Nem vadászik

A tegnap esti sétán hiába noszogattam Mazsit, hogy kapja el a tőlünk nem messze flangáló (és egyébként kiváló leves-alapanyag) fácánt, a füle botját nem mozgatta. Pedig már el is határoztam, hogy ha hazafelé menet találkozunk vadőrrel, annak fapofával előadom, hogy az a szerencsétlen állat pont a szemünk láttára kapott infarktust, és a kutya meg csak próbálja újraéleszteni.

Aztán a nyulat se vette észre, nem tudom, mi volt vele, tényleg.

Ezt a családi albumba küldöm

Sziasztok,


Ezt a művész családot!
Véletlenül én is pont fellépek a Majálison, de a 18. kerületben. Így nem tudok a törökbálintin részt venni.
De kérlek mindenképpen vételezzétek fel, hogy megnézzem a művészurat :)

Jelzem nem az első eset: ápr 12 a Gyula fellépett a Kispesti művház 90 éves évfordulóján, én meg a pesterzsébeti hasonlón voltam betáblázva.

Menet közben derült ki, hogy ezek közösen szervezték az ünnepi megemlékezést és a két ünnepi műsor között egyik irányból futók, másik irányból biciklizők indultak a másik pontba.

szóval nagyon vigyázni kell ezekkel a művészkedésekkel, lassan kellene egy művészeti menedzser :)
Pusz. a


----


Kedves Szülők!

Csoportunk fellép május 1-én a Majálison. A Szérűskertben gyülekezünk 11.45-kor majd 12.10-kor lépünk fel.

Kérjük a lányok fehér blúzban, fehér harisnyában; a fiúk fekete nadrágban, fehér ingben jöjjenek. A lányok kapnak szoknyácskát, a fiúk mellénykét.

Előre is köszönjük segítségüket és a pontos megjelenést!

Marika és Bori néni

Pécs, 2013 április

BFF

A lányok, vagyis Mazsi és én.
Már régen akartam egy ilyen sorozatot. :)

Ez tetszik.

"Power is like being a lady; if you have to say you are, you aren't."
Margaret Thatcher

Részletek az egyik kedvenc ruhámból

Die hard romantika

Ma este drágán adom az életem, Drágám! ;)

Talán mégis

A tegnapi mélypont után határozott előrelépésnek értékelem, hogy egy szál jég se volt a kocsin ma reggel. Ebédre rántott hekket választottam és titokban a római partra képzeltem magam.

Nyavalygás

Ma lett elegem végérvényesen a télből. Hogy minden nap korábban kelek a reggeli jégkaparás és hólapátolás miatt. Hogy plusz 5 perc, amíg a gyerekeket téli szkafanderbe öltöztetem. Hogy alkalmanként nem tudom kinyitni a kocsi ajtaját, mert ráfagyott a jég. Ha "csak" a hátsó ajtó fagy be, az még a jobbik eset, akkor a gyerek hátra tud mászni az első ülésről és még élvezi is a kalandot, de ha az első ajtót nem tudom feltépni, az további problémákhoz vezet. Ezt mind figyelembe véve, ha nem akarom lekésni a vonatot, kb 15 perccel kell hamarabb indulnom.

Ha el is tudunk indulni, csak lépésben. Egyrészt alig látok ki az ablakon, másrészt csúszik az út. Ez a két apróság komoly veszélyt jelent az utcánkban lévő iskolába igyekvő fiatalokra, akik valami érthetetlen okból kifolyólag kizárólag az út közepén bírnak közlekedni, de eddig még senkit nem ütöttem el. Viszont már az utca közepén lassulni kezdek, óvatosan, hogy be tudjak kanyarodni a sarkon. Jó esetben be tudok kanyarodni, rosszabb esetben keresztülszánkózok a kereszteződésen. Jó esetben káresemény nélkül.

A termoszom se illik a kocsi pohártartójába, sebességváltáskor még azt is tartani kell, ha nem akarom, hogy forró tea boruljon az ölembe. A vonat pedig vagy késik, vagy csodával határos módon időben jön, amikor persze én kések. Az út csak annyira hosszú, hogy épp rámmelegedjen a kabát a déliig. Minden bajom van már.

A kapkodásban pedig rendszerint valami otthon marad, ma például a sapkám.

Meleget akarok. Színeket akarok. Most.

a bankrabló futni indul

Posted from UpdateMyFeed for Windows Phone

Jó buli lehetett

2013. január 2, Törökbálint

T-1

Tegnap este ilyen frappáns mondatokkal szórakoztattam a színházi partneremet:

- Ma este még ünnepelünk, aztán holnaptól tartós nemzeti gyászt rendelek el.
- Örülj, mert soha nem lesz már ilyen fiatal barátnőd.
- Amikor azt mondtam, hogy melletted akarok megöregedni, nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.

