Szeged, 2012. 
Eszter
17 éve
péntek, február 15, 2013
csütörtök, február 14, 2013
kedd, február 12, 2013
Talán mégis
A tegnapi mélypont után határozott előrelépésnek értékelem, hogy egy szál jég se volt a kocsin ma reggel. Ebédre rántott hekket választottam és titokban a római partra képzeltem magam.
hétfő, február 11, 2013
Nyavalygás
Ma lett elegem végérvényesen a télből. Hogy minden nap korábban kelek a reggeli jégkaparás és hólapátolás miatt. Hogy plusz 5 perc, amíg a gyerekeket téli szkafanderbe öltöztetem. Hogy alkalmanként nem tudom kinyitni a kocsi ajtaját, mert ráfagyott a jég. Ha "csak" a hátsó ajtó fagy be, az még a jobbik eset, akkor a gyerek hátra tud mászni az első ülésről és még élvezi is a kalandot, de ha az első ajtót nem tudom feltépni, az további problémákhoz vezet. Ezt mind figyelembe véve, ha nem akarom lekésni a vonatot, kb 15 perccel kell hamarabb indulnom.
Ha el is tudunk indulni, csak lépésben. Egyrészt alig látok ki az ablakon, másrészt csúszik az út. Ez a két apróság komoly veszélyt jelent az utcánkban lévő iskolába igyekvő fiatalokra, akik valami érthetetlen okból kifolyólag kizárólag az út közepén bírnak közlekedni, de eddig még senkit nem ütöttem el. Viszont már az utca közepén lassulni kezdek, óvatosan, hogy be tudjak kanyarodni a sarkon. Jó esetben be tudok kanyarodni, rosszabb esetben keresztülszánkózok a kereszteződésen. Jó esetben káresemény nélkül.
A termoszom se illik a kocsi pohártartójába, sebességváltáskor még azt is tartani kell, ha nem akarom, hogy forró tea boruljon az ölembe. A vonat pedig vagy késik, vagy csodával határos módon időben jön, amikor persze én kések. Az út csak annyira hosszú, hogy épp rámmelegedjen a kabát a déliig. Minden bajom van már.
A kapkodásban pedig rendszerint valami otthon marad, ma például a sapkám.
Meleget akarok. Színeket akarok. Most.
Ha el is tudunk indulni, csak lépésben. Egyrészt alig látok ki az ablakon, másrészt csúszik az út. Ez a két apróság komoly veszélyt jelent az utcánkban lévő iskolába igyekvő fiatalokra, akik valami érthetetlen okból kifolyólag kizárólag az út közepén bírnak közlekedni, de eddig még senkit nem ütöttem el. Viszont már az utca közepén lassulni kezdek, óvatosan, hogy be tudjak kanyarodni a sarkon. Jó esetben be tudok kanyarodni, rosszabb esetben keresztülszánkózok a kereszteződésen. Jó esetben káresemény nélkül.
A termoszom se illik a kocsi pohártartójába, sebességváltáskor még azt is tartani kell, ha nem akarom, hogy forró tea boruljon az ölembe. A vonat pedig vagy késik, vagy csodával határos módon időben jön, amikor persze én kések. Az út csak annyira hosszú, hogy épp rámmelegedjen a kabát a déliig. Minden bajom van már.
A kapkodásban pedig rendszerint valami otthon marad, ma például a sapkám.
Meleget akarok. Színeket akarok. Most.
vasárnap, február 10, 2013
szerda, január 02, 2013
szerda, december 19, 2012
T-1
Tegnap este ilyen frappáns mondatokkal szórakoztattam a színházi partneremet:
- Ma este még ünnepelünk, aztán holnaptól tartós nemzeti gyászt rendelek el.
- Örülj, mert soha nem lesz már ilyen fiatal barátnőd.
- Amikor azt mondtam, hogy melletted akarok megöregedni, nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.
Aztán ezt olvastam ma reggel:
"Be akarom bizonyítani minden anyukának és minden 35 év feletti nőnek, hogy ez sikerülhet"
meg hogy:
"A fiatal anyuka idén decemberben tölti be a rettegett 35-öt.."
- Ma este még ünnepelünk, aztán holnaptól tartós nemzeti gyászt rendelek el.
- Örülj, mert soha nem lesz már ilyen fiatal barátnőd.
- Amikor azt mondtam, hogy melletted akarok megöregedni, nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.
