a teljes szellemi leépülés első fázisa-e, de napi olvasója lettem a porontynak, ha jól emlékszem, indulása óta. Tegnap az apatípusokról írt egy csaj és komolyan mondom, megtaláltam a leírások között a pasimat. Mintha róla szólna a bekezdés.

Az első gondolatom az volt, hogy 'na, mostantól kezdve vigyázhatok rá, mint a szemem fényére', mert megírta az újság, hogy minden nő ilyet akar magának. Nem mintha eddig naphosszat azon törtem volna a fejem, hogy vajon zöldebb-e a szomszéd pasija, de azért mégis.

Aztán a második: 'Honnan ismeri a pasimat ez a ribanc?!!'

Olyan szép a hugom

Na nem az enyém, nekem nincs is. Voltam ma a testvéremnél. Beszéltem a könyvelő lánnyal, aki mindig vidáman értesíti az érkezésemről a testvéremet, aki a szomszéd szobában ül. A testvérem kijött, örültünk egy kicsit, aztán visszament a szobájába és közölte a munkatársaival, hogy 'a testvérem olyan szép.' (Ez itt én lennék, szerinte ugyanis én szép vagyok.)

Erre felállt a férfi kollégája, kinézett a szoba ajtaján, (ott ültünk hárman: a könyvelőlány, aki valószínűleg nem a testvére a testvéremnek, én, meg a cég ügyvezetője, egy 35 éves, kopasz, borostás férfi, sötétített napszemüvegben és állandó, mogorva arckifejezéssel) majd ez az észlény megkérdezte:

'Melyik a testvéred?'

Kösz.

Fontos mondatok

Sokat jár a fejem azon, vajon ki hogyan mondja el a barátainak, vagy rokonainak a fontos mondatokat. Nem csak az örömhíreket, hanem akár a tragédiákat is. Képzeld: összetörtem a kocsit, elütöttem egy gyalogost, kiégett a konyha, kirúgtak az egyetemről. A rossz híreket mondjuk valószínűleg így, egyszerűen, jobb minél előbb túl lenni rajta.

Egyedül annak vannak hagyományai, ahogy az ember bejelenti otthon, hogy terhes. Pasinak, vagy szülőknek, akárkinek. Olvastam erről egy fórumon, hát van a magyaroknak fantáziájuk, az biztos. Kiscipő, üzenet a pogácsába sütve, plüss állat, pelenka, cumi, a töredékére is alig emlékszem. Jókat mosolyogtam, sose értettem az ilyet. (És most felhúztam az egyik szemöldökömet.)

A stílus maga

Az elmúlt egy hétben jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik sms-ben kérnek meg, hogy hívjam őket fel. Vagy vissza. Az első eset már önmagában is vicces volt, de a második és a harmadik után komolyan érdekel, változtattak-e drasztikusan árat a szolgáltatók, vagy miért gondolja egyre több ember úgy, hogy ha beszélni akar velem, annak az a módja, hogy felhívatja magát velem.

Az első eset volt a legkirívóbb. BS, egykori kolléga - nem a testvérem, hívott reggel. Visszahívtam, semmi. Délután kapok egy sms-t: "Most ráérek, hívjál fel légyszi." Akkor még mit sem sejtve tárcsáztam, majd 20 perc értelmetlen bájolgás után dühösen tettem le a telefont. Elmondta egy mondatban a mondanivalóját, aztán jöttek a "Na és hogy vagy", a "Mit csinál mostanában G", meg a "Mondj már valami jó pletykát" tartalmú mondatok egymás után felváltva. Az volt az érzésem, hogy nem meri kibökni, hogy mit akar. De hogy emiatt 20 percig kelljen vele telefonálnom, az összességében felháborított. Pedig BS nem is nő.

A második eset MM, aki 3 napra eltűnt, majd mikor előkerült, megtudtam tőle, hogy igazából nem is tűnt el, de ehhez adott időben fel kellett hívnom. Neki mondjuk elnézem, és nem csak azért, mert olvassa ezt.

A harmadik eset megint egy pasi, aki épp nem tudott beszélni, amikor hívtam, és ahelyett, hogy elmondta volna, mikor tud visszahívni engem, azt mondta el, mikor hívhatom vissza én őt.

