Az éjszakai pozícióharcok nem értek véget, de kissé átalakultak. A terület védelme után most a takaró feletti felügyeleti jog gyakorlása a cél, és ebben is én vagyok a domináns, már amennyire hinni lehet G reggelente szokásos beszámolóinak.
Szerinte éjjel lehúzom róla a takarót. Ezen a ponton mááár billeg a történet, de hithű lévén bólogatok és elhiszem. Ezután hiába próbálja meg visszaszerezni a takaró felét (kiegészítő info: 200x200 a takaróméretünk), én hangos Nanaa! felkiáltással visszarángatom magamhoz a jogtalanul megszerzett takaróhányadot. Magam elé képzelve a jelenetet hangosan röhögök, és még mndig próbálom elhinni, hogy egy 80 izomkilós férfi nem tudja megszerezni a takaróját egy 50 kilós alvó nőtől.. Annyira kell röhögnöm, hogy szinte már sajnálom.
Aztán amitől végképp vonyítva kell röhögnöm az az a hasonlat, amivel engem illet: 'Úgy szorítod azt a takarót, mint kismókus a makkot'. Persze, aki átlagban heti 3-szor látja a Jégkorszak valamelyik epizódját (és ez tényleg csak az átlagérték), annak evidens a mókus hasonlat.
Meg a makk is.
Eszter
15 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése