Az első levél

Hogy teljes legyen a kép, íme a korábbi levelük:

From: Antikaruhaz.hu [mailto:kapcsolat@antikaruhaz.hu]
Sent: Wednesday, June 18, 2008 10:40 PM
To: @.hu
Subject: Mit rontottam el, kedves Szóköz?

Kedves Szóköz!

Itt ülök az íróasztalomnál tanácstalanul, és bámulokegy listát, amelyen az Ön neve több mint fél évenem szerepel, hiába kutatok utána...Nyilván észrevette, hogy honlapunkat, az antikvarium.hu-t teljesen átalakítottuk, új szolgáltatásokat vezettünk belegkedvesebb vásárlóink igényei szerint.Még azt is kijártam a Főnöknél, hogy csináljunk egy új értékesítési rendszert, amellyel 20.000 könyvhöz biztosítunk egy-egy hétre 30-60%-os kedvezményt.Így akár 100-200 Ft-os áron is kínálunk köteteket. Ha szeretne mazsolázni a legújabb kedvezményeskínálatból, akkor kattintson a linkre:http://www.antikvarium.hu/ant/bongeszo.php?tipus=pill&gb=yes

Nyilván nem az Ön hibája, hogy fél éve nem találom megrendelőink listáján. Valószínűleg valamit rosszul kommunikáltam, ha nem "ragadja magával" a több ezer kötetnyi könyvre érvényes "féláras" kedvezmény, amely a most leárazott könyvekre még a héten tart. Kérem, segítsen kideríteni, mit csináltam rosszul, mert nekem az lenne a feladatom, hogy segítsem Önt a könyveinkhez, mégis minden igyekezetem ellenére fél éve nem tudom rávenni a vásárlásra, aminek nyilvánvalóan Én vagyok az oka.Ha így haladunk, valószínűleg mehetek vissza csomagolni, úgyhogy kérem, segítsen nekem abban, hogy Önt még jobban kiszolgálhassam.

Minden tanácsát szívesen megfogadom,kérem írjon nekem: info@antikvarium.hu! A jövő héten bemutatok egy lehetőséget, amit tudtommal még nem használt ki, de szerintem érdemes lenne megismernie! Nagyon köszönöm a segítségét előre is!

Az Ön szolgálatában:
Weiser István
Vásárlást segítőkedvezmény-koordinátor

Ui.: A most kedvezményes adag árát CSAK A HÉTEN tudom lent tartatni, mert a Főnök nem nagyon bukikezekre az akcióimra...Ha még nem látta megújult oldalunkat, kis időre kattintson áthozzánk a http://www.antikvarium.hu/ címre!

Re: A Tisza folyó partján ültem és sírtam...

A levél:

From: Antikaruhaz.hu [mailto:kapcsolat@antikaruhaz.hu]
Sent: Tuesday, June 24, 2008 8:49 PM
To: @ .hu
Subject: A Tisza folyó partján ültem és sírtam...

Kedves Szóköz!

Szándékosan plagizáltam Paulo Coelho nagysikerűkönyvének címsorát, és néhány sor után Önben is összefog állni a kép, mi köze az antikvarium.hu vásárlást segítőkedvezmény-koordinátorának Paulo Coelhohoz.

Május 24-én történt (ami egyébként Szeged napja), hogya Szegedi Hídi Vásáron összefutottam egy régi általánosiskolás osztálytársnőmmel, aki éppen a fent említettkönyvet tartotta a kezében.Egyből rákérdeztem, hogy olvasta e már Coelho-tól a Veronika meg akar halni - t, mert nekem ez a kedvencem,mire azt válaszolta, hogy nem, de szeretné összegyűjteniaz összes könyvét, mivel nagyon jól ír a Pali. (Paulo :))

Gondoltam, egy kicsit bevágódok és megemlítem, hogy az antikvarium.hu-nál melózok, úgyhogy pár hónap alattkiegészülhet a gyűjteménye, ha regisztrál, és kér Értesítőt.És ekkor jött a "gyomros":

- Már két éve regisztráltam, de eddig nem vettem semmit.
- Na, ilyen is van? ... - megkérdezhetem, mi az oka?
- Hát, nincs sok időm böngészgetni, és amit meg éppkerestem, az nem volt.
- Na de van Értesítő meg Előjegyzés, fogadok, hogypár hét, és jön valami tuti. Kb. 1500 könyv jön naponta!
- Hát nekem ez halál bonyolult!
- K.O.

Hát, kedves Szóköz, itt eléggé összetörtem, mivelnekem ugye az lenne a feladatom ennél a cégnél, hogysegítsek vásárolni a látogatóinknak, és mindent tegyek megazért, hogy Mindenki jusson hozzá ahhoz a könyvhöz,amit keres, olyan hamar, ahogy csak lehet.Torkomon akadt a lángos...

Rövid közvélemény-kutatás után Emese felvetése (ténylegígy hívják :)) megerősítést nyert, ezért elhatároztam, hogya jövő héten készítek egy kis rövid videó-anyagot arról,mennyire király dolog az Értesítő menüpont, és hogyanlehet a legjobban kihasználni.Csak beállít magának egy szerzőt vagy egy kulcsszót,vagy akár egy sorozatot, és ahogy jön valami a témában,egyből küldjük az infót!Semmivel nem traktáljuk, csak ami Önt igazán érdekli.

Na, ez a levél egy kicsit hosszúra sikeredett, de cserébe megígérem, hogy a következő egy kicsit rövidebb lesz. :)

Maradok szolgálatában:

Weiser István
vásárlást segítőkedvezmény-koordinátor

Ui.: A házi feladat az, hogy a jövő heti videós szuper-produkciómig mindenki próbálja ki az értesítő menüpontot.Aki be is élesíti, azt személyesen fogom megdicsérni azoldalon, és készülök valamilyen meglepetéssel!Szeretném kipróbálni az Értesítő menüpontot!

A válasz:

From: Szóköz[mailto: @.hu]
Sent: Thursday, June 26, 2008 9:48 PM
To: 'Antikaruhaz.hu'
Cc: 'info@antikvarium.hu'
Subject: RE: A Tisza folyó partján ültem és sírtam...

Kedves István, (ha megengedi, hogy így szólítsam)

Talán az lenne a legstílusosabb, ha azzal kezdeném: „a gépem fölött ültem és sírtam”, amikor végigolvastam a levelét. Nem szokásom ügyfélszolgálatok körleveleire válaszolni, de erre most kénytelen vagyok, mert nem hagy nyugodni ez a hangnem, amit Ön használ az ügyfelei tájékoztatásában.

Tudja, (ha már ismeretlenül is eljutottunk a személyeskedő stílusig), az első levelén is megütköztem, de ez a második megerősített engem abban, hogy valamelyikünk nincs igazán tisztában a szerepével a kettőnk kapcsolatában: Ön egy szolgáltató céget képvisel, aminek én az ügyfele vagyok. Nem ismerjük egymást, nem vagyunk barátok, nem vagyunk kíváncsiak egymás magánéletére, általános iskolai osztálytársaira, akivel megosztja, hogy Ön hol „melózik”. Ez egy hivatalos reláció, amiben az üzleti etikett megkíván bizonyos kommunikációs elemeket. Ha megengedi, részletezem, hogy mire gondolok.

Egy ügyfél általában nem kíváncsi arra, hogy az adott szolgáltató vásárlást segítő kedvezmény-koordinátora (remélem, jól idéztem a titulusát) kivel találkozott a Hídünnepen. Nem kíváncsi a hölgy nevére, a könyv címére, amit a kezében tartott abban a percben és különösen nem kíváncsi a párbeszédre, amit Ön volt szíves szóról szóra az ügyfelei elé tárni. A levél olvasójában ez azt az érzést kelti, hogy Ön nincs birtokában a munkájához szükséges alapvető készségeknek, illetve tárgyi tudásnak. Az Ön stílusa - ha nem is tegeződő, ezt be kell látnom – valahogy úgy definiálható, hogy „magázódva haverkodás”. Ne haragudjon a kérdésért, de ezt Ön találta ki, vagy a főnökei ötlete volt? Miféle szakirodalomban olvasott Ön olyat, hogy egy értesítő levél végén házi feladatot kell adni az ügyfeleknek? Ki volt az a magyartanár, aki azt tanította Önnek, hogy a „mindenki”-t nagy kezdőbetűvel kell írni? Egy könyváruház munkatársától joggal várja el az ember, hogy ne legyen helyesírási hiba a levelében. A hangulatjelek tömkelegéről nem is beszélve.

Kérem, higgye el, nem az a szándékom, hogy megbántsam, vagy kioktassam Önt, de abban biztos vagyok, hogy rajtam kívül számtalan ügyfelük háborodott fel a levelei stílusa kapcsán, és a saját érdekükben azt javaslom, hogy térjenek vissza a hivatalos, üzleti levelezési formához.

Sikeres munkát kívánok, üdvözlettel:
Szóköz

Én lennék

Az miért van, hogy egy csomó ember ezt írja a fotója alá a wiw-en? Nem biztos benne?

Válasz

- Szóval egy 40.000 főt foglalkoztató cégben én benne vagyok a Top 200-ban.
- Szivem, nálam a Top 10-ben is benne vagy.

Lakótelep

.update.
Az auchan akciós, fél áron kapható sajtos pogácsája éppen fele annyi időt tölt napozással, mint a teljes árú kollégái. Nem ajánlom a fogyasztását.
.update2.
A lakótelepi fűnyíráshoz az is hozzátartozik, hogy a fűnyíró kistraktor mellett kézi szegénynyíró is dolgozik, így az eredmény tökéletes.

6 hónap elegendő volt, hogy lakótelepi őslakossá fejlődjem. Most megosztom a bevásárlással kapcsolatos tapasztalataimat az érdeklődőkkel.

1. A lakótelepi lakásokban élők első számú szabálya az, hogy lehetőleg éhesen menj vásárolni, hogy minél több kaját meg tudj enni hazafelé menet. Ezzel sok cipekedéstől mented meg magad. Már ami a lift nélküli házban, magasan élőket illeti.
2. Kéthetente akcióváltás van az Auchanban. Aznap a környékre se menj, ellepik a helyet a kerekesszatyros nyugdíjasok. Ha nem akarod bokatöréssel a balesetin végezni, kerüld el a helyet. Vásárolj csütörtök este. Minél többet, de az első szabály betartása mellett.
3. Ha ügyes vagy, kifigyeled, hogy melyik pénztáros kedves, melyik nem, melyik dolgozik gyorsan, melyik nem, és ami majdnem ugyanilyen fontos: melyik kéri el minden alkalommal az ID-t kártyát fizetéskor és melyik nem. Ezekkel sok időt spórolhatsz meg.

Egyéb iránt Budaörs elképesztően tiszta hely. Hetente nyírják a füvet az egész lakótelepen, nyírják a sövényt és el is viszik a hulladékot, naponta ürítik az utcai szemeteseket, aminek a folyamát is sikerült már feltérképeznem, és csak bámulok. Gyalogos kollégák sárga nagy szatyorba gyűjtik a kis szemetesen tartalmát, a sárga nagy szatyrokat lezárva a buszmegállók elején leteszik, és mennek tovább. Később szemétgyűjtó autók haladnak el a megjelölt helyeken és a buszmegállóba behajtva, a közlekedés feltartása nélkül összeszedik a zsákokat. Bámulatos.

A városi növénykihelyezés folyamata is csontra ki van dolgozva. Az ember azt gondolná, hogy 100 Ft-os tátikák, büdöskék meg muskátlik elhelyezése igazán nem nagy költség és fáradság az önkormányzat részéről. Pedig az. Elemzem a helyzetet:

- vásárolj számtalan, villanyoszlopra kihelyezhető virágtartót, valamint ugyancsak sok, fából készült, aszfalton kirakható virágtartó bödönöket.
- vásárolj virágokat. Ezeret.
- vásárolj virágföldet, raklapszámra.
- vásárolj locsolóautókat, egyet vagy kettőt.
- vegyél fel locsolóautónként 2-3 embert a locsolási teendők elvégézésére.
- rajzolj térképet a virágokról, és add az emberek kezébe.
- töltsd fel a locsolóautókat 1-2 köbméter vízzel minden nap.

Így az emberek az autókkal róják a várost minden nap és döhöm sok pénzért életben tartják a 100 Ft-os virágaidat, amiben gyönyörködhetsz. És nekünk, itt Budaörsön erre is telik. Tiszta a hely, zöld és virágos.

Egyébként élem a lakótelepi gyerektulajdonosok hétköznapi, tökéletesen gondtalan, szinte már egyhangú, könnyű, de tényleg problémamentes életét. Teljesen ki vagyok szolgálva, szép helyen élek, boldog vagyok. Most, kedden 13:51-kor, amikor a gyerek alszik, posztot írok, közben egy filmet is nézek, a munkámat reggel megcsináltam, hát ilyen megboldogult lánykoromban se volt, vagy leglábbis nem rémlik, hogy lett volna. Ilyet kívánok mindenkinek.

Terítéken az esélyegyenlőség

Mióta gyerekem született gyakran érzem mozgásomban korlátozva magam. Terhes koromban, főleg a vége felé például az is megfordult a fejemben, hogy nekem is kijár a külön parkoló a bevásárlóközpontokban, hogy ne kelljen annyit gyalogolni a hőségben 8 kiló plusz súllyal és bedagadt bokával. Még a nekem járó táblát is megálmodtam, olyat akartam, mint a kerekes székes tábla, csak nekem a hasamon lett volna a nagy karika, nem a fenekem alatt.

De félre a tréfával, komoly dolgok következnek: ma el kellett mennem az Erste Bank Andrássy úti fiókjába, méghozzá személyesen. Hogy miért húzódik a lakásom eladásából származó utolsó (nem kevés) forintok begyűjtése februártól júniusig, az megér egy külön történetet, de most koncentráljunk a bankfiókra. Mikor megláttam a bejáratot, hirtelen átjárta a szívemet egy olyan földöntúli, bizsergető érzés, mintha magát Elvist látnám magam előtt: azt hiszem, megtaláltam a főváros utolsó akadálymentesítés nélküli bankfiókját. Egyszóval kivételesnek éreztem magam. Még az is megfordult a fejemben, hogy most rögtön elkezdek kiabálni: 'Emberek, itt egy bankfiók, ahová képtelenség bejutni, hiszitek Ti ezt?', de inkább hagytam, a babakocsi nélküliek valószínűleg nem érzik át a helyzet jelentőségét.

Nem akarom hosszan fejtegetni, hogy a bankoknak miért érdeke, hogy az ügyfél fizikai valójában meg tudjon jelenni a fiókokban. Szóval álltam ott értetlenül, és a korai örömöm után hamar a döbbenet lett urrá rajtam, mivel egy aláírt nyilatkozatot kellett átadnom az egyik ott dolgozó alkalmazottnak. Na, vázolom a helyzetet: ott állok én, kezemben a babakocsi, benne a gyerek. Kisebb szintkülönbségek nem szoktam rám ijeszteni, egy-egy lépcsőfokot könnyen meg lehet játszani a kocsival, de kettőt egyszerre csak úgy, ha megemelem. Az se gond, ha van elég hely, mert a csípőmre emelve simán elmegyek vele a szomszéd kerületig is akár, de ha egy szárnyas ajtónak csak az egyik oldala van nyitva, ott nem férünk be. Ráadásul dupla bejárati ajtó van felszerelve, gondolom, biztonsági okokból. Gyors helyzetfelismerő képességem birtokában arra jutottam, hogy egy módon tudnék ide bemenni: ha az egyik kezemmel kinyitom a külső ajtót és nyitva is tartom magam előtt, miközben a második és harmadik kezemmel felemelem magam előtt (!) a babakocsit, úgy mellkas magasságig, és a negyedik kezemmel a belső ajtót is kinyitom magamnak, és nyitva is tartom, amíg beérek. Ezzel nem próbálkoztam meg, lezártam a babakocsit és benyitottam a fiókba, hogy a biztonsági őr segítségét kérjem.

Jött is, és nagyon segítőkésznek bizonyult. Elmondtam, hogy kihez jöttem, és mivel nem volt alkalmuk eddig akadálymentesíteni a terepet, kérem, hogy a munkatársa fáradjon le és vegye át tőlem a papírt itt az utcán, mert a gyereket se fogom magára hagyni az Andrássy úton. A kedves úr húzta nagyon a száját, hogy hát nem kéne, nem kéne, majd kibökte, hogy a célszemélynek se kellene nagyon ugrálni a lépcsőkön lefelé, ha nem muszáj, mert ő meg terhes, és minek ugráltassuk feleslegesen. Agyrém. Szóval még lift sincs odabent.

Áthidaló megoldásként azt találtam ki, hogy a biztonsági őr úr vegye magához a nyilatkozatomat és adja a célszemély kezébe, ha már az Erste vezetősége hadilábon áll az építőiparral, és nem válik lehetővé, hogy az ügyfél eljusson az alkalmazottakig. Pedig én az utcán is hajlandó lettem volna boltolni, ha már egyszer ragaszkodtak hozzá, hogy odamenjek személyesen. Hát, sajnálom. És üzenem az Erstének, hogy most már nagyon várom a pénzt is. De ha akarják, építsenek belőle rámpát, mit bánom én.