Mindegy, túl teszem magam ezen is.

Eheti névjegykártya

Ezen a héten rendhagyó módon egy neves, nemzetközi szinten elismert szaktekintély fiktív névjegyét publikálom, melynek oka a legmélyebb respect köztéri kifejezése, nem más.

Prof. Dr. Kovács Dr.

Doktori címét általános szakmai hozzáértésből szerezte, bőven megelőzve kortársait. Tanszékalapítás helyett manapság arra helyezi a hangsúlyt, hogy hasznos hozzászólásokkal és tanácsokkal segítse közvetlen és kiterjesztett környezete boldogulását.

Touch&Die

Nagy örömömre ismét rendelhető az egyik kedvenc pólóm, ami aktualitását tekintve is épp jókor került vissza a üzlet polcaira. Minden idők kedvenc polója, az 'Igen, én dugok a pasiddal' feliratú, sajnos már évek óta nem kapható. Pedig egyszer tuti becsempészném a gyerek utazó bőröndjébe.

2007

Szeretnék vizibiciklikölcsönző lenni. Vagy szerelő, aki a daru tetejéről szereli a tesco polcait és daruval közlekedik az áruház területén. Jól lenézném a pór népet, aki gyalog jár. Vagy mondjuk ékszereket készítenék reggeltől estig és a tesco kasszák előtt bérelnék egy kis pavilont és ott árulnám őket. Ha egy avonos csaj megél a tesco vásárlókból, akkor biztos nekem is menne.

Lehet, hogy nyitok egy másik blogot, más témával, ahol másról nyavalygok majd. Teli vagyok nagyratörő tervekkel.

MotoCool

A motorola ismét felbosszantott. Most karácsonyi ajándékot küldtek nekem. December 29-én. Megnéztem a borítékon a postára adás dátumát, mert gyanús volt, hogy januárban hozza a postás a borítékot. Ha belegondolok, hogy karácsony után volt három (27-28-29) munkanap, ez mindenképpen szép teljesítmény tőlük. Vajon a postaköltség olcsóbb lenne, mint a szemétszállítás? Vagy miért a postával szórják ki a megmaradt cuccokat?

Küldtek egy levelezőlapot, amit mindannyian aláírtak. Vagyis azt is tudom, hogy név szerint ki küldte nekem a kedves meglepetést. Ági, Timi, Gábor, ilyenek voltak a lapon, nagyon fenszi stílusban, csak keresztnevekkel. Hogy ők kik lennének? Fogalmam sincs, és állítom, hogy ők se tudják, hogy én ki vagyok. Ez a szép a céges karácsonyi ajándékokban. Kaptam egy 2007-es asztali naptárat, nagyon kúl telefonos képekkel. Ez a szöveg van a naptár borítóján: 'Cool évet kíván a MotoGang!' Ettől máris érzem a ritmust, átveszem az ütemet. De hogy miért engem pingelnek ezzel az erőltetett Motorola életérzéssel és miért nem a potenciális vásárlóikat, az homályos.

Figyelem. Természetes alapanyagokból készült, klinikai teszteken átesett nyugtatót keresek napi használatra, megbízható forrásból, 'zűrös évkezdés' jeligére. Ugyanitt 2007-es Motorola asztali naptár ingyen elvihető.

Párás történet

Most elmesélem, hogy hogyan penészedett be a fél lakás.

Úgy kezdődött, hogy a fűtési szezon elején észrevettük, hogy gyanúsan hidegek a radiátorok. Ez az apróság természetesen csak nekem okozott kisebb problémát, a család sarkvidéki tagjai gyakorlatilag tudomást sem vettek róla. Egy ponton értesítettem a főbérlőt, hogy hálás lennék, ha küldene egy fűtésszerelőt, ám az hetekkel később sem érkezett meg.

Ezzel egyidőben a figyelmemet nem kerülte el, hogy a hálószoba ablakán és teraszajtaján szokatlanul erős páralecsapódás mutatkozik, amit- roppant éles eszemmel - azonnal összefüggésbe hoztam a fűtés teljes hiányával, ám a szükséges lépések megtételét férfiakra akartam hagyni, úgymint G vagy főbérlő. Helyenként gondosan letörölgettem az teraszajtó alsó párkányán összegyűlt vizet egy-egy papírzsepivel és megnyugodtam, hogy én megtettem minden tőlem telhetőt.

