Már teljesen elfelejtettem, hogy lehet gyönyörűnek és tökéletesnek találni valakit, ahelyett, hogy a hibáit keresném, nagyítóval, és azon törném a fejem naphosszat, hogy miért nem fog működni vele a kapcsolat. Hát, így nem csoda.

Most nem töröm a fejem semmin. Életemben talán először. Megszűnt a ma-holnap-jövő héten-jövőre kontinuum. Nem tervezek előre. Nem számít, hogy mi lesz, csak az, ami van. Annyit nevetek egy nap, mint utoljara Sz-val a megboldogult elso munkahelyemen, amikor a rendszergazda letelefonalt az emelet tulso sarkabol, hogy megkerdezze, jol vagyok-e, es A is folyton felajanlotta, hogy lejon es segit levegot venni, ha egyedul nem megy. Sokat nevetek. Sokat beszelek. Keveset alszom. Keveset eszem. A kompenzalas nagyon fontos.