Aztán ezt olvastam ma reggel:

"Be akarom bizonyítani minden anyukának és minden 35 év feletti nőnek, hogy ez sikerülhet"

meg hogy:

"A fiatal anyuka idén decemberben tölti be a rettegett 35-öt.."

ez a kedvenck képem az idei nyárról

Szeged, 2012.

Posted from UpdateMyFeed for Windows Phone

A szomszéd nem bízza a véletlenre

Beszélgettünk_

- Mizu?
- Kő kóla!
- Gecó..

kisoroszi

2012. október 22, Kisoroszi, Duna-part

videó nincs róla, megpróbálom leírni a leírhatatlant:

"átlagos péntek délután volt. egyedül voltam a teremben, a háttérben nem túl erősen szólt a szokásos diumdisu zene. a délutáni gyengülő napsütésében a fák baljós árnyukat vetítettek az út testére. és egyszer csak kinyílt az ajtó. A bátortalanul lenyomott kilincs mögül két 60 év körüli öregasszony csoszogott a terem pvc borításán. szervusz – üdvözöltek csillogó szemekkel. –csókolom rebegte ajkam félve. s amíg én a több száz kilót magabiztosan toltam egyenletes ütemben az ég felé háton fekve, addig ők éretlen tinédzserek pimasz mosolyával vonultak át a helyiségen. Így hirtelenjében hárman lettünk a teremben, ott, ahol már annyi fiatal lány küzdött remegő izmokkal a gépeken, hogy tökéletesítse azt, amit Isten is tökéletesre teremtett. Miért? kérdeztem magamban könnyeket nyelve. Miért csak most, az élet csúcsát 40 évvel túlélve tévednek ide ezek a ….ezek. és miért éppen most, éppen mellém? miközben fohászkodtam, hogy ne kelljen őket nagykabát nélkül látnom. „De az élet nem habostorta!” A két ráncos test egyszer csak ott állt az ajtóban. Éppoly ijesztő volt, mint egy csorda bölénylány, amivel párzási időszakban találja magát szemben egy bika. A két aszott test megfontolás nélkül közelített az izmok erős markolatához szokott gépekhez. Tenyérnyi, mégis méteresre nyúlt fürdőruhák borították azt, amit ember nem szeretne látni. Az elhullott prémtől csupasz lábuk, térdhajlat fölött lógó ülepük simult a gépek műbőr borítására. Törölköző, nadrág, sőt vegyvédelmi overáll sem óvta a párnákat. Szinte maguk a vasak is feljajdultak minden mozdulatuknál, a csigák közül elfolyt az olaj, csak a nyikorgás keserves hangja áradt szét a teremben. A zene is megállt. „Próbáljuk ki azt is!” - senki és semmi nem volt biztonságban. Mindenre felmásztak, mindent meglovagoltak, mindent megrángattak. Értelmetlenül és kapkodva, pont mint egy bakfis, aki először markol férfi testet. Nem volt időm felocsúdni, mert a visító röhögés visszafojtása minden erőmet felemésztette. Elfordultam, könnyemet töröltem, a számat haraptam, de még csak el sem mosolyodtam. Megálltam. De a két öregasszony nem pihent. Próbára tettek mindent, újra és újra. legfőképp a mély hasi izomzatomat. Sietve lopakodtam ki a teremből, mert éreztem, ennél keményebb próbatétel férfira nem várhat egy edzőteremben…"

És végre

megugrottuk a bankváltást. több éve tervezzük, hogy lelépünk a CIB-től, de nehezen szántam rá magam a sok macera miatt. remélem, nem bánjuk meg. tulajdonképpen egy nap alatt megcsináltam minden adminisztratív dolgot, ami ehhez kellett: állmakincstár, munkahely, stb, nem is volt borzasztó. de meglátjuk.

35+

Egy újabb kedvenc a life.hu-n.

"Life.hu most annak járt utána, hogy valóban megszűnik-e egy nő igazán nőnek lenni a "kritikus" életkor betöltése után". Ezzel vágtam neki a cikknek, de csalódnom kellett, mert a további bekezdések kizárólag (!) az elvált 35 feletti nőket említik. Na, megint sokkal okosabbak lettünk.

Mindenesetre azt kiválóan visszaigazolja, amit G mostanában kifogásol rajtam. Most majd mutogathatom neki, hogy a szakirodalom is megírta, hogy ez normális.

férjem.jpg (2012)

A három évvel ezelőtti állapothoz képest idén is készült egy fotó, miután áradozni voltam képes Tom Hardy hátáról, mutatom:

, mire a válasz az volt, "nekem is van ilyen". És tényleg: