3 nap, 3 kép

Kovácsék bolondoznak:

Kovácsék sportolnak:

Kovácsék ünnepelnek:

A fodrász

Tegnap, amikor a fodrász befestette az ősz hajamat eredeti barnára, azt mondta, 5 évvel tűnök fiatalabbnak.

Bátor ember az ilyen, aki meggondolatlanul nyilatkozik hasonlókat egy 40-hez közelítő nőnek. Pedig karnyújtásnyira százával találni gyilkos fegyvereket a fodrászatban, tényleg nem is értem, hogy mire számított.

És az se derült ki, hogy most nézek-e ki 32-nek, vagy így vagyok 37..

Mondjuk nem csináltam botrányt, én nem piszkolom be a kezem, köztudott, hogy külön személyzetet tartok ilyenekre, csak rá kell mutatnom arra, aki nem tetszik. De ezt a fodrász nem tudhatta, szóval nem is sejti az a szerencsétlen, hogy most szerencséje volt.

Igaz is, megkérdeztem, hogy vállalnak-e szakállfestést. Kékre. Szilveszterre. Először nem értették. "De milyen színű a szakáll?" Mondom, fekete. Csak már ki van szőkítve. A gyerekek kedvéért. Fehérre, December eleje óta. És azért én járok utána, mert emberünk fodrászhoz nem jár. Mert kopasz. Borotválja.

Na, ez után már nem kérdeztek többet. De vállalják.

A terveknek hamar lőttek

A szülés utáni első (majdnem) 5 km-es futásom után megfordult a fejemben, hogy elkezdem a felkészülést az Ironman 70,3-ra, amit már Budapesten is megrendeznek. Még 40 éves korom előtt meg tudnám csinálni, és a gyerek is egyre nő, egyre több időm lesz magamra (magamra? muhaha). Estig játszottam a gondolattal, hogy majd megtanulom a szabályos gyorsúszást, meg ráveszem magam a hosszútávú biciklizésre, aztán hazajött G, és felhívta a figyelmemet az extrém-sportolók klasszikusan etióp testfelépítésére, különös tekintettel a lapos fenekükre. Tehát nekem nem lesz jó ez a terv, gyorsan le kell mondanunk róla.

Eldöntöttem,

legközelebb olyan autót kérek, aminek az a rendszáma:

HBD 037

Jó nekem

Én vagyok a legszerencsésebb nő a világon. A pasim utálja a focit, nem iszik sört,  és még csak tévét se néz. Jókat mosolygok az aktuális szalagcímeken, amik túlélési stratégiákat ajánlanak a nők figyelmébe foci vb-k ideje alatt. Tulajdonképpen, ha nem olvasnék híreket, észre se venném, hogy megint foci bajnokság van. És ez jó.

Meg egyébként is én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

Mazsola szobakutya lett

A házőrző napozik

Megint elbúcsúztattak

Violinkulcs a Duna parton

Új beszerzés az Etsy-ről

A hetedik Amadinda koncert

The home is where the heart is

Karácsony, az új lakásban. A fa helyett pedig véletlenül Mazsit díszítettem fel.

Toledo

Ez a szép épület, amit érkezés után 5 percig csodáltunk és fényképeztünk, a helyi vasútállomás vécéje volt.

Madrid

Kutyafronton nagy az összhang

Délutáni alvás a kertben:

Tiszavirág butikhotel

IK3.0

Dumaszvingház: Óda Pintér Sándorhoz

http://www.youtube.com/watch?v=uHC9RGP4vgM

Nagy kedvencünk a Dumafüred fesztivál óta

Kutyák, futás után

Eddig csak egyesével, felváltva vittem ki őket futni, de már nem bírom elviselni, ahogy az otthon maradó állat mindig sír, amikor elindulok a másikkal. Mondjuk, megfenyegettem őket, hogy ha nem fogadnak szót, soha többet nem viszem őket sehová.

