KIFC

Mostmár egészen biztos, hogy alapítok egy Kordás István Fan Clubot. Pépesre veri az ukrán birkózópofát, azután örömében a kamerán keresztül üzen haza a mamájának. Épp csak azt nem sorolta el, hogy mit kér vasárnap ebédre. A drága. Imádom. Tényleg.

Tévedés

Ma reggel a DVD Decrypter ablakában a Browse for a file feliratot Browse for a life-nak olvastam. Elsüllyedek.

Mindemellett befejeztem a fotoblogolást, mivel G kifogásolta, hogy a munka helyett a szórakozást választom és írás helyett csak képeket töltök fel. De azért hadd világítsak rá, hogy a kalózkapitányos képregény kiötlése legalább annyi agytevékenységet igényelt, mint egy-egy poszt megírása.

Punktum.

Reggeli sorozat - 3

A kalózkapitányt himlővírus támadta meg oszlás közben.

Reggeli sorozat - 2

A kalózkapitány ragyás szája 3 szivart szív egyszerre.

Reggeli sorozat - 1

A kalózkapitány szárazra sült koponyája a serpenyőben.

Ékszerkészítők gyöngye

A mai ebéd szép

Nem szoktam kaját fényképezni, de a mai ebéd egyszerűen szép volt főzés előtt. Kipróbáljuk, milyen a házi leveszöldség, amit a Fővám téri piacon válogattunk össze sajátkezűleg és fagyaszottunk le levesadagonként.

Testvérek

Szeretem ezt a képet.

A rémálmok folytatódnak

Az éjszakai pozícióharcok nem értek véget, de kissé átalakultak. A terület védelme után most a takaró feletti felügyeleti jog gyakorlása a cél, és ebben is én vagyok a domináns, már amennyire hinni lehet G reggelente szokásos beszámolóinak.

Szerinte éjjel lehúzom róla a takarót. Ezen a ponton mááár billeg a történet, de hithű lévén bólogatok és elhiszem. Ezután hiába próbálja meg visszaszerezni a takaró felét (kiegészítő info: 200x200 a takaróméretünk), én hangos Nanaa! felkiáltással visszarángatom magamhoz a jogtalanul megszerzett takaróhányadot. Magam elé képzelve a jelenetet hangosan röhögök, és még mndig próbálom elhinni, hogy egy 80 izomkilós férfi nem tudja megszerezni a takaróját egy 50 kilós alvó nőtől.. Annyira kell röhögnöm, hogy szinte már sajnálom.

Aztán amitől végképp vonyítva kell röhögnöm az az a hasonlat, amivel engem illet: 'Úgy szorítod azt a takarót, mint kismókus a makkot'. Persze, aki átlagban heti 3-szor látja a Jégkorszak valamelyik epizódját (és ez tényleg csak az átlagérték), annak evidens a mókus hasonlat.

Meg a makk is.

Ünnep

Bablevest akartunk főzni, de óvodástársunk lencsét rendelt. Amennyire ragaszkodni tud az elvásáraihoz, kénytelenek voltunk módosítani a menüt. Óriáslencsére.

Sms nyelv

Az sms nyelv, amit használok, nélkülözi az ékezeteket, a vesszőket, és helyenként alkalmaz bizonyos rövidítéseket. Olyasmire sosem vetemedek, hogy kiejtés szerint írjak szavakat (azé, me, emléxem, stb).

Amikor viszont egy iskolaigazgató magyartanárnak küldök üzenetet, újragondolom a szokásosnak mondható sms írási szabályaimat. A tegnapi üzenet szövege így látszott volna, ha nem egy magyartanárnak küldöm:

'Asszem megtalaltam a fenykepezogepedet. Megorzom amig erte jossz.'

Aztán szavanként bíráltam el: az asszem helyett az azt hiszem mégiscsak túl precíznek tűnik, utána minden rendben, de fogalmam sincs, hogy a 'megorzom amig erte jossz' helyes-e vagy inkább a 'megorzom mig erte jossz', vagy esetleg a 'megorzom mig erte nem jossz'. Aztán ezt írtam:

'Most talaltam meg a fenykepezogepedet. Megorzom, amig erte jossz.'

Hát ennyit még sosem gondolkodtam a megfogalmazáson.

