Húsvéti körkép

A húsvétnak vége. A dekorációnak szánt sárga csibék nem sikerültek, vagy annyira szétcsúszva érzik magukat, hogy mehetünk velük a pszichológushoz
.
Apukám megkereste az interneten a magyar nyelv legrövidebb locsolóversét és azzal járta körbe az ismerősöket.
Locsolhatok? Szomjas vagyok.

Reggel jót vitatkoztam G-vel. Kár, hogy nem volt ott. Kicsit megviselt a tegnapi beszélgetés, nem érzi, hogy biztos lennék az elkötelezettségemben.Ma reggel tovább gondoltam a történteket, hozzá raktam azt is, amit ő mondott volna, ha hallotta volna a szavaimat, így szép kerek vita keletkezett, fel is idegesítettem magam. Éljen.

Eheti névjegykártya

miss Brown

időzített bombanő
a báli cipők esküdt ellensége

Atlanta

Vajon mi olyan kozmikus azon, hogy ha szóközöket kérek a névjegykártyákon a körzetszám elé és mögé, akkor azt nem csak a mobil számra értem, hanem a vezetékesre is? Hogy nem szúrja ki a szemét annak a lelkiismeretes tagnak ott a reklámügynökségnél, aki elküldte a nyomdába? Régóta van egy elméletem arról, hogy a szőke cicababáknak nem a reklámügynökségeknél kell dolgoznia. Nem is kell dolgozniuk.

Tavasz

Túl éltünk egy telet. Megint előkerültek a motorosok, meg a nagymamák megtalálták az arborétumot. Tisztára, mint tavaly. Süssön már a nap, mutogatni akarom a melleimet. Na.

- elég volt a lehűlésből.
- forró leszek. hot babe.

Eclectick

Új ruciboltot találtam. Fiatal iparművészek ruhaboltja. Már megismernek, pedig csak kétszer jártam arra, mindkét alkalommal egy kirakati darabot vittem el. A boltban 0,5 másodperc alatt nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e valami, vagy sem. Ám ha a bolt előtt elmegyek (mindig megnézem a kirakatot) és az ott lévő póló minden nap tetszik, akkor az tényleg tetszik. Elviszem.

A tükörhöz

De jó újra látni Téged! Pár napra eltűntél. - szóltam tegnap, aztán megrémültem. Már magamhoz beszélek. Öregszem. Ha már arra jártam, ráncokat kergettem az arcomon az ujjbegyemmel. Tényleg öregszem.

Sóhajom hídja

---

Failed

Kicsit úgy érzem magam, mint az az idióta, aki tolatni kezdett a körforgalomban, miután elvétette a kijáratot. Előre kellene haladnom, nem hátra. Még akkor is, ha egyhelyben forgás az egész.

Talán beleszédültem.

Operátor! Kérek egy kijáratot.

Eheti névjegykártya

Miss Brown

bentlakásos bébiszitter
az előnyös külső kölcsönzője

Narcissus, originally uploaded by Naphátú.

Majdnem leírtam, amit nem kellett volna. Ezt küldöm helyette.

Újdonságok

Mire megnyugodni látszott, ami eddig nem volt megnyugodva (nem tudom, hogyan nevezzem: lelki béke vagy hasonló), és megfogalmaztam, hogy azért nem írok mostanában, mert nincs miről, elmúltak az állandó nyűgök, ellenkezőnem-problémák, stb, addigra beütött a teljes káosz, kezdődik minden előről, csak új felvonásban, vadonatúj szereplőkkel. Pont, mint egy igazi brazil szappanopera. Ármánykodás, szerelem, dráma, bírósági per, (ahol a jó megpróbálja bebizonyítani, hogy nem ő a gonosz), fejvesztett hadakozás, családi perpatvar, munkahelyi problémák, fenyegetőzés, személyes konfliktusok, aztán megint szerelem, újra ármánykodás, dráma, fejvesztett hadakozás, amíg a szem ellát és amíg kövek gurulnak.

Köszönöm, nem kérem. - gondolhatnám, de már késő.

Új élet, új kihívások, van miért felkelni reggel, ha eddig nem is lett volna. Éljen. Majd ezentúl erről fogok értekezni, nap mint nap.

Idén osztálytalálkozóra kell mennem. Kezdődik a mozgolódás, egyre több email kering, van, aki a gyereke születését osztja meg a társasággal, van, aki a nem létező időpont miatt aggódik, idejekorán.

Nekem az jár a fejemben, mint fogok mondani Pestről. Emlékszem, az 5 éves találkozón sem volt rajtam kívül senki, aki Pesten élt és szeretett itt. Mindenki Szegeden maradt, vagy Pesten tanult, de utána azonnal elköltözött innen. Gondoltam, mondok majd ilyeneket:

- Szeretek olyan helyen élni, ahol ha átmegyek a piros lámpán, biztosan van még kettő, aki utánam jön. Ha megállnék a sárga jelzésre, ki is szállna a mögöttem álló egy baseball ütővel. Ez a jó hely, mindenki siet a dolgára. Céltudatos emberek városa.
- Van sok látnivaló, történés, igaz, hogy nem járok sehová, de jó tudni, hogy lenne hová.
- Nagy, koszos, büdös, de a miénk!

Áprilisban, talán

Egyszer, régen, a tavalyi mélypontodhoz közel azt mondtad, szeretnél újra szerelmes lenni, mert az első két hónap csupa önfeledt boldogság.

Tévedtél.

Költözés

Költözünk. Utálok költözni.
Tényleg nem jó az a hely, ahol most vagyunk, attól nem kell félnem, hogy még ennél is rosszabb lesz, de mégis. A változás rossz. A szeretet munka. Ezeket már megtanultam.

Az egy fennkölt baromság, hogy a lakhelyváltás új életciklus kezdetét jelenti. A költözés dobozokat jelent. Baromi sok dobozt jelent. Egy hete csomagolok. Szombat reggel jönnek értünk a költöztetők, én hétfő óta készülök. Kedden elpakoltam a kevésbé szükséges, ritkábban használt fürdőszobai felszereléseket. Köztük volt a fésűm is. Szerdán észre vettem, de már le volt zárva a doboz. Nem nyitottam ki. Csütörtökön az edzőteremben eszembe jutott, hogy talán kölcsön kérek valakitől egy fésűt, ("jaj, otthon felejtettem a fésűmet, ide adnád a tiedet egy percre?"), de rájöttem, az a pár nap már nem számít, szombaton majd kifésülöm a hajam. Az új lakásban.

Újabb addikcióm

Sajnos valaki elkövette azt a hibát, hogy műholdvevőt szereltetett az erkélyre. De ez csak a második hiba. Az első az volt, hogy műholdas tévészolgáltatóhoz ment dolgozni. Azóta az életem egy rémregény. Minden filmet megnézek a filmcsatornákon. Tényleg rémes.

Verseny

Nálam örökre eldöntené a gyorséttermek közti verseny, ha az egyikük mondjuk télen nem rakná tele a kólás poharat jéggel. Kint -10 fok van. Hol élnek ezek?! Vagy tényleg ennyire nagy igényű lennék?

Lámpaoltogató

Ahhoz már hozzászoktam, hogy jártamban-keltemben leoltok egy-két köztéri lámpát, pusztán a kisugárzásommal, de amikor ma reggel 7.20-kor, a rakparton autózva egész Budapest közvilágítását kiiktattam, azon még én is meglepődtem!

Kicsi kocsi

- Hány éves a kicsi?
- 1 hónapos.
- Tényleg?!
- Igen. Mármint a kocsi.
- Ja. És a baba?
- Milyen baba?
- Hát ott van benne egy gyerekülés.
- Ja, hogy ő... Három éves.

Soho

Életem első szórakozóhelyen töltött szilveszterét a szomszéd kocsmájában vettem. Kb olyan volt, mint amilyenre számítottam. Néhány kedves ismerős, néhány kevésbé kedves figura, füst, részegek, zaj, alkohol, ordibálás, még több alkohol, másnap büdös haj. A szomszéd kocsmája egyébként jó hely, de csak akkor érezném igazán jól magam, ha nappal lehetne oda menni, beszélgetős időtöltésre, és nem lenne füst, részegek, zaj, ordibálás, másnap büdös haj, csak mondjuk némi alkohol meg finom vacsora. Úgy kitűnő lenne.

Túl lehetett ugyan élni, de utólag visszagondolva kár volt éjfél körül betolni egy kisebb koffein bombát, amikor egy óra múlva haza akartam indulni. Az év első éjszakája álmatlanul, fejfájással telt, de ha az egész év olyan lesz, amilyen előtte, meg utána volt, akkor valóban nem lesz okom panaszra idén. A házi jós szerint kitűnő évünk lesz, és én egyébként is hajlamos vagyok hinni neki.

Éljenek a házi jósok. Legyen mindig igazuk.

Idei első

Hát, ez az év is eljött.

Már meg sem lepődöm, hogy a keménysorsa ítélt budapesti kerékpáros futárok télen sem szállnak le a nyeregből. Elhivatottságot igénylő szakma, de ismerjük őket, ők azok. Megszakad a szívem értük. A városban egyébként is életveszély biciklire ülni, főleg napi 8 órában folyamatosan nyeregben lenni, főleg ilyenkor, télen, amikor legszívesebben még gyalog se mennék ki a hidegbe. Ennél hányatottabb sorsot elképzelni sem tudok. A kamraerdei úton integető lányokéhoz tudom csak hasonlítani ezt a munkát, de igazából ahhoz sem. Ha választanom kellene, biztos, hogy az utóbbi mellett döntenék. A lányoknak legalább megvan az esélyük arra, hogy néha jól érezzék magukat.

Éljenek a biciklis futárok.