Kicsit szomorú dolog elhagyni azt az embert, akivel több évig éltem együtt, mint a saját szüleimmel, de ha nem megy a dolog, akkor nincs mit tenni. Majd lesz más, akivel még tovább fogom megosztani a társaságomat.

Nem változott semmi, nem csinál semmit rosszabbul, vagy másképp, mint eddig. Csak elegem lett. Neki egy anya kell, nem én. Valószínűleg azt hittem, hogy egyszer leveti a gyerekes szokásait, és végre társam lesz, nem pedig gyámolítottam. Hányszor mondta, ha őszülő öreg urakat látott Porsche-t vezetni, hogy ő is ilyen akar lenni öreg korára. Csak azt nem vette észre sosem, hogy ezek az irigylésreméltó örökifjak mindig egyedül ülnek az autóikban. Én nem szólok neki, de egyszer talán észre veszi. Igen, egyszer biztosan észreveszi majd. Remélem, nem túl későn.