Hajnal

Hajnal volt. A teraszon ültem, és a napot vártam egy plédbe burkolózva. 


Nem voltam egyedül. A madarak is korán keltek. Amióta kitettük a madáretetőt, nálunk laknak. Már értük is felelős vagyok. Szürcsöltem a teát és vártam. Csak a madarak hangoskodtak.


A szokásaim rabja vagyok, de már megtanultam együtt élni ezzel. Sok év telt el. Ott ülök minden reggel és várok.


Amikor felkel a nap, mindig becsukom a szemem és arra gondolok, hogy a napsugarak megbotlanak a szemem ráncaim. Bosszantásban még mindig verhetetlen vagyok.


Hajnal volt. Egy újabb álmatlan hajnal.