Drágám

Úgy vettem észre, kicsit kezdesz visszaélni azzal, hogy nem tudok haragudni Rád. De nincs semmi baj.

2nd round

A második foghúzás óta a fájdalomcsillapító lett a legjobb barátom, nélküle nem indulok el sehová, élni se tudok nélküle.

Edit

Volt egy emlékezetes jog vizsgám. Egy iskolatárs, akiről addig tudomást sem vettem, nekem adta annak a tételnek a puskáját, amit kihúztam. 2 másodperccel azután, hogy kihúztam. Meglepetésemben hangosan megköszöntem.

Editről azóta sem vettem különösebben tudomást, mint ahogy senki másról sem, azt leszámítva, hogy a csoport többi részével ellentétben én nem tartom idiótának, csak csodabogárnak. Valóban nehezen lehet róla megmondani, hogy egy lepukkant, nyugdíjközeli őrült, afféle nyolcadikkerületibérházaklakóinak réme, (mert minden házban lakik egy ilyen), vagy épp csak azért tűnik annyira nem oda valónak, mert tényleg semmi köze a számvitelhez, meg a könyveléshez.

Pénzügyből is együtt vizsgáztunk, véletlenül. Mesélte, hogy nem tudott tanulni, mert 2 hétre hazajött a fia, és iyenkor ő mindent félredob és csak vele foglalkozik. Nem mondta, hogy honann jött haza, nem mondta, hogy mit csinál ott, én megnem kérdeztem. Aztán mesélte, hogy van egy alapítványa ami körül forog az élete, és ide is csak ezért jelentkezett, mert ő akarja könyvelni is, nem bízza másra. Kutat valamit. Eleinte nem kérdeztem, mit. Aztán elém rakott egy meghívót, a másnapi könyvbemutatójára. Szerkesztett egy könyvet, a cirkuszról. Ezzel a tisztulni látszó kép újra behomályosodott.

Edit bölcsész. Annyi köze van a tanfolyamhoz, mint akár csak nekem. Abban a doktori iskolában tanult, amiben Ex, így érdekelni kezdett a témája. Meglepő, hogy pont ott a tanfolyamon találok valakit, aki kommunikációelméletből doktorált. Ő ismeglepődött, hogy talált valakit, aki hallott már a professzoráról, pláne ott, a tanfolyamon.

Elmentem másnap a könyvének bemutatójára. Az ÉS egyik kritikusa beszélgetett vele a pódiumon. Még mindig nem volt teljesen tiszta, hogy miért ír és kutat egy bölcsész a cirkuszról. De ha egy artista család sarja az a bölcsész, akkor érthető. Edit a cirkuszban nőtt fel. A szülei, testvérei artisták még ma is. Ő is az volt, 18 éves koráig. Aztán tovább akart tanulni, és hozzáment egy civilhez. Elhagyta a pályát és véget vetett a cigányéletnek, ahogy ő fogalmaz. Azóta pedig az Artistaképzőben tanít. Elméletet és gyakorlatot is.

Aztán a gyerekeiről is kérdeztem. Ők is artisták. A fia Londonban él és dolgozik, fogóember a trapézon, a lánya hozzáment egy ausztrálhoz, akivel közös számban lép fel. A férje egy hat méteres rudat tart a homlokán, és azon egyensúlyozza őt. Edit apukája a 2 gyerekét egyensúlyozta ugyanígy, kb 50 évvel ezelőtt.

Megígértette velem, hogy ha lesznek gyerekeim, elviszem őket a cirkuszba.

Öndefiníció

gyorsreagálású habtest. féligáteresztő hártya. egyoldalra fésült sünbunda, vagy amit akartok. túl sok lenne ez egy eheti névjegykártyára.

Sushi bar

A hurráoptimizmusom szokásos leszálló ágában van, utólért a rendszeres kétheti szomorúság. Elintéztem ma is egy csomó dolgot, de mintha nem történne velem semmi. Csak telik az idő, vég nélkül. Holnap már december. A kedvenc hónapom. (A nővéremnek viszont ilyenkor kezdődik az éves depressziója, - 28 éve, mióta egy decemberi napon megszülettem - és általában a következő év november végéig tart.)

Már a legközelebbi ismerőseimnek se merem elmesélni hogy mennyire jó dolgom van, nehogy irigyek legyenek rám, ennek ellenére tegnap is elhasználtam egy pár zsebkendőt. Nálam a depresszió családi hajlam, nem én szereztem, hanem örököltem.

Azok a mámorító reggelek, vol.4

Ma reggel merő véletlenségből megpróbálta eltörni a térdemet, majd vígasztalásul hozzátette, hogy egész éjjel kb 60 cm széles helyet hagytam neki a 180-as ágyból, ám ennek ellenére viszonylag jól aludt.

Neked is jóreggelt, Drágám.