Aztán ezt olvastam ma reggel:
"Be akarom bizonyítani minden anyukának és minden 35 év feletti nőnek, hogy ez sikerülhet"
meg hogy:
"A fiatal anyuka idén decemberben tölti be a rettegett 35-öt.."
csütörtök, december 06, 2012
szerda, december 05, 2012
csütörtök, november 15, 2012
szerda, október 24, 2012
csütörtök, október 18, 2012
videó nincs róla, megpróbálom leírni a leírhatatlant:
"átlagos péntek délután volt. egyedül voltam a teremben, a háttérben nem túl erősen szólt a szokásos diumdisu zene. a délutáni gyengülő napsütésében a fák baljós árnyukat vetítettek az út testére. és egyszer csak kinyílt az ajtó. A bátortalanul lenyomott kilincs mögül két 60 év körüli öregasszony csoszogott a terem pvc borításán. szervusz – üdvözöltek csillogó szemekkel. –csókolom rebegte ajkam félve. s amíg én a több száz kilót magabiztosan toltam egyenletes ütemben az ég felé háton fekve, addig ők éretlen tinédzserek pimasz mosolyával vonultak át a helyiségen. Így hirtelenjében hárman lettünk a teremben, ott, ahol már annyi fiatal lány küzdött remegő izmokkal a gépeken, hogy tökéletesítse azt, amit Isten is tökéletesre teremtett. Miért? kérdeztem magamban könnyeket nyelve. Miért csak most, az élet csúcsát 40 évvel túlélve tévednek ide ezek a ….ezek. és miért éppen most, éppen mellém? miközben fohászkodtam, hogy ne kelljen őket nagykabát nélkül látnom. „De az élet nem habostorta!” A két ráncos test egyszer csak ott állt az ajtóban. Éppoly ijesztő volt, mint egy csorda bölénylány, amivel párzási időszakban találja magát szemben egy bika. A két aszott test megfontolás nélkül közelített az izmok erős markolatához szokott gépekhez. Tenyérnyi, mégis méteresre nyúlt fürdőruhák borították azt, amit ember nem szeretne látni. Az elhullott prémtől csupasz lábuk, térdhajlat fölött lógó ülepük simult a gépek műbőr borítására. Törölköző, nadrág, sőt vegyvédelmi overáll sem óvta a párnákat. Szinte maguk a vasak is feljajdultak minden mozdulatuknál, a csigák közül elfolyt az olaj, csak a nyikorgás keserves hangja áradt szét a teremben. A zene is megállt. „Próbáljuk ki azt is!” - senki és semmi nem volt biztonságban. Mindenre felmásztak, mindent meglovagoltak, mindent megrángattak. Értelmetlenül és kapkodva, pont mint egy bakfis, aki először markol férfi testet. Nem volt időm felocsúdni, mert a visító röhögés visszafojtása minden erőmet felemésztette. Elfordultam, könnyemet töröltem, a számat haraptam, de még csak el sem mosolyodtam. Megálltam. De a két öregasszony nem pihent. Próbára tettek mindent, újra és újra. legfőképp a mély hasi izomzatomat. Sietve lopakodtam ki a teremből, mert éreztem, ennél keményebb próbatétel férfira nem várhat egy edzőteremben…"
kedd, október 09, 2012
És végre
megugrottuk a bankváltást. több éve tervezzük, hogy lelépünk a CIB-től, de nehezen szántam rá magam a sok macera miatt. remélem, nem bánjuk meg. tulajdonképpen egy nap alatt megcsináltam minden adminisztratív dolgot, ami ehhez kellett: állmakincstár, munkahely, stb, nem is volt borzasztó. de meglátjuk.
szerda, augusztus 08, 2012
35+
Egy újabb kedvenc a life.hu-n.
"Life.hu most annak járt utána, hogy valóban megszűnik-e egy nő igazán nőnek lenni a "kritikus" életkor betöltése után". Ezzel vágtam neki a cikknek, de csalódnom kellett, mert a további bekezdések kizárólag (!) az elvált 35 feletti nőket említik. Na, megint sokkal okosabbak lettünk.
Mindenesetre azt kiválóan visszaigazolja, amit G mostanában kifogásol rajtam. Most majd mutogathatom neki, hogy a szakirodalom is megírta, hogy ez normális.
"Life.hu most annak járt utána, hogy valóban megszűnik-e egy nő igazán nőnek lenni a "kritikus" életkor betöltése után". Ezzel vágtam neki a cikknek, de csalódnom kellett, mert a további bekezdések kizárólag (!) az elvált 35 feletti nőket említik. Na, megint sokkal okosabbak lettünk.
Mindenesetre azt kiválóan visszaigazolja, amit G mostanában kifogásol rajtam. Most majd mutogathatom neki, hogy a szakirodalom is megírta, hogy ez normális.
szombat, augusztus 04, 2012
férjem.jpg (2012)
A három évvel ezelőtti állapothoz képest idén is készült egy fotó, miután áradozni voltam képes Tom Hardy hátáról, mutatom:
, mire a válasz az volt, "nekem is van ilyen". És tényleg:
csütörtök, július 12, 2012
péntek, július 06, 2012
Ruhatáram
Röviden összefoglalom a ruhatáram történetét.
Kezdetben szürke egérnek álcáztam magam, egyetemista koromban, és az után is évekig csak farmert hordtam meg pólókat, ahogy sokan mások is. Ez kitette nagyjából az első 25 évet az életemből.
Azátn G kezdte el alakítgatni a ruhatáramat, meg a stílusomat. Érdekes, hogy jobb érzéke van hozzá, mint a legtöbb nőnek. Aztán a költözések is közrejátszottak abban, hogy mostanra kicsi, de használható ruhatáram alakult ki, ami több szempontból is praktikus. Évek óta dobálom ki azokat a darabokat, amiket nem hordok, szinte már szívtelenül, és csak olyat veszek, ami a meglévő ruháimmal hordható, kombinálható.
Most, hogy mindjárt 35 leszek, elmondhatom, hogy el tudok menni úgy egy ruhabolt előtt, hogy még a kirakatát se nézem meg. Vagy ha találok is olyan ruhát, ami tetszik, és egyébként megérné megvenni, otthagyom, mert nincs szükségem rá. Ez nagyon boldogító érzés.
Ékszerek terén nagy lendülettel kezdtem bizsuk gyártásába, hogy magam alkossam meg a ruháimhoz színben és stílusban passzoló gyöngyékszereket, aztán nem lett nagy sikere a dolognak és G-tól kaptam az elmúlt pár évben annyi ékszert, amivel minden nap ki tudom egészíteni magam, így a gyöngyöket elraktam, a nyakláncok nagy részét pedig elajándékoztam. Ez is pipa.
Most viszont: cipő és táskamániás vagyok.
Egyedül attól félek, hogy 40 felé közeledve most kezdek majd gyorsan elhízni, és pont nem fogom tudni hordani a ruháimat, amiket hosszú évek alatt összeválogattam. :( De akkor nagyon ideges leszek.
Kezdetben szürke egérnek álcáztam magam, egyetemista koromban, és az után is évekig csak farmert hordtam meg pólókat, ahogy sokan mások is. Ez kitette nagyjából az első 25 évet az életemből.
Azátn G kezdte el alakítgatni a ruhatáramat, meg a stílusomat. Érdekes, hogy jobb érzéke van hozzá, mint a legtöbb nőnek. Aztán a költözések is közrejátszottak abban, hogy mostanra kicsi, de használható ruhatáram alakult ki, ami több szempontból is praktikus. Évek óta dobálom ki azokat a darabokat, amiket nem hordok, szinte már szívtelenül, és csak olyat veszek, ami a meglévő ruháimmal hordható, kombinálható.
Most, hogy mindjárt 35 leszek, elmondhatom, hogy el tudok menni úgy egy ruhabolt előtt, hogy még a kirakatát se nézem meg. Vagy ha találok is olyan ruhát, ami tetszik, és egyébként megérné megvenni, otthagyom, mert nincs szükségem rá. Ez nagyon boldogító érzés.
Ékszerek terén nagy lendülettel kezdtem bizsuk gyártásába, hogy magam alkossam meg a ruháimhoz színben és stílusban passzoló gyöngyékszereket, aztán nem lett nagy sikere a dolognak és G-tól kaptam az elmúlt pár évben annyi ékszert, amivel minden nap ki tudom egészíteni magam, így a gyöngyöket elraktam, a nyakláncok nagy részét pedig elajándékoztam. Ez is pipa.
Most viszont: cipő és táskamániás vagyok.
kedd, június 19, 2012
kedd, június 12, 2012
A legőszintébb kritikák
Az elmúlt hetekben egymástól függetlenül, több helyről kaptam kritikát a testemre vonatkozóan.
G egyik reggel meglátta rajtam azt a török nadrágot, amit mindig nagyon szeretett rajtam, és mindig mondta, hogy ha jót akarok, akkor csak akkor vegyem fel, ha együtt megyünk valahová. (ez a része még nem kritika, ismer jól, tudja, hogy nem szeretem, ha megbámulnak az utcán). Először csak azt mondta: mi van megint azt akarod, hogy egész nap a fenekedet bámulják? aztán végignézett rajtam és korrigált: tudod mit? igazad van, most már hordhatod.
Korábban pedig egy mészáros típusú nőgyógyász gázolt a lelkembe azzal, hogy rákszűrés előtt (de már félmeztelenül a vizsgálószékben, ami már önmagában elég megalázó tud lenni) beszédbe elegyedett velem. megkérdezte hány gyerekem van, mondtam, hogy kettő, mire megkérdezte, hogy császárral vagy természetes úton. de még mielőtt válaszolni tudtam volna, már mondta is: Ja, látom, természetes úton. mindezt olyan 3 méterről.. Köszi.
G egyik reggel meglátta rajtam azt a török nadrágot, amit mindig nagyon szeretett rajtam, és mindig mondta, hogy ha jót akarok, akkor csak akkor vegyem fel, ha együtt megyünk valahová. (ez a része még nem kritika, ismer jól, tudja, hogy nem szeretem, ha megbámulnak az utcán). Először csak azt mondta: mi van megint azt akarod, hogy egész nap a fenekedet bámulják? aztán végignézett rajtam és korrigált: tudod mit? igazad van, most már hordhatod.
Korábban pedig egy mészáros típusú nőgyógyász gázolt a lelkembe azzal, hogy rákszűrés előtt (de már félmeztelenül a vizsgálószékben, ami már önmagában elég megalázó tud lenni) beszédbe elegyedett velem. megkérdezte hány gyerekem van, mondtam, hogy kettő, mire megkérdezte, hogy császárral vagy természetes úton. de még mielőtt válaszolni tudtam volna, már mondta is: Ja, látom, természetes úton. mindezt olyan 3 méterről.. Köszi.
vasárnap, június 10, 2012
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