Egyik nap aztán az is feltűnt, hogy a hálószoba tetőablaka alatti falon megjelent valami bársonyos felületű anyag. Mivel a sötétítő rolót állandóan lehúzva tartom (egy kis figyelmesség: hátha így több meleg marad a szobában), nem sokat láttam belőle, de gyanítottam, hogy az is valami penész kezdemény, bár még színtelen / fehér.

(Amióta a narancssárga telefonomat G használja, azóta pirosnak látom.)

Szilveszter előtt kitakarítottam a lakást és a porszívózás közben megláttam az első masszív penész foltokat a teraszajtó alatti parkettaszegélyen. Az már fekete volt. Kicsit megijedtem. Átmentem a másik szobába, hogy megnézzem, mi a helyzet a másik terasztajtóval, ott még rosszabb volt a helyzet, de azt most nem részletezem.

(Szilveszterkor 7 felnőtt társammal 6 óra leforgása altt elfogyasztottunk 1,5 üveg vörösbort és 1/3 üveg pezsgőt.)

A következő ötletem az volt, hogy meg kellene nézni, milyen állapotok uralkodnak a tetőablak és a sötétítő roló között, ahol már hetek óra masszívan állhatott a víz. Minden bátorságomat összeszedtem és felhúztam a rolót: már az ablakkeret is penészedett.

(Én kaptam helyette szép új telefont.)

A fűtés hiánya nálam kezdett komoly meghűlést okozni és a párát is ideje volt megszüntetni, így egyszerűen kihívtunk egy fűtésszerelőt. Azt mondta, annyira nincs nyomás a cirkóban, hogy az emeletre fel sem megy a melegvíz. Ja, így minden világos. Megjavította, azóta van fűtés. Azóta nincs pára. Azóta meleg van.

KIFC

Mostmár egészen biztos, hogy alapítok egy Kordás István Fan Clubot. Pépesre veri az ukrán birkózópofát, azután örömében a kamerán keresztül üzen haza a mamájának. Épp csak azt nem sorolta el, hogy mit kér vasárnap ebédre. A drága. Imádom. Tényleg.

Tévedés

Ma reggel a DVD Decrypter ablakában a Browse for a file feliratot Browse for a life-nak olvastam. Elsüllyedek.

Mindemellett befejeztem a fotoblogolást, mivel G kifogásolta, hogy a munka helyett a szórakozást választom és írás helyett csak képeket töltök fel. De azért hadd világítsak rá, hogy a kalózkapitányos képregény kiötlése legalább annyi agytevékenységet igényelt, mint egy-egy poszt megírása.

Punktum.

Reggeli sorozat - 3

A kalózkapitányt himlővírus támadta meg oszlás közben.

Reggeli sorozat - 2

A kalózkapitány ragyás szája 3 szivart szív egyszerre.

Reggeli sorozat - 1

A kalózkapitány szárazra sült koponyája a serpenyőben.

Ékszerkészítők gyöngye

A mai ebéd szép

Nem szoktam kaját fényképezni, de a mai ebéd egyszerűen szép volt főzés előtt. Kipróbáljuk, milyen a házi leveszöldség, amit a Fővám téri piacon válogattunk össze sajátkezűleg és fagyaszottunk le levesadagonként.

Testvérek

Szeretem ezt a képet.

A rémálmok folytatódnak

Az éjszakai pozícióharcok nem értek véget, de kissé átalakultak. A terület védelme után most a takaró feletti felügyeleti jog gyakorlása a cél, és ebben is én vagyok a domináns, már amennyire hinni lehet G reggelente szokásos beszámolóinak.

Szerinte éjjel lehúzom róla a takarót. Ezen a ponton mááár billeg a történet, de hithű lévén bólogatok és elhiszem. Ezután hiába próbálja meg visszaszerezni a takaró felét (kiegészítő info: 200x200 a takaróméretünk), én hangos Nanaa! felkiáltással visszarángatom magamhoz a jogtalanul megszerzett takaróhányadot. Magam elé képzelve a jelenetet hangosan röhögök, és még mndig próbálom elhinni, hogy egy 80 izomkilós férfi nem tudja megszerezni a takaróját egy 50 kilós alvó nőtől.. Annyira kell röhögnöm, hogy szinte már sajnálom.

Aztán amitől végképp vonyítva kell röhögnöm az az a hasonlat, amivel engem illet: 'Úgy szorítod azt a takarót, mint kismókus a makkot'. Persze, aki átlagban heti 3-szor látja a Jégkorszak valamelyik epizódját (és ez tényleg csak az átlagérték), annak evidens a mókus hasonlat.

Meg a makk is.

Ünnep

Bablevest akartunk főzni, de óvodástársunk lencsét rendelt. Amennyire ragaszkodni tud az elvásáraihoz, kénytelenek voltunk módosítani a menüt. Óriáslencsére.

Sms nyelv

Az sms nyelv, amit használok, nélkülözi az ékezeteket, a vesszőket, és helyenként alkalmaz bizonyos rövidítéseket. Olyasmire sosem vetemedek, hogy kiejtés szerint írjak szavakat (azé, me, emléxem, stb).

Amikor viszont egy iskolaigazgató magyartanárnak küldök üzenetet, újragondolom a szokásosnak mondható sms írási szabályaimat. A tegnapi üzenet szövege így látszott volna, ha nem egy magyartanárnak küldöm:

'Asszem megtalaltam a fenykepezogepedet. Megorzom amig erte jossz.'

Aztán szavanként bíráltam el: az asszem helyett az azt hiszem mégiscsak túl precíznek tűnik, utána minden rendben, de fogalmam sincs, hogy a 'megorzom amig erte jossz' helyes-e vagy inkább a 'megorzom mig erte jossz', vagy esetleg a 'megorzom mig erte nem jossz'. Aztán ezt írtam:

'Most talaltam meg a fenykepezogepedet. Megorzom, amig erte jossz.'

Hát ennyit még sosem gondolkodtam a megfogalmazáson.

Szemirámisz állatkertje

Ma délután kisebb sétát tettem a belvárosban, bemutattam nagyságomat és elbűvölő szépsegemet a helybélieknek. A bitch inside feliratú pólómat többet egy mosollyal díjazták, de olyannal is találkoztam, aki szemlátomást beszélte az angolt, de nem értette a viccet. Mindegy.

Olyan volt, mintha a szaharából a dzsungelbe látogattam volna el. Információerdő, emberáradat, közönysövény. Az Astoria villamosmegállójában az alábbi jelenetnek voltam szem- és fültanuja:
- Bocsánat, megmondaná, hogy ez itt hányas villamos?
- Istenem, hát nézzen már oda, nem látja?
- Nem.
Fehér bot volt a kezében. A járdaszéli hirdetőoszlopon meg ez állt:
NYÚL
KETREC
FÉLÁRON
Igen, jó helyen járok.

Dendrobium

Ennyit nőtt a legutóbbi felvétel óta.

December

December van. Bs-nek ez a depresszió hava, (ami a következő év novemberéig tart), de nekem mégis ez a kedvencem az összes közül.

A táv

A sok futástól meg a masszázskesztyűtől szinte teljesen kisimult a bőr a combomon és a fenekemen. Ennek annyira örülök, hogy állandóan a fenekemet simogatom és tejbetök módjára vigyorgom közben. Az gáz?

Mostmár tudok 5 km-t futni elfáradásig. Azért lepődöm meg ezen, mert úgy kezdődött, hogy 1 km után nem kaptam levegőt, szúrt, fájt mindenhol, utáltam is eléggé. G biztatására ('ha nem sportolsz, pár év múlva szét fogsz csúszni. engem nem fog zavarni, de majd meglátod, mennyit fogsz nyavalyogni miatta. én csak neked akarok jót') viszont új energiákra leltem és futottam tovább. Aztán jött a 1,5 km, jobb napokon 2. Aztán szólt G, hogy 'semmi értelme 30 percnél kevesebbet futni, hányszor kell ezt még elmondani'. Hát, általában egyszer. Következő alkalommal futottam 3 km-t, utána meg 5-öt. Azóta váltogatom a 3-at meg az 5-öt.

Pénteken rosszul indult, 2 km után le akartam jönni, alig kaptam levegőt, unatkoztam, stb, aztán odalépett a pad mellé egy szőke (!), terhesnek látszó tárgy, és érdeklődni kezdett:
- Szia. Mennyid van még?
- Nem tudom. Nem számolom.
Nagyon ideges lettem. Nincs nekem ahhoz tüdőm, hogy társalogjak is futás közben. Szó nélkül leütni meg mégse lehet, mert terhes.
- De mikor hagyod abba?
- Amikor elfáradok.
Ráadásul a terhes csajok csak sétálásra használják a padot. Elég ciki, hogy le akarja szedni a futókat a futópadról, hgy sétálhasson rajta. De nem szállt le rólam:
- És az mikor lesz?
- Nem tudom.
De ezt már csak hörögtem neki, azt se tudom, értette-e egyáltalán. Aztán megüresedett a mellettem lévő pad és felszállt rá, sétálni. Fáradt voltam, de meg akartam mutatni a gombócfejűnek, hogy én nem fáradok el egykönnyen. Jött a 3 km, meg a 4. Aztán egyszer csak egy gyors, hirtelen mozdulattal 2 egykilós súlyzót lendített fel jobb és bal oldalra, nyújtott karral, majdnem a csípőmbe ütve a súlyzókat. Marhára megijedtem, akkor akartam másodszor leütni a csajt, ám most nem szándékosan, hanem ijedtemben, véletlenül.

Fél kilóméterrel később G-t is le akarta ütni a súlyzójával, amikor elhaladt mellette a törölközőjéért. De még akkor sem vette észre magát. Aztán 5 km után megálltam. Lengette nagyon a karját a barátnője felé, hogy jöhet mellé sétálni, mert megüresedik mindjárt a hely. Persze én jó alaposan nyújtani kezdtem a lábamat, hogy nehogy jó legyen nekik.

Konklúzió: G szerint nem is volt terhes, csak szétcsúszott a szülés után.

Folyomány

Már nem csak a hajam őszül. Katasztrófa.

Nyakcsóva

A nap másik fejcsóválása a fővárosi kerékpárosoké. (Korábban már jeleztem, hogy nagy restecp a biciklis futároknak, őket el tudom viselni magam mellett az utakon, de..! - és most jön a folytatás). Az egyik totál idióta a körúton egykerekezett az úttesten, az autók között, a belső sávban. A másikat az M1-M7 közös szakaszán, Budaörsnél előztem meg, annak legalább volt annyi esze, hogy a leállósávban haladt, előre felé.

A rám ruházott hatalmamnál fogva, - és a fentiek alapján - a mai napot hivatalosan az őrültek napjává nyilvánítom és lepihenek.

Értékesítők gyöngye

Ma is egy ingatlanossal találkoztam, de ezúttal nem az agglomeráció családi házaival kereskedő, kisiparosok közül, hanem egy ingatlanberuházó értékesítőjével. Most irodára vadászom. De hiába minden, az ingatlanos már csak ingatlanos marad, engem megint a sírógörcs kerülgetett.

Várakozok a RiverSide előtt 14.00 után 5 perccel. Ennyit késtem. Sehol senki. Semmi pánik, telefon elő, kedves-bájos holapicsábanvagy érdeklődés. Mindjárt jön, várjak a kávézó előtt. Rajtam alkalomhoz illő szoknya-harisnya-csizma kombináció, ugyanis farmerban még a banki alkalmazottak is zsigerből letegeznek. Örök tapasztalat: mégis csak a ruha teszi az embert. Szóval fázik a seggem a 6-7 fokban és várok a kávézó előtt. Elmélázok, hogy miért csak most tudom megnézni az irodát: ja, persze, a múlt héten értékesítési tréningen volt a csaj, vissza se hívott, sebaj. Ezt az időpontot is úgy kaptam, hogy jön valaki megnézni ugyanezt a helyiséget 14.00 órára, jöjjek én is. Annyi fáradságot se vesz, hogy engem fél órával későbbre hívjon. Pedig akkor már túl volt a tréningen. Odafigyelhetett volna.

Szóval várok. 15 perc múlva megjelenik egy távoli arc a sarkon túlról, megáll, integet. Szerencséje, hogy észreveszem. Persze én mindig mindent észreveszek, de ez másik történet, szóval lefagyott ujjakkal visszaintegetek és sietősen elindulok felé. Közelebb érve látom, hogy a drágám telefonál. (25 év körüli nő, látszatra ő is a ruhatesziazembert közösségbe tartozik, fekete csizma, fekete szoknya, fekete szövetkabát, de látszatra nem áll össze a kép, mintha csak rá lenne aggatva a cucc, vagy az értékesítési tréningen mondták neki, hogy így öltözzön. Nem tudom.)

Odaérek, a sarkon ácsorog és telefonon beszél. Nem teszi le, nem kéri meg a hívót, hogy várjon egy percet, amíg bemutatkozik valakinek, nem is fogunk kezet, csak int, hogy kövessem. A háta mögött kérdőre vont szemöldökkel követem. Befordulunk a sarkon, megáll egy lépcsőház előtt, és nagy nehezen befejezi a beszélgetést. Nem siette el. Hozzám fordul, kezet rázunk, elhadarja a nevét, de azt nem várja meg, amíg én is elmondom az enyémet, folytatólagosan beszél hozzám. Elmondja, hogy sajnos nincs még itt a kulcs, mert a gondnoknál van, és most keresik.

Kezdek begurulni. Az értékesítő hibákat vét. Fogalma sincs arról, hogy én ki vagyok, és a megbeszélt időpont után 20 perccel nincs a kezében kulcs. Pedig tudta, hogy jövök és tudta, hogy azért jövök, hogy bemenjek. Elmélázok azon is, hogy vajon hogy érti azt, hogy most keresik. Vajon melyik jobb: ha a gondnokot keresik, akinél egyébként megvan a kulcs, vagy ha a gondnok megvan, de keresi a kulcsot. Nem tudok dönteni.

Miután elhadarja, hogy most keresik, megkér engem, hogy itt várjak. Itt = a ház előtt, az utcán, ahol eddig is befagyott a seggem. Ő meg bevonul a lépcsőházba, fontostelefonálni, látszólag ő is fázik.. Várok. Kijön, nála a kulcs, hurrá, megyünk megnézni az irodát. 14.30.

Az iroda rendben, csak vannak kérdéseim: 'Hol a csatornakiállás? Mi az a cső ott a falban?' Rázza nagyon a fejét, hogy nem tudja, hát tőle ne kérdezzek semmit, mert ő nem műszaki szakember. Hja, csak ő akarja eladni ezt a nyomorult helyiséget, marhára kellene tudnia, hogy milyen cső lóg ki a falból 2 méter magasan. Mindegy.

Rátérek a finanszírozásra. A telefonban nagyon felkészültnek tűnt, magyarázta, hogy jobban járok, ha megveszem, mintha csak bérbe veszem. Rákérdezek a részletekre. Rázza a fejét bőszen, hogy nem tudja, nem tudja, hívjam fel a kollégáját, majd ő mindenről szakszerűen tájékoztat. Ujjongok. Azért megkérdezem, hogy a vételárral tisztában van-e. Lelkesen bemond egy árat, 1,5 millióval többet, mint korábban a telefonon. Persze, csak teszteltem. De bejött.

A dühroham szélén, tanácstalan arccal arra gondolok, hogy az ilyen miért nem egy műkörömépítő tanfolyamot végzett inkább az értékesítési helyett. Aztán megkeresem a parkolóban a kocsit, nem találom, mert egy órája lemosattam, és a koszos autót nem látom sehol. Fáj.

Levelek, moha

Heti celeb körút

Ez a hét kategórikusan a szelebritik hete volt. Szerdán Ruzsa Magdival futottam össze, este híres színészeket láttam a színházban, ma pedig Szolnoki Péterékhez voltam hivatalos egy délutáni zsúrra. Delelőtt váltottam pár szót a FreshFabrik gitárosával és a Bikini dobosával is. Azt hiszem, ez már önmagában elég ahhoz, hogy én is szelebritinek érezzem magam. Mostantól kezdve csak fekete óriásnapszemüvegben vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, méghozzá a kopasz, kigyúrt, tetovált testőröm társaságában.

Töröljétek ki a telefonszámomat.

Tesco párbeszéd

- Hol voltál? Azt mondtam, itt várj. Nem akarlak keresgélni.
- Ugyan már, hát repülök rád, mint legyek a kakira.