szombat, február 26, 2011

Újra barna

A múlt héten a fodrász befestette a hajamat. Azt hittem, majd éveket fiatalodom, de semmi. Tiszta gáz.

péntek, február 11, 2011

Madarak

Heteken át könyörögtem egy madáretetőért, hogy ideszoktassam a madarakat, amik biztosan nagy számban élnek a környéken, mert reggelente elég nagy hanggal ébresztik a családot. Most kaptam egyet.

Az első napokban elég ideges lettem, hogy hiába töröm magam,  kirakom az etetőt, amit magam festettem le, telerakom magokkal, stb, de rá se néznek a szárnyas barátaink. 'Nem jönnek azok a rohadt madarak', szoktam mondogatni napokig, aztán egyszer csak észrevették a kaját és azóta csapatostul támadnak a sárga hasú cinegék. Ma reggel 6-8 madár is rárepültek a kihelyezett faggyúgolyókra.

Ezen a képen 4 madár látható a lugason.
Ez meg egy nagyítás az egyik háziállatunkról, táplálkozás közben.

szerda, január 19, 2011

Pizzabéka

A testvéremtől kaptam karácsonyra egy eszközt, amivel ilyen töltött tésztákat lehet készíteni, mint ezen a képen. Volt egy remek pizzatészta receptem, ami korábban már bevált, amihez már csak finom töltelékek kellettek.

Ez a béka meg csak véletlenül lett béka. Iskolás nemzedéknek uzsonnára is kiváló, mert nem esik szét, mint a szendvics, előző nap elkészíthető, könnyen szállítható, nagyon laktató és finom.

csütörtök, január 13, 2011

Tb

Ma egy éve beszéltem meg egy ingatlanossal, hogy megnézzük a házat, amiben most lakunk. Éljen. Szombatra kaptunk időpontot, de az ingatlanos nem jött el. A tulaj meg beengedett..

szerda, január 05, 2011

Hajnal

Hajnal volt. A teraszon ültem, és a napot vártam egy plédbe burkolózva. 


Nem voltam egyedül. A madarak is korán keltek. Amióta kitettük a madáretetőt, nálunk laknak. Már értük is felelős vagyok. Szürcsöltem a teát és vártam. Csak a madarak hangoskodtak.


A szokásaim rabja vagyok, de már megtanultam együtt élni ezzel. Sok év telt el. Ott ülök minden reggel és várok.


Amikor felkel a nap, mindig becsukom a szemem és arra gondolok, hogy a napsugarak megbotlanak a szemem ráncaim. Bosszantásban még mindig verhetetlen vagyok.


Hajnal volt. Egy újabb álmatlan hajnal.

csütörtök, december 16, 2010

Ezt a békás történetem margójára küldöm

Nem vicc. Nálunk van egy ilyen tábla. Itt 2 gyerek és 30 béka lakik.

szerda, december 15, 2010

Idei összegzés

Úgy emlékszem (és jól emlékszem), a tavalyi évet azzal zártuk, hogy 2010-re tervben volt egy házvásárlás és még egy gyerek. Ha innen nézzük, rendben vagyunk. Elmélkedés vége, viszlát.

kedd, december 14, 2010

Milyen kutya lennél?

Amióta telepítettem ezt az alkalmazást a facebookon, és valahogy odatette magát a bal margóra, naponta olvasom félre 'milyen kurva lennél?' -nek. Ennek kb 2 hete már. Némiképp meglep, hogy még 10+ nap után is bedőlök neki, illetve kicsit freudi elszólást érzek mögötte.

A teszt egyébként valami törpe pincsert adott ki, meg is sértődtem rajta jól, azóta felé se nézek.

Azért ha mégis lenne ilyen alkalmazás, kíváncsiságból végigkattintatnám.