Biztos értették.

Bo eleinte nem jön lábnál, kajlázik, meg rohangál ész nélkül, de a harmadik kilométeren már gond nélkül vezethető pórázon is futva, tartja a sebességet és már csak ritkán rohangál be a lábaim alá / közé.

40 fok

Most, az idei legutolsó hőségnapok egyikén rájöttem, hogy van itthon egy ventilátorunk. O'an okos vagyok. :(

Újra itthon

Amióta hazaértünk a nyaralásból és és újra hordok órát meg ékszert, végre megint civilizált nőnek érzem magam.

Szökevények

Miután a nyaralás első napján 6:00-kor azzal ébresztett a szomszéd, hogy a kutyáink éjszaka kijutottak a kerítésen és látta őket keresztül futni a 7-es úton, reggeli után felkerekedtünk és elvittük őket egy biztonságos ketrecbe a nyaralás idejére. 

Rambo like a boss jelleggel utazik az autóban, nem nagyon érdeklik olyan szabályok, hogy kik utaznak elöl és kik hátul. Mert a ketrecéből is kimászik ez a nyavalyás kis szabadulóművész.

Mazsi pedig így szánja-bánja a tettét, amikor rosszat csinál (jelen esetben akkor, amikor hazajön a csavargásból):

Az új margitszigeti szökőkút

Nagyon szeretem. Ezen a héten kétszer is leültem itt zenét hallgatni és a gyerekeket is el akarom hozni ide, de azért sokkal értelmesebben is el tudtam volna költeni azt a 400-at.

Karikázd be a furcsaságot

Karikázd be a furcsaságot ezen a bölcsiben készült, téli képen:

Lillafüred, 2013. június

Ez egy nyugis nyár

Ez az első olyan nyár, amióta gyerekeim vannak, amikor mindenre ráérek. Főállású nagyszülőknél vannak a gyerekek, nincs rohanás, nincs para. A világ legjobb találmánya a nagymama.

Ráérek futni menni, kutyát sétáltatni, kertben kapirgálni, rendet rakni, bevásárolni. Házhoz rendelem a kaját, nem főzök. Egyedül járok moziba, meg tudok nézni olyan filmeket, amiket G sose nézne meg velem. És annak ellenére, hogy alapvetően cikinek érezném a sírós-romantikus filmeket egyedül nézni a moziban, az egymásba gabalyodott párocskák között, mégsincs rossz érzésem, mert bár furcsán néznek rám, nincs okom szégyenkezni. Nem siránkozós szingli vagyok, akinek ez a legjobb unaloműző elfoglaltsága, hanem boldog családanya, aki kapott pár nap kimenőt. Nekik meg ezt nem kell tudni.

Lógatom a lábam.

Mazsola első találkozása Ramboval

2013. június 5.

Még néhány kép Rambóról

Rambo

Elég béna az elnevezés, de a kutya jófej. Gondolkodunk rajta, hogy magunkhoz vesszük. Esetleg majd 'Bo'-nak fogom hívni. ;)

Múlt heti levélváltás

- Hiányzol.
- Akkor költözzünk össze!

Nem vadászik

A tegnap esti sétán hiába noszogattam Mazsit, hogy kapja el a tőlünk nem messze flangáló (és egyébként kiváló leves-alapanyag) fácánt, a füle botját nem mozgatta. Pedig már el is határoztam, hogy ha hazafelé menet találkozunk vadőrrel, annak fapofával előadom, hogy az a szerencsétlen állat pont a szemünk láttára kapott infarktust, és a kutya meg csak próbálja újraéleszteni.

Aztán a nyulat se vette észre, nem tudom, mi volt vele, tényleg.

Ezt a családi albumba küldöm

Sziasztok,


Ezt a művész családot!
Véletlenül én is pont fellépek a Majálison, de a 18. kerületben. Így nem tudok a törökbálintin részt venni.
De kérlek mindenképpen vételezzétek fel, hogy megnézzem a művészurat :)

Jelzem nem az első eset: ápr 12 a Gyula fellépett a Kispesti művház 90 éves évfordulóján, én meg a pesterzsébeti hasonlón voltam betáblázva.

