Mupa

Rendesen rákattantam a Művészetek Palotájának programjaira. A szegedi kortárs balettről alig akartam kijönni, nem csak miattuk, Orff miatt is, most meg PUF koncerten voltunk, amit kifejezetten nem szeretek, de most mégis jó volt.

Utoljára 2 hete voltunk PUF koncerten, de akkor elég vacakul éreztem magam, mert hideg volt, nem ismertem a számokat, nem értettem a szövegeket, rossz volt a hangosítás, az énekes olykor elfelejtette a szöveget és rémes felkonfokat nyomott, majdnem sírtam tőle. Ez viszont rendes, akusztikus koncert volt, nem volt hideg, csak az volt a baj, hogy rossz volt a hangosítás, nem értettem a szövegeket, és az énekes olyan rémes felkonfokat nyomott, hogy majdnem sírtam.

Mögöttem viszont valaki remekül szórakozott, tök humornak vette emberünk esetlenségét. Engem viszont fárasztott. Szerintem nem vicces, ha valaki nem tudja bemutatni a zenekarának tagjait, meg rendszeresen a zenésztársai mentik ki a felkonfokból azzal, hogy elkezdik játszani a követező dalt. Ejj.

Tiszta garázszenekar érzésem volt. Nem értettem, hogy hogy kerültek oda. A program tetszett, de abban igaza lehet G-nak, hogy valószínűleg azért kaptak felkérést a Műpától, mert az a generáció vezeti most a kultúrális életet pesten, aki PUF-ot hallgatott 20 évvel ezelőtt.

Legközelebb novemberre van jegyünk, Schiller: ármány és szerelem, Alföldi R. rendezésében.