csütörtök, január 13, 2005

Szobafestőnek lenni jó

Az új lakás új kihívások elé állít, mintha nem küzdenék eleget enélkül is. De ezt nem bánom, első lakást venni jó. Persze rögtön új szineket akartam a falra, intenzív, élénk, vidám, szinte perzselő szineket. Így lett a konyha piros. Amikor az első réteget felkentem, elizonytalanodtam az élénk szinekhez való ragaszkodásban, de pár nap múlva visszatérni a helyszínre egészen felkavaró volt. Ennek az élénk pirosnak élettani hatása van! Jókedvem lett a lakásba lépve, mosolyogni kezdtem. Már nem bánom a színválasztást. Bár gyerekkorom óta irtózom a pirostól, mostanában valahogy megszerettem.

Más kérdés, hogy létra nélkül kicsit kontár munkának tűnik amit csináltam, és mivel az idő sürget, gyorsan keresnem kellett egy szobafestőt, aki a nappalit is megcsinálja, és a konyhát is befejezi, kell még egy-két réteg a tökéletes fedés érdekében.

A festő most kezdett dolgozni, de már reggel felhívott, mert a tapétát is szeretné lecserélni. Plusz 30 ezerért. Eddig se volt kevés, amit kért, de ha csak így lesz szép, ám legyen. Holnap este megnézem, mit alkottak a mesterek, a folyószámlám teljes kiürítése terhére. Elgondolkodtam a pályamódosításon.

Szóval a kicsi lakásban félő volt, hogy a sötétebb árnyalatok összenyomják az amúgy is kicsi teret, de a konyha színe kitűnő lett, harsány, szemtelen, gátlástalan és merész, a nappaliban pedig egy kicsit világosabbra keverik a narancssárgát, mert bár nyáron, világosban nagyon jól mutatna ez is, télen mégis kell, hogy a fény ne tűnjön el a falak sötét árnyalatától. Ellenkező esetben sok erős lámpát szerelhettem volna be, hogy ne kelljen tapogatnom a lakásban. Jó lesz így.

Egyedül csak azt sajnálom, hogy nem jött össze a terv, amit a barátnőim találtak ki, akartak jönni segíteni a festésben, azt mondták, ha együtt festjük ki, eltöltünk egy vidám napot, és azután mindig lesz mire emlékezni, ha nálam gyűlünk össze. Igazuk van, de sajnos nem tudtak eljönni, dolgoznak ők is sokat, és az idő sürget. Adri szeretne költözni.

A hétvégén eljön a család, megnézik, aztán átadok minden kulcsot Adrinak, ő fog vigyázni a házra, őt fogja felvidítani a sok szín, és addig marad ott, amíg csak jólesik neki. Kedves Barátnőm.

Nincsenek megjegyzések: