Eszter
15 éve
kedd, június 27, 2006
Végkifejlet
Amióta tudom, hogy csak azok szoktak álterhesek lenni, akik már nagyon akarnak terhesek lenni, azóta elmúltak a tünetek. Újra egészséges vagyok!
hétfő, június 26, 2006
csütörtök, június 22, 2006
Szembe sülés
Mindig szeretnék barna lenni. De napozni nem szeretek, mert a napon meleg van. Ezért ha el is határozom, hogy kifekszem napozni, 15 perc után feladom és bemegyek. Elmegyek a tükörig, megnézem, hogy barna vagyok-e már, elsápadva veszem tudomásul, hogy még nem, és visszamegyek a napra. Aztán 15 perc múlva megint be. Barna vagyok már? Nem. És újra.
hétfő, június 19, 2006
Discount
Az elmúlt napokban többször emlegettem azt a 3 hónapot, amíg csaltam az egyik pasimat. Életemben először és (mindezidáig) utoljára. Aztán jól megkaptam, hogy szemétbunkó vagyok és hogy milyen jó nekem, hogy G (azóta ez már egy másik G) ilyen rendes és megbocsátott. Hurrá.
Leszögezem: életem 28.5 éve alatt 3 hónapot töltöttem el úgy, hogy nem voltam extrahűséges ahhoz, akivel éltem. Most szándékosan nem azt írtam, hogy 'ahhoz, akit szerettem', mert a fenti esetben ezek a szálak pont össze voltak kuszálódva. Namost: a 28.5 év az 342 hónap. A 3 hónap a 342 hónapnak nem egészen 0,8772 %-a. Ha így nézzük, az már elég jó arány, akár büszke is lehetnék rá.
Nagyon szeretek számolni. Holnap is kiszámolok valami érdekeset. Mondjuk, hogy hány bugyi van a fiókomban. Annak hány százaléka hétköznapi, hány százaléka szexi, hány százaléka extra szexi, satöbbi.
Leszögezem: életem 28.5 éve alatt 3 hónapot töltöttem el úgy, hogy nem voltam extrahűséges ahhoz, akivel éltem. Most szándékosan nem azt írtam, hogy 'ahhoz, akit szerettem', mert a fenti esetben ezek a szálak pont össze voltak kuszálódva. Namost: a 28.5 év az 342 hónap. A 3 hónap a 342 hónapnak nem egészen 0,8772 %-a. Ha így nézzük, az már elég jó arány, akár büszke is lehetnék rá.
Nagyon szeretek számolni. Holnap is kiszámolok valami érdekeset. Mondjuk, hogy hány bugyi van a fiókomban. Annak hány százaléka hétköznapi, hány százaléka szexi, hány százaléka extra szexi, satöbbi.
vasárnap, június 18, 2006
Invázió
Megérkeztek hozzánk a tömeges látogatók: a hangyák. Nem egyesével vagy párban jöttek, mint a rendes vendégek, ezek hivatlanul és ezrével tisztelték meg a házat és vele együtt minket is.
Eleinte csak este láttunk egy-két szárnyas egyedet az íróasztal lámpája körül. Aggasztott ugyan, de nem tettünk semmit. Aztán komplett hangyaboly is keletkezett a terasz ajtó mellett, kihordták nekünk a szemetüket is, és szárnyatlan alakok járkáltak ki s be a terasz és a nappali között. Épp csak a terasz ajtót nem használták. Még mindig csak beszéltünk arról, hogy mit kellene lépnünk, de nem tettünk semmit.
Aztán péntek éjjel fél 3 körül, amikor hazaértünk a korábban említett szórakozóhelyről, a következő látvány fogadott. Annyi hangya mászkált iparkodva a nappaliban, hogy szinte fekete volt a padló, a kövek eredeti szinét csak foltokban lehetett érzékelni. Ami G szerint túlzás, szerintem viszont hűen fedi a valóságot. Ekkor már em volt kérdés: cselekedni kell. Egyikünk se volt álmos, irány a tesco.
Vettünk hangyairtót, benti és kinti használatra is, meg hangya csalétket is, biztos, ami biztos. Befújtuk őket a nappaliban, aztán a teraszon, végül kihelyeztük a csalétkeket a boly bejáratához, és gyorsan felmentünk aludni. A többit a természetre bíztuk.
Azóta terminátornak érzem magam.
Eleinte csak este láttunk egy-két szárnyas egyedet az íróasztal lámpája körül. Aggasztott ugyan, de nem tettünk semmit. Aztán komplett hangyaboly is keletkezett a terasz ajtó mellett, kihordták nekünk a szemetüket is, és szárnyatlan alakok járkáltak ki s be a terasz és a nappali között. Épp csak a terasz ajtót nem használták. Még mindig csak beszéltünk arról, hogy mit kellene lépnünk, de nem tettünk semmit.
Aztán péntek éjjel fél 3 körül, amikor hazaértünk a korábban említett szórakozóhelyről, a következő látvány fogadott. Annyi hangya mászkált iparkodva a nappaliban, hogy szinte fekete volt a padló, a kövek eredeti szinét csak foltokban lehetett érzékelni. Ami G szerint túlzás, szerintem viszont hűen fedi a valóságot. Ekkor már em volt kérdés: cselekedni kell. Egyikünk se volt álmos, irány a tesco.
Vettünk hangyairtót, benti és kinti használatra is, meg hangya csalétket is, biztos, ami biztos. Befújtuk őket a nappaliban, aztán a teraszon, végül kihelyeztük a csalétkeket a boly bejáratához, és gyorsan felmentünk aludni. A többit a természetre bíztuk.
Azóta terminátornak érzem magam.
x bejegyzés rendelésre x
Szombat éjjel ellátogattam egy helyre. Kicsi volt, büdös, és idegen emberekkel volt teli. Lassan befutott néhány másik ember, akit ismertem. Ez sokat javított a hangulaton. Idén ez már második alkalom volt, hogy szórakozni mentem, beleértve a szilvesztert is, mert ha szigorúan veszem, akkor az éjfél utáni időszak már idénre esett.
Volt ezen kívül egy közös koncert élmény, amire hivatalból látogattunk el, meg egy stand up comedy a kávéházban. Azt hiszem, ezzel magamhoz képest túlteljesítettem az elvárásokat.
18 évesen, amikor egyetemre kezdtem járni, a csoporttársaim nem értették, hogy miért fekszem le 20.00 órakor. Én nem értettem, hogy ők miért nem fekszenek le 20.00 órakor. Emlékszem, matek zh-k előtt kollektív görcsölés és tanulás ment a kollégiumban, amit én minden alkalommal átaludtam. (Gimnázium harmadik év végén tanultam deriválni, negyedik év elején integrálni. Ehhez képest nem sok újat mutattak az egyetemen). Mindenesetre egy kicsit zavart, hogy a barátnőim esti beszélgetéseiből sorra kimaradok, így másodikban már 21.00-ig ébren maradtam, ennyi telt tőlem. Harmadikban tovább fokoztam 22.00-ig, és ott meg is álltam, kb. Viszont minden nap korán kelek.
A koncert jó volt. Mások táncoltak, énekeltek, fütyültek, tapsoltak, ittak, dohányoztak, én a sarokban kényelmesen elhelyezkedve hallgattam a dalokat. Nem sikerült kinőnöm azt a szokásomat, hogy idegen helyen nem eszem, nem iszom, és nem használom a mosdót.
A zenekar gitárosa külön említést érdemel. Paróka, napszemüveg (a sötét szórakozóhelyen éjjel), fülbevaló, has felett megkötött ing, figyelemre méltó hasszerkezet, térdnadrág, figyelemre méltó vádliszerkezet. Szimpatikus figura volt. Ezt onnan tudom, hogy figyeltem az arcát és a mozdulatait koncert közben és egy óra múlva azt éreztem, mintha régen ismerném már. Amikor leült a színpad szélére és kiesett a zsebéből a kulcsa, észrevettem és vissza akartam adni neki. Na nem koncert közben, hanem utána, de 2 számmal később valaki szólt neki. Mindegy, a kulcsa semmiképp sem veszett volna el.
Volt ezen kívül egy közös koncert élmény, amire hivatalból látogattunk el, meg egy stand up comedy a kávéházban. Azt hiszem, ezzel magamhoz képest túlteljesítettem az elvárásokat.
18 évesen, amikor egyetemre kezdtem járni, a csoporttársaim nem értették, hogy miért fekszem le 20.00 órakor. Én nem értettem, hogy ők miért nem fekszenek le 20.00 órakor. Emlékszem, matek zh-k előtt kollektív görcsölés és tanulás ment a kollégiumban, amit én minden alkalommal átaludtam. (Gimnázium harmadik év végén tanultam deriválni, negyedik év elején integrálni. Ehhez képest nem sok újat mutattak az egyetemen). Mindenesetre egy kicsit zavart, hogy a barátnőim esti beszélgetéseiből sorra kimaradok, így másodikban már 21.00-ig ébren maradtam, ennyi telt tőlem. Harmadikban tovább fokoztam 22.00-ig, és ott meg is álltam, kb. Viszont minden nap korán kelek.
A koncert jó volt. Mások táncoltak, énekeltek, fütyültek, tapsoltak, ittak, dohányoztak, én a sarokban kényelmesen elhelyezkedve hallgattam a dalokat. Nem sikerült kinőnöm azt a szokásomat, hogy idegen helyen nem eszem, nem iszom, és nem használom a mosdót.
A zenekar gitárosa külön említést érdemel. Paróka, napszemüveg (a sötét szórakozóhelyen éjjel), fülbevaló, has felett megkötött ing, figyelemre méltó hasszerkezet, térdnadrág, figyelemre méltó vádliszerkezet. Szimpatikus figura volt. Ezt onnan tudom, hogy figyeltem az arcát és a mozdulatait koncert közben és egy óra múlva azt éreztem, mintha régen ismerném már. Amikor leült a színpad szélére és kiesett a zsebéből a kulcsa, észrevettem és vissza akartam adni neki. Na nem koncert közben, hanem utána, de 2 számmal később valaki szólt neki. Mindegy, a kulcsa semmiképp sem veszett volna el.
Csati
Sikerült megint egy csatornafedél felett hagynom a kocsit. A csomagtartó közelébe léptünk és azt mondta:
- Nem szoktam ilyet mondani, de nagyon büdös vagy.
- Tudod, nehéz napom volt.
- Nem szoktam ilyet mondani, de nagyon büdös vagy.
- Tudod, nehéz napom volt.
kedd, június 13, 2006
Deszkripció
Nemrég megírtam egy cég tulajdonosainak pár soros bemutatkozó szövegét. Ha magamról is kellett volna írnom, ennyit tettem volna hozzá:
Én, (fotó), a cég irodavezetője, pénzügyese, pénztárosa, lelkiismerete, házi szövegírója, bloggere, amatőr fotósa, leendő virágárusa, alkalmazott kertésze, kertészmérnöke és tartalomszerkeszője. Nőnemű. Feladata a rábízott széles spektrumú eseti/egyedi problémák megoldása. Szabadidejében kötött fogású írásaival és középkezdő fotóival fűszerezi szűkebb értelemben vett környezetét.
Én, (fotó)
A tű
Néha kitűnően megtalálom azokat a szavakat, amiket keresek. Különösen, ha ügyfélnek írok levelet és érthető, pontos, valamint informatív próbálok lenni.
Ez többnyire sikerül is. De ma, ma olyan élményem volt egy reklamáló-félreértő-rosszindulatú ügyfélnek küldött helyretevő-diplomatikus-demégisjófej válasz befejezése után, hogy ezt már pénzért kellene árulni. Annyira jó vagyok. Mintha nem is írnék, hanem tűvel rajzolnék.
Minden kifejezés stimmel, minden jelző a helyén van, kristálytiszta helyzetértékelés, tűéles célzás. Elégedetten dőltem hátra. Ha eredménye nem is volt, én megnyugodtam.
Ez többnyire sikerül is. De ma, ma olyan élményem volt egy reklamáló-félreértő-rosszindulatú ügyfélnek küldött helyretevő-diplomatikus-demégisjófej válasz befejezése után, hogy ezt már pénzért kellene árulni. Annyira jó vagyok. Mintha nem is írnék, hanem tűvel rajzolnék.
Minden kifejezés stimmel, minden jelző a helyén van, kristálytiszta helyzetértékelés, tűéles célzás. Elégedetten dőltem hátra. Ha eredménye nem is volt, én megnyugodtam.
vasárnap, június 11, 2006
Hamu P
Láttam ma a Hamupipőkéből azt a részt, amikor a királyfi egy cipellővel a kezében járja az országot, hogy feleségül vegye azt a nőt, akinek ráillik a lábára.
Nekem az összes cipőm pont jó a lábamra. Mond ez Neked valamit? ;)
Nekem az összes cipőm pont jó a lábamra. Mond ez Neked valamit? ;)
szombat, június 10, 2006
szerda, június 07, 2006
Andor
Van az a beteség, ami kéthetente támad, lever, nem tudod megmondani, hogy hányingered van-e jobban, vagy szédülsz, és az egész napot ágyban akarod tölteni, annak mi a neve? Munkaundor? Álterhesség?
Ez is egy ilyen nap.
Ez is egy ilyen nap.
hétfő, június 05, 2006
The summer of '99
Utólért az eperszezon. Amióta a kezdeti nehézségek után újabban nem csak eper színű, hanem eper ízű eperhez is hozzá lehet jutni Pesten, azóta boldog vagyok. (kicsit sokat írom a napokban, hogy 'boldog vagyok', ezen el kell gondolkodnom majd.) Szóval eszembe jutottak a 7 évvel ezelőtti események, amiket ezúton írásba is adok.
1999 nyarán Angliába mentünk, farmgyakorlatra. Nem volt kötelező, de annyira semmit nem csináltunk az egyetem alatt, hogy muszáj volt valamivel feldobni a hangulatot. 5-en voltunk: 4 lány és 1 nem lány. Gy miatt nem mehettünk repülővel, mert félt a repüléstől (...), emiatt azóta is neheztelek rá, de a többi bűne mellett ez az apró régi már gyakorlatilag feledésbe merült. Hát busszal mentünk. 26 óra oda, és 26 óra vissza. Nem kívánom senkinek.
Mindegy, messze voltunk a civilizációtól, de közel az eperültetvényhez ('strawberry fields forever'), és az ukránokhoz , a lengyelekhez, valamint a kedvenceinkhez, a lengyelekhez. Lakókocsiban sosem laktam azelőtt, pláne 10 héten keresztül, és a mobil vécéket se sírom vissza, viszont örülök, hogy nem kaptam el semmi fertőző nyavalyát.
A feladat: eperszedés. Hosszú sorokban kígyóztak az eperpalánták, kaptunk kiskocsit, meg térdvédőt és elindítottak egy-egy delikvenst a sor két végéről, egymással szemben. Aztán az nyert, aki előbb. Nagyon profi ültetvények voltak. Szénával volt borítva minden második sor, abban toltuk a kocsit, a páratlan sorokban pedig öntözték a növényeket. Bámulatos. Mindenkinek volt egy sorszáma, a teli kosarakba azt kellett beletenni kis cetlin, az után kaptuk a fizetést minden héten, amit a közeli Tescoban volt alkalmunk elkölteni ételre és alkoholra. (Életemben nem ittam annyit, mint akkor. ) Szóval az eperszedőkön kívül dolgoztak ott ládahordók is, ők szedték össze a frissen szedett epret a sorok között, amit gyorsan összeraktak, és egy-két Ford Transporter vitte őket a 2 km-re lévő hűtőház felé. A friss gyümölcs szedés után 1 órával már a hűtőházban volt.
Persze a megterhelő munkához egyikünk sem volt hozzászokva, esténként nehezen ment a kiegyenesedés, fájtak a térdek, nyilalltak a derekak, és sorolhatnám. De a jókedv nem hagyja el a jó magyart, még egy lakókocsiban sem, az english countryside legtávolibb sarkában sem. Hamar a tábor kedvencei lettünk. Szerettük volna megismerni a többieket. Az ukránok nem nagyon érdekeltek, ők megélhetési eperszedők voltak, robotoltak reggeltől estig, egy szót nem szóltak senkihez, az összes eperszedő bajnok közülük került ki, de a nap végén derékszögben tartott háttal cammogtak el a lakókocsijukig. Aztán megtudtuk, hogy közülük a legtöbben az itteni, 4 hónapos munkájukkal tartják el az egész családot. Ősszel hazavisznek minden pénzt, ami megmaradt, aztán abból húzzák ki tavaszig, akkor jönnek újra.
A lengyelek voltak a legközelebb hozzánk, kultúrában és életszemléletben egyaránt. Közülük választottunk ki minden héten egy nyertest, ő volt a hét vendége a magyar lakókocsiban. Szerdán volt a bevásárlónap. Vittek minket szervezett buszjáratokkal a közeli Tescoba. Ott bevásárlás egy hétre, alkoholbeszerzés 1-2 napra. (több hely nem volt a buszon.) Hazatérve a shopping túráról vacsorát adtunk a vendégnek. Aztán ittunk és kártyáztunk hajnalig.
Imádtak minket. Hamar híre ment a magyar vendégszeretetnek és mivel közülünk többen is beszéltek angolul (az ukránok tehát nem csak a munka miatt nem szóltak soha egy szót sem senkihez), pár hét után már vadidegenek is a keresztevünkön szólítottak minket és hangos jóreggelt-ek szálltak a hajnali epermezők felett. Tanítottuk őket magyarul. Leginkább L tanította a lengyel fiúkat magyar nyelvű, figyelemfelkeltő udvarló szövegekre, pl: 'Add ide a teli ládádat, Angyalkám', amit kifejezetten sokszor hallgattunk munka közben, de az alapkifejezések (igen, nem, jóreggelt, szia, eper, láda) hivatalos nyelve is a magyar lett egy idő után.
A munka fárasztó volt, a fizetésünket csokis kekszre és alkoholra költöttük, de jól éreztük magunkat. Aztán eltelt 10 hét és hazaküldtek minket. A magyar nagyon problémás nemzet, legalábbis az angolok szerint. Gyakran kértük, hogy hetente egynél többször ürítsék a mobil vécéket, mert már nem lehet bemenni, meg azt is nehezményeztük, hogy mosógép csak a másik táborban van, és 30 percet kell gyalogolni oda a koszos ruhákkal, aztán 45-öt vissza, a teregetésre váró, vizes, tiszta ruhákkal. Ilyesmi az ukránokkal sosem fordult elő. (Azóta sem érdekel, hogy pl ők hova jártak vécére..)
Szóval hazajöttünk. Várt minket egy napfogyatkozás, amit azért még együtt töltöttünk, mert 10 hét után furcsa lett volna hirtelen egyedül lenni, ágyban aludni, higiénikus vécére ülni, szóval nem lehetett mindent egyszerre, de a kaland megvolt.
1999 nyarán Angliába mentünk, farmgyakorlatra. Nem volt kötelező, de annyira semmit nem csináltunk az egyetem alatt, hogy muszáj volt valamivel feldobni a hangulatot. 5-en voltunk: 4 lány és 1 nem lány. Gy miatt nem mehettünk repülővel, mert félt a repüléstől (...), emiatt azóta is neheztelek rá, de a többi bűne mellett ez az apró régi már gyakorlatilag feledésbe merült. Hát busszal mentünk. 26 óra oda, és 26 óra vissza. Nem kívánom senkinek.
Mindegy, messze voltunk a civilizációtól, de közel az eperültetvényhez ('strawberry fields forever'), és az ukránokhoz , a lengyelekhez, valamint a kedvenceinkhez, a lengyelekhez. Lakókocsiban sosem laktam azelőtt, pláne 10 héten keresztül, és a mobil vécéket se sírom vissza, viszont örülök, hogy nem kaptam el semmi fertőző nyavalyát.
A feladat: eperszedés. Hosszú sorokban kígyóztak az eperpalánták, kaptunk kiskocsit, meg térdvédőt és elindítottak egy-egy delikvenst a sor két végéről, egymással szemben. Aztán az nyert, aki előbb. Nagyon profi ültetvények voltak. Szénával volt borítva minden második sor, abban toltuk a kocsit, a páratlan sorokban pedig öntözték a növényeket. Bámulatos. Mindenkinek volt egy sorszáma, a teli kosarakba azt kellett beletenni kis cetlin, az után kaptuk a fizetést minden héten, amit a közeli Tescoban volt alkalmunk elkölteni ételre és alkoholra. (Életemben nem ittam annyit, mint akkor. ) Szóval az eperszedőkön kívül dolgoztak ott ládahordók is, ők szedték össze a frissen szedett epret a sorok között, amit gyorsan összeraktak, és egy-két Ford Transporter vitte őket a 2 km-re lévő hűtőház felé. A friss gyümölcs szedés után 1 órával már a hűtőházban volt.
Persze a megterhelő munkához egyikünk sem volt hozzászokva, esténként nehezen ment a kiegyenesedés, fájtak a térdek, nyilalltak a derekak, és sorolhatnám. De a jókedv nem hagyja el a jó magyart, még egy lakókocsiban sem, az english countryside legtávolibb sarkában sem. Hamar a tábor kedvencei lettünk. Szerettük volna megismerni a többieket. Az ukránok nem nagyon érdekeltek, ők megélhetési eperszedők voltak, robotoltak reggeltől estig, egy szót nem szóltak senkihez, az összes eperszedő bajnok közülük került ki, de a nap végén derékszögben tartott háttal cammogtak el a lakókocsijukig. Aztán megtudtuk, hogy közülük a legtöbben az itteni, 4 hónapos munkájukkal tartják el az egész családot. Ősszel hazavisznek minden pénzt, ami megmaradt, aztán abból húzzák ki tavaszig, akkor jönnek újra.
A lengyelek voltak a legközelebb hozzánk, kultúrában és életszemléletben egyaránt. Közülük választottunk ki minden héten egy nyertest, ő volt a hét vendége a magyar lakókocsiban. Szerdán volt a bevásárlónap. Vittek minket szervezett buszjáratokkal a közeli Tescoba. Ott bevásárlás egy hétre, alkoholbeszerzés 1-2 napra. (több hely nem volt a buszon.) Hazatérve a shopping túráról vacsorát adtunk a vendégnek. Aztán ittunk és kártyáztunk hajnalig.
Imádtak minket. Hamar híre ment a magyar vendégszeretetnek és mivel közülünk többen is beszéltek angolul (az ukránok tehát nem csak a munka miatt nem szóltak soha egy szót sem senkihez), pár hét után már vadidegenek is a keresztevünkön szólítottak minket és hangos jóreggelt-ek szálltak a hajnali epermezők felett. Tanítottuk őket magyarul. Leginkább L tanította a lengyel fiúkat magyar nyelvű, figyelemfelkeltő udvarló szövegekre, pl: 'Add ide a teli ládádat, Angyalkám', amit kifejezetten sokszor hallgattunk munka közben, de az alapkifejezések (igen, nem, jóreggelt, szia, eper, láda) hivatalos nyelve is a magyar lett egy idő után.
