Költözés

A nagy francia forradalom évfordulóján költözünk.

G azt mondta (ezt a címet is adhattam volna a posztnak), hogy annyi cuccunk van, hogy alig bírják átvinni a költöztetők. Szerinte ez annak a jele, hogy (1) jól élünk, és hogy (2) megöregedtünk és gyűjtögetni kezdtünk.

És valóban. 5 éve ő is csak a ruháival költözött el, ahogy én is. Mostanra meg lett nettó 5 órányi csomagunk, amit a teherautóba lehetett pakolni. Vettünk sok bútort, született gyerekünk, vettünk gyerekholmikat, játékokat, konyhai gépeket, meg szerszámokat is, amiket eddig ugyan a gardrób rejtett, most pedig elnyerik méltó helyüket a Szent Műhelyben, amire már olyan nagyon áhítoztunk. Legalábbis az egyikünk.

És ezután se lesz jobb a helyzet, születik még egy gyerekünk, és most kerti cuccokat fogunk nagy számban újítani, meg a szerszám állományunkat is, amivel jó sokat lehet szöszmötölni a Műhelyben. Nem is merem kisbetűvel írni a nevét.

De most egy ideig nem szeretnénk költözni.

A költözést pedig ma este megünnepeljük.