Nem érti. Nem érti, hogy.. Pedig nálam jobban csak az anyja ismeri, és tudja jól, hogy 10 év után becsukott szemmel is leveszem, ha hazudik. És csinálja.

Nem fogok titokban találkozni vele. Nem fogunk pénteken munka után összefutni, mert az az időpont neki megfelel. Nem fogok hazudni miatta már szerdán, hogy egy barátnőmmel moziba megyek pénteken. Főleg mert odaírta, hogy titokban tudok csak vele találkozni. Nem leszek a titkos szeretője. Mitképzel.

De ha véletlen találkoznék vele valahol, és abból kerekedne valami véletlen ölelés, az nem lenne baj.

Nem hiszem, hogy bármit is változtat, ha ide írom, de értse már meg minden idióta, hogy semmi nem lesz jobb attól, ha valamit eltitkolunk, sőt, ha nem beszéltek róla, attól csak gyanúsabbá válik. Bármi legyen is az.

Per-nek msn.com-os email címe van. Felvettem a listára. Örült neki. Hurrá. Nem tenne valaki engem is boldoggá? Igaz, épp most kaptam egy hangszórót a kollégáktól, mert a laptopból nem jönnek ki szép hangok. Ejnye, nekem semmi sem elég.

Ha ez így megy tovább, altatót kell szednem. Minden éjjel éberen kuksolok, aztán ma meg elaludtam a taxiban a VPOP-ba menet. Valami nagyon nincs rendben.

'bk kerdi h ma tudtal e beszelni ib-vel. nem monta mirol. nem monta miert tolem kerdi.'

'nem. talán holnap.'

'nem beszelt ib-vel. talan holnap. ennyit irt.'

zeszemmegáll.

Elhatároztam, hogy meglepő módon, ezen a héten nem fogok megfázni. Rossz lenne pénteken betegen utazni el síelni. Ennek érdekében a következőket rendeltem el magamnak:

1) minden reggel autóval jövök dolgozni, és akármennyit kell is várnom, autóval megyek haza. Semmi buszozás, meg gyaloglás. No way!
2) nem teszem ki a lábam napközben az irodából. házhoz jön az ebéd, nem vállalok külső programokat. No way!
3) ha mégis el kell mennem valahová, taxit hívok. Fűtött taxit.
4) nem tervezek esti out programokat. Csakúgy, mint eddig. No way!
5) reggel forró itallal kezdek, este forró itallal fejezek be.

6) vodka
7) gin

Fázik a szemem.

Kell néha egy ilyen lassú, nyugalmas nap, mint ez a mai. Sokáig aludtam. Kényelmesen keltem fel. Sokáig fürödtem. Végigdörzsöltem a bőrömet egy jókora luffa szivaccsal, amíg vörös nem lett a combom. Aztán visszafeküdtem, és pizzát rendeltem. Lassan utolértm magam az itthoni dolgokban is. Elmosogattam, elpakoltam az előszobában összegyűlt cuccokat, és már csillog a fürdőszoba.

Mostmár biztos vagyok benne, hogy nem vagyok beteg, a szó hagyományos értelmében, csak pihennem kellett, ezért produkáltam ezeket a torokfájós tüneteket. És már sokkal jobban vagyok.

pont, pont, vesszőcske
nagyon fáj a fejecske

viszont már a csimpánzokról is tudok mindent.

Igazolás

A hétvégén minden úgy történt, ahogy előre leírtam. Leszámítva, egy apróságot. Megbetegedtem.

The story of Buzz

Van egy norvég barátom, Buzz. az igazi neve Per. És csak most lett a barátom, összeklikkeltünk a flickr-en, és pár napja chat-elünk.

Sose értettem az ilyen figurákat. Eleinte csak azzal jött, hogy szereti a képeimet, és szeret barátkozni mindenféle külföldiekkel. Aztán hirtelen már jönni akart Budapestre, és kérte, hogy majd vezessem körbe a városban, ha ideért. Tavasszal. Nem mondtam egyértelmű igent. Azután megjegyezte, hogy reméli, a barátjának tekinthet. Ezután elárultuk egymásnak a korunkat, és mivel ő 50 (!) éves, - hiába, az internet elterjedésével minden korosztály előtt megnyílt a lehetőség a nemzetközi ismeretségszerzésre, az idősebbek sem jelenteknek kivételt -, reméli, hogy ez engem nem zavar. Ezen hosszasan elgondolkodtam. Ugyan miért zavarna, hogy akivel levelezek, az 50 éves? Nem kérte meg a kezemet, nem kell hozzá költöznöm, elviselnem a rigolyáit, csak beszélgetek vele. Tőlem 12 is lehet.

