I stvan

Volt egy munkatársam az első munkahelyemen. Sokat dolgozott és a város másik végén lakott, így előfordult, hogy az irodában aludt. Hozott be magának hálózsákot, meg kispárnát, és ezután már evidens is volt, hogy nem megy haza éjszakára, pár órára. (volt a pincében egy fitness klub, oda járt le reggel zuhanyozni.) Szóval nem zavart senkit, legalább többet tudott dolgozni.

Nem zavart senkit, csak a takarítónőt. Első alkalommal bement hajnalban az irodába és egy fekvő hullát talált az egyik tárgyalóban. Kis híján túlélte az infarktust, majd reggel méltatlankodva felhívott és nekem panaszkodott a történtekről. Én kértem bocsánatot. Később belejött, csak azt kérdezte meg, hogy mit tegyen a földön fekvő munkatárssal, ha porszívózni akar.

Felhatalmaztam, hogy nyisson be, porszívózzon fel, ahol tud, de az alvó embert ne mozgassa, ébresztgesse. A srác is belejött, eleinte még fel-felkapta a fejét a hajnali porszívózás zajára, de hetekkel később már fel sem ébredt, ha a takarítónő a hálózsákját körbeporszívózta.

Csak az ügyfeleknek tűnt fel, hogy van egy zsák alakú folt a tárgyaló padlószőnyegén. Azután Steve ügyelt arra, hogy ne mindig ugyanarra a helyre feküdjön. Ezzel minden gond megoldódott.