Itt a nyár. Ma reggel éreztem, ahogy az arcomba fújja a szél a homokot. Igaz, hogy csak egy budaörsi kereszteződésben történt és nem a strandon, de a fokozatosság elve szerint ezt már biztató jelnek veszem.

- nem akarok tökéletes lenni
- nem akarok férfiasabb lenni a férfiaknál
- nem akarok nőiesebb lenni az átlagnál
- nem akarok a munka hőse lenni
- nem akarok autóversenyző lenni
- nem akarok vadászpilóta lenni
- nem akarok semmit ezen kívül.

'Bazmeg, mint egy kibaszott raktár.'

2 embernek: 2 asztal, 5 laptop, még 2 monitor, 2 tábla a falon, 1 flipchart. Arra gondoltam, hogy felajánlom nekik az én laptopomat is, ha az az 5 nem lenne elég.

Szakítottam. 1462-dik fejezet.

'Dobozt majd adomanyozok, ha szukseged van ra - tudod a baratokra mindig lehet szamitani (egy-egy jo szo, neha egy-egy jo doboz...)'

Ez a hétvége is eltelt. Mozgalmas volt. Csak arra nem jutott idő, ami a legfontosabb volt. Felhívni Apukámat.

Voltunk dísznövénykiállításon, sajtófotó kiállításon, fényképeztünk, moziztunk, termálfürdőztünk, alig maradt idő veszekedésre. Ilyen sűrű programot csak apró hisztik tudnak megszakítani.

Még szerencse, hogy párosan szép az élet.

Nem tudom, mi értelme lesz a mai beszélgetésnek, miért találkozom vele egyáltalán. De oda megyek. Aztán nem tudom, miért megyek utána haza, de hazamegyek. Ezek a rutinműveletek tesznek tönkre engem.

A pénteki gyomorremegés ma 12.45-kor kezdődött.

In a manner of speaking
I don't understand
How love in silence becomes reprimand
But the way i feel about you
Is beyond words.

Nyugalom, cicavér.

- Asszem megfáztam.
- Mondtam, hogy vigyél magaddal kabátot. Norvégiába.
- Nem azért fáztam meg. Hanem a repülőn. Mert ablak mellett ültem.
- És?! Nyitva volt?

Hétvégi villanások

pénteki gyomorremegés / beszélgetés barátnőkkel / kakaókrémbe mártott győri édes / hajnali igazoltatás a reptéren / 13 évesek vagyunk /tv paprika / 3 ekkora marhát / visszatérés az édenkertbe, fotók / közelharc a derekamért / the interpreter, kossuth / jogosítványt az okmányirodából / clinique / taxi / megint egy 'szeretők maradunk' sms / dézsából öntős felhőszakadás, éjjel / irodát nyitunk szegeden / sírás / vita / sírásrívás / psichoszomatikus izomfájdalmak / hétfő reggel megérkezés a munkahelyre

Kicsit szomorú dolog elhagyni azt az embert, akivel több évig éltem együtt, mint a saját szüleimmel, de ha nem megy a dolog, akkor nincs mit tenni. Majd lesz más, akivel még tovább fogom megosztani a társaságomat.

Nem változott semmi, nem csinál semmit rosszabbul, vagy másképp, mint eddig. Csak elegem lett. Neki egy anya kell, nem én. Valószínűleg azt hittem, hogy egyszer leveti a gyerekes szokásait, és végre társam lesz, nem pedig gyámolítottam. Hányszor mondta, ha őszülő öreg urakat látott Porsche-t vezetni, hogy ő is ilyen akar lenni öreg korára. Csak azt nem vette észre sosem, hogy ezek az irigylésreméltó örökifjak mindig egyedül ülnek az autóikban. Én nem szólok neki, de egyszer talán észre veszi. Igen, egyszer biztosan észreveszi majd. Remélem, nem túl későn.

Az új hobbim: földieper fogyasztása nagy gonddal, lassan, autóvezetés közben, a piros lámpánál. Néha szétnézek és visszamosolygok azokra a hímnemű autósokra, akik ezt észre veszik.

Azt akarom, hogy semmi ne változzon. Azt akarom, hogy minden maradjon így. De nem azért mert jó így. Hanem mert meghalnék most egy mindentmegmozgató változástól. mm. mmmmm.

Budapest Bank, gazdagréti fiók.

Bemegyek vállalati számláról készpénzt felvenni. Nem lehet. Tegnapi dátum szerepel a bizonylaton, ma már erre nem adnak ki egy fillért se.

Mennék lebélyegezni az átutaló szelvényeket, de nem férek a géphez, mert a bejárati ajtó nyílási sugarában van, és éppen szellőztetnek, rányitották az ajtót a bélyegző gépre.

Megyek megszüntetni a lakossági folyószámlámat. Azt mondják, be kell fizetnem pénzt, mert negatív az egyenleg. Vissza megyek a pénztárhoz. Állok az egyik üres (!) ablaknál, várok a soromra. A biztonsági őr rámszól, hogy ne ott álljak, hanem a tábla mögött, amire az van írva "Kérjük, itt várakozzanak a pénztárhoz." A tábla jó helyen van, de csak az látja, aki épp most lép be az utcáról. A lakossági ügyintézők felől érkezve észrevehetetlen. Állok ott egy ideje, nincs szék. Illetve van, de csak a lakossági ügyintézők előtt van, ahol nincs is sor. A pénztár előtt van sor, ott nincs szék. A sor lassan akkorára nő, hogy nem lehet tőle bejönni a bankfiókba.

Fizetek, és vissza az ügyintézőhöz. Mennék, de addigra valaki megelőz. Várok. Le is ülök, hiszen van szék. Mikor épp beelőzne valaki, az ügyintéző azt mondja 'Várjál, a kishölgy előbb érkezett'. Kezdem elveszteni a türelmemet. Leülök, elkér újra minden iratot, amit az előbb már oda adtam neki.

Egyszer átjön a szomszéd ügyintéző és sugdolózni kezdenek. Végre történik valami. Kiderül, hogy a bank elszúrt valamit, egy másik türelmes lakossági ügyfélnek az adásvétele során a bank elnézte az összeget.. Az ügyfél igényt tart a pénzre. A teljes összegre. Most. Tanakodnak az ügyintézők, a megrövidített ügyfél meg időnként átlógatja a fejét az én térfelemre és megkérdi a banki alkalmazottaktól: 'Na, mi a helyzet?' Nevetek. Nézem az órámat. Vagy más miatt nézem a telefonomat? Jó.

Beszélgetnek, nem szólok. Nagy nehezen befejezik. Velem foglalkozik végre. Akkor megcsörren a telefonja. Nem veszi fel. Hangosan csörög. Hallgatom a csörgést. Örülök, hogy végre haladunk. Keres egy papírt. Nem találja. Megkerül. Kitölti.

Jön a biztonsági őr. Azt mondja, itt egy ember, aki a MediaMarkt-ban akar vásárolni, és az ottani BB hitelügyintéző azt mondta, itt is lehet intézni ilyesmit. A nő morcosan néz a biztonsági őrre. 'De mit? Áruhitelt? Felvenni? Vagy befizetni? És különben is, ügyfél van nálam. Várjon a sorára.' Aztán odaér az érdekelt fél, a nő feláll, félre hívja, beszélgetnek. Visszajön.

Ideadja a szerződésbontást aláírni. Elolvasom. Vártam, hogy legyen benne olyan rész, ahol meg kell indokolni, hogy miért bontok szerződést. Meg is van a pont, de nem kell kitöltenem. Nevetek. Az egész lapot a nő töltötte ki nekem. Ez üresen maradt. Csak alá kell írnom.

Végre ez is megvan. Kérnem sem kell, kapok egy fénymásolatot. Micsoda professzionalizmus. Elindulok.

A télikabátok lekerülésével elkezdődött a 6 üléses időszak a metrón. Télen mindig csak öten ülnek egy sorban. Nyáron hatan. Mostmár tényleg elmúlt a tél.

Most inkább mégsem szeretnék motorozni. :(

A heten tudtam meg azt is, hogy a jelelésben is vannak nyelvjárások. Eddig azt hittem, hogy a jelbeszéd annyira nemzetközi, hogy külföldiek is megértik egymást. Persze nem, mert a szájról olvasás is hozzátartozik a kommunikációhoz, nem csak a kézjelzések. Aztán a tolmácsunk mondta, hogy Magyarországon 7 nyelvjárás van jelelésből. A különböző iskolákban tanult hallgatók alig értik egymást, és ugyanolyan szintek vannak a vizsgán, mint nyelvekből. Alapfok, középfok, felsőfok. Van oda-vissza fordítás is. Beszéltnyelvből jelelés, és jelelésből mondatok összerakása. Utóbbi sokkal nehezebb.