Pata

Én tényleg szociopata vagyok. Persze eddig is tudtam, de olyan jó időről időre újra megbizonyosodni róla.

Utálom azokat a lánykákat, akik az edzőterem futópadján sétálva osztják meg életük viharos történéseit alkalmi barátnőikkel, akik szintén csak azért ugrottak be edzeni, hogy megmutathassák a nagyérdeműnek a legújabb edzőrucijukat. Full sminkben, ráadásul erősen parfümözve, hogy 10 méteres körzetben biztos senki ne kapjon friss levegőt.

Én nem tudom elképzelni magamról, hogy egy edzőteremben, vagy erobik órán összemelegedjek a mellettem ugráló társammal. Többnyire nem szólok senkihez ilyen helyeken, sem kisebb, sem nagyobb közösségekben. Ez nálam afféle alapelv.

Interneten sem ismerkedem. Ott is csak idegenek vannak. A női fórumoktól is elvből ódzkodom, mert az a tapasztalatom, hogy eleve hasznavehetetlenek. A minap nőgyógyászt kerestem (még életemben nem voltam kétszer ugyanannál a nőgyógyásznál) az interneten, és célirányosan kutatva megtaláltam azt a portált, ahol eszmét lehet cserélni szülész-nőgyógyászokkal kapcsolatban. Megörültem, azt hittem, lesz ott info. Ehelyett mit találok? a 2001-ben indult fórum elején még van is hasznos tudnivaló, de utána a kemény mag megtartotta magának a helyet arra, hogy a továbbiakban csupa aktualitásról számoljon be a szűk közösség tagjainak. Aki 2001-ben volt terhes, annak 2002-ben megszületett a gyereke, azóta 3-4 éves lurkók mindennapi problémáit tárgyalja a fórum, az eredeti topic gondolati szintű említése nélkül. Van 6-8 nő, aki az ügyes-bajos dolgait tárgyalja, én meg ha belépek (A topic címe: Kinek milyen tapasztalata van Dr V. G.-ről?), semmi hasznosat nem találok, sőt még csak írni nincs ingerenciám, mert látszik, hogy 6-8 emberé a terep és egész más már a téma. Na én ebből se kérek.

Egyébként nem csak nőgyógyászom, de fodrászom, és kozmetikusom sincs, akihez állandóan járhatnék, ők is folyton a szappanoperákról tudnak csak beszélni, én meg azokat nem ismerem. Mindig keresek mást.

Mindent végiggondolva megállapítom, hogy egyetlen alkalmi / célirányos közösségnek sem vagyok tagja és nem vagyok képes beépülni sem, viszont van egy dolog, amit fel tudok mutatni: az öltözőben, ha tusolni indulok, mindig elköszönök azoktól, akik már majdnem készen vannak, és bár láthatóan nem indultak el az ajtó felé, de biztos nem lesznek már ott, amikor én kijövök a tus alól. Na, ez tök szokatlan a csajoknak, néznek ki a fejükből értelmetlenül. Szóval nem vagyok azért teljesen elutasító másokkal, csak beszélgetni ne kelljen senkivel.