A fodrász

Tegnap, amikor a fodrász befestette az ősz hajamat eredeti barnára, azt mondta, 5 évvel tűnök fiatalabbnak.

Bátor ember az ilyen, aki meggondolatlanul nyilatkozik hasonlókat egy 40-hez közelítő nőnek. Pedig karnyújtásnyira százával találni gyilkos fegyvereket a fodrászatban, tényleg nem is értem, hogy mire számított.

És az se derült ki, hogy most nézek-e ki 32-nek, vagy így vagyok 37..

Mondjuk nem csináltam botrányt, én nem piszkolom be a kezem, köztudott, hogy külön személyzetet tartok ilyenekre, csak rá kell mutatnom arra, aki nem tetszik. De ezt a fodrász nem tudhatta, szóval nem is sejti az a szerencsétlen, hogy most szerencséje volt.

Igaz is, megkérdeztem, hogy vállalnak-e szakállfestést. Kékre. Szilveszterre. Először nem értették. "De milyen színű a szakáll?" Mondom, fekete. Csak már ki van szőkítve. A gyerekek kedvéért. Fehérre, December eleje óta. És azért én járok utána, mert emberünk fodrászhoz nem jár. Mert kopasz. Borotválja.

Na, ez után már nem kérdeztek többet. De vállalják.

A terveknek hamar lőttek

A szülés utáni első (majdnem) 5 km-es futásom után megfordult a fejemben, hogy elkezdem a felkészülést az Ironman 70,3-ra, amit már Budapesten is megrendeznek. Még 40 éves korom előtt meg tudnám csinálni, és a gyerek is egyre nő, egyre több időm lesz magamra (magamra? muhaha). Estig játszottam a gondolattal, hogy majd megtanulom a szabályos gyorsúszást, meg ráveszem magam a hosszútávú biciklizésre, aztán hazajött G, és felhívta a figyelmemet az extrém-sportolók klasszikusan etióp testfelépítésére, különös tekintettel a lapos fenekükre. Tehát nekem nem lesz jó ez a terv, gyorsan le kell mondanunk róla.

Eldöntöttem,

legközelebb olyan autót kérek, aminek az a rendszáma:

HBD 037

Jó nekem

Én vagyok a legszerencsésebb nő a világon. A pasim utálja a focit, nem iszik sört,  és még csak tévét se néz. Jókat mosolygok az aktuális szalagcímeken, amik túlélési stratégiákat ajánlanak a nők figyelmébe foci vb-k ideje alatt. Tulajdonképpen, ha nem olvasnék híreket, észre se venném, hogy megint foci bajnokság van. És ez jó.

Meg egyébként is én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

Mazsola szobakutya lett

A házőrző napozik

Megint elbúcsúztattak

Violinkulcs a Duna parton

Új beszerzés az Etsy-ről

A hetedik Amadinda koncert

The home is where the heart is

Karácsony, az új lakásban. A fa helyett pedig véletlenül Mazsit díszítettem fel.

Toledo

Ez a szép épület, amit érkezés után 5 percig csodáltunk és fényképeztünk, a helyi vasútállomás vécéje volt.

Madrid

Kutyafronton nagy az összhang

Délutáni alvás a kertben:

Tiszavirág butikhotel

IK3.0

Dumaszvingház: Óda Pintér Sándorhoz

http://www.youtube.com/watch?v=uHC9RGP4vgM

Nagy kedvencünk a Dumafüred fesztivál óta

Kutyák, futás után

Eddig csak egyesével, felváltva vittem ki őket futni, de már nem bírom elviselni, ahogy az otthon maradó állat mindig sír, amikor elindulok a másikkal. Mondjuk, megfenyegettem őket, hogy ha nem fogadnak szót, soha többet nem viszem őket sehová.

Biztos értették.

Bo eleinte nem jön lábnál, kajlázik, meg rohangál ész nélkül, de a harmadik kilométeren már gond nélkül vezethető pórázon is futva, tartja a sebességet és már csak ritkán rohangál be a lábaim alá / közé.

40 fok

Most, az idei legutolsó hőségnapok egyikén rájöttem, hogy van itthon egy ventilátorunk. O'an okos vagyok. :(

Újra itthon

Amióta hazaértünk a nyaralásból és és újra hordok órát meg ékszert, végre megint civilizált nőnek érzem magam.