Green tea

Meglepő módon él még olyan ember az országban, aki nincs tisztában azzal, hogy a zöldtea valamivel többet jelent, mint a zöld színű csomagolásban lévő teafiltert. Egymás után kétszer kaptam ugyanabban a gyorsétteremben English blend teát zöldtea helyett, majd meglepődött, zokon vevő arckifejezéseket, miután elismételtem, hogy mit kérek. De ezt úgy, hogy nem a postástól vagy a villamosvezetőtől kértem a teát, hanem az étteremlánc alkalmazottaitól. Nem is tudom, hogy kit sajnálok jobban: őket-e vagy magamat.

SE W550i

Életem legújabb párja. Nem állom meg, hogy ne emlékezzek meg róla ezen a helyen. Utólag visszagondolva kicsit szégyellem magam, hogy megint annyit ellenkeztem, de a márkahűség az márkahűség, nem tehetek róla, monogám hajlamú vagyok a tartozékaim tekintetében.

Egyszer volt a kezemben ilyen telefon, egy kereskedőnél, de nem sokáig, mert felidegesített, hogy több éves, távközlési szektorban edzett készülékhasználati tapasztalattal nem tudok kinyitni egy telefont. Idegesen lecsaptam a pultra, és hozzátettem: 'Jó, ilyet nem kérek'.

Aztán úgy alakult, hogy a teljes Nokia készülékpaletta kiesett, a PDA-k közül nem tudtam választani, és azokhoz macerás hozzájutni, drágák, külföldre épp nem ment ismerős, stb, szóval maradt a SonyEricsson, amitől bár elvből kirázott a hideg, de ezek lejátszanak mp3-at, van gyors adatforgalom (én beszélgetésre csak ritkán használom a telefont és akkor is csak tőmondatokban nyilatkozom), ráadásul ez olyan szép narancssárga, és nem szaladgál mindenki ilyennel az utcán.

Hagytam magam rábeszélni. Ez az első olyan telefonom, amit csak a vásárlás után néztem meg alaposabban, vakon bíztam a jóakaróim véleményében, amire mostanában igencsak hajlamos vagyok. De nem bántam meg, most sem. Gyönyörű, színes, formás, használható, előnyös, és nem kell külön mp3 lejátszót hordanom (és vennem), ráadásul a headset is tökéletes a zenehallgatáshoz.

Kár volt annyit nyavalyognom.

A mai dilemma

Nekem tényleg van olyan, hogy elképzelek szituációkat, hozzágondolom, hogy mit reagálnék, mit mondanék, mit tennék ott, akkor, aztán újra és újra lejátszom magamban, egészen a részletekig kidolgozva a történetet, a dialógusokat, fordulatokat, aztán annyira beleélem magam, hogy a végén nem tudom eldönteni, hogy valóban megtörtént-e, vagy csak elképzeltem elalvás előtt, vagy a kanapén pihenve, párnával a fejem alatt.

Akkor most beutaltassam magam a pszichiátriára, vagy megtanuljak komolyan forgatókönyvet írni?

Szomorú hír

Van az úgy, hogy az ember gyakrabban találkozik a fogorvosával, mint a barátaival. Ez most egy ilyen időszak nekem.

Ismétlés

A szeretet munka.
A szeretet munka.

Zselétalp

Van egy régóta hiányzó item a 'kívánt, de nem létező termékek és szolgáltatások' palettáján, amit véletlenül találtam meg a héten a Krisztina körúti DM polcán. Vártam valakire, de nem jött, kint meg hideg volt, hát bementem és megtaláltam. Nem csigázom tovább a nem létező érdeklődést: öntapadó zselétalpról szó, amit magassarkú cipők talpára lehet ragasztani, (felülre), hogy alulról megtámassza a talpboltozatot, a talp fájdalmát enyhítendő. Nem értettem, hogy erre miért nem gondol senki rajtam kívül, úgyhogy most nagy az öröm.

De mégsem vettem. Melléfogtak a pozícionálással. Több cég is gyártja már, de mind ezzel a szar szöveggel a termék neve alatt: 'Táncoljon át egy egész éjszakát, vagy sopingoljon egész nap, lábfájás nélkül.' Hát nem érzem magam a célközönség részének, pedig nekem is szokott fájni a lábam. Nem táncolok egy percet se, és vásárolni se magassarkúban szoktam. Mégcsak sznob se vagyok, sajnálom. A rövid ideig tartó boldogság után jól felhúztam magam és sértődötten elhagytam az objektumot. Vissza a hidegbe.

Kérdéseim:

Segítsen valaki: hogy lehet lejönni a Cataflam-ról?

És napi több kiló gyógyszer elfogyasztásával vajon szinten lehet tartani a testsúlyomat, ha egyébként enni nem tudok?

