A lengyel nagyon babonás nemzet. Krakkónak például egy sárkány a címerállata. A legenda szerint egy sárkány élt a vár alatti barlangban, aki szüzekkel táplálkozott, évekig rettegésben tartva a krakkói nőket. A király vetett véget a rémálomnak, amikor egy kibelezett bárány gyomrába szurkot öntött és azt etette meg a sárkánnyal. Városi legenda. Teljesen hihető a sztori.

A másik verzió szerint a sárkány egyszerűen éhen halt.

Rátaláltam gyerekkorom nagy slágerére ami most, 15 év távlatában is aktuálisnak mondható:

Meeting Mr Right
the man of my dreams
the one who shows me true love
or at least it seems

C C Peniston
Finally

Volt könyvvizsgálat, személyi konfliktus, pszichológusi léleköntés, magamalázuhanás, viszontlátás, együttalvás, tervezgetés, találkozás az ex-szel, felmondástervezgetés, bíztatás, önbizalom fel és le, (nem pont ilyen sorrendben) pedig csak 4 napos hét volt.

Most hazamegyek.

Hétvégén jól fogom érezni magam. Mostmár tudok önző lenni, nem tartozom senkihez.

fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál.

Társas élet
Fodor Ákos
(Lehet)

Szerda reggel, történelem:

'Mindenki hozott magával tételsort, vagy osszak?'

Szakítottam pár percet arra, hogy emaileket töröljek a Sent Items-ből. Ez rutinművelet szakítás után. A legérdekesebbeket megörökítem:

'Felgyulladt ma az irodám. Mikor megyünk haza?'

'-Ha jössz itt el a ház előtt, akkor csörögj rám, meg lassíts. Majd integetek az ablakbol.'
'-Drágám. Ha lenne tetőablak, integetnék. Vagy hajoljak ki a kocsiból derékig?'

'És ki az a nagyfiú, aki nem mer egyedül tetovalószalonba menni? Nem kell válaszolni, nem érdekel.'

'-Teljesen mindegy, hogy tud-e snowboardozni, irtó jól néz ki és ez a lényeg. Bombanő a hegyoldalban. Szerintem az önbizalmát is meghozza, és ettől lesz ügyesebb. MIT MONDOTT ANYÁD? No ugye. Pusssz: Mamm.'
'- :)) Anyám szakért. És milyen igaza van. A lényeg, hogy szűkített szabása legyen és a boardozás is jobban megy majd.'

'Lakva ismeri meg egymást az ember. Majd jól összeveszünk és nem kell többet sielni menni senkivel. :) Én úgysem bírom a csigaevők nyelvét, és egyszer meg kell nézni az Eiffel tornyot. Vagy nem Párizsba megyünk? Juditot meg viszem, mert ő legalább érti mi van az étlapra írva, meg az orvosnak is elmondja, hogy meddig kérem a gipszet. Szóval rá nagyon kell vigyázni, nehogy baja essen. Majd bezárva tartjuk a szobában...'

Delete all.

szórakozottan
valaki más arcával
mosolyodtam el.

Pont
Fodor Ákos
(Lehet)

Eszembe jutott a minap a nővérem kórusának regénye, amit egy külföldi koncert turné élményeinek összeturmixolásával alkotott az egyik jóhumorú kórustag. Ez volt Nimfomszky Zofrénia története. Még ma is nevetnem kell ha rá gondolok.

Le kellene már szoknom erről a hülyeségről, hogy nem vagyok hajlandó melegen öltözni, mert egyre rosszabbul vagyok. De képtelenség. Nyarat akarok. Nyarat. Most.

A hétvége legjellemzőbb pillanata az volt, ahogyan É a vasárnapi vacsora alatt a hűtőre ragadó plüss állatokat kezdte pakolgatni. 6 állatot 3 párba rendezett, az egyik pár elölről, a másik hátulról, a harmadik meg fejjel lefelé tette ugyanazt É felszólítására:

'Nnna, és most szeressétek egymást!'

Ezt választottam a hétvége mottójának.

Szórakozni voltunk. Megint belém szeretett valaki, mentségére szolgáltjon, hogy tök részeg volt. Nem is vettem komolyan az egészet, csak amikor másnap is jelentkezett, ugyanolyan lelkesedéssel, mint előző este. Az önbizalmam ezzel egyensúlyi pozícióba billent.

Utoljára egy biszex fiú udvarolt nekem így, vagyis egész máshogy, mint a többi. Megmoccantotta ugyan a fantáziámat, de aztán elküldtem. Nincs most szükségem erre. Lehet, hogy tényleg megközelíthetetlen vagyok, ahogy mondta.

Kellemes élmény, hogy a hétvége jól/hasznosan/gyorsan is tud telni, ehhez fogható már régen nem történt velem. Három lány egy lakásban, főzés, beszélgetések, tévézés, buli. Szombaton N férje is benézett, aztán az ő öccse is épp arra kanyarodott, összegyűlt a nagy család.

Vasárnap a fiúk napja volt, főztek sopszka levest, és édes-savanyú csirkemellet. Igaz, hogy ebéd helyett vacsora lett belőle, és mi szigorúan el voltunk tiltva a megjelenéstől, de sebaj, vasárnap éjszaka elhozták nekünk a maradékot. :)

szeretek egyedül élni.

4 napja történt, de mintha sose laktam volna ott. Ez azt jelenti, hogy jól döntöttem.

Hát nyújtsd két kezed / Olvaszd fel jég szívemet.

Elköltöztem tőle.

Összepakoltam a ruháimat. Azután a fürdőszobámat. (Ez kb ugyanannyi köbmétert foglalt el, mint az előző tétel.) Elhoztam a deszkámat és a csizmámat. (Ezeket eredetileg ott akartam hagyni, de hagytam magam rábeszélni.) A korábban megénekelt csipke vackot a szekrényben hagytam. Azt az egyet. Hoztam el konyharuhákat is, amiket még Anyukámtól kaptam, amikor összeköltöztünk. A fényképezőgépet sem akartam elhozni, de arról is hagytam magam meggyőzni. Az adatkábelét viszont ott felejtettem, úgyhogy használni ugyan nem tudom, mert meg is őrülnék ha csinálnék szuperjó képeket, amiket aztán nem tudnék kiszedni a gépből. Úgyhogy egyelőre nem fotózom. Jobb a béke. A lelki. Az iPod ott maradt, hogy a lelkem tényleg megnyugodjon, nem vagyok egy számító szuka, aki csak kihasználta a pasiját.
Aztán elmosogattam magam után. Meglocsoltam a virágokat is, utoljára. Mint aki elutazik.

A fürdőszoba üres polcai előtt leengedtem a bambusz rolót. Érje csak meglepetés, amikor a szokásos zsúfoltság után szeme elé tárul az áhított rend. Maga az üresség. Ez volt az utolsó meglepetésem.

Az egész nem tartott egy óráig se. Igaz, volt segítségem, nem is akármilyen.

Alapvetően a dolog nem viselt meg annyira, mint gondoltam, jókedvű voltam, és várakozásokkal teli.