A rés

Halovány látvány

Nekem csak mostanában tűnt fel, hogy a Juventus rádióból Sláger rádió lett, csak továbbra is Juventusnak hívják. De legalább ismerem a dalokat, amiket játszanak, nem úgy, mint azoknál. Még a műsorvezetőt is onnan szalajtották.

Tehetségkutató versenyek ide, faji előítéletek oda, szerintem Fatimának van a legjobb hangja minden magyar énekes közül, bár a zenekarát, a Fekete vonatot sose bírtam, de az ő hangja leginkább a depechemode 3 kövér néger háttérénekesét juttatja eszembe, akiket nagyon szerettem hallgatni a koncertfelvételeken.

A másik kritikus előadó pedig Peter André, biztos az ő neve se mond senkinek semmit, ő egy egyslágeres énekes volt, és a hangjáról azonnal beugrott, hogy milyen geometriai pontosságú kockák voltak a hasán a videóklipben. Hogy egyébként miről szólt a videó, meg a dal, arról fogalmam sincs, de a hasát még most, évekkel később is tisztán látom magam előtt, ha meghallom a dalt az említett rádióban. Vicces. Amit persze szánok is, meg bánok is, micsoda arcátlanság ez egy külvárosi háziasszonytól a 30-as évei felé közeledve, az érintettek megnyugtatására most is gyorsan hozzáteszem, amit ilyenkor általában szoktam, miszerint: 'de akkor még fiatal voltam', illetve 'nem emlékszem, nem voltam ott.'

Nem mintha a pasik soha nem ragadnának le a látványnál. Előugrik egy régi emlék a múltból, egy család ül a tévé előtt, a híradó után megjelenik a Tv2 képernyőjén Bartha Szilvia, mélyen dekoltált öltözékben és magyarázni kezd valamit a másnapra várható időjárási viszonyokkal kapcsolatban. Apukának a szeme mélyen elmerül a képernyőn, anyuka pedig rávilágít a lényegre és estéről estére az alábbi minimál párbeszéd hangzik el:
- Na, Attila, milyen idő lesz holnap?
- Ööö.

Eper és társai

Idén váratlanul korán elértek az érett gyümölcsök és zöldségek. Nagy meglepetésemre múlt héten egy lakótelepi kis zöldségesnél sikerült olyan paradicsomot vennem, ami tökéletesen érett volt, a zöld szárától könnyen megszabadítva nem zöld volt a bogyó teteje, hanem piros, mindemellett lédús volt és ízletes. Áprilisban.

Az eperrel meg annyi változás van, hogy 2 évnyi pernahajderkedés után már nem szédítem a fővárosi férfi autósokat a piros lámpánál, hanem a megvásárolt epret még azonnyomban, a hipermarket parkolójában elfogyasztom, addig a gyújtást sem adom rá, míg az eper mind egy szálig el nem fogyott. Nem hogy hazáig nem jutok vele, de még csak az első lámpáig sem, muszáj azonnal behabzsolni mindet. Kicsit szomorú vagyok emiatt, az egyik kedvenc szórakozásommal kellett felhagynom, de mindezt az áldásos állapotomnak tudom be, és megnyugtat, hogy most már ketten szeretjük az epret. Nem is értem, miért nem rögtön kettesével vásárolom a negyedkilós eper csomagokat..

A görögdinnyét meg már nagyon várom. És szerintem ő is engem.

Budapest jelképei

Most nem az épített látványosságokra gondolok. Vannak emberek, akiket szerintem mindenki ismer, aki itt töltött pár hónapot. A nevüket sem biztos, hogy tudjuk, de láttuk őket mindannyian.

Ott van például az a nyugdíjas férfi, aki az Andrássy utat szeli tavasztól őszig a görkorcsolyáján. Én néha összerezzenek, amikor elsuhan mellettem, nem feltételezem róla, hogy a következő pillanatban nem fog elesni, pláne annál a sebességnél, amit ő produkál. Biztos valami híres figura, tudhatnám a nevét, de nem tudom. Szerintem megemlékezhetne róla bármelyik útikönyv vagy dokumentumfilm.

A másik Kálmán bácsi, a Mammut 2 McDonald's-ából, aki minden jel szerint pihenőnap nélkül dolgozik, méghozzá nagyon lelkismeretesen. Emellett még kedves is az étkező vendégekkel, ami a személyzet többi tagjáról nem mondható el. Kár, hogy a nyugdíja mellett munkára kényszerül, talán a beteg felesége gyógyszerére kell a kiegészítés. Mindig megesik rajta a szivem.

Aztán minden kerületnek, vagy környéknek megvannak a maga jellegzetes hajléktalan figurái, akiket szinte lámpaoszlopokként érzékelünk, mindig ugyanazon a helyen találjuk őket és nem veszünk róluk különösebben tudomást. A kedvencem a Kálvin téri aluljáróban csövező 60-as néni volt, aki sikítozva hívta fel magára a figyelmet. Akkorákat sikított, hogy az egész aluljáró visszhangzott tőle. Vele jó ideje nem találkoztam már.

A városban

Tegnap is jártam busszal a városban. Egészen elszoktam attól, hogy a fiatalok megbámulják a csajokat a járműveken meg az utcán. Nem értettem, hogy mit bámulnak rajtam, amikor még csak csinos se voltam, első ránézésre szerintem inkább kövérnek tűnök, a tartásom pedig leginkább olyan, mint akit alaposan seggbe rúgtak. (Nem ez jutott eszembe elsőre, de vagyok annyira prűd, hogy azt nem írom le.) Egy síugró is megirigyelhetné azt a szöget, amit a törzsem zár be a lábaimmal járás közben és láthatóan fájlalom a fenekemet, ami félig igaz is, azzal a kiegészítéssel, hogy a csípőizületemre ható nyomástól járok úgy, mint egy kacsa.

De az is lehet, hogy ezt a jelenséget bámulták olyan nagyon, nem tudom.

Alien

Mozivarázs

Az mással is elő szokott fordulni, hogy megveszi a jegyet a moziban, leül a helyére, megnéz 2-3 filmajánlót és gyakorlatilag elfelejti, hogy milyen filmet fog most megnézni? Én erősen szoktam gondolkodni, vagy tippelek, vagy nagyon ritkán megkérdezem a mellettem ülőt. Néha pedig őszintén tudok örülni a meglepetésnek, hogy pont azt a filmet fogom látni, amit szerettem volna.

..és a folyománya

- Mi az már megint? Egy újabb csöcsfotó?
- Naa. De ezen nem látszik semmi.
- De így is magasabban van az orrodnál, pedig a hátadon fekszel.
- Há'most mit csináljak?

Tavaszi lazulás és madárcsicsergés

Esti eszmecsere

- vagy nyaron csinaljuk, es akkor satorozunk a kertben. vagy ha akartok ott aludni, én tudok Üllésen aludni.
- Hülye vagy? 8 hónapos terhesen sátorban? akkor még a legpuhább ágy is xar!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- hat nem en, hanem a fiuk.
- jaja, értem. majd megy alájuk a sündisznó. meséltem?
- mit?
- aug 20-án, a napfogyatkozáskor sátorban aludtam egy szegedi kollégával.
- az aug 11-én volt
- jaja, akkor. éjszaka arra ébredtem, hogy nyaffog valami a fejem alatt. olyna volt, mintha béka felfújta volna magát. és iszonyú hangos.
- :)
- felkeltem, féltem, próbáltam gereblyével böködni. attól csak még beljebb ment. zseblámpa. attól megijedt baromira. és mikor már mindenkit felébresztettem éjjel kettőkor, sikerült kivadászni a sátor alól a sünt. elrohant. mi után. utána. és még volt 3 társa is.
- jol szorakoztam.köszi

Április