Tegnapi megfigyelés

A fájdalomtól feldagadt jobb arcomra kétszer annyi hidratálót tudok kenni, mint az ép bal oldalira.

I'm alive

Pénteken 2 órát töltöttem a fogorvosi székben. Volt móka, kacagás, aztán dráma és könnyek is. Végigjátszottam a teljes palettát.

Egy fogam eltávolítása 90 percet vett igénybe, ami nem csak engem viselt meg, hanem a fogorvos lányt is, neki a csuklója fájdult meg az erőlködéstől, aztán segítséget kellett hívnia.

Jött is. Alapvetően semmi bajom a szadistákkal, amíg nem a fogorvosi székben hoz össze velük a jó sors. Érdekes módon az ő fájdalom csillapító injekciója nagyon fájt, és a csontfúróját se köszöntem meg. (Hogy az utánam következőket mivel kábították, arról sejtésem sincs, mivel volt egy olyan érzésem, hogy a teljes rendelő fél éves lidokain adagját belém nyomták aznap.)

Szóval súlyos rábeszélések árán a fogam és a gyökerére nőtt gyulladt gócok is kijöttek, aminek persze nagyon örültem, de az is csak addig tartott , amíg megtudtam, hogy a sebet össze kell varrni. Akkor becsuktam a szemem és elhatároztam, hogy egyszerűen nem fogok tudomást venni a varrásról, túl sok volt már a mókából egyszerre. A varrásból nem is éreztem semmit, csak az a tetves cérnaszál simogatta az arcomat le-fel, ami kilógott a számból öltés közben.

A végén elcsigázva álltam fel, de mielőtt az ajtóig értem volna, visszarendelt a fogorvos lány. Kedvesen letörölte az arcomról a vért, mielőtt kimentem az utcára. De legalább élek.

Levélrészlet

Egy régi baráttól:

Második gyerek egyelőre kélyes gondolat stádiumban :) Szóval még semmi.

Akkor szombaton eljöttök? KG-vel beszéltem, szombaton valahogy összefutunk, de nem lenne rossz, ha meglátogatnátok. Esetleg kaphattok ebédet is.

ÉS NEKTEK ÚJ GYEREK???

Válasz a feladónak:

Szombaton mi lehet, hogy elutazunk egy kicsit pihenni, de ha nem kaptunk szobat, akkor maradunk. Ebben az esetben viszont mi hivnank meg Titeket ebedre, mert nalatok valoszinuleg nagyobb a macskaszor koncentracio, mint amit ez az aldott jo ember el tud viselni. Hm?

Mano kifejezetten uj gyerek. Sehol egy karcolas a kijelzon, vagy ilyesmi. Ellenben neha lefagy. Olyankor kicsit pihentetni kell es utana mukodik megint rendesen.

Variációk

..a szállodai bejelentkezőlap alján szereplő adatokra:

Gyermekek:
'Van. De nem hoztuk magunkkal.'
'Otthon maradt az anyjával.'

Wap

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Latin pop

Tegnap arra jöttem rá, hogy amióta a popzenében a nem angol nyelvű slágerek közül a spanyol vette át a vezető szerepet az olasztól, kicsit zavarban vagyok. Talán a fiatal korommal magyarázható, hogy az olasz nyelvű dalok szövegét annak ellenére kezdtem érteni, hogy valaha tanultam volna olaszt. Vagy inkább azzal, hogy az olaszban minden szó hasonlít a francia megfelelőjére, vagy ha nem, akkor az angolra, tehát gyakorlatilag bármit meg lehet érteni. Nem mondom, hogy beszélni is megtanultam olaszul, de a beszédértéssel egyre kevesebb gondom volt.

Nézzük például ezt a dalt: (de bármelyik népszerűbb Eros Ramazotti vagy Toto Cutugno dalból idézhetnék)

Lasciatemi cantare con la chitarra in mano
Lasciatemi cantare una canzone piano piano
Lasciatemi cantare, perchè ne sono fiero
Sono un italiano, un italiano vero

Hát, gyönyörű.

Aztán jöttek a spanyolok. Azóta minden összezavarodott. A spanyol nyelv valószínűleg önállóbb, elterjedtebb, kevésbé volt kitéve az internacionalizálódás kényszerének. Egyszóval nem értek egy kukkot se belőlük, ami jelentősen gátol abban, hogy énekelni tudjam a 'népszerű slágereket'. Így pedig sosem lesznek a kedvenceim.

Lássuk például ezt:
(Shakira egyik ismertebb dalának szövege)

No pido que todos los días sean de sol
No pido que todos los viernes sean de fiesta
Tampoco te pido que vuelvas rogando perdón
Si lloras con los ojos secos
Y hablando de ella
Ay amor me duele tanto

Nagyszerűség.

Drágám,

Platanus, originally uploaded by Naphátú.

Ha belemászol a képbe, legalább ne reklamálj, hogy rajta vagy.