A stílus maga

Az elmúlt egy hétben jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik sms-ben kérnek meg, hogy hívjam őket fel. Vagy vissza. Az első eset már önmagában is vicces volt, de a második és a harmadik után komolyan érdekel, változtattak-e drasztikusan árat a szolgáltatók, vagy miért gondolja egyre több ember úgy, hogy ha beszélni akar velem, annak az a módja, hogy felhívatja magát velem.

Az első eset volt a legkirívóbb. BS, egykori kolléga - nem a testvérem, hívott reggel. Visszahívtam, semmi. Délután kapok egy sms-t: "Most ráérek, hívjál fel légyszi." Akkor még mit sem sejtve tárcsáztam, majd 20 perc értelmetlen bájolgás után dühösen tettem le a telefont. Elmondta egy mondatban a mondanivalóját, aztán jöttek a "Na és hogy vagy", a "Mit csinál mostanában G", meg a "Mondj már valami jó pletykát" tartalmú mondatok egymás után felváltva. Az volt az érzésem, hogy nem meri kibökni, hogy mit akar. De hogy emiatt 20 percig kelljen vele telefonálnom, az összességében felháborított. Pedig BS nem is nő.

A második eset MM, aki 3 napra eltűnt, majd mikor előkerült, megtudtam tőle, hogy igazából nem is tűnt el, de ehhez adott időben fel kellett hívnom. Neki mondjuk elnézem, és nem csak azért, mert olvassa ezt.

A harmadik eset megint egy pasi, aki épp nem tudott beszélni, amikor hívtam, és ahelyett, hogy elmondta volna, mikor tud visszahívni engem, azt mondta el, mikor hívhatom vissza én őt.

Mindegy, túl teszem magam ezen is.