Olyan szép a hugom

Na nem az enyém, nekem nincs is. Voltam ma a testvéremnél. Beszéltem a könyvelő lánnyal, aki mindig vidáman értesíti az érkezésemről a testvéremet, aki a szomszéd szobában ül. A testvérem kijött, örültünk egy kicsit, aztán visszament a szobájába és közölte a munkatársaival, hogy 'a testvérem olyan szép.' (Ez itt én lennék, szerinte ugyanis én szép vagyok.)

Erre felállt a férfi kollégája, kinézett a szoba ajtaján, (ott ültünk hárman: a könyvelőlány, aki valószínűleg nem a testvére a testvéremnek, én, meg a cég ügyvezetője, egy 35 éves, kopasz, borostás férfi, sötétített napszemüvegben és állandó, mogorva arckifejezéssel) majd ez az észlény megkérdezte:

'Melyik a testvéred?'

Kösz.

Fontos mondatok

Sokat jár a fejem azon, vajon ki hogyan mondja el a barátainak, vagy rokonainak a fontos mondatokat. Nem csak az örömhíreket, hanem akár a tragédiákat is. Képzeld: összetörtem a kocsit, elütöttem egy gyalogost, kiégett a konyha, kirúgtak az egyetemről. A rossz híreket mondjuk valószínűleg így, egyszerűen, jobb minél előbb túl lenni rajta.

Egyedül annak vannak hagyományai, ahogy az ember bejelenti otthon, hogy terhes. Pasinak, vagy szülőknek, akárkinek. Olvastam erről egy fórumon, hát van a magyaroknak fantáziájuk, az biztos. Kiscipő, üzenet a pogácsába sütve, plüss állat, pelenka, cumi, a töredékére is alig emlékszem. Jókat mosolyogtam, sose értettem az ilyet. (És most felhúztam az egyik szemöldökömet.)

A stílus maga

Az elmúlt egy hétben jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik sms-ben kérnek meg, hogy hívjam őket fel. Vagy vissza. Az első eset már önmagában is vicces volt, de a második és a harmadik után komolyan érdekel, változtattak-e drasztikusan árat a szolgáltatók, vagy miért gondolja egyre több ember úgy, hogy ha beszélni akar velem, annak az a módja, hogy felhívatja magát velem.

Az első eset volt a legkirívóbb. BS, egykori kolléga - nem a testvérem, hívott reggel. Visszahívtam, semmi. Délután kapok egy sms-t: "Most ráérek, hívjál fel légyszi." Akkor még mit sem sejtve tárcsáztam, majd 20 perc értelmetlen bájolgás után dühösen tettem le a telefont. Elmondta egy mondatban a mondanivalóját, aztán jöttek a "Na és hogy vagy", a "Mit csinál mostanában G", meg a "Mondj már valami jó pletykát" tartalmú mondatok egymás után felváltva. Az volt az érzésem, hogy nem meri kibökni, hogy mit akar. De hogy emiatt 20 percig kelljen vele telefonálnom, az összességében felháborított. Pedig BS nem is nő.

A második eset MM, aki 3 napra eltűnt, majd mikor előkerült, megtudtam tőle, hogy igazából nem is tűnt el, de ehhez adott időben fel kellett hívnom. Neki mondjuk elnézem, és nem csak azért, mert olvassa ezt.

A harmadik eset megint egy pasi, aki épp nem tudott beszélni, amikor hívtam, és ahelyett, hogy elmondta volna, mikor tud visszahívni engem, azt mondta el, mikor hívhatom vissza én őt.

Mindegy, túl teszem magam ezen is.

Eheti névjegykártya

Ezen a héten rendhagyó módon egy neves, nemzetközi szinten elismert szaktekintély fiktív névjegyét publikálom, melynek oka a legmélyebb respect köztéri kifejezése, nem más.

Prof. Dr. Kovács Dr.

Doktori címét általános szakmai hozzáértésből szerezte, bőven megelőzve kortársait. Tanszékalapítás helyett manapság arra helyezi a hangsúlyt, hogy hasznos hozzászólásokkal és tanácsokkal segítse közvetlen és kiterjesztett környezete boldogulását.

Touch&Die

Nagy örömömre ismét rendelhető az egyik kedvenc pólóm, ami aktualitását tekintve is épp jókor került vissza a üzlet polcaira. Minden idők kedvenc polója, az 'Igen, én dugok a pasiddal' feliratú, sajnos már évek óta nem kapható. Pedig egyszer tuti becsempészném a gyerek utazó bőröndjébe.

2007

Szeretnék vizibiciklikölcsönző lenni. Vagy szerelő, aki a daru tetejéről szereli a tesco polcait és daruval közlekedik az áruház területén. Jól lenézném a pór népet, aki gyalog jár. Vagy mondjuk ékszereket készítenék reggeltől estig és a tesco kasszák előtt bérelnék egy kis pavilont és ott árulnám őket. Ha egy avonos csaj megél a tesco vásárlókból, akkor biztos nekem is menne.

Lehet, hogy nyitok egy másik blogot, más témával, ahol másról nyavalygok majd. Teli vagyok nagyratörő tervekkel.

MotoCool

A motorola ismét felbosszantott. Most karácsonyi ajándékot küldtek nekem. December 29-én. Megnéztem a borítékon a postára adás dátumát, mert gyanús volt, hogy januárban hozza a postás a borítékot. Ha belegondolok, hogy karácsony után volt három (27-28-29) munkanap, ez mindenképpen szép teljesítmény tőlük. Vajon a postaköltség olcsóbb lenne, mint a szemétszállítás? Vagy miért a postával szórják ki a megmaradt cuccokat?

Küldtek egy levelezőlapot, amit mindannyian aláírtak. Vagyis azt is tudom, hogy név szerint ki küldte nekem a kedves meglepetést. Ági, Timi, Gábor, ilyenek voltak a lapon, nagyon fenszi stílusban, csak keresztnevekkel. Hogy ők kik lennének? Fogalmam sincs, és állítom, hogy ők se tudják, hogy én ki vagyok. Ez a szép a céges karácsonyi ajándékokban. Kaptam egy 2007-es asztali naptárat, nagyon kúl telefonos képekkel. Ez a szöveg van a naptár borítóján: 'Cool évet kíván a MotoGang!' Ettől máris érzem a ritmust, átveszem az ütemet. De hogy miért engem pingelnek ezzel az erőltetett Motorola életérzéssel és miért nem a potenciális vásárlóikat, az homályos.

Figyelem. Természetes alapanyagokból készült, klinikai teszteken átesett nyugtatót keresek napi használatra, megbízható forrásból, 'zűrös évkezdés' jeligére. Ugyanitt 2007-es Motorola asztali naptár ingyen elvihető.

Párás történet

Most elmesélem, hogy hogyan penészedett be a fél lakás.

Úgy kezdődött, hogy a fűtési szezon elején észrevettük, hogy gyanúsan hidegek a radiátorok. Ez az apróság természetesen csak nekem okozott kisebb problémát, a család sarkvidéki tagjai gyakorlatilag tudomást sem vettek róla. Egy ponton értesítettem a főbérlőt, hogy hálás lennék, ha küldene egy fűtésszerelőt, ám az hetekkel később sem érkezett meg.

Ezzel egyidőben a figyelmemet nem kerülte el, hogy a hálószoba ablakán és teraszajtaján szokatlanul erős páralecsapódás mutatkozik, amit- roppant éles eszemmel - azonnal összefüggésbe hoztam a fűtés teljes hiányával, ám a szükséges lépések megtételét férfiakra akartam hagyni, úgymint G vagy főbérlő. Helyenként gondosan letörölgettem az teraszajtó alsó párkányán összegyűlt vizet egy-egy papírzsepivel és megnyugodtam, hogy én megtettem minden tőlem telhetőt.

Egyik nap aztán az is feltűnt, hogy a hálószoba tetőablaka alatti falon megjelent valami bársonyos felületű anyag. Mivel a sötétítő rolót állandóan lehúzva tartom (egy kis figyelmesség: hátha így több meleg marad a szobában), nem sokat láttam belőle, de gyanítottam, hogy az is valami penész kezdemény, bár még színtelen / fehér.

(Amióta a narancssárga telefonomat G használja, azóta pirosnak látom.)

Szilveszter előtt kitakarítottam a lakást és a porszívózás közben megláttam az első masszív penész foltokat a teraszajtó alatti parkettaszegélyen. Az már fekete volt. Kicsit megijedtem. Átmentem a másik szobába, hogy megnézzem, mi a helyzet a másik terasztajtóval, ott még rosszabb volt a helyzet, de azt most nem részletezem.

(Szilveszterkor 7 felnőtt társammal 6 óra leforgása altt elfogyasztottunk 1,5 üveg vörösbort és 1/3 üveg pezsgőt.)

A következő ötletem az volt, hogy meg kellene nézni, milyen állapotok uralkodnak a tetőablak és a sötétítő roló között, ahol már hetek óra masszívan állhatott a víz. Minden bátorságomat összeszedtem és felhúztam a rolót: már az ablakkeret is penészedett.

(Én kaptam helyette szép új telefont.)

A fűtés hiánya nálam kezdett komoly meghűlést okozni és a párát is ideje volt megszüntetni, így egyszerűen kihívtunk egy fűtésszerelőt. Azt mondta, annyira nincs nyomás a cirkóban, hogy az emeletre fel sem megy a melegvíz. Ja, így minden világos. Megjavította, azóta van fűtés. Azóta nincs pára. Azóta meleg van.