7vége

Megvolt a hétvégi családi szalonnaégetés, amit végül (csak a szerencsének köszönhetően) még az ünnepeltek sem hagytak ki. Szalonna, hagyma, grill kolbász, (borsos és négyfűszeres), almás-körtés-diós-póréhagymás-túrós saláta és kenyér volt a menü. Persze az est fénypontja a családi görkorcsolyás hokibajnokság volt, amit a frissen aszfaltozott utcánkon rendeztünk a ház előtt. Gyerekkoromban el se tudtam képzelni, hogy a mi utcánkat valaha le fogják aszfaltozni, de ez is megtörtént végre. Ja, a mobil szekció most sem hagyta ki a közel egy órás zárt foglalkozást.

Néhány tudnivaló a hokibajnokságról:
- A csapatok létszáma 1 és sok között változott.
- A játékosok vezetékneve (családi bajnokság lévén) nagy hasonlóságot mutatott.
- A kapukat mozgatni csak abban az esetben ért, ha biciklis közeledett az úton.
- A nővéremnek kint kellett dekkolni a kocsija mellett, mert mindig az alá gurult be a labda és senki nem tudta az ütőjével kihorgászni onnan. Kb 10 percenként kellett előre vagy hátra gurulnia a kocsival.
- A játékidő sötétedésig tartott.
- A kicsiket nem löktük fel és nagy tapsot kaptak, ha találatot szereztek.
- A nagyokat fellöktük és nem tapsoltuk meg, ha találatot szereztek.
- Mindenki nyert.

Este pusziosztás és takarodó.