Menet közben derült ki, hogy ezek közösen szervezték az ünnepi megemlékezést és a két ünnepi műsor között egyik irányból futók, másik irányból biciklizők indultak a másik pontba.

szóval nagyon vigyázni kell ezekkel a művészkedésekkel, lassan kellene egy művészeti menedzser :)
Pusz. a


----


Kedves Szülők!

Csoportunk fellép május 1-én a Majálison. A Szérűskertben gyülekezünk 11.45-kor majd 12.10-kor lépünk fel.

Kérjük a lányok fehér blúzban, fehér harisnyában; a fiúk fekete nadrágban, fehér ingben jöjjenek. A lányok kapnak szoknyácskát, a fiúk mellénykét.

Előre is köszönjük segítségüket és a pontos megjelenést!

Marika és Bori néni

Pécs, 2013 április

BFF

A lányok, vagyis Mazsi és én.
Már régen akartam egy ilyen sorozatot. :)

Ez tetszik.

"Power is like being a lady; if you have to say you are, you aren't."
Margaret Thatcher

Részletek az egyik kedvenc ruhámból

Die hard romantika

Ma este drágán adom az életem, Drágám! ;)

Talán mégis

A tegnapi mélypont után határozott előrelépésnek értékelem, hogy egy szál jég se volt a kocsin ma reggel. Ebédre rántott hekket választottam és titokban a római partra képzeltem magam.

Nyavalygás

Ma lett elegem végérvényesen a télből. Hogy minden nap korábban kelek a reggeli jégkaparás és hólapátolás miatt. Hogy plusz 5 perc, amíg a gyerekeket téli szkafanderbe öltöztetem. Hogy alkalmanként nem tudom kinyitni a kocsi ajtaját, mert ráfagyott a jég. Ha "csak" a hátsó ajtó fagy be, az még a jobbik eset, akkor a gyerek hátra tud mászni az első ülésről és még élvezi is a kalandot, de ha az első ajtót nem tudom feltépni, az további problémákhoz vezet. Ezt mind figyelembe véve, ha nem akarom lekésni a vonatot, kb 15 perccel kell hamarabb indulnom.

Ha el is tudunk indulni, csak lépésben. Egyrészt alig látok ki az ablakon, másrészt csúszik az út. Ez a két apróság komoly veszélyt jelent az utcánkban lévő iskolába igyekvő fiatalokra, akik valami érthetetlen okból kifolyólag kizárólag az út közepén bírnak közlekedni, de eddig még senkit nem ütöttem el. Viszont már az utca közepén lassulni kezdek, óvatosan, hogy be tudjak kanyarodni a sarkon. Jó esetben be tudok kanyarodni, rosszabb esetben keresztülszánkózok a kereszteződésen. Jó esetben káresemény nélkül.

A termoszom se illik a kocsi pohártartójába, sebességváltáskor még azt is tartani kell, ha nem akarom, hogy forró tea boruljon az ölembe. A vonat pedig vagy késik, vagy csodával határos módon időben jön, amikor persze én kések. Az út csak annyira hosszú, hogy épp rámmelegedjen a kabát a déliig. Minden bajom van már.

A kapkodásban pedig rendszerint valami otthon marad, ma például a sapkám.

Meleget akarok. Színeket akarok. Most.

a bankrabló futni indul

Posted from UpdateMyFeed for Windows Phone

Jó buli lehetett

2013. január 2, Törökbálint

T-1

Tegnap este ilyen frappáns mondatokkal szórakoztattam a színházi partneremet:

- Ma este még ünnepelünk, aztán holnaptól tartós nemzeti gyászt rendelek el.
- Örülj, mert soha nem lesz már ilyen fiatal barátnőd.
- Amikor azt mondtam, hogy melletted akarok megöregedni, nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.

