szerda, május 06, 2015

A running tutu-m

Úgy kezdődött a rajongásom, hogy Marcsi kiszúrt a Vivicittán egy lányt, aki tütüben futott. Először kiröhögtük, még meg is jegyeztem jó hangosan, hogy "biztos szingli". Más magyarázatot eleinte nem találtunk erre a hülyeségre.


Aztán Marcsi rákeresett az interneten, és kiderült, hogy egyszerűen poénból húznak a lányok tüllszoknyát a futóruhára, és teszik nevetségessé magukat mindazok előtt, akik nem értik a viccet. Annyi praktikumot tudtunk találni a jelenség mellett, hogy ha egy többezres tömegben fut az ember lánya ilyen feltűnő cuccban, akkor a rokonság vagy helyszíni szurkolók könnyebben, illetve messzebbről észreveszik a biztatáshoz, és a fényképezéshez. (Akadhatnak ugyanis kisebb problémák a célfotó elkészítésekor a népesebb versenyeken).

Végül annyira belelkesültünk, hogy utánajártunk az elkészítés módjának, és felkutattuk, hogy Magyarországon milyen színű és méretű tüll anyagok vannak a boltokban és a webáruházakban. A neonszínekre esett a választás és abból is a szivárvány színű, de nem szigorúan a szivárvány színkör szerint sorba rendezett felállás nyert, hanem a vattacukorszerűen összemosódott elrendezés.

Gyorsan megrendeltük az anyagokat, most várjuk, hogy a KINCS megérkezzen.

Vannak azonban további hasznos folyományai is ennek az új őrületnek:
1. Elkezdtem komolyan venni az edzést. Eddig csak addig és olyan tempóban futottam, amíg és ahogyan jól esett. Izomláz még életemben soha nem gyötört. Most elkezdtem a felkészülést a 10 km-es távra, interval edzéseket kezdtem és lépcsőzéssel erősítem a lában, amit minden másnap biciklizéssel egészítek ki. Egy tütüben mégse futhatok bénán, meg lassan!
2. A sima tütü után már a LED-es tütüt is felfedeztük magunknak, ami ugyanaz, mint a sima tütü, csak ceruzaelemről működtetett, súlytalan ledes izzók vannak belevarrva. Ez még nagyobb buli, kerestünk is gyorsan egy éjszakai futást. Ott királyok leszünk!

3. Ahogy jöttek sorra az ötletek és a versenyek, egész komoly versenynaptáram alakult ki az idei évre, nagyon rákaptam a versenyeken futásra. Jó hangulatúak, és jobb eredményeket lehet elérni tömegben futással, mint egy sima szombat délutánon.
4. Rémesen vicces jeleneteket produkál az utóbbi időben a tütü mániám. Ezek közül most néhányat - az érintettek beleegyezése nélkül - közreadok:

- Jaaaj!! Találtunk egy füredi éjszakai versenyt, ahol ledes tütüben lehet futni!!!
- Ha ezt tovább csinálod, el foglak tiltani Marcsitól!

- Arra gondoltam, kifüggesztem az előszobában az idei versenynaptáramat, hogy Te is követni tudd a programomat.
- ... Gyere, fiam, anyádat elvesztettük.

- Van a LIDL-ben ledes izzó, nem is drága, ha arra jársz, vegyél magadnak.
- De nekem már van! A gyerekek szobájában van az az IKEÁs karácsonyi dekorációnak szánt cucc, az pont jó erre.
- ... Hát, én most biciklilámpára gondoltam.
(Ezek után G csak nézett maga elé, felhúzta a cipőjét és köszönés nélkül indult el dolgozni)

- Képzeld, ma semmi említésre méltó nem történt tütü-fronton. Gondoltam, elmondom ezt is, mielőtt megkérdeznéd, hogy mik az új hírek.

- Az jutott eszembe, hogy most megcsináljuk ezt a neon színű tütüt, aztán amikor kapok új futócipőt, mindig csinálok magamnak olyat, ami az aktuális futócipőm színeivel összhangban lesz.
- ... Jaj, fiam, anyáddal most nagyon türelmesnek és megértőnek kell lennünk!

A tökéletes outfit pedig egy ilyen pólóval egészülne ki, de rájöttünk, hogy futóversenyekre ez a póló nem ideális, mert a rajtszám kitakarná a felirat alját, vagyis a lényeget.

vasárnap, május 03, 2015

Kutyaanyák napja

Reggel óta itt ül a lábamnál a hűséges eb, miután 2 napig távol voltam, ezzel a "te vagy a legjobb gazdi a világon, csak adhatnál egy kicsit több kaját" arckifejezéssel.

szombat, április 18, 2015

Az első futóversenyem

Régóta gondolkodtam már azon, hogy indulni kellene valami futóversenyen, de egyedül nem bírtam rávenni magam, hogy regisztráljak bármire is. Bár én eredetileg egy helyi versennyel kezdtem volna, Marcsi noszogatására beneveztünk a pesti Vivicittára.