És bár igaz, hogy kertész vagyok, azért nem az a fűvel-fával típus.

szombat, november 27, 2010

szerda, november 17, 2010

Ide járunk sétálni





Napi 2-3 km séta az erdőben, kettesben.

vasárnap, október 31, 2010

hétfő, október 25, 2010

Párbeszéd

A hétvégén egy középkorú, kopasz figura jött velünk szembe, fiatal, szőkével az oldalán.Telefont tartott a kezében és ezt a mondatot csíptük el:
- Anyának új barátja van? És milyen? Fiatal? Öreg?

vasárnap, október 10, 2010

Így készült az előszobafal - fotósorozat


Elég jól látható a gyönyörű gumicsizmám?

szombat, szeptember 25, 2010

Mozgalom

Holnap elmegyünk egy békés felvonulásra, amit azok hívtak össze, akik tiltakoznak a törökbálinti lakótelepek, a beépítések, ingatlanátsorolások és erdőírtások ellen. Több ember már nem kell ide, most, hogy mi itt vagyunk. :) Még a végén összeépülünk Érddel és Budaörssel. Jaj.

Ez a szerelem

Kolozsvári rakott izé

Így készül a lugas - sorozat


szerda, szeptember 22, 2010

szerda, szeptember 08, 2010

Remek hely ez a Törökbálint

Voltam ma egy kisebb körúton.

1) elmenten a városházára beadni egy bevallást az Adóosztályra, az ingatlanadó kiszámításához. (nem kell adót fizetnem, 200 m2 alatt mentességet adnak.) A helyi átrendeződés miatt az Adóiroda ideiglenesen a GL outletbe költözött, de a polgármester (!) titárnője átvette tőlem, hogy ne kelljen kimennem a GL-be, és megígérte, hogy eljuttatja oda, ahová kell. Közben még a polgármesterbe is belefutottam, aki kedvesen köszönt.

2) elmentem a postára, hogy a korábbi lakók leveleit visszavigyem. A számláik mellett valami behajtó cég is levelez velük, nem akarom, hogy itt kopogtassanak egyszer, így hát visszaküldettem az összes levelüket a feladónak. A postás kislány kedvesen átvette őket, visszaküldik mindet, elnézést is kért és megígérte, hogy szól megint a kézbesítőnek, hogy a nem nekünk szóló leveleket most már ne dobja be hozzánk. Ráadásul mindezt a csomagfelvételi ablakban, szerintem tökre nem az ő feladata lett volna, csak ő volt szabad, így lecsaptam a szerencsétlenre.

3) elmentem a szemétszállító céghez, szerződést kötni és nagyobb kukára váltani. Ebben a faluban az évente kétszeri lomtalanításon túl van szelektív hulladékgyűjtés, ami házhoz jön, ingyen adják hozzá a zsákokat meg a naptárat, amin követni lehet az ütemezést, van ingyenes hulladékudvar, ami egész évben nyitva van és akkumulátortól a zöldhulladéig mindent le lehet ott rakni, meg lehet venni pótzsákokat, ha a pelenka megdobná a heti szeméttérfogatot, hogy ne kelljen az éj leple alatt a szomszédok kukáiba tömködni a szemetünket, ha a miénkbe már nem fér el.

4) be is vásároltam.

Mindezt 45 perc alatt, mert sehol nem kellett várakozni.

A family frost a ház előtt parkol, és remek a fagyasztott zsemléjük, házi tejet árusító autó hetente jön, szelektív hulladékgyűjtó egyébként 100 méterre van, buszmegálló szintén, a védőnő sincs messze és találtunk egy nagyon szép vitorláshajós játszóteret. A Cora közelebb van, mint gondoltuk, és főleg közelebb, mint a budaörsi Tesco, a szomszédok meg állatira kedvesek, nekem kicsit idegen is ez a pajtáskodás, de Gábornak jól jön a szomszéd bácsi segítsége, és ő örömmel visz át a szomszéd néninek egy kis tejet a kávéjába, mert átérzi a bánatát, ő se issza meg tej nélkül.

Én ritkán mutatkozom emberek előtt, egyelőre rejtőzködő életmódot folytatok, és aklimatizálódom a panelek után.