Szemirámisz állatkertje

Ma délután kisebb sétát tettem a belvárosban, bemutattam nagyságomat és elbűvölő szépsegemet a helybélieknek. A bitch inside feliratú pólómat többet egy mosollyal díjazták, de olyannal is találkoztam, aki szemlátomást beszélte az angolt, de nem értette a viccet. Mindegy.

Olyan volt, mintha a szaharából a dzsungelbe látogattam volna el. Információerdő, emberáradat, közönysövény. Az Astoria villamosmegállójában az alábbi jelenetnek voltam szem- és fültanuja:
- Bocsánat, megmondaná, hogy ez itt hányas villamos?
- Istenem, hát nézzen már oda, nem látja?
- Nem.
Fehér bot volt a kezében. A járdaszéli hirdetőoszlopon meg ez állt:
NYÚL
KETREC
FÉLÁRON
Igen, jó helyen járok.

Dendrobium

Ennyit nőtt a legutóbbi felvétel óta.

December

December van. Bs-nek ez a depresszió hava, (ami a következő év novemberéig tart), de nekem mégis ez a kedvencem az összes közül.

A táv

A sok futástól meg a masszázskesztyűtől szinte teljesen kisimult a bőr a combomon és a fenekemen. Ennek annyira örülök, hogy állandóan a fenekemet simogatom és tejbetök módjára vigyorgom közben. Az gáz?

Mostmár tudok 5 km-t futni elfáradásig. Azért lepődöm meg ezen, mert úgy kezdődött, hogy 1 km után nem kaptam levegőt, szúrt, fájt mindenhol, utáltam is eléggé. G biztatására ('ha nem sportolsz, pár év múlva szét fogsz csúszni. engem nem fog zavarni, de majd meglátod, mennyit fogsz nyavalyogni miatta. én csak neked akarok jót') viszont új energiákra leltem és futottam tovább. Aztán jött a 1,5 km, jobb napokon 2. Aztán szólt G, hogy 'semmi értelme 30 percnél kevesebbet futni, hányszor kell ezt még elmondani'. Hát, általában egyszer. Következő alkalommal futottam 3 km-t, utána meg 5-öt. Azóta váltogatom a 3-at meg az 5-öt.

Pénteken rosszul indult, 2 km után le akartam jönni, alig kaptam levegőt, unatkoztam, stb, aztán odalépett a pad mellé egy szőke (!), terhesnek látszó tárgy, és érdeklődni kezdett:
- Szia. Mennyid van még?
- Nem tudom. Nem számolom.
Nagyon ideges lettem. Nincs nekem ahhoz tüdőm, hogy társalogjak is futás közben. Szó nélkül leütni meg mégse lehet, mert terhes.
- De mikor hagyod abba?
- Amikor elfáradok.
Ráadásul a terhes csajok csak sétálásra használják a padot. Elég ciki, hogy le akarja szedni a futókat a futópadról, hgy sétálhasson rajta. De nem szállt le rólam:
- És az mikor lesz?
- Nem tudom.
De ezt már csak hörögtem neki, azt se tudom, értette-e egyáltalán. Aztán megüresedett a mellettem lévő pad és felszállt rá, sétálni. Fáradt voltam, de meg akartam mutatni a gombócfejűnek, hogy én nem fáradok el egykönnyen. Jött a 3 km, meg a 4. Aztán egyszer csak egy gyors, hirtelen mozdulattal 2 egykilós súlyzót lendített fel jobb és bal oldalra, nyújtott karral, majdnem a csípőmbe ütve a súlyzókat. Marhára megijedtem, akkor akartam másodszor leütni a csajt, ám most nem szándékosan, hanem ijedtemben, véletlenül.

Fél kilóméterrel később G-t is le akarta ütni a súlyzójával, amikor elhaladt mellette a törölközőjéért. De még akkor sem vette észre magát. Aztán 5 km után megálltam. Lengette nagyon a karját a barátnője felé, hogy jöhet mellé sétálni, mert megüresedik mindjárt a hely. Persze én jó alaposan nyújtani kezdtem a lábamat, hogy nehogy jó legyen nekik.

Konklúzió: G szerint nem is volt terhes, csak szétcsúszott a szülés után.

Folyomány

Már nem csak a hajam őszül. Katasztrófa.