Aukció

Találtam egy aukciós weboldalt. Egész pontosan nem én találtam, hanem G mutatta régebben, hogy hol lehet furcsa alakú vázákat venni az interneten, amibe tudnék ikebanát csinálni. Mert azt is ki szeretném próbálni. Van egy könyvem is róla, teljesen lenyűgöz.

Szóval a licitálós online használt cikk piac fogalmát gyorsan magamévá tettem és ha már arra jártam, pár napja rákerestem az áhított babakocsi márka nevére, hátha kidob valamit a rendszer. Vannak ugyan kismama lokációk a weben, ahol mindenki adni-venni akarja a használt gyerekholmit, ez az éra örök táptalaja marad a second hand biznisznek, de az én babakocsimtól senki nem akar megválni. Van rengeteg más kocsi eladó, az enyémből egy sincs. Ez szerintem akár jó jel is lehet.

Beírtam hát a keresőbe a típust és az történt, amire igazán nem számítottam, épp van egy eladó. És akkor olyat tettem, amit még soha, regisztráltam a weboldalon (persze csak G bíztatására) és licitáltam is az itemre (persze csak fél nap önbizalom gyűjtés után).

Ezután már gyerekjáték volt minden. Kerestem kerámia vázákat, drágaköveket, gyöngyöket, könyveket, megnéztem a megvehető bannerhelyek kategóriába is, sőt, majdnem vettünk egy kutyát is, de azután meggondoltuk magunkat. Azóta is szomorúak vagyunk. De talán mégse most van itt az ideje a kutyatartásnak.

Persze megkaptam megint, hogy borzasztó, hogy annyira nem vagyok teki (vagy nem tudom, hogy írják ezt a szót a tekik), hogy még a babakocsi licit bookmarkját se mentettem el, hanem minden alkalommal (napi kb 10 alkalommal) rákeresek a tárgyak között, ahelyett, hogy csak kattintanék. Hát, ez van. Én a strapás végén fogom meg a feladatot.