A munka fárasztó volt, a fizetésünket csokis kekszre és alkoholra költöttük, de jól éreztük magunkat. Aztán eltelt 10 hét és hazaküldtek minket. A magyar nagyon problémás nemzet, legalábbis az angolok szerint. Gyakran kértük, hogy hetente egynél többször ürítsék a mobil vécéket, mert már nem lehet bemenni, meg azt is nehezményeztük, hogy mosógép csak a másik táborban van, és 30 percet kell gyalogolni oda a koszos ruhákkal, aztán 45-öt vissza, a teregetésre váró, vizes, tiszta ruhákkal. Ilyesmi az ukránokkal sosem fordult elő. (Azóta sem érdekel, hogy pl ők hova jártak vécére..)
Szóval hazajöttünk. Várt minket egy napfogyatkozás, amit azért még együtt töltöttünk, mert 10 hét után furcsa lett volna hirtelen egyedül lenni, ágyban aludni, higiénikus vécére ülni, szóval nem lehetett mindent egyszerre, de a kaland megvolt.
vasárnap, június 04, 2006
Csillagok
Tegnap rájöttem valamire.
Hát nem minden nő arra vár, hogy lehozzák neki a csillagokat az égről? Mert én nem. Egészen tegnapig nem tudtam, hogy én mire várok, csak tudtam, hogy nem erre. Aztán valaki azt mondta nekem váratlanul: "Az internet a Tiéd is."
Azóta olyan boldog vagyok.
Hát nem minden nő arra vár, hogy lehozzák neki a csillagokat az égről? Mert én nem. Egészen tegnapig nem tudtam, hogy én mire várok, csak tudtam, hogy nem erre. Aztán valaki azt mondta nekem váratlanul: "Az internet a Tiéd is."
Azóta olyan boldog vagyok.
Richard
Nemsokára elolvasom Dawkins összes könyvét. Lassan megértem, amit meg akar érttetni velem. Evolúció rulez.
Már tudom, hogy miért maradnak a gyerekek válás után az anyjukkal, minden emlős esetén, de például a félárva halgyerekeket az apjuk neveli fel. Azt is tudom, hogy miért alakult ki a 2 nem, és azt is, hogy hogyan. Tudom, hogy a zergék miért ugranak nagyot, ha a táplálékláncban felettük álló, húsevő ragadozó a közelükbe kerül. Tudom, hogy miért vonzó egy idősebb partnert választani, (legalábbis az állatoknál), és azt is tudom, hogy az őzbakok miért növesztenek olyan nagy agancsot, mégha semmi értelme sincs is.
Elámultam, hogy az élőlények között 40 párhuzamos útja volt a szem (mint látószerv) kialakulásának és a füge életciklusa is bámulatos, legalábbis Dawkins előadásában.
De a legjobb sztorija akkor is a DNS-nek van. Az maga az örökkévalóság.
Már tudom, hogy miért maradnak a gyerekek válás után az anyjukkal, minden emlős esetén, de például a félárva halgyerekeket az apjuk neveli fel. Azt is tudom, hogy miért alakult ki a 2 nem, és azt is, hogy hogyan. Tudom, hogy a zergék miért ugranak nagyot, ha a táplálékláncban felettük álló, húsevő ragadozó a közelükbe kerül. Tudom, hogy miért vonzó egy idősebb partnert választani, (legalábbis az állatoknál), és azt is tudom, hogy az őzbakok miért növesztenek olyan nagy agancsot, mégha semmi értelme sincs is.
Elámultam, hogy az élőlények között 40 párhuzamos útja volt a szem (mint látószerv) kialakulásának és a füge életciklusa is bámulatos, legalábbis Dawkins előadásában.
De a legjobb sztorija akkor is a DNS-nek van. Az maga az örökkévalóság.
Joga
A héten nagyon sikeres voltam. Egy szakfordító hölgy meglepő módon, a fellépésem alaján jogásznak tippelt, amit a fodrásznak elmeséltem szombaton kontykészítés közben, és ő is helyeselt.
Vicces volt. A hölgy megkérdezte, hogy mi a végzettségem. Mondtam neki, hogy okl kertészmérnök. Erre a tenyerébe temette az arcát, és nem szólalt meg. Már kezdtem megijedni, hogy most jön a szokásos "Akinek ilyen gyönyörű szakmája van, az miért nem azzal foglalkozik?". Kérdem, hogy mivan. Azt mondja, ő a fellépésem alapján azt hitte, hogy jogász vagyok.
A fodrász szerint pedig értelmesen beszélek, egész mondatokban, és ráadásul közben figyelek is a másikra, ami a vendégei nagyrészéről nem mondható el.
Jónekem. Its good to be me.
Vicces volt. A hölgy megkérdezte, hogy mi a végzettségem. Mondtam neki, hogy okl kertészmérnök. Erre a tenyerébe temette az arcát, és nem szólalt meg. Már kezdtem megijedni, hogy most jön a szokásos "Akinek ilyen gyönyörű szakmája van, az miért nem azzal foglalkozik?". Kérdem, hogy mivan. Azt mondja, ő a fellépésem alapján azt hitte, hogy jogász vagyok.
A fodrász szerint pedig értelmesen beszélek, egész mondatokban, és ráadásul közben figyelek is a másikra, ami a vendégei nagyrészéről nem mondható el.
Jónekem. Its good to be me.
Könyvvezető
Hétvégén esküvő volt.
Minden esküvőn egy sarkallatos pont van, (a fél éves megelőző szervezés közben van több is, de ott a helyszínen csak egy:) az anyakönyvvezető. Kedves hölgyek ők, csak beszélni nem tudnak. Épp, ami a lényeg lenne. Pedig állítólag külön erre képzik őket.
Értelmetlenül tagolják a mondatokat, álpatetikus hangsúllyal (értsd: magyartalan, fuuuurcsa hangsúllyal), ott tartanak szünetet, ahol nem kell, de ahol kellene, ott nem, nagyon oda kell figyelni, hogy értsük a mondatokat, közben megpróbának a szívünkre hatni, mintha a zsebkendő gyártók szponzorálnák őket, de csak a fejünket fogjuk és eszünkbe jutnak rég elfeledett magyar tanáraink.
Gyerekkoromban anyakönyvvezető akartam lenni. Semmi pátosz. Csak mert ők szombaton dolgoznak egy kicsit, aztán 6 nap pihi következik. Pár óra mosolygás, aztán pihi.
Gratulálok E-nek és Zs-nak. Tetszett a rózsaszín bilincs.
Minden esküvőn egy sarkallatos pont van, (a fél éves megelőző szervezés közben van több is, de ott a helyszínen csak egy:) az anyakönyvvezető. Kedves hölgyek ők, csak beszélni nem tudnak. Épp, ami a lényeg lenne. Pedig állítólag külön erre képzik őket.
Értelmetlenül tagolják a mondatokat, álpatetikus hangsúllyal (értsd: magyartalan, fuuuurcsa hangsúllyal), ott tartanak szünetet, ahol nem kell, de ahol kellene, ott nem, nagyon oda kell figyelni, hogy értsük a mondatokat, közben megpróbának a szívünkre hatni, mintha a zsebkendő gyártók szponzorálnák őket, de csak a fejünket fogjuk és eszünkbe jutnak rég elfeledett magyar tanáraink.
Gyerekkoromban anyakönyvvezető akartam lenni. Semmi pátosz. Csak mert ők szombaton dolgoznak egy kicsit, aztán 6 nap pihi következik. Pár óra mosolygás, aztán pihi.
Gratulálok E-nek és Zs-nak. Tetszett a rózsaszín bilincs.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
