hétfő, február 28, 2005

A vasárnapi kaland a következő volt: Indulás Szegedről a Mátrába snowboardozni. A Mátrában rádöbbenés, hogy a laptop Szegeden maradt. Indulás vissza Szegedre, majd onnan haza, Pestre. Éljen.

csütörtök, február 24, 2005

Megvolt az első órám a könyvelő tanfolyamon. Egy fiatal, szőke lány tartja a vállalatgazdaságtan órát, nagy lelkesedéssel és fényesre csiszolt műkörmökkel.

kedd, február 22, 2005

Angelday kihasználja a Flickr.com adta lehetőségeket. Kamerás telefonjával fotót készít, elküldi azt MMS-ben egy email címre, és a fotó máris fent van a fickr.com-on. Ez a moblog, vagyis a mobil blogolás. A címet és a kép alatti leírást utólag írja hozzá, de így is nagyszerű.

Megmutatom, miről van szó, íme néhány kép a tegnapi carnaban tett látogatásáról:

Ez Hitch: http://www.flickr.com/photos/sasvari/5179775/
Ez a recepció: http://www.flickr.com/photos/sasvari/5181889/
Ezen DJ is feltűnik a tárgyaló ajtajában: http://www.flickr.com/photos/sasvari/5181922/

Sírva röhögtem ezeken tegnap..
Amióta otthon van a laptop Anyósnál, minden este videofonálunk vele. Van egy olyan alkalmazás az iBook-ra, mint a chat, csak ehhez hang és kép van szöveg helyett. Nálunk van webkamera is, ők látnak minket, mi meg csak a hangukat halljuk, így beszélgetünk minden este a D szülőkkel. A technika csodája.

Kicsit olyan nekem, mintha minden este vendégségbe jönnének hozzánk, olyankor az ember máshogy viselkedik, odafigyel, hogy van-e rajta ruha, nem pizsamában szaladál, miegymás. Befurakodnak az intim szféránkba. Legalábbis az enyémbe igen. Megkérdeztem G-t, hogy meddig fog ez így menni, meddig kell a szüleivel minden este társalognunk, vidám arckifejezéssel. De csak a szokásos kitérő válaszai egyikét adta.

Azt az időszakot juttatja eszembe, amikor összeköltöztünk itt Pesten és Anyuka minden este felhívta G-t, hogy megkérdezze, mi történt vele aznap, mit ebédelt, mit vacsorázott, jól megy-e a sora, stb. Akkor még érthető volt, anyai gondoskodásnak tudtam be és megértő voltam. Vagy legalábbis megértőbb, mint most.

hétfő, február 21, 2005

Minden úgy történt, ahogy leírtam.

péntek, február 18, 2005

A hétvégi prognózis a következő:

Péntek este hazautazunk Szegedre az új laptoppal, amit Anyósnak vettünk. Este közös vacsora, a D család örül egymásnak, én csendben a tányérba hajolok.

Szombat reggel haza akarok majd menni, de mivel G nem adja nekem az autóját, könyörögnöm kell majd, hogy hazavigyen. Szerintem még az ebédet is meg kell várnom, mert tudjuk jól, a laptopot két kézzel elengedni nagy mutatvány.

Ebéd után hazamegyek, estére kell visszamennem a D családhoz, estére G mozit igért nekem, de az szokás szerint elmarad. Unatkozom a D házban, huszadszor is megnézegetem Anyós növényeit, megdicsérem őket, meg az ebédet és a vacsorát is. Lassan telnek majd a percek. Viszek olvasnivalót.

Vasárnap nagy reggeli, aztán bámészkodás, mindenki unja már a laptop történetet, de G még mindig odaadóan magyarázza majd a csudajó fícsöröket a háta mögött halkan feloszló tömegnek.

Ebéd után haza indulunk, fellélegzés. Otthon vita.

Hétfő reggel elgyötört arccal munkába érkezés.
Ma felhívott egy fejvadász. Meglepődtem, mert a rögzítőmön hagyott üzenet szerint egy 2003 áprilisában beküldött cv-m alapján akart nekem egy állást kiközvetíteni. Vegyes érzelmeim támadtak, egyrész: amikor szükségem volt rá, nem jelentkeztek, másrészt: 2 év után is használják az önéletrajzomat. Nem tértem ki arra, hogy az elmúlt 2 évben mennyire megváltozott a munkaügyi profilom, más szakmában dolgozom, elfelejtettem franciául, új szakmát is tanulok éppen, de azt azért megkérdeztem, hogy a mobilszámomat honnan tudja, mert azóta éppen 3 alkalommal cseréltem SIM kártyát..

szerda, február 16, 2005

My japanese name is 藤原 Fujiwara (wisteria fields) 三千代 Michiyo (three thousand generations).
Take your real japanese name generator! today!
Created with Rum and Monkey's Name Generator Generator.

Egy nap késéssel ugyan, de oda adtam neki a gyűrűket. Kicsit meghatódott, kedves volt, örült neki.

kedd, február 15, 2005

Béres Alexandránál voltam tegnap erobik órán. Eddig is az ő fitness termébe jártam, de kínosan ügyeltem rá, hogy csak a többi edző órájára menjek be, mert Nála rengetegen vannak. Tegnap nem vigyáztam eléggé, és már bánom.

Nem akarom Őt bántani, még a P óta ismerem, beszéltünk telefonon, kedves volt, ő maga hívott fel, amikor az sms szolgáltatása kapcsán kérdése volt, nem beképzelt, nem elszállt, nagyon szimpatikus volt. De az órája várakozáson aluli volt.

Alexandrának erős belső ritmusa van. Végig azon gondolkoztam, hogy a zene ritmusat kövessem-e, vagy az Övét. Mintha a cd-ről csak aláfestő zene szólt volna. Köze sem volt a mozgás üteméhez. Aztán a 8as ütemtől teljesen függetlenül Alexandra 15, 30, vagy 50 gyakorlatot végeztetett velünk a szokásos 16, 32 és 64 helyett. Ez összevág az előző megállapításommal.

Nem vagyok egy rutinos erobikterembe járó, de az óráján nem fáradtam el. És a nyújtásokat is elnagyolta, fél másodperc alatt semmilyen izmot nem lehet megnyújtani. Értetlenül néztem a gyönyörű, arányos, irigylésreméltó jelenséget.
Megvan a középtávú terv az életem elviselhetőbbé tételére. Orchideákat fogok termeszteni.

Mindig is ezt szerettem volna, de még sosem mertem belevágni. A részletek következnek: Veszek 1 darab orchideát. Phalaenopsis fajt, mert az könnyen tartható. Utána néztem az interneten. Az az 1 növény lesz a próba. (történelmi adalék: kertészmérnök létemre eddig minden növényem elpusztult. még az a növény is, ami az irodámban van, és hetente jár hozzá kertész szakember, meg a recepciósunk is öntözi, ha kell.) Szóval ha ez az egy túlél nálam, akkor jön a többi. Áttérek majd más fajokra, más színekre, stb, ha kell, szaporítom őket, ha már sok lesz, bérelek üvegházat, és ha nagyon sok lesz, el is adok belőlük. Addig ugyanis az irodában kell tárolnom őket, a lakás sötét, hideg, és huzatos. Alapítok egy könyvelő és virágkötő bt-t. És orchidea kiállításokra is fogok járni velük. És fotózni is fogom őket.

Már kerestem megfelelő Phalaenopsis egyedeket, de nem volt, ami meggyőzött, talán egy termesztőt is meglátogatok. Talán.
Persze nem adtam oda neki tegnap.

hétfő, február 14, 2005

Meglepő ajándékot tartogatok Neki mára. A szakítás után hozzám kerültek a jegygyűrűk, mondván, ő nem akarja látni őket a továbbiakban. Békülés ide vagy oda, ezek azóta is nálam vannak. Illetve voltak.

Nem akarok hozzámenni. Csak úgy.
Ha van olyan személy, akinek még nem adtam oda a karácsonyi ajándékát, az gáz? Géz?

péntek, február 11, 2005

A kedvenc csatornám lett az Animal Planet és ott a kedvenc műsorom a Mad Mike & Mad Mark. Ajánlom mindenkinek.
A naivitásról is eszembe jutott valami. Egyszer egy barátnőmnek azt mondta valaki, - egy kamionsofőr, azt hiszem - , hogy ha 10 évvel fiatalabb lenne, rögtön feleségül venné. Hirtelen megsértődés után tisztázásra került, hogy a hapsi nem a kora miatt nem akarja feleségül venni B-t, hanem azért, mert 18 évesen még rá tudta volna beszélni, hogy hozzámenjen, de most, 28 évesen erre nem lát esélyt, ezért meg sem próbálja. Őszinte ember, és igaza van.
Arra jöttem rá, hogy a nyomorúságaimra kitűnő gyógyír lehet, ha mások sikeres kapcsolatairól olvasok, valamint az is felvidít, ha találkozom olyan emberrel, aki még nálam is láthatóan hülyébb.

Így volt ez ma is, át kellett mennem a P-ba, ahol KCS beszerzési szakértővel kb 15 perc alatt sikerült megértetnem, hogy ki vagyok, milyen számlát hoztam, és hogy miért is kell neki lefénymásolnia a teljesítés igazolást, amit eredeti példányban vittem oda. Megzavarta, hogy fél éve még én is a P-ban dolgoztam, istenem, de a kidüllesztett szemei sokat elárultak a felfogó képességéről. Jól éreztem magam a társaságában, mitmondjak.

De jó volt, örült nekem CSG, SP is, megkérdezték, hogy vagyok, aztán - hogy is hívják.. - VB is úgy tett, mintha érdekelné, mi van velem, de csak udvariasságból, szerintem. A recepciósok is mind megörültek, velük is beszélgettem sokat, megértették a váltást, aztán jött KCS beszerzési szakértő, és végképp jókedvem lett, visszavonhatatlanul.

Holnap folytatjuk a snowboard tanfolyamot, ezúttal Magyarországon, felmegyünk a Mátrába. Hurrá.

szerda, február 09, 2005

helyette gondolom végig a mindennapjait, gondoskodom róla, arról, hogy mindene meglegyen, kész legyen, semmiről ne feledkezzen meg, névnapok, igéretek, elvárások, kötelességek, tartozások.

jó neki.

több ez, mint képesség: ez odaadás. de ha ez egyoldalú, attól kiégek; nem pótolja semmi a ráfordításaimat. persze ez ilyen formában nem igaz, csak amit ő nyújtani tud, az nekem kevés. hiába az igyekezet, hiába minden.

kedd, február 08, 2005

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Fodor Ákos
Túlcsorduló haiku: a szépségről
(Lehet)
A kiegyensúlyozottság szerintem abból ered, ha a munkahelyi problémákat feledteti az otthon melege, a szerető család, vagy a megértő társ. Az esetleges otthoni problémákat pedig érvényteleníti a munkahelyi siker és eredmény. A kiegyensúlyozottság pedig visszahat a magánéletre és a munkára is, méghozzá pozitívan.

Asszem, keresek egy patikát. Veszek altatót az alvászavaraimra, nyugtatót az esti agyvérzések elkerülésére, és valami serkentőt a munkámhoz.

hétfő, február 07, 2005

Félig megtanultam snowboardozni. Azért félig, mert csak addig tudok fékezni, kanyarodni, meg egyáltalán talpon maradni, amíg nem kezdek el félni a deszkán. Aztán elszabadul a pokol.
Just a perfect day,Drink Sangria in the park,And then later, when it gets dark, We go home.Just a perfect day,Feed animals in the zooThen later, a movie, too,And then home.Oh it's such a perfect day, I'm glad I spent it with you.Oh such a perfect day,You just keep me hanging on,You just keep me hanging on.Just a perfect day,Problems all left alone,Weekenders on our own.It's such fun.Just a perfect day,You made me forget myself.I thought I was someone else,Someone good.Oh it's such a perfect day, I'm glad I spent it with you.Oh such a perfect day,You just keep me hanging on,You just keep me hanging on.You're going to reap just what you sow,You're going to reap just what you sow,You're going to reap just what you sow,You're going to reap just what you sow...

A viszony

Elmondom, hogy is van ez a főnök-beosztott viszony. Most a szakértő nyilatkozik.

Ez a felállás is működik, minden kétkedés ellnére, sőt, ugyanúgy kezdődik, mint normális esetben. Felvillan ugyan a félelem, ami abból ered, ahogyan a közvélemény és a környezet (barátok, család, közeli hozzátartozók, munkatársak) megítéli az ilyen kapcsolatokat, de a vonzódás ezt gyorsan feledteti mindkét féllel. Főnök-beosztott, popsztár/színész/sportoló-rajongó, és folytathatnám, Faludy és Fanni asszonyig. Igen, ha az alá-fölérendeltség nagy korkülönbséggel is párosul, az már nekem is gyanús, de egyidősek között ezeknek semmi jelentősége nincs. Az ember a munkahelyén tölti a legtöbb idejét.

Szóval az a legfontosabb, hogy tisztázva legyenek a szerepek. Általában az emberek párkapcsolatban élnek, a munkatársak közötti alkalmi, mélyebb vagy felszinesebb kapcsolatok lényege az, hogy mindkét fél tudja, mi a szerepe, hol a helye a másik életében, mit várhat a másiktól. Kell hozzá egy kis intelligencia is. Ha ez is megvan, akkor már csak az idő faktorral kell szembe nézni. A pusztán szexuális kapcsolatoknak általában nincs íve, nem vezetnek sehová, emiatt nem tartanak sokáig. Ha ez sem gond, akkor kezdődhet a boldogság, csak legfeljebb hazudnunk kell otthon olykor-olykor.

Csakhogy általában a dolog nem áll meg itt. A környezetemben lezajlott hasonló kapcsolatok mindegyike azzal végződött, hogy az alkalmi, meg felszines reláció nem volt elég az egyik félnek. De szigorúan CSAK az egyiknek. Akkor kezdődik a 'De én azt akarom' sztori, meg a 'Dehát megbeszéltük előre, hogy csak..' magyarázkodás. Jön a sírás, meg a sok végnélküli, értelmetlen beszélgetés. Ekkor van szükség az intelligenciára, amit az elején említettem. A szerelmes félnek bele kell törődni szó nélkül. Elengedni a másikat.

Aztán a szakítás után mindig felmond valaki.
kivárom és túlélem
végelgyengülésedet.

Fodor Ákos
Egy tökéletes bűntény forgatókönyve
(Dél után)
Egyik sem vagyok.
Sem üllő, se kalapács.
— Talán: a csengés.


Fodor Ákos
Szinopszis
(Lehet)

vasárnap, február 06, 2005

Pszichopata lettem attól, hogy nem tudom vele elhitetni, hogy addikt. Tébolyda.