Invázió

Megérkeztek hozzánk a tömeges látogatók: a hangyák. Nem egyesével vagy párban jöttek, mint a rendes vendégek, ezek hivatlanul és ezrével tisztelték meg a házat és vele együtt minket is.

Eleinte csak este láttunk egy-két szárnyas egyedet az íróasztal lámpája körül. Aggasztott ugyan, de nem tettünk semmit. Aztán komplett hangyaboly is keletkezett a terasz ajtó mellett, kihordták nekünk a szemetüket is, és szárnyatlan alakok járkáltak ki s be a terasz és a nappali között. Épp csak a terasz ajtót nem használták. Még mindig csak beszéltünk arról, hogy mit kellene lépnünk, de nem tettünk semmit.

Aztán péntek éjjel fél 3 körül, amikor hazaértünk a korábban említett szórakozóhelyről, a következő látvány fogadott. Annyi hangya mászkált iparkodva a nappaliban, hogy szinte fekete volt a padló, a kövek eredeti szinét csak foltokban lehetett érzékelni. Ami G szerint túlzás, szerintem viszont hűen fedi a valóságot. Ekkor már em volt kérdés: cselekedni kell. Egyikünk se volt álmos, irány a tesco.

Vettünk hangyairtót, benti és kinti használatra is, meg hangya csalétket is, biztos, ami biztos. Befújtuk őket a nappaliban, aztán a teraszon, végül kihelyeztük a csalétkeket a boly bejáratához, és gyorsan felmentünk aludni. A többit a természetre bíztuk.

Azóta terminátornak érzem magam.