Aztán ezt olvastam ma reggel:

"Be akarom bizonyítani minden anyukának és minden 35 év feletti nőnek, hogy ez sikerülhet"

meg hogy:

"A fiatal anyuka idén decemberben tölti be a rettegett 35-öt.."

ez a kedvenck képem az idei nyárról

Szeged, 2012.

Posted from UpdateMyFeed for Windows Phone

A szomszéd nem bízza a véletlenre

Beszélgettünk_

- Mizu?
- Kő kóla!
- Gecó..

kisoroszi

2012. október 22, Kisoroszi, Duna-part

videó nincs róla, megpróbálom leírni a leírhatatlant:

"átlagos péntek délután volt. egyedül voltam a teremben, a háttérben nem túl erősen szólt a szokásos diumdisu zene. a délutáni gyengülő napsütésében a fák baljós árnyukat vetítettek az út testére. és egyszer csak kinyílt az ajtó. A bátortalanul lenyomott kilincs mögül két 60 év körüli öregasszony csoszogott a terem pvc borításán. szervusz – üdvözöltek csillogó szemekkel. –csókolom rebegte ajkam félve. s amíg én a több száz kilót magabiztosan toltam egyenletes ütemben az ég felé háton fekve, addig ők éretlen tinédzserek pimasz mosolyával vonultak át a helyiségen. Így hirtelenjében hárman lettünk a teremben, ott, ahol már annyi fiatal lány küzdött remegő izmokkal a gépeken, hogy tökéletesítse azt, amit Isten is tökéletesre teremtett. Miért? kérdeztem magamban könnyeket nyelve. Miért csak most, az élet csúcsát 40 évvel túlélve tévednek ide ezek a ….ezek. és miért éppen most, éppen mellém? miközben fohászkodtam, hogy ne kelljen őket nagykabát nélkül látnom. „De az élet nem habostorta!” A két ráncos test egyszer csak ott állt az ajtóban. Éppoly ijesztő volt, mint egy csorda bölénylány, amivel párzási időszakban találja magát szemben egy bika. A két aszott test megfontolás nélkül közelített az izmok erős markolatához szokott gépekhez. Tenyérnyi, mégis méteresre nyúlt fürdőruhák borították azt, amit ember nem szeretne látni. Az elhullott prémtől csupasz lábuk, térdhajlat fölött lógó ülepük simult a gépek műbőr borítására. Törölköző, nadrág, sőt vegyvédelmi overáll sem óvta a párnákat. Szinte maguk a vasak is feljajdultak minden mozdulatuknál, a csigák közül elfolyt az olaj, csak a nyikorgás keserves hangja áradt szét a teremben. A zene is megállt. „Próbáljuk ki azt is!” - senki és semmi nem volt biztonságban. Mindenre felmásztak, mindent meglovagoltak, mindent megrángattak. Értelmetlenül és kapkodva, pont mint egy bakfis, aki először markol férfi testet. Nem volt időm felocsúdni, mert a visító röhögés visszafojtása minden erőmet felemésztette. Elfordultam, könnyemet töröltem, a számat haraptam, de még csak el sem mosolyodtam. Megálltam. De a két öregasszony nem pihent. Próbára tettek mindent, újra és újra. legfőképp a mély hasi izomzatomat. Sietve lopakodtam ki a teremből, mert éreztem, ennél keményebb próbatétel férfira nem várhat egy edzőteremben…"

És végre

megugrottuk a bankváltást. több éve tervezzük, hogy lelépünk a CIB-től, de nehezen szántam rá magam a sok macera miatt. remélem, nem bánjuk meg. tulajdonképpen egy nap alatt megcsináltam minden adminisztratív dolgot, ami ehhez kellett: állmakincstár, munkahely, stb, nem is volt borzasztó. de meglátjuk.