7 km volt a választott táv, én első körben azt a célt tűztem ki magam elé, hogy végig tudjam futni, vagyis ne vegyen fel a busz a végén, ami a 7:30-nál lassabban futókat beéri. A titkos tervem az 50 perc volt.

Így néztünk ki a rajtnál, még jókedvűen:

Ekkora volt a tömeg, mi kb a mezőny felénél tolongtunk a rajtnál:
Nagyon lelkesítő volt a szervezett zenekarok (doboló csoportok) út széli játéka, meg hogy ismeretlen emberek spontán kezdtek buzdítani meg dicsérgetni minket út közben. Nagyon menő. Több ezer futó indult ezen a távon, és a telekomosok között majdnem a 100. lettem, összesítésben 1413.

Kevésbé lelkesítő volt látni, hogy gyerekek, babakocsival futók és kifejezetten kövér emberek is meg tudtak előzni, de nyugdíjas korú futót legalább nem láttunk a tömegben.

A vártnál jobb eredményem annak köszönhető, hogy végig vitt magával a tömeg, és a saját tempómnál gyorsabb volt az iram, másrészt pedig Marcsi miattam szüttyögte végig a távot csigatempóban, és miatta próbáltam haladni, amennyire csak tudtam. De az utolsó kilométerre teljesen kifulladtam:
Na de azért itt már örülünk:


csütörtök, január 29, 2015

A szfinx - csak ez kutyából van

Szegényke a törött lábával nem tud máshogy feküdni.

szerda, január 28, 2015

Fene se érti

A mai futás közben először egy autós állított meg, hogy mondjam meg neki, merre van a jelmezkölcsönző (közeledik az  a rohadt farsang és nem várhat), utána pedig egy buszvezető bevárt engem a buszmegállóban, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem utána futok. De rikító narancssárga szerelésben, a felkaromon trackerrel, stb. Én meg csak néztem furcsán.

vasárnap, január 25, 2015

péntek, január 02, 2015

3 nap, 3 kép

Kovácsék bolondoznak:
Kovácsék sportolnak:
Kovácsék ünnepelnek:

csütörtök, december 11, 2014

A fodrász

Tegnap, amikor a fodrász befestette az ősz hajamat eredeti barnára, azt mondta, 5 évvel tűnök fiatalabbnak.

Bátor ember az ilyen, aki meggondolatlanul nyilatkozik hasonlókat egy 40-hez közelítő nőnek. Pedig karnyújtásnyira százával találni gyilkos fegyvereket a fodrászatban, tényleg nem is értem, hogy mire számított.

És az se derült ki, hogy most nézek-e ki 32-nek, vagy így vagyok 37..

Mondjuk nem csináltam botrányt, én nem piszkolom be a kezem, köztudott, hogy külön személyzetet tartok ilyenekre, csak rá kell mutatnom arra, aki nem tetszik. De ezt a fodrász nem tudhatta, szóval nem is sejti az a szerencsétlen, hogy most szerencséje volt.

Igaz is, megkérdeztem, hogy vállalnak-e szakállfestést. Kékre. Szilveszterre. Először nem értették. "De milyen színű a szakáll?" Mondom, fekete. Csak már ki van szőkítve. A gyerekek kedvéért. Fehérre, December eleje óta. És azért én járok utána, mert emberünk fodrászhoz nem jár. Mert kopasz. Borotválja.

Na, ez után már nem kérdeztek többet. De vállalják.

szerda, november 05, 2014

A terveknek hamar lőttek

A szülés utáni első (majdnem) 5 km-es futásom után megfordult a fejemben, hogy elkezdem a felkészülést az Ironman 70,3-ra, amit már Budapesten is megrendeznek. Még 40 éves korom előtt meg tudnám csinálni, és a gyerek is egyre nő, egyre több időm lesz magamra (magamra? muhaha). Estig játszottam a gondolattal, hogy majd megtanulom a szabályos gyorsúszást, meg ráveszem magam a hosszútávú biciklizésre, aztán hazajött G, és felhívta a figyelmemet az extrém-sportolók klasszikusan etióp testfelépítésére, különös tekintettel a lapos fenekükre. Tehát nekem nem lesz jó ez a terv, gyorsan le kell mondanunk róla.

péntek, szeptember 12, 2014

Eldöntöttem,

legközelebb olyan autót kérek, aminek az a rendszáma:

HBD 037

csütörtök, június 12, 2014

Jó nekem

Én vagyok a legszerencsésebb nő a világon. A pasim utálja a focit, nem iszik sört,  és még csak tévét se néz. Jókat mosolygok az aktuális szalagcímeken, amik túlélési stratégiákat ajánlanak a nők figyelmébe foci vb-k ideje alatt. Tulajdonképpen, ha nem olvasnék híreket, észre se venném, hogy megint foci bajnokság van. És ez jó.

Meg egyébként is én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

hétfő, június 09, 2014

kedd, február 25, 2014

szerda, február 19, 2014

szombat, február 15, 2014

péntek, január 10, 2014

kedd, december 31, 2013

csütörtök, december 19, 2013

The home is where the heart is

Karácsony, az új lakásban. A fa helyett pedig véletlenül Mazsit díszítettem fel.

vasárnap, október 27, 2013

Toledo

Ez a szép épület, amit érkezés után 5 percig csodáltunk és fényképeztünk, a helyi vasútállomás vécéje volt.

péntek, október 25, 2013

Madrid


hétfő, szeptember 16, 2013

Kutyafronton nagy az összhang

Délutáni alvás a kertben:


kedd, augusztus 20, 2013

kedd, augusztus 13, 2013

Dumaszvingház: Óda Pintér Sándorhoz

http://www.youtube.com/watch?v=uHC9RGP4vgM

Nagy kedvencünk a Dumafüred fesztivál óta

Kutyák, futás után


Eddig csak egyesével, felváltva vittem ki őket futni, de már nem bírom elviselni, ahogy az otthon maradó állat mindig sír, amikor elindulok a másikkal. Mondjuk, megfenyegettem őket, hogy ha nem fogadnak szót, soha többet nem viszem őket sehová.

Biztos értették.

Bo eleinte nem jön lábnál, kajlázik, meg rohangál ész nélkül, de a harmadik kilométeren már gond nélkül vezethető pórázon is futva, tartja a sebességet és már csak ritkán rohangál be a lábaim alá / közé.

csütörtök, augusztus 08, 2013

40 fok

Most, az idei legutolsó hőségnapok egyikén rájöttem, hogy van itthon egy ventilátorunk. O'an okos vagyok. :(

hétfő, augusztus 05, 2013

Újra itthon

Amióta hazaértünk a nyaralásból és és újra hordok órát meg ékszert, végre megint civilizált nőnek érzem magam.

vasárnap, július 28, 2013

Szökevények

Miután a nyaralás első napján 6:00-kor azzal ébresztett a szomszéd, hogy a kutyáink éjszaka kijutottak a kerítésen és látta őket keresztül futni a 7-es úton, reggeli után felkerekedtünk és elvittük őket egy biztonságos ketrecbe a nyaralás idejére. 

Rambo like a boss jelleggel utazik az autóban, nem nagyon érdeklik olyan szabályok, hogy kik utaznak elöl és kik hátul. Mert a ketrecéből is kimászik ez a nyavalyás kis szabadulóművész.

Mazsi pedig így szánja-bánja a tettét, amikor rosszat csinál (jelen esetben akkor, amikor hazajön a csavargásból):

csütörtök, július 04, 2013

Az új margitszigeti szökőkút

Nagyon szeretem. Ezen a héten kétszer is leültem itt zenét hallgatni és a gyerekeket is el akarom hozni ide, de azért sokkal értelmesebben is el tudtam volna költeni azt a 400-at.

kedd, július 02, 2013

Karikázd be a furcsaságot

Karikázd be a furcsaságot ezen a bölcsiben készült, téli képen:

Lillafüred, 2013. június


Ez egy nyugis nyár

Ez az első olyan nyár, amióta gyerekeim vannak, amikor mindenre ráérek. Főállású nagyszülőknél vannak a gyerekek, nincs rohanás, nincs para. A világ legjobb találmánya a nagymama.

Ráérek futni menni, kutyát sétáltatni, kertben kapirgálni, rendet rakni, bevásárolni. Házhoz rendelem a kaját, nem főzök. Egyedül járok moziba, meg tudok nézni olyan filmeket, amiket G sose nézne meg velem. És annak ellenére, hogy alapvetően cikinek érezném a sírós-romantikus filmeket egyedül nézni a moziban, az egymásba gabalyodott párocskák között, mégsincs rossz érzésem, mert bár furcsán néznek rám, nincs okom szégyenkezni. Nem siránkozós szingli vagyok, akinek ez a legjobb unaloműző elfoglaltsága, hanem boldog családanya, aki kapott pár nap kimenőt. Nekik meg ezt nem kell tudni.

Lógatom a lábam.



csütörtök, június 13, 2013

csütörtök, május 16, 2013

hétfő, május 13, 2013

Rambo

Elég béna az elnevezés, de a kutya jófej. Gondolkodunk rajta, hogy magunkhoz vesszük. Esetleg majd 'Bo'-nak fogom hívni. ;)

Múlt heti levélváltás

- Hiányzol.
- Akkor költözzünk össze!

Nem vadászik

A tegnap esti sétán hiába noszogattam Mazsit, hogy kapja el a tőlünk nem messze flangáló (és egyébként kiváló leves-alapanyag) fácánt, a füle botját nem mozgatta. Pedig már el is határoztam, hogy ha hazafelé menet találkozunk vadőrrel, annak fapofával előadom, hogy az a szerencsétlen állat pont a szemünk láttára kapott infarktust, és a kutya meg csak próbálja újraéleszteni.

Aztán a nyulat se vette észre, nem tudom, mi volt vele, tényleg.