Azt hiszem, Dawkinsról eddig még nem írtam. Bámulatos elme, lebilincselő gondolatsorok, az evolúció értelme, eredete, múltja, jelene, valamint a hitetlenek, és az ő érveik. (Előre elnézést a sokat látott Dawkins-olvasóktól, darwinistáktól és neodarwinistáktól, ha valamit másképp, vagy rosszul értelmezek.)
A legérdekesebbel kezdem. Az őslevessel. Nem, főzni nem fogunk (én ugyan nem!), de a DNS elődje abban látta meg a napvilágot. Az elmélet szerint a kezdeti (ős-) molekulák (taxative víz, széndioxid, metán és ammónia) az akkor uralkodó fizikai tényezők (hőmérséklet, UV fény, víznyomás-légnyomás) és kémiai törvények (kisebb energiaállapot okozta stabilitás) hatására folyamatosan átalakultak más molekulákká. Voltak köztük, amelyek nem csak egyszerűen létrejöttek, hanem hatással voltak más molekulák kialakulására, például katalizátornként működtek más molekulák kialakulásához, aztán voltak, akik létre tudták hozni saját képmásukat, vagy éppen saját tükörképüket, vagy inverzüket. Hívhatjuk őket ezentúl replikátoroknak.
Ezek az önmagukat megsorozni képes molekulák voltak a földi élet (a folytonosság) alapjai. A létrejöttüket magyarázni, vagy bizonyítani természetesen senki nem tudja, de az biztos, hogy egy 60-80 földi évre kalibrált elme valószínűleg képtelen felfogni, hogy mit jelent egy évmillió hossza, vagy hogy mennyi minden történhet egy milliárd év, vagy hat milliárd év alatt. Az biztos, hogy egy véletlen molekula kialakulása kellett a kezdetekhez és utána az az egy már létrehozta a többi replikátort, hiszen ettől lett ő replikátor. Ez az a véletlen, amit a teremtéselmélet követői erősen megkérdőjeleznek.
Szóval a replikátorok egy idő után elkezdték megvédeni magukat a kellemetlen természeti hatásokól, és eleinte mondjuk fehérjeburkot hoztak létre maguk köré. Hogy hogyan, az megint csak a véletlen és szükségszerű mutációk hatása, az azonban érthető, hogy a replikátorok közül az marad életben nagyobb valószínűséggel, amelyik meg tudja magát védeni a természeti hatásoktól. Ekképpen az fogja tudni tovább sokszorosítani magát a későbbi generációkban.
A replikátorok az évek, évezredek alatt tovább differenciálódtak, és egyre komolyabb védőszerkezetet építettek maguk köré. A fehérjeburok után jött egy-egy kisebb növényi, vagy primitívebb állati test, amit a furfangos replikátorok arra programoztak, hogy saját magukat fenntartsák és szaporodjanak, így az egyedfenntartáson túl a fajfenntartás is megoldott lett.
Évmilliárdokkal később eljutottunk addig, hogy a DNS olyan bonyolultságú szervezettel védi magát a környezeti hatásokkal szemben, mint az ember. Programozza a létfenntartásra, kötelezi az egyedfenntartásra, és az agysejtjein keresztül irányítja minden cselekedetét, gondolatát. Vagyis nem a DNS szolgálja az emberi faj fennmaradását, hanem fordítva: az emberi faj szolgálja az emberi DNS fennmaradását. Ebből a szemszögből átértékelődik minden, ami a viselkedéssel, különösképp az önzéssel vagy önzetlenséggel kapcsolatos: például nem közvetlenül azért nevelünk fel gyerekeket, hogy nekik jó legyen, hanem hogy a saját génjeink tovább éljenek. Erre vagyuk programozva. Erre kényszerítenek minket a DNS láncaink. Nem azért áldozzuk fel a dzsungelben saját életünket egy ragadozónak (megmentve ezzel a csordát), mert önzetlenek vagyunk, hanem éppen azért, hogy azzal a családtagjaink (közvetlen utódaink, nagynénénk és unokaöcsénk) túlélése miatt a saját génjeinket tudjuk nagyobb számban tovább örökíteni. Ez a legnagyobb önzés a világon.
A kreacionisták szerint ez mind baromság. Olyan komplex lény, mint az ember, nem jöhetett létre véletlenül. Szerintük mindemögött törvényszerűen ott kell legyen valamiféle felsőbb szervező erő, ami kontrollálta a fejlődésünket. Nem a levegőbe beszélnek, az '50 akadémikus társasága', vagy hogy hívják őket, (akik a nevükkel ellentétben már több, mint 90-en vannak), nagyon komoly levezetést közölnek annak bizonyítására, hogy a földi élet nem jöhetett létre irányító beavatkozás nélkül. Elméletük abból indul ki, hogy a DNS-t nevezhetjük egyféle információnak. Attól lesz szerintük valamiből információ, hogy megfelel 5 különböző ismérvnek, van 5 különböző szintje, ami egzakt módon leírható. Úgymint: grammatikai szint, kohéziós szint, apotikus szint, és még kettő, ami most nem jut eszembe. Ők úgy godolják, hogy a DNS-nek is megvan mind az 5 szintje: van egyfajta nyelvtana, vagy összefüggés a részelemek között, stb, vagyis a DNS információ. És ha a DNS információ, akkor szükségszerűen van küldője és fogadója. A fogadója, akin a DNS manifesztálódik, az ugye az ember. De akkor ki lehet az üzenet küldője? Szerintük egy földön túli, extra intelligens, és extra bonyolult erő, akit nyugodtan nevezhetünk Istennek. Nem lehet másképp.
Más kérdés, hogy ha az élet eredetét kutatva nem fogadjuk el az evolúciós elméletet és egyfajta Isteni teremtésre hagyatkozunk, akkor még nehezebben megválaszolható kérdést vetítünk előre: 'De akkor hogy keletkezett Isten?'
Ha azt a megnyugtató és egyszerű választ elfogadjuk erre a kérdésre, hogy 'Isten mindig is volt', akkor miért ne fogadnánk el azt a választ az élet eredetére irányuló kérdésre, hogy 'élet mindig is volt' vagy 'a DNS mindig is volt'? De ezzel messzire mentünk.
Eszter
15 éve
