A távolság megszépít mindent

Amióta G hazajött az egy hetes adria kupáról, olyan idilli minden. Utáltam egyedül lenni. Inkább legyen itthon, és idegesítsen, mint ne. A lábsérülése komolyan aggasztott, de csak 3 napig, most már alig sántikál. A tetanusz hírére is csak annyit nyammogtam el a bajszom alatt, hogy 'na, ezt most minden bűnödért cserébe kaptad'. De nem mondtam ki, csak oltalmazó karjaimba vettem a Teremtés Koronáját az ügyeleti folyósó egyenszékein. És komolyan is gondoltam: 3 napi fenéksajgás után most úgy tekintek rá, mint aki mindenért vezekelt, és tiszta lappal néz az új korszak elé. Csak azt bánom, hogy nem én toltam bele a tűt abba az izmos, kerek fenekébe. Vagy ha csak láthattam volna.. Mindegy, Ursulának is lehet egyszer egy jó napja.