Küldtem neki fotót magamról, mert nem értette a "francia gyerekszínész" szöveget, na, szerinte gyönyörű vagyok. Gondoltam. Mit is írhatott volna mást.. Már óránként váltunk egy-egy levelet, megbeszéltük, ki mit csinál a hétvégén, tökéletes.

Azt hiszem, Buzz közvetlensége és megnyerő modora jókor jött nekem, talán most pont erre van szükségem. Van egy izgalmas rezgése annak, amikor idegeneknek olyan apróságokat árulok el magamról, amiket a közvetlen környezetemnek sosem mondanék el. Irritál, ha idegenekkel kell találkoznom, megismerkednem személyesen, de levelezni bárkivel hajlandó vagyok, úgy tűnik. Sosem hazudok magamról, és sikerként könyvelem el, ha megnyerek valakit magamnak. Ez az, ami személyesen akkora problémát jelent.

Végül rá fogok jönni megint, hogy hülyeség volt újabb felszines kapcsolatot építeni ki egy ismeretlennel, így még eggyel nő azoknak a száma, akikre gondolni kell minden ünnep alkalmával, törődni velük, idő, energia, néha megkérdezni, hogy hogy van, hogy vannak a gyerekei, hogy telt a hétvége, a nyaralás, a sielés, a hálaadás, a karácsony, mennyit nőtt a kicsi, beszél-e már, mi a kedvence, megeszi-e a spenótot, szeret-e óvodába menni, stb. Szóval törődés. Idő, energia.

Egy ilyen kapcsolatot épp most építettem le, nagyon szigorúan, talán meg is bántottam a figurát. Persze hapsi ő is, igaz, ő magyar. Találkoztunk is egy párszor, el volt telve tőlem, hogy én milyen szép vagyok és szellemes, és magával ragadó. Tényleg folyton viccelődtem, ha vele voltam, de nem azért mert ennyire jófej vagyok, hanem mert untatott és kénytelen voltam hülyeségekkel szórakoztatni magam, de erre sosem jött rá. Aztán mindig felhívott, elhívott valahová, ahová nem mentem, majd fél évenként megesett rajta a szivem, jött egy mozi, aztán megelégeltem és az új munkahely kapcsán történt telefonszámcsere alkalmával őt nem értesítettem az új számomról. Mégis megtalált, beállított egy virágcsokorral a szülinapomon, hagyott egy névjegykártyát, de nem hívtam vissza. Szar érzés volt, hogy csalódnia kellett bennem, de önzőnek kellett lennem, nem bírtam volna elviselni még egy mozit vele.. azóta nem jelentkezik.

Kiváncsi vagyok, Buzz meddig viszi nálam. Eleinte jófej vagyok, de majd rájön ő is, hogy mi az igazság.

Program

Elmondom mi lesz hétvégén.

Péntek este, az ma van, elmegyek es kifizetem a festőket. Örülni fogok, mert a lakásom szép lett, és végre készen van. Azután átadom a kulcsot Adrinak. Talán meg is puszilom. Ezután egy hirtelen ugrással az időben, szombat reggel lesz.

Nagyon korán kelek és lemegyek Szegedre a szüleimért. Anyukám megkérdezi majd, hogy ülhet-e mellém előre, és úgy fog neki örülni, mint én 8 éves koromban. Beülnek az autóba és jövünk vissza Pestre. Nem fognak szólni, hogy félnek mellettem, mert túl gyorsan hajtok. Ebéd Budaörsön a nővéremnél, megünnepeljük a sógorom születésnapját. Nem tudom hány éves most. kb 38. Ebéd után családi karaván indul Újpestre, megnézik a lakásomat. Örülni fognak neki, majd a gyerekek ugálni kezdenek a galérián. A nővéreimet ennek láttán a szívroham kerülgeti. Fél óra múlva megunják és haza akarnak menni, vita kezdődik a gyerekekkel, hogy megyünk-e vagy maradunk és ugrálunk tovább. Végül a szülők győznek és mindenki hazamegy.

Vasárnap reggel felszedem a szüleimet a nővéremnél, és hazaviszem őket Szegedre. G is velem jön, ő a saját szüleivel tölt egy pár órát Szegeden, a héten történt változások miatt. Ebéd után vissza indulunk. Én vásárolni akarok majd menni, kell még hűtő meg mosógép, de G fáradt lesz, otthon marad dolgozni, de munka helyett csak a macbeszeljuk.com-ot fogja olvasni, és huszonötödször is megnézi Steve Jobs eheti prezentációját, mert szerelmes belé. Rólam még sosem beszélt ilyen lelksedéssel, mint Steve-ről. Megsértődök és elmegyek vásárolni.

Hétfő reggel vegyes érzelmekkel munkába indulok.

msn üzenet valamivel később:

SzabóZsé says:
Ne tessék olyan gondterhelten nézni a képernyőt és főleg ne homlokráncolva, mert árt a szépségednek...
Me says:
az enyemnek ugyan nem. epp ma jegyeztem meg, hogy mar megint ugy nezek ki mint egy francia gyerekszinesz. mi lehet ennel is rosszabb?
SzabóZsé says:
Mondjuk ha úgy néznél ki, mint egy vén francia balerina, valamivel a nyugdíjazása után...
(Alapvetően nincs semmi bajom a francia gyerekszínészekkel, főleg ha 25-35 év közti lányok, he-he... B) )

Anikót

...persze nem hívtam fel. Túl régen találkoztunk ahhoz, hogy legyen értelme a "Mesélj, mi van Veled" kérdésnek. Mit mondana? Kösz, jól vagyok?! Nem vagyok biztos benne, hogy örülne nekem.

Összegzés

Ma reggel is úgy nézek ki, mint egy francia gyerekszínész.

Szobafestőnek lenni jó

Az új lakás új kihívások elé állít, mintha nem küzdenék eleget enélkül is. De ezt nem bánom, első lakást venni jó. Persze rögtön új szineket akartam a falra, intenzív, élénk, vidám, szinte perzselő szineket. Így lett a konyha piros. Amikor az első réteget felkentem, elizonytalanodtam az élénk szinekhez való ragaszkodásban, de pár nap múlva visszatérni a helyszínre egészen felkavaró volt. Ennek az élénk pirosnak élettani hatása van! Jókedvem lett a lakásba lépve, mosolyogni kezdtem. Már nem bánom a színválasztást. Bár gyerekkorom óta irtózom a pirostól, mostanában valahogy megszerettem.

Más kérdés, hogy létra nélkül kicsit kontár munkának tűnik amit csináltam, és mivel az idő sürget, gyorsan keresnem kellett egy szobafestőt, aki a nappalit is megcsinálja, és a konyhát is befejezi, kell még egy-két réteg a tökéletes fedés érdekében.

A festő most kezdett dolgozni, de már reggel felhívott, mert a tapétát is szeretné lecserélni. Plusz 30 ezerért. Eddig se volt kevés, amit kért, de ha csak így lesz szép, ám legyen. Holnap este megnézem, mit alkottak a mesterek, a folyószámlám teljes kiürítése terhére. Elgondolkodtam a pályamódosításon.

Szóval a kicsi lakásban félő volt, hogy a sötétebb árnyalatok összenyomják az amúgy is kicsi teret, de a konyha színe kitűnő lett, harsány, szemtelen, gátlástalan és merész, a nappaliban pedig egy kicsit világosabbra keverik a narancssárgát, mert bár nyáron, világosban nagyon jól mutatna ez is, télen mégis kell, hogy a fény ne tűnjön el a falak sötét árnyalatától. Ellenkező esetben sok erős lámpát szerelhettem volna be, hogy ne kelljen tapogatnom a lakásban. Jó lesz így.

Egyedül csak azt sajnálom, hogy nem jött össze a terv, amit a barátnőim találtak ki, akartak jönni segíteni a festésben, azt mondták, ha együtt festjük ki, eltöltünk egy vidám napot, és azután mindig lesz mire emlékezni, ha nálam gyűlünk össze. Igazuk van, de sajnos nem tudtak eljönni, dolgoznak ők is sokat, és az idő sürget. Adri szeretne költözni.

A hétvégén eljön a család, megnézik, aztán átadok minden kulcsot Adrinak, ő fog vigyázni a házra, őt fogja felvidítani a sok szín, és addig marad ott, amíg csak jólesik neki. Kedves Barátnőm.

Találkozás egy régi ismerőssel

Tegnap metróval kellett utaznom, hosszú idő óta először. A deák téri aluljáróban küszködtem a szembe jövő tömeggel, amikor hirtelen megláttam egy ismerős arcot, egy régi barátot az egyetemről, de mire igazán megörülhettem volna neki, rájöttem, hogy nem Anikó az, csak valaki, aki nagyon hasonlít rá.

Akarok örülni neki igazából is, ma este felhívom.

Válasz

Csak ennyit válaszolt: "mmm". Pontosan tudom, hogy mit akart vele mondani.

Kérdés

Elhangzott egy kérdés. Azt válaszoltam: "De igen. Néha nagyon. Néha kevésbé." Nem sokat gondolkodtam rajta. Később rájöttem, hogy ennél jobban nem is lehetett volna nyomatékosítani az 'igen'-t. Elárultam magam. De nem számít, tudja jól. Akkor nem is árultam el magam? Denagyszerű. Várom a holnapot.