Tegnap délelőtt alábecsültem 33 BETA kazetta súlyát, vagy még inkább fölébecsültem saját fizikai állapotomat, amikor egy nagy karton dobozzal elindultam gyalog a Róbert Károly körúton a parkoló felé. Nem tudtam ugyanis közelebb parkolni.
Mondták, hogy segítenek, de csak legyintettem: 'Á, menni fog egyedül', aztán 15 méter után éreztem, hogy ez nem piskótatallér. Magassarkú csizmában (ami egyébként nagyon jól áll nekem) szerencsétlenkedtem át a zebrán, tovább a járdán, de senki nem segített. Éreztem, hogy a doboz lassan akkorára nő, hogy szinte agyonnyom engem. Még arról is megfeledkeztem a súly alatt, hogy azzal törödjek, hányan néznek a megállóban, vagy a közlekedő kocsikból, de még jó is, mert nagyon rosszul éreztem volna magam.
A végén 10 méterenként kellett megállnom pihenni, de elértem a kocsit, káromkodtam egy kicsit, aztán folyadékot pótoltam a biztonság kedvéért. Most fáj a lábam, a vállam, a karom. Nem nekem való munka ez.